Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-25 / 304. szám
Keskeny nyomtáv— széles horizont Üzérkedők alkonya Magasba lendíti az indítótárcsát a csinos fiatalasszonyka, s a Diesel-mozdony enyhén megrázkódik. Bán Sándomé, a vasútnál három éve szolgáló forgalmista (jól fest a kék, prémgalléros vasutas bekecsben, a fején piros tányérsapkával) tisztelgésre emeli kezét — s az 5524-es szerelvény kigördül a Kecskémé t-Á trakó állomásról. Irány: a tanyavilág tizennyolc állomása és apró megállóhelye Kiskunmajsáig. Pontosan 53 kilométer hosszú, kétórás útnak vágunk neki. Több utas, mint a megye lakossága Kőszegi Pál mozdonyvezető fokozatosan rákapcsolja a motort, amely poggyász- és hat személykocsiból álló szerelvényt vontat. Ormai Gyula és Virág Gellért, a két kalauz tájékoztatása szerint kétszázhatvanán utaznak hazafelé. Piaci napokon jóval több az utas. Ezen és a Törökfáitól elágazó, Kiskőrösnél végződő, 1952-ben épített másik vonalon havi átlagban 56 ezer ember közlekedik a kisvasú ton. Hadd legyek még precízebb, az illik ide. a vasúti pontosság: évente 672 ezren — többen, mint az egész megye lakossága — vonatoznak csak errefelé a megyeszékhelyre és vissza. Az áruforgalom évente háromezer tétel darabáru és 3600 poggyász. A számok néha unalmasak, de itt, az egyéb ismeretekkel és a pillanatról-pillanatra feltárulkozó látnivalóval együtt, felvillantják, sejtetik a vasutasok, de főként a megye e sajátos vidéke. az „isten háta mögötti” tanyavilág múltját, jelenét, megváltozott életének lüktetését. Egykor álromantika — ma élénk forgalom A kisvasúinak ezt a szárnyát egyébként Kecskemét város 1928-ban építtette. Nagyobb forgalmat azonban a felszabadulás előtt csak Bugacig bonyolítottak le. Nyáridőben gyakran utaztak eddig a nyugati tőkés világ „keleti romantikára” vágyó turistái, jópénzű lady-k, gentleman-ek is. Nem tudták, vagy ha sejtették, nem bánták azt, hogy az akkori rendszer urai — az idegenforgalmi bevétel növelése érdekében — tulajdonképpen becsapták őket. Főiskolásokat öltöztettek be számukra csikóslegényeknek. alkalmi hölgyeket szerződtettek „tűzrőlpattant” menyecskéknek —, s volt heje-huja, „tschikos- romantika, gulasch”. egy hazug világ minden kellékével, álromantikájával. S milyen vasúti kocsik döcögtek az akkori utasokkal? A fővárosi villamostól kiszuperált, s úgy-ahogy átalakított, egyenként mindössze 18 személy szállítására alkalmasak. A korszerű Diesel tizenkét évvel ezelőtt váltotta fel az ósdi gőzmozdonyt. Naponta oda- vissza már háromszor duruzsol végig e tájon, minden alkalommal hat-hét személykocsival. Gyakran halad errefelé tehervonat is. Évente 1800 vagonban 36 ezer . tonnányi különböző árut szállítanak a kisvasút két vonalán. Most is tíz kocsiból álló teherszerelvény nyomában haladunk. Egy napon nem is lehet említeni — A felszabadulás óta igen nagy a változás — mondja Szomorú Pista bácsi, a két hónap múlva nyugdíjba vonuló árukezelő a poggyászkocsiban. — Egy napon nem is lehet emlegetni a régi időket a maival. Most kérem 52 és 54 üléses modern kocsikban utazik a tanyáik népe. Az áruforgalom is egyre növekszik. S mást is