Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-14 / 269. szám
UH», november 14. vasárnap 5. oldal Atolfyáq kCtJ^öbéh A lovasjá^őr lassan caplatott a dűlőúton. A zörgésre száradt kukoricák még nyújtogatták száraz leveleiket az őszi napfény sugárözöne félé, az útmenti bokrok a fel-fel támadó könnyű szélben erőtlenül hullatták leveleiket, amelyek vastag szőnyeget terítettek a lovak patadobbanásait elfojtó homokra. A haldokló természet ezernyi színében pompázott a lovasok előtt. Bábity András és Szerencsi Imre határőr a lustán lépegető lovak hátáról mégsem ezt nézte. Nekik a természet múladozó szépsége itt az ország küszöbén olyan terep volt. ahol megbújhat a határsértő. A sárga kukoricák keretében feltűnt a fehér falú Pillér-tanya, A lovak akaratlanul üget— Elvtársak! — lépett a Bajai Állami Gazdaság fiatal munkása a határőrökhöz, aki társával, Greksa Károllyal tavasszal egy határsértőt fogtak el — két idegent láttam a határban . .. Ott, a dombhát melletti kukoricásban .. . Lapultak, de úgy tettem mintha nem is látnám őket. — Köszönjük — szállt le a lóról Szerencsi Imre és megszorította a fiú kezét. Már a lovon ült újra, amikor megkérdezte. — Te Matyi, ha bevonulsz hová kéred magad? A fiú nevetett. — Hová? A határőrséghez! A mondat végét azonban elnyelte a vágtató lovak patáinak dobbanása. Néhány pillanat múlva a határőrs parancsnokával beszélt a telefonállomásról Bábity András határőr, — Igen!... Értettem. Folytatom a portyát. Felállt A domb mellett gyakorlott szemmel észrevette a kukorica között lesállásban levő járőrt Rutai Sanyit és Ocskó Pistát. Intett járőrtársának, s a lovasok elindultak... A gyalogos .iárőr várt. A percek ólomlábakon jártak, s nekik mégis, akik a határsértőkre vártak, a türelemre volt a legnagyobb szükségük. Másfél éve szolgálnak a határon, s szó nélkül a szemük mozgásából megértették egymást, pedig de jó volna ilyenkor szót váltani... A kukorica közötti gyalogösvényt figyelték... A száraz levelek hirtelen megmozdultak. Két férfi lépett ki óvatosan rejtekhelyükből ... rasztgyerek szeretett volna ottlenni közöttük, kaszabolni a répa levelét. A géppisztoly csöve halkan megkoccant a vaskorláton, s Ocskó határőrt büszkeség töltötte el: ..Őket vigyázom, az ő munkájukat.” Megfordult. A legelő szélén egy asszony botorkált a nyom— Hová akart menni?! — kérdezte a határőr. — Hangosabban fiam; — rész. ketett az asszony. — Kissé nagyot hallak... Az eltévedt Nagy Ilona így került az őrsre, ahonan néhány figyelmeztető szó, no meg a ha- tárrer.d megsértése miatti szaft cm messzire jutottak a határsértők. Rutai István határőrök elfogták a kódorgókat. Sándor és Ocskó sáv felé. s a néhány pillanatig gondolataiba felejtkező határőrt hivatásának tudata töltötte meg. — Állj! — kiáltotta az asz- szonyra — Állj! ... Ám a nő egjre csak a határ felé tartott ... Két hatalmas csattanás hallatszott. Ocskó István határőr két figyelmeztető lövést adott le a levegőbe... Az asszony megállt, s a magasfigyelő felé futott, egyenesen a határőr karjaiba. — Állj! — kiáltott rá ismét. Az asszony megállt, értetlenül nézett körül. bálysértési feljelentés után hazaengedték ... A nap aludni készül. Utolsó, vörös sugarai rubintos fénybe öltöztették a zörgő levelű kukoricákat. A mélyedésekben már sötétség honolt, kihalt a munka zaia. pihent a táj. Az egyre hosszabbodó árnyékokban a kukoricások szélén a dűlőutakon azonban éber határőrök rótták fáradhatatlanul a kilométereket; őrizve a