Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-07 / 263. szám
Seres Sándor: Falurészlet Földeák János: Mint elsői a lenini kornak Föl, barátaim, gyári munkások, munkás parasztok, nem kérkedés, ha nemzetünk sorsát mutatjuk meg az egész világnak; lássák, mint élünk: végre hazánk már Magyarország! Nem vagyunk urak, se -diktátorok potom prédája. s erőnk sújtja, ki ellenünk lázad! Mint Európa legmarcangoltabb népét, úgy tisztel már bennünket a huszadik század. Két évtizede tördelték széjjel bilincseinket s állhattunk talpra őseink földjén; egünk is új csillagos s nemzeti erkölcseinkben a béke lett legféltettebb törvény. A világban harcokkal kiküzdött nemes helyünk van; tizenkilencben is példa lettünk, mint elsői a^lenini kornak, s ezt a jövendőt formálja híven szavunk és tettünk. SUMMA Megmérettek mind tragédiáink, és történelmi becsületünket ezer év fényli, s annyiszor dúlt hazánkban mindenki szívében őrzi, hogy Lenintől tanultuk meg. miként kell győzni és Európa közepén élni!... dulásig, amely, ha nagysokára is, 1944. október 23-án felvirradt ránk. És ami ezután történt, az a legszebb fejezete életem regényének. A járószéki nádasok felől feldübörgő katyu- sák félelmetes, mégis megnyugvást hozó muzsikájával kezdődik. És folytatódik azzal, hogy tizenegyen összeültünk, megalakítani Halason a kommunisták pártját. 'Még tombolt a front a Sóstónál, amikor — szinte a megkönnyebbülés, a szabaddá létei boldog sóhajaként — először zengett fel harsányan a szánkon az addig titokban du- dorászott Internacionálé. Kóstolgattuk a dallamot, soha eny- nyire nem éreztük át a szöveg örökérvényű mondanivalóját, s a könny folyt az arcunkon... öregedő fejjel, de fiatalos hévvel vetette magát Rabi Mátyás a mozgalmi munkába. Mintha csak fél évszázad mulasztását kívánná ezzel pótolni. Egyszerre több tisztség, megbízatás is hárul rá. Az igazoló bizottság elnöke, a szakmaközi bizottság tagja; népnevelő, alápszervi párttitkár, gazdasági felelős, tanácstag... Harcosságára, erélyére, meg nem alkuvására nagy szükség volt. Hívták más vidékre, vezető beosztásba is, de ő mindvégig megmaradt halasinak. A három család... — Nem volt síma, rózsás az életutam, de különbet ma sem kívánnék magamnak. így kezdeném és így folytatnám. Csak talán kevesebb hibával, a tapasztalatokon okulva, a célt még tisztábban látva. Most már akár pihenhetnék is, hiszen van, aki tovább vigye a lobogót. A vöm, aki fűtőházi dolgozó. Épp annyi már a tisztsége, mint valaha nekem, s a harcosságom, a merész kiállásom is „Örökölte”. Mintha csak tükörbe néznék... Persze, azért még nem hagyom abba. Hiszem, hogy szükség van rám, a párt öreg katonájára. Mert az voltam, és az is maradok, míg a szemem le nem fogják! ! .. .Tavasszal töltötte be a hetvenharmadik életévét. De ha azt mondaná, hogy ötven múlt.j; az is elhihető lenne. Minek köszönheti ezt a frissességet, fiatalos erőt? — Egyszerű a válasz —! mondja bölcs, belülről fénylő; mosollyal. — Rajongásig szeret a családom. Sohasem hagyott el a munka. S a vérségi; kapcsolat, meg a kenyérkereső : tevékenység kisebb és nagyobb közösségén túl tagja vagyok a; nagy családnak, a pártnak. Az a szép és nemes eszme, melyet vallók, éltet, ifjít... Tűzzel, értelemmel tölti meg napjaimat most, a nyolcadik évtized küszöbén is. Jóba Tibor Az őszirózsás forradalom híre egy fekete-tengeri kikötőben jutott el hozzájuk. Nyomban elindultak a csatahajók felfelé a Dunán. A partról itt is, ott is gyülevész hordák támadták őket, a folyó pedig tele volt aknákkal. A Croatia és a Herkules monitor, legénységével együtt el is pusztult. Gyalog vágtak hát az útnak. Sok viszontagságon, csetepatén át — amelyeken csak a fegyelmezettségük győzedelmeskedett — érték el végcéljukat, az óbudai tengerészlaktanyát. A Szamuely-brigád tagja — Másnap jelentkeztünk vörösőrnek. Este már járőrbe mentünk, két pajtásommal. Szamuely ekkor szervezte a csapatát. Mintegy három héttel a szolgálatunk megkezdése után az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy ennek az elit csapatnak a tagjaivá válhattunk. Lenin-fiúknak neveztek bennünket. Mindig a legnehezebb harci feladatot bízták ránk. Ahol a legveszélyeztetettebb volt a frontszakasz, oda vetették be a brigádot. A forradalom leverése után hajón sikerült Béesbe szöknünk. Egy darabig alkalmi munkából tengődtünk, majd kínozni kezdett a honvágy, még inkább aggasztani az itthon maradt elvtársak sorsa. Lesz, ami lesz, döntöttünk: visszaszökünk Magyarországra. Az út hazáig: Verne-regénybe illő kaland. A három ember tutajt eszkábált össze, rákötözték a holmijukat, s úszva igyekeztek átjutni a veszélyes zónán. Sikerült is kijátszaniok a határőrség éberségét. Itthon a „fogadjisten”: letartóztatás. Kihallgatás kihallgatást . követ. Novemberben mégházasodik, de. két hétre rá már ismét bujkálni kénytelen. Elfogják, büntetőszázadba osztják és a jugoszláv határra vezénylik. Csak 1923 nyarán szerelik le, mint megbízhatatlant. A legszebb fejezet — Nem volt könnyű átvészelni a nehéz éveket a felszabaKürm a város szélén, ahol £ házak már a réttel kacérkodnak, tündérkastélyhoz hasonlatos kis kertes villák és tiszta szép rendben tartott család; fészkek sorakoznak. Itt, a kiskunhalasi Zalka Máté utcának csaknem a legvégén lakik Rab Mátyás, a Bács-Kiskun megye: Nyomda Vállalat kiskunhalas: dobozüzemének portása. Var abban valami jelképszerű, hogy a kapu mellett, az épület homlokzatán forradalmár — Zalka Máté — neve díszük. Hiszen Mátyás bácsi — ha nevéhez nem is fűződnek történelem- könyv lapjaira kívánkozó, nagy tettek — egyszerű kisemberként, mint a párt meg nem alkuvó katonája, vívta harcát a szebb hétköznapokért. A csengelei kisbojtái — Apám Félegyházáról került Móricgátra, kommeneiós uradalmi juhásznak — kezdi emlékezését. — Jómagam már alighogy szaladni tudtam, ott tébláboltam a birkák közt. Egészen tizenkét éves koromig boj- tárkodtam. Ekkor már Csenge- lepusztán legeltettünk. Amint apám, úgy-ahogy összeszedte kicsit magát, fogott egy 10 holdas bérleti földet, s azon gazdálkodott. Voltunk hozzá jócskán, hiszen öt gyerek zsibongása verte fel a házat. Dolgozott nálunk egy ember, tőle hallottam először azt a szót, hogy „szocializmus”. Gyerekfejjel nem tudtam még, mi az, de hogy szép és igaz valami, azt Károly bácsi szavaiból egyre inkább sejteni kezdtem. Felserdülve, 19 évesen, Pestre kerültem, kőművesek mellé segédmunkásnak. Két évet nyomtam itt le, aztán besoroztak katonának, A második háborús év januárjában, sebesülten már kórházba kerül. — Tizenhat augusztusában a dunai flottiŰáhöz osztottak be, mint hajófűtőt. .. .Peregnek az évek, az események. A haditengerészet kitűnő mozgalmi iskola a fiatalember számára. Amíg a múltat idéző szavakat hallgatom, önkéntelenül is az Auróra jelenik meg a képzelet vetítővásznán. .. AZ ESZME TÍ ZÉBEN... figyelmes, hogy egy enyhén himlőhelyes arcú, alacsony termetű, erőteljes fiatal rab szörnyen hajba kapott barakkunk két háziszolgálatosával, valamiféle szláv nyelven káromkodik, villog a szeme és az öklét rázza. Iván — valóban ez volt a neve — különösen akkor gurult dühbe, ha bármilyen gúnyos megjegyzést tettek rá vagy ha úgy vélte, hogy az oroszokat szidalmazzák. A barakk „közvéleménye” méregzsáknak tartotta- Hetekig tartott, amíg meggyőződtem róla, hogy ez nem igaz. önérzetes volt, érzékenyen védelmezte nemcsak jogos érdekeit, a becsületét is. Ha meggyőződött arról, hogy barát közeledik hozzá, azonnal megenyhült, és kész volt a legönzetlenebb bajtársiasságra. — Minden, a legkisebb, leghalványabb sértésre, igazságtalanságra fellázadt, és hangos szóval, vagy akár kemény ököllel védte meg jogait ebben az elvadult, nyomorúságukban oly sokszor farkascsordává torzuló közösségben. Alig múlt húszesztendős, és a, húsz évből három borzalommal, megpróbáltatásokkal, szenvedéssel és megaláztatással volt kikövezve. Mindezt csak akkor tudtam meg, amikor egy nagy botrány után, végre közelebb engedett magához. Az első időben Iván kötelessége volt az undorító mellék- helyiség tisztántartása. Egy ideig vállalta ezt a viszolyogtató munkát, de egy hét után kereken kijelentette: most aztán már kerüljenek mások sorra, mint ahogy a barakk egyéb szolgálataiban minden héten más és más tevékenykedett. Orosz—ukrán—német keverék nyelven érvelt, a mondatokban sűrűn előfordult a burzsui szó- A sarokba vágta a felmosórongyait és indult kifelé. Amikor vissza 'em roll ti életemben világcsavargó voltam. Alig-alig saját ^ akaratomból, sokkal inkább, mert űztek, mert menekülnöm kellett, bebarangoltam egy tucat országot- Hogy hány nép fiát, lányát ismertem meg közben, nem is tudom, van vagy két tucat. Az orosz fiúval 1944 kora őszén találkoztam először. Nemcsak a hely, ahol megismerkedtünk volt riasztóan lehangoló — a mauthauseni haláltábor 19. számú barakkja — de ő maga sem volt különösen rokonszenves. Hogy miképp került a mi barakkunkba, ahol jórészt magyarok 'raboskodtak, nem tudom. Lehet, hogy valamelyik hadifogolytáborból szökött meg, Magyarországon fogták el újra és ezért szállásolták el miná- lunk. Először csak arra lettem Találkozásom Ivánnal Lenintől kaptuk ezt az ©gyet, s az ínség iskoláin át oktőberszabta sorsunk ez lett: fekete liszt, de tisztaság, tisztesség, lelkiismeret, katonaeskünk s rendületlen bizalmunk: együttvéve lett igazságunk, mely egy. Egyetlen. Radó György fordítása Igazság hány van? Egy vagy kettő? S ha egy van, akkor melyik az, amely nem elnéző-felejtő, hanem könyörtelen-igaz? Nos azt, hogy két igazság volna, ón még ostyában sem veszem be — ám vállalt igazságomra a testem"lelkem felteszem. Ligeti Károly: VÉQRENDELETEM Míg telketekben szikra-tűz fog égni, Mindig előre, vörös magyarok! A szép jövendőt el fogjátok érni, — Én is elérem, — habár meghalok. Mert nem adják olcsón a szabadságot. Az ára könny és mártírvérfolyam. Ki érette hull, százszor tegyen áldott. Á gyávákon meg az ár átrohan. Ti eljuttok a vörös Budapestre, És ölelés vár rátok és virág... S ha visszanéztek csodás napkeletre Vetetek ujjong az egész világ. Én itt maradok bús, jeltelen sírban, De vetetek küldöm tűz-lelkemet, Hogy lobogva a forró csatasorban Az én telkemtől lelkesedjetek. És mind ott leszünk a végső csatában, Én és a többi vörös magyarok. Elhulltunk, de a győztes szabadságban Üjra életet, Ti, Ti adjatok. Ligeti Károly az oroszországi magyar hadifogoly-mozgalom egyik legkiválóbb vezetője volt. 1890. december 8-án született Kiskörösön. Fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba, belépett a Szociáldemokrata Pártba cs külső munkatársa lett a Népszavának. Amint kitört az első világháború, be kellett vonulnia katonának. A fronton bátran agitált a legénység körében a háború ellen. 1916-ban fogságba esett. Az 1917-es februári forradalom Idején már lelkes propagandistája a lenini eszméknek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után egyik vezetője a szibériai hadifoglyokból alakult internacionalista brigádoknak. Omszkban, 1919. június 8-án Kolcsak banditái kivégezték. Végrendeletem című versét egy nappal mártírhalála előtt, a börtön falára írta. Jevgenyij Dolmatovszkij: IGAZSÁG