mondjak? A mi szerelvényünkön nincs fékező. Mi, a vonatvezető, én és a kalauz látjuk el a feladatát. Mert nem jelentkezik senki. Bőven akad másutt is munka- alkalom. Azelőtt? Vágyálom volt a vasúthoz kerülni. Protekció kellett hozzá. Törökfái előtt betonaljazattal cserélik ki a talpfákat. Hórukkolnak a pályamunkások, — a Diesel lehalkul, sebessége tíz kilométerre csökken. ,.A vasút proletárjai” — jut eszembe egy régi megállapítás a pályafenntartás dolgozóiról. — Igen, a múltban hatvan pengőt kerestek a pályamunkások. Nagy ritkán nyolcvanat — jegyzi meg Kőszegi Pál. — A mozdonyvezetők meg 250— —300-at. Most a pályamunkások keresete feleannyi mint a mozdonyvezetőké, — s szavának hangsúlya elárulja: így tartja ezt rendjén. Ha nincs akkora különbség a jövedelmek közt. A kalauzoknak — a jegyforgalomtól függően — havi 2200— —2400, a mozdonyvezetőknek csaknem 3000 forint a fizetésük. Plusz a ruha járandóság, egyéb kedvezmények. (Az árukezelő szabadsága alatt már a fél Európát beutazta, a vasútnál 17 éve szolgáló Medgyesi István vonatvezető a kisfiával együtt a nyáron Bulgáriában járt — ingyen, a szabadjegyével.) A mozdonyvezető leánya egyébként pedagógus, a veje szintén, Gödöllőn tanár; az árukezelő fia pedig vegyészmérnök Elegánsabbak a városiaknál Megy a vonat, a zömök, ötvenhárom esztendős Pali bácsi egyre gyakrabban „füttyögtet”. Vannak útszakaszok, amelyeken el sem halt még a jelzősíp (inkább kürt) hangja, máris újból és frissen beleharsan a ködös délutánba, — Muszáj kérem jelezni, mert nagy az országúti forgalom is. Meg a síneken áthaladó dűlő- utakon is állandóan jön-megy a nép. És élénkség tapasztalható az állomásokon is. A jakabszállá- sin például, a másik sínpáron, két tehervagonból répaszeletet raknak ki. Valamelyik cukorgyárból érkezett a Népfront Tszcs-nek. Halad a vonat, a jelzősíp hangja — én így hallom — egyre ujjongóbb. Hogyisne: a pálya menti befagyott belvizek, kölyöktavak tükrén parasztgyerekek korcsolyáznak. Egészségesek. jó ruhájúak. — a nikkele- zett korcsolya fémesen csillog a lábukon. És az utasok. Bundában, a legújabb divatú hócsizmában jó néhány leszálló hölgy: a „Mó- ricgáti tanyák” megállóhelyen, bőrszatyorral a kezében, egy húszéves forma legényke a legújabb divat szerinti ruházatban vág neki a homályba vesző tanyavilágnak. Bugac-pusztán modem konyhabútort és egy új tűzhelyet raknak le a poggyászkocsiról. Nevetséges áron, 14 forintért szállította idáig a kisvasút. \Jj ültetvények — tízméteres lángcsóva A kisvonat egyre hetykébben szeli át a tájat. Nagyüzemi vetések, már Matkó-Alsó után betelepítésre kész jókora eldóze- rolt terület, majd szamócatelep nem sokkal távolabb a téli fagy ellen bekötözött apró gyümölcsfák erdeje; Bugac környékén erdősáv, Nagybugacon 3 méter széles, vízzel teli csatorna, a „Szanki tanyák” után. jobbra, hatalmas új szőlőültetvény, — s mindez csupán ebből a kis mozgó világból látva. És eláll a lélegzetem. Lenyűgöző látvány Szánk felett vörös az ég alja — s már látszik: tízméteres lángcsóva csavarodik a magasba. Az olajtelep egyik csövén keresztül ömlik a gáz, azt gyújtották meg. Három gáztartály ezüstösen