Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-13 / 268. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! i MtSUr m jw__ m A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG IAPJ& XX. EVF. Mh. SZ. Ara 60 fillér 1965. NOV. 13, SZOMBAT Vita az oktatási feladatai törvény végrehajtásáról Folytatja munkáját az országgyűlés Az országgyűlés pénteken folytatta a vitát az oktatási re­formtörvény végrehajtásának tapasztalatairól és a további fel­adatokról szóló beszámoló fö­lött. Az ülésen részt vett Dobi Ist­ván, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkára. Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Komócsin Zol­tán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkára, a kormány tagjai. Az ülést Pólyák János, az or­szággyűlés aJelnöke nyitotta meg. A vitában elsőnek Cse- terki Lajos, az MSZMP Po­litikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára szó­lalt fel. Cseterki Lajos bevezetőben hangsúlyozta, hogy az oktatási törvény végrehajtása során az elmúlt négy évben sokoldalú és nagyon fontos tapasztalatokat szereztünk. Vannak oktatási fonnák, me­lyek javításra, vagy továbbfej­lesztésre szorulnak. Ilyen mó­dosításra szorul az egyetemi fel­vétel előtti gyakorlati munka, vagy a gimnáziumi 5 plusz 1-es rendszerben a szakmai előkép­zés. Az ifjúság munkára neve­lése helyes elv — mindenki örömmel üdvözölte. De ez a he­lyes elv a minisztérium értel­mezésében leszűkült, és a gya­korlati végrehajtás a Művelő­désügyi Minisztérium kézéből kicsúszott A termelő, az alkotó munka megismerése, és az abban való részvétel nagy hatást gyakorol az ifjúság szemléletére. Ezért általános iskoláink, gimnáziu­maink feladata, hogy olyan technikai ismereteket adjanak, olyan készségeket fejlesszenek ki és olyan gyakorlati oktatást biztosítsanak, amelyre minden­kinek szüksége lesz. az élet bár­mely területén dolgozzon is. A munka és a tanulás egysé­gét mi úgy értelmezzük, hogy az iskola az életre neveljen. A korszerű technikai és szak­mai ismeretek elsajátítása mel­lett derék, becsületes állampol­gárokká szeretnénk nevelni gyermekeinket. Azt akarjuk, hogy közösségi érzésű embe­rekké váljanak, akik szeretik népüket, szeretik az embereket, bátrak és munkaszeretőek. Cseterki Lajos beszédében fog­lalkozott a toveábbtanulás le­hetőségével és annak értelme­zésével. A felnövekvő nemzedék nagy százalékának továbbtanulása azt bizonyítja, ma már nem ar­ról van szó, hogy tanuljanak-e gyermekeink az általános is­kola után, vagy sem, hanem arról, hogy mit, s hogyan ta­nuljanak. Ezért fokozott kötelességünk, hogy a továbbtanulás, a pálya- választás kérdéseit alapo­san megvizsgáljuk. E vizsgálódás kiindulópontja csak az lehet, hogy hazánkban milyen társadalmi, gazdasági, kulturális feladatokat kell vég- rehajtaniok a felnövekvő nem­zedékeknek. Hogyan oldhatjuk meg, hogy a továbbtanulásban a társada­lom és az egyén érdeke minél jobb összhangban legyen? Fejlődésünk már ma megkö­veteli, de holnapunk szét kell feszítse, és szét fogja feszíteni a csak iskolai keretekben való gondolkodást. Olyan gyakorla­tot kell kialakítununk, amely a tényleges tudás alapján min­denkinek lehetővé teszi, hogy bármely iskolán felvételre je­lentkezhessen, a megfelelő tu­dás bizonyítása esetén felve­hessék, illetve képesítést kap­hasson, függetlenül attól: tu­dását hol és hogyan szerezte, szervezett oktatásban-e vagy is­kolán