Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-28 / 281. szám

iű&f. november SS, vasárnap S. Mflar Az a bizonyos 50 °|o | JÓ ISMERŐSÖK,! ha hosz­szabb idő múltán találkoznak, hamar egymásnak szegezik a kérdést: — És mennyit keresel? A válasz többnyire ez: csak 1500-at... vagy csak 2000-et... Meglepődne a kérdezett, ha ba­rátja válaszát így nyugtázná: Vagyis összesen 2200,— körül, summa-summárum, tehát há­romezret. Nos, hogy kettőjük közül ki tudja jobban? Ennek eldöntésére idézzük tanúnak a statisztikái adatokat. Kezdjük talán azzal, hogy minden 1,— Ft kifizetett mun­kabér után 50 fillér a társadal­mi juttatás. Ez azt jelenti, hogy a munkások és alkalmazottak jövedelmének felét kitevő ösz- szeget fordít a társadalom szo­ciális és kulturális juttatásokra Ennek évenkénti értéke megha­ladja a 35 és fél milliárd fo­rintot. Vegyük sorra, hogy mire mennyi jut, és hogyan kerül a lakossághoz ez a sok milliárd? A gyerekek eltartásához három- milliárd 274 millió forinttal já­rul hozzá az állam. Ebből ter­hességi és anyasági segély 190 millió, gyermektej juttatás 70, csecsemőkelengye 53, az ösztön­díjak összege évente 140 millió forint. A legutóbbi vizsgálatok szerint a bölcsődék évi fenn­tartásának összege 252,8 millió volt. Ebből a szülők 39,6 millió forintot fizettek, a többit: 213,2 milliót az állam vállalta magá­ra. A napközi otthonok 1029,5 millió forintos költségeiből 290,5 milliót térítettek a szülők, 739 milliós állami hozzájárulással szemben. Családi pótlékra 1,3 milliárd jut. és ez most további 500 millióval még emelkedett. fontos az egész társadalom szempontjából. Ennek költségei­re évente 1000 milliót fordítunk. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint több mint 180 ezer ember, az összes munká­sok közel tíz százaléka él mun­kásszálláson. A szállások évi fenntartási költsége 327,2 millió forint. Ebből 22,9 százalékot té­rítettek a lakók, a többit, 252,3 milliót az állam fedezte. A kecskeméti | JELENTŐSEK | azok a jut­tatások is, amelyeket a munka­bérrel együtt kapnak a dolgo­zók. Ilyenek a hűségjutalom, a nyereségrészesedés, a fizetett szabadság, a fizetett ünnepnap, a fizetett étkezési idő és a ta­nulmányi idő kedvezmény. — Ezekre együttvéve 12 112 millió forintot fordít a társadalom. A felsorolás korántsem tel­jes. Az is igaz, hogy a részese­dés az említett összegekből, nem mindig azonos a különböző ré­tegek számára. Az azonban bi­zonyos: az ötven százalék, ha borítékon kívül is, de mindenki számára jelentős jövedelem. D. K. Hatalmas üvegfalú szerelő- csarnok. A mennyezetről neon­csövek százai árasztják a fényt. Hosszú sorokban derűs kedvű asszonyok, lányok ülnek. Kezük fürgén mozog, s a szalag vé­gén már kész magnetofonok ke­rülnek sorba egymás mellé. Alaposan elcsodálkozna az, aki mondjuk öt éve járt utol­jára Kecskeméten, s nagyhirte- len ide csöppenne. Nem találná ki hol van, mert akkor még nem létezett ez az iparág a vá­rosban. A Budapesti Rádiótech­nikai Gyár 1961-ben létesített itt telephelyet és húsz munkás­sal kezdte meg a magnetofon­szerelvények, alkatrészek készí­tését. Az új üzem gyors fejlő­désnek indult. Év végére ide csoportosították a magnetofon elekromos feszültség szabályo­zók és erősítők gyártását, s nyolcvanhatra növelték a mun­kások számát. Egy évvel ké­sőbb már a M ambó magnetofo­nok teljes szerelését itt végez­ték. Az idén olyan szakmai biza­lom nyilvánult meg már a fia­tal gyáregység iránt, hogy az M—632-es és az M—9-es tran­zisztoros magnetofonok nullszé­jai ők. Az „Egyetértés” és ai „Kongresszusi” brigád most, no­vember 7-én nyerte el a szocia­| MIBE KERÜL | az egészség- védelem? Évente 6833 millió fo­rint. Ebből csak a táppénz 1770, a gyógyszer 1037, a kórházak és klinikák fenntartása 3170 millió forint. Üdültetésre évente majdnem 300 millió forintot fordít az ál­lam. Ebből az összegből 480— 500 ezer ember pihen, nyaral az ország legszebb vidékein és egyenként 556 forint hozzájáru­lást kap költségeihez. A könyvtárak, a rádió, a szín­házak, a televízió, a mozik fenn­tartásához 6—700 millió forin­tot ad az állam. Nyugdíjra, szo­ciális otthonokra és segélyekre 5506 millió forint jut. Az üzemi étkezés rendszere és annak fejlesztése hasznos és A káprázatból kitekintve Tejház épült Balázspusz- tán, az Izsáki Állami Gazdaság üzemegységének központjában. Pár hónapja működik. Elegáns, kissé hivalkodóan modern léte­sítmény. Csempe, krómnikkel, kapcsolótáblák — a több mint egymillióforintos beruházásból tellett a ragyogásra is. S ez nem baj. A korábbi, kezdetleges tej­kezelés állapotának megszűné­sét nyugtázandó, jól esik bele­hunyorogni a káprázatba. Hanem a bűvöletből ébredve az ember megpróbál józanul széttekinteni. És akkor mást is lát. Igaz, az építkezést illetően a gazdaságnak nem sok váloga­tási lehetősége volt: el kellett fogadnia az Állami Gazdaságok Főigazgatósága típustervét. És ehhez lenne néhány szavunk. Vajon mi indokolhatta, hogy a melegítő üstöket — a tűzhely- lyel együtt — a bejáratnál he­lyezzék el, vagyis ott, ahol a tej a tejházba érkezik? Minden háziasszony tudja, hogy a tej érzékeny a szagokra, így a füstszagra isi Továbbá: a tejvezeték csapjait három mé­teres magasságban szerelték fel, és hozzájuk sem kapaszkodó, sem létra, sem kötélhágcsó nem vezet. Arra pedig nincs módja a gazdaságnak, hogy a tej ház­ban kosárlabdacsapatot alkal­mazzon. Az üzemegységben sen­ki nem tudja megindokolni miért van szükség a több mint negyven kapcsológombra. Ez az ottaniak számára is nyitott kér­dés. A tévesen értelmezett kor­szerűség jegyében túlbonyolí­tották az egyébként mutatós technikai apparátust. S ennek abban rejlik a ve­szélye, hogy a tej ház megbénu­lásához elegendő az is, ha a számtalan vezeték, illetve átté­tel közül csak egyetlenegy is csődöt mond. Ilyenkor aztán le­het hívni a solti szervizállomást. Legközelebb ugyanis ez érhető él. Ha pedig szombaton délután, vagy vasárnap következik be a hiba? Akkor bizony, lehet vár­ni — hétfőig. Legfeljebb a tej nem fog vár­ni. Fogja magát és megalszik. H. D. Rajnoha Erzsébet meós a készülékek mechanikus és elek­tromos végellenőrzését végzi. riájának elkészítésével bízták meg. No, és természetesein ter­melési feladatul 24 ezer Calyp­so magnetofon gyártásával, — amelyből tizennyolcezret export­ra készítenek. Tehát, nemcsak új ipar vert gyökeret néhány év alatt, az „aranyhomok” ho­nában, hanem már túl is jutott híre az ország határain. A fényárban úszó üvegcsar­nok is az idén készült el. Itt állítják össze a kisebb magne­tofon-szerelvényeket, majd az I-es és Il-es szalagon végzik a teljes összeszerelést. Az előbbin a magnetofon elektromos fe­szültségszabályozók és erősítők szerelése, az utóbbin pedig a végszerelés, valamint a mecha­nikus és elektromos ellenőrzés történik. A szalag mellett dol­gozók pedig egyre inkább az új szakma mestereivé válnak. Említettem, hogy derűs ked­vű asszonyok, lányok dolgoz­nák itt. Szocialista brigádok tag­lista címet az „Ifjúsági” brigád még tavaly. A „Tyitov” és a