csillog, púpo- sodik a lélekemelőén kísérteties fényben. Körös-körül fúrótornyok, fel. egészen a „fejük búbjáig” nagy teljesítményű villanyégőkkel. Akár egy sötétkék dra- périájú végeláthatatlan szobában az öröm fényeitől pompázó karácsonyfák. A jelen, jövő fényei, — amelyek azelőtt, a múltban, nem világíthattak, pedig a fény forrása már akkor is ott volt, a mélyben. Milyen szerény látvány itt, a szanki vasútállomáson a cukorgyárból küldött hat vagon répaszelet. Két kocsi diákgyerek Nem egészen egy óra múlva indul vissza Kinkunmajsáról a vonat. Poggyászkocsijában egy zománctűzhely, egy zsák dió, két pulyka, egy 61 kilós üres gázpalack utazik a kecskeméti állomásra, 32 teli zsák pedig a postára. A szerelvény este tíz után érkezik vissza Majsára, hogy reggel fél ötkor elölről kezdje a napot a keskeny nyomtávon —, a mindig szélesebb és szélesebb horizontú ég alatt. A megyeszékhelyre hét kocsival indul majd azon a vonalon, amelyen a múltban Bugáéról csupán egyetlen vágánygépkocsi által vontatott, másutt már kimustrált, ütött-kopott vagon közlekedett — Hja kérem — mondja Medgyesi István vonatvezető—, most csak a Kecskeméten tanuló diákgyerekek két 54 személyes kocsit megtöltenek. TARJÁN ISTVÁN EGY HÉTIG tárgyalta a Kecskeméti Járásbíróság dr. Árvainé büntetőtanácsa azt a bűnügyet, amelyet szinte az egész megye területén éveken keresztül sorozatosan követtek el Szekrényessy Károly és társai. Négy vádlott — ma már mint elítélt — visszaélve beosztásával, az abból adódó lehetőségekkel, haszonszerzés céljából jogtalan előnyöket követeltek, üzérkedtek, megvesztegettek arra hajlamos embereket, s nemcsak anyagi, de erkölcsi, politikai értelemben is komoly károkat okoztak. Szekrényessy Károly budapesti lakos 1962. április elsején került Kecskemétre a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályára, mint gépesítési főelőadó. Gondoskodnia kellett volna a tsz-ek gépesítésének elősegítéséről, az üzemeltetésről, tárolásról, karbantartásról, illetve e munkák ésszerű megszervezéséről, és a gépjavításokról. Ehelyett azonban beosztásával visz- szaélve igyekezett olyan termelőszövetkezeteket előnyben részesíteni, amelynek vezetői hajlandók voltak valamilyen, lehetőleg anyagi ellenszolgáltatást juttatni neki. MINTHOGY a megyében a termelőszövetkezetek gépellátottsága nem volt kielégítő, ez az „üzlet” jövedelmezőnek mutatkozott. Hogy az eredmény biztosabb legyen, Szekrényessy társakat keresett. Éppen jól jött Csapó István, Kecskemét, Thököly utca 28. szám alatti lakosnak az ajánlata — Csapó ekkor a 9. sz. AKÖV-nél dolgozott — mely szerint gumiskocsikat kellene eladni. Szekrényessy létre is hozta a vásárt azt a látszatot keltve, mintha a kocsik vételéhez engedély, kiutalás, „ösz- szeköttetés” kellene. Pedig azokat — az AKÖV-nél kiselejtezett kocsikról volt szó — bárki megvásárolhatta. Az „akcióiért” Szekrényessy 2500 forintot kapott és juttatott belőle Csapónak is. Egy másik közreműködéséért, amellyel egy teherautót BOLDOGSÁG juttatott a tiszakécskei Üj Élet Tsz-nek, 3000 forintot kapott. De hajlandónak mutatkozott hasonló „szívességet” tenni egy liter pálinkáért, vagy borért is. A BÜNÜGY főszereplője mégsem Szekrényessy Károly, hanem Szabó László, Kecskemét, Kinizsi utca 18. szóm alatti lakos, az AG ROKER instruktora, aki jelenleg a kalocsai fmsz bőrgyűjtője. — Szabó mialatt az AGROKER-nél dolgozott, nagy ismeretségre tett szert a megyében. Kapcsolatai révén úgyszólván mindent be tudott szerezni, s ezért „okos Szabóként” emlegették. Igyekezett magát „fontos” embernek feltüntetni, bár feladata csupán az volt, hogy az elfekvő árukra, alkatrészekre vevőket keressen. Szekrényessy, , Csapó és Szabó László jól ismerték egymást, főleg miután Csapó István is az AGROKER-hez került. Csapónak sem jelentett különösebb erkölcsi problémát, hogy például ezer forintért a „közreműködés” látszatát keltse három Zetor kiutalásában, noha a gépeket mindenképpen megkapta volna az érdekelt közös gazdaság Nos, Szabó már „rámenősebb” volt. Ö nem mindig várta meg amíg felajánlják, hanem már előre kérte a pénzt, vagy burgonyát, takarmányt, aranyórát, tüzelőt, hízott sertést stb. A kun- adacsi Rákóczi Tsz vezetőinek megígérte 1963 tavaszán, hogy szerez egy tehergépkocsit, ha 3200 forintot fizetnek neki. A pénzt megkapta, azt azonban' már nem tudták a szövetkezet vezetői, hogy nem Szabó, hanem a járási tanácshoz benyújtott igénylés döntötte el a kérdést. Mint „okos ember” hozzájutott több tsz bélyegzőjéhez is. Ezt felhasználva a legkülönbözőbb árucikkeket vásárolta fel az AGROKER-től és azokat drágábban adta el magánosoknak. A tsz bélyegzője ugyanis lehetővé tette, hogy 4,5 százalékkal olcsóbban jusson az alkatrészekhez, mivel közületeknek ezt az engedményt adta a nagykereskedelmi vállalat. Ilyen célra vette igénybe például a bátmo- nostori Kossuth, a dávodi Augusztus 20, a városföldi Dózsa, a miskei Űj Élet Termelőszövetkezetek bélyegzőjét. UGYANCSAK az AGROKER- nél dolgozott, dr. Major György- né kecskeméti lakos is, aki az ügy negyedrendű vádlottja. A múlt évben megismerkedett az egyik tsz elnökével. Az — a jó kapcsolat érdekében — 1964 telén egy alkalommal öt liter bort vitt az asszony lakására, amit elfogadott. De ígéretet tett Majomé az erdőgazdaság munkatársának is, hogy ha lesz fa, lesz pótkocsi. „Kéz kezet mos” — tette hozzá a nyomaték kedvéért Nem őrajta múlott, hogy az „akció” kútba esett A JÁRÁSBÍRÓSÁG végül is Szekrényessy Károlyt négyrendbeli jogtalan előny követelése, vagy elfogadása miatt egy év hathónapi szabadságvesztésre ítélte és két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Szabó László 11 rendbeli, különböző bűncselekményért halmazati büntetésül háromévi börtönt kapott, ugyanannyi időre megfosztotta a bíróság a közügyek gyakorlásától, s elrendelte a korábban kiszabott 6 hónap végrehajtását is. Csapó Istvánt egyévi szabadságvesztésre és eg- év eltiltásra, dr. Major Györg< né vádlottat pedig két rendbe’ vesztegetés miatt öthónapi sza badságvesztésre ítélte a büntetőtanács, de a végrehajtást hé- romévi próbaidőre felfüggeszt tette. Kötelezték az elítélteket, hogy a jogtalan előny egyenér- tékeként felvett összegeket, valamint a perköltséget az állam nak fizessék meg. Az ítélet nem jogerős. Gál Sándor