kívül. Ezt meg kell oldanunk — ezt az elvet gyakorlattá kell tennünk. Az oktatási reform- törvény feladatunkká is tesz: ezt azzal a céllal, hogy minden iskolatípusból biztosítanunk kell az utat az egyetemekhez és főiskolákhoz. A múltban, amikor egy sor hivatal betöltését középiskolai végzettséghez kötötték, az érett­ségi társadalmi rangot jelen­tett, az úgynevezett „úri kö­zéposztály” presztízse érdekeit védte meg az érettségi bizo­nyítvánnyal. Az érettségi ma már a befejezettségnek csak il­lúzióját keltheti, hiszen csak közbülső állomás az egyetemi tanulás, illetve a munkába ál­lás között. Az érettségi bizo­nyítvány tulajdonosa, ha nem kerül felsőoktatási intézmény­be, ahhoz hogy munkába áll­hasson, valamilyen szakmát kell tanuljon. Az érettségi bi­zonyítvány ma társadalmi ran­got nem jelent, teljesen egyen­értékű azzal, hogy „középis­kolai végzettség”. Az a tény, hogy ez a külön vizsga a fia­talok különleges és fölösleges megterhelését jelenti, az érett­ségi eltörlésének kezdeménye­zésére ösztönöz bennünket. Ter­mészetesen nem volna helyes elhamarkodottan intézkedni. Ezért javasoljuk a Művelő­désügyi Minisztériumnak: a pedagógusok, a tudomá­nyos dolgozók, a szülök meghallgatása és vélemé­nye után döntse el: fenn­tartsuk-e az érettségit, vagy nem? Cseterki Lajos a továbbiak­ban szólt az egyetemi felvételi rendszerről, a hazafias neve­lésről, a világnézeti oktatásról. Hangsúlyozta, hogy az isko­la kötelessége, hogy az ifjúság számára bemutassa és közel­hozza elődeink életét, népünk fejlődését, alkotásait és vív­mányait, mindazt, ami múltun­kat összeköti a társadalmi ha­ladásért, a népek testvéri együttműködéséért folytatott harcunkkal. Az ülésteremben: Kádár János és Cseterki Lajos. (MTI-foto =» Vigovszkj Ferenc felvétele.) Krími pártküldöttség a megyében Tegnap, a délelőtti órákban öttagú krími pártküldöttség ér­kezett Kecskemétre Iván Kond- ratyevics Lutak. az SZKP Köz­ponti Bizottsága, valamint a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa tagjának, a Krími Területi Pártbizottság első titkárának ve­zetésével. A küldöttség tagjai: Leonyid Feodorovics Sajturo, a Krími Területi Tanács V. B. mezőgazdasági elnökhelyettese, Pjotr Szemjonovics Pereverzev, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának tagja, a „Rosszija” kol­hoz elnöke. Mihail Afanaszje- vics Lozovoj, a Szimferopoli Vá­rosi Tanács V. B. elnöke és Vlagyimir Andrejevics Kirjusin, a Krími Területi Pártbizottság mezőgazdasági osztályvezető he­lyettese. A vendégeket a megyei párt- bizottságon Erdősi József, dr. Glied Károly. Borsodi György, a megyei pártbizottság titkárai. dr. Varga Jenő, a megyei ta­nács vb elnöke. Erdélyi Ignác, a Kecskeméti Városi Pártbizott- ] ság első titkára és Reile Géza, a Kecskeméti Városi Tanács V. B. elnöke fogadta. A kölcsönös ismerkedés és üdvözlés után Erdősi József elvtárs adott tá­jékoztatót a megye mezőgazda- sági és ipari helyzetéről, az utóbbi öt évben végbement fej­lődésről. Vendégeink az érdek­lődéssel és nagy figyelemmel hallgatott tájékoztató után szá­mos kérdést tettek fel, főleg a szőlő-, gyümölcs- és zöldség- termesztéssel kapcsolatban. A küldöttség a délutáni órák­ban a megyei vezetők társasá­gában Katonatelepen, a Szőlé­szeti Kutató Intézetben tett lá­togatásit. Ma, a kora délelőtti órákban Kecskemét város veze­tőivel találkoznak, majd részt vesznek a Kecskeméti Városi