haza, az ország küszöbét. Irta és fényképezte Gémes Gábor Illyés-est i Kecskeméten I Igen színvonalas irodalmi est volt Kecskeméten a városi művelődési ház nagytermében, amelyet zsúfolásig megtöltött a közönség. Sokan — akiknek még állóhely sem jutott — kénytelenek voltak lemonpdani arról, hogy meghallgassák Bessenyei Ferenc és Ungvári László Kos- suth-díjas színművészeket, valamint Bélády Miklós irodalo n- történész szabatos, elemző igényű, Illyés Gyula egész életmű- ! vét. pályáját átfogó előadását. Az estet a TIT városi szerve- j zete szabadegyetemének irodai- ; mi tagozata egyik előadásaként tartották, de a rendezésben I részt vett a városi tanács mű- | velődési osztálya és a Katona , József Társaság is. A műsor j keretében megemlékeztek Katona József születésének 174. évfordulójáról, s ez alkalomból Ungvári László nagyszerű, művészi tolmácsolásában hallhattuk a Bánk bánból Tiborc panaszát. Ezt követően Illyés Gyula Fáklyaláng című drámájából adott elő egy részletet (Kossuth és Görgey dialógusát) Bessenyei Ferenc és Ungvári László. A mély izzású, szenvedélyes párbeszéd és a magas színvonalú előadás mindvégig lekötötte a hallgatóság figyelmét. Ismételten 'meggyőződhettünk arról, hogy Illyés a drámaírásban ép-' pen úgy teljes értékű, európai színtű műveket alkotott, mint a regényben, a versben stb. A jelenet után Bélády Miklós fiatal irodalomtörténész tartott előadást Illyés Gyula életéről, műveiről. Beszédét gazdag ismeret, a témában való teljes otthonosság jellemezte. Közel háromnegyed órás előadása mindvégig érdekes, lenyűgöző volt. Az irodalmi est végén Bessenyei Ferenc tolmácsolta igen szuggesztív előadásában a kétszeres Kossuth-díjas Illyés két versét. G. S. BERKES FERENC Pillér Mátyás jó barátja a határőröknek. Nem esoda, ha ő is határőr szeretne lenni. ni kezdtek a rövid pihenő reményében. A tanya sarkánál fiatal legényke. Pillér Mátyás várta a határőröket. Mcszire látni a magasfigyelóből. Ocskó István, akárcsak társai, éberen őrzi az ország határát. — Állj!... Kezeket feä! — csattant Rutai Sándor hangja. A határsértők gyámoltalanul néztek körül, s magasba emelték a kezüket. Az őrsön aztán minden kiderült. K. Péter és D. Brankó jugoszláv állampolgárok túl sokat ittak az éjszaka az erős sli- govicából. Kóborlás közben „áttévedtek” a határon, s ha már itt vannak — gondolták — körülnéznek egy kicsit. Nem messzire jutottak .. . Néhány óra múlva a jugoszláv határőrség egyik tisztje vette át, s kísérte vissza a „kiruccanó” szesztestvéreket... Ocskó István határol' a magasfigyelőben állva még el-el mosolyodott, amikor a tegnapi „elfogás” jutott az eszébe. Megijedtek egy kicsit az italozó legények. de az ország határa nem átjáróház, A hívatlan látogatók valamennyien így iár- nak!... Szeméhez emelte a távcsövet. Körbelátott a nyomsávtól egészen az őrsig terjedő szakaszon. Alatta a nyomsáv mellett csákókat legeltetett a tsz egyik gazdája, odább pedig az asszonyok szedték a cukoiTépát. A * távcsőben egészen közelről látta az egyre gyarapodó répa.Wfe. A hősi tizenkilances napoknak volt Kecskeméten egy kiemelkedő vezetője, akire mindig hálával gondol a múltját idéző kecskeméti ember. Egy sokoldalúan képzett politikus. aki rövid itt tartózkodása, alatt emlékezetessé tette nevét a városban és a városon túl is: Berkes Ferenc, a Tanácsköztársaság kormánybiztosa, s az itt állomásozó 1. hadtest politikai biztosa. Ma van halálának 46. évfordulója. Ez a nap, november tizenkilencediké emlékezésre késztet bennünket: ekkor végezték ki véres kegyetlenséggel Orgoványon az odahurcolt forradalmárokat a fehér pribékek. A kivégzettek között volt Berkes is. Most készülő életrajzának rövid váza álljon itt most, jelezve azt, hogy a nagyon fiatalon meghalt politikus milyen nagy utat bejárt élete rövid huszonhat éve alatt, Kiskunfélegyházán született 1883 április 4-ón. Apja elszegényedett kereskedő, anyja gyöngéd finom lelkű teremtés, aki a művészetek irányába ösztönzi gyermekeit. Négyen voltak testvérek: három leány és ő, a fiú, aki sokoldalúságával és mindenre érzékenyen reagáló leikével korán felhívta magára a figyelmet. Nem volt pénze, hogy tovább tanuljon. Pestre ment hát laka- tosinasnak. Rokonoknál lakott. Később tanulási vágya a kereskedelmi iskolába vitte. A tandíjat házitanítóskodással szerezte m$g, Közben a család Nagyvá(1893—1919) radra költözött, s ő kapcsolatba került az akkor már híres-neves íróval, Móra Ferenccel. Móra odavette magához újságírónak, Szegedre. J^etrajzában jelentős fejezetet érdemel újságírói tevékenysége. Cikkeket, riportokat írt, melyekben a fennálló», rendszert támadta. Bátran fogott tollat mindig az egyszerű dolgozó emberek . védelmében Leleplezte a társadalmi visszásságokat. a hazugságokat. Szinte, Ady Endrére jellemző bátorságát mutatja a Szegedi Naplóban, 1914 elején megjelent cikke, amelyben azt kérdezi: milyen ország az, ahol milliárdokat emelnek ki a dolgozók zsebéből a bécsi érdekek szerint, milyen ország az, ahol Tisza István a diktátor, és az állami tanító utcát seper! Gondoljuk meg, hogy Berkes ezt az első világháborút megelőzően olyan időben írta, amikor Tisza hatalmának tetőfokán állott. háború kitörése után Berkes Ferenc is bevonult katonának. Kecskemétre, később Pestre került, majd leszerelt,, s a Nagyváradi Napló munkatársa lett. Itt kapcsolatba került a baloldali mozgalmakkal, s olyan jelentős írókkal, mint Hegedűs Nándor, Dutka Ákos. Miklós Jutka és mások. A Tanácsköztársaság létrejöttekor ikmét Pesten találjuk. A legfelsőbb vezetés a Hangya Szövetkezet élére helyezi politikai biztosnak, Lendületesen kcal munkához: a szocialista szövetkezet megteremtéséhez. Két munktársával, Erdélyi Imrével és Becsei Jánossal közösen azon fáradoztak, hogy az általuk régóta hirdetett eszmék végre valóra váljanak. Az események gyorsan követik egymást. Június közepén már Kecskeméten van: Kormányzó- tanácsi biztos és az 1. hadtest politikai biztosa. Keménykezű vezető. Pedig milyen fiatal még! Huszonhat éves. És ennyi harcban van máris része. Igazi forradalmár egyéniség*' Humánus, mélyen érző, romantikus lelkületű. harcos, munkabíró. Kecskeméti ténykedése kiforrott vezetőt mutat. Közellátási, honvédelmi, termelésig kulturális feladatok tornyosulnak "előtte. Dolgozik fáradhatatlanul, megállás nélkül. Hittel. A Magyar Alföld 1919 augusztus harmadiki száma közli a beszédet, amelyben a Tanácsköztársaság leveréséről 'így szól: eljön az'áz időTamikor a szocializmus igazsága győz. Mi már tudjuk, hogy eljött, végérvényesen. G nem érhette meg a győzelmet. 1919. november 19-én az orgoványi erdőben agyonverték. Pribékek keze kö- ^ót telte halálát az az ember aki rövid életenek minden per •cében az elnyomottakért fáradó - •zott, egy szebb, igazságos bo1- dog társadalmi rendért küzdött. JJerkes Ferencet felszabadult népünk szívébe zárta.^ Pesten emléktáblák.. Kecskeméten kollégium és iskola, valamint a róla elnevezett utca urai emlékéit.