Pártbizottság és városi tanács délelőtt tíz órakor kezdődő ün­nepi ülésén. A november 18-ig hazánkban tartózkodó krími de­legáció a következő napokban a megye több nagyüzemi gaz­daságába látogat el. Képünkön: Baráti ismerkedés. Krími vendégeink a megyei pártbizottságon. Elmondotta, hogy bár évről | szerű, szabad légkört alaki­évre javul az iskolai oktatás ! tottunk ki hazánkban, tudományos világnézeti nevelő Ezt akartuk! Ebben a légkörben hatása és tudjuk, hogy a most az ifjúság is szenvedélyesen vi- folyo reformmunka eredmenye átkozik, társadalmi, ideológiai valójában csak néhány ev múl­va fog teljés egészében kibon­takozni, a tapasztalatok alap­ján nem lehetünk teljesen elé­gedettek, az iskolák és főleg a felsőoktatási intézetek nevelő munkájával. Nem ritka, hogy a felsőfokú tanintézményekben az eszmei, politikai nevelőmunkát a mar­xizmus—leninizmus tanszékek­re, a párt-, az ifjúsági szer­vezetek feladatára szűkítik le. Ez azonban nemcsak a marxiz­mus—leninizmus tanszékek, nemcsak a társadalmi szerveze­tek feladata, ezt csak az egész oktatás, az egész pedagógiai folyamat, egész intézmény éle­te együtt biztosíthatja. A marxizmus—leninizmus ok­tatása nem fejlődhet szaktárgy- gyá, mért akkor kialakulna az a helyzet, hogy a hallgatók egy héten például két órában ta­nulnak világnézetet. Az egyes szaktárgyak ok­tatását át kell hassa a tu­dományos világnézet, és ezt az oldhatja meg legjob­ban, aki a területén, amelyen tanít, elsőrendű szakember. Olyan feladatok ezek, amelye­ket a pedagógiai tudomány helyett senki sem végezhet el — hangsúlyozta a szónok. Abban a forradalmi átalaku­lásban, amely hazánkban vég­bement és végbemegy, népünk életének új vonásai születtek, 'íj erkölcse, új fegyelme, új fe­lelősségérzete, új nemzeti ön­tudata alakult ki. Ezeket mint új nemzeti értékeinket kell ke­zelnünk, ápolnunk és fejlesz­tenünk. Ez iskoláink kötelessé­ge is. Pártunk jelenlegi politiká­jának eredményeként nagry­es erkölcsi kérdésekről bátran elmondja gondolatait. Azonban, mert nem ismeri kielégítően, nem látja eléggé az adott tör­ténelmi helyzet összefüggéseit, fejlődésünk bonyolultságát, — gyakran helytelenül az egyes eseteket általánosítja, nemegy­szer felnagyítja. Ilyen körülmé­nyek között növekszik iskoláink, különösen felsőoktatási intéz­ményeink nevelőmunkájával kapcsolatos követelmény. Cseterki Lajos nagy tapssal fogadott beszéde után Varga Pálné, Hajdú-Bihar megyei kép­viselő emelkedett szólásra. Majd Berta Mihály Pest megyei, Bal- mágyi Istvánná, Csongrád me­gyei képviselő szólt hozzá. Ez­után az elnöklő Pólyák János szünetet rendelt el. A szünet után Molnár György, Andrási Béla, Szolnok megyei Háklár Mária Fejér megyei, Kaszás Imre Tolna megyei, Var­ga Gábomé Borsod megyei kép­viselő szólaltak fel. Az elnök ezután ebédszüne­tet rendelt el. Ebédszünet után Pióker Ignác budapesti képviselő nyitotta meg a felszólalók sorát. Ezután Lo- sonczi Pál földművelésügyi mi­niszter emelkedett szólásra. Fel­szólalásában a szaktudásnak a mezőgazdasági termelés fejlesz­tésében betöltött fontos szerepé­vel és a mezőgazdasági szak­képzés helyzetével, feladataival foglalkozott. Nagy Károlyné Vas megyei, Schuhmann Zoltán Nógrád me­gyei képviselők szólaltak fel, majd az elnök szünetet ren­delt el. Szünet után Vass Istvánná el­nökletével folytatódott a tanács­kozás. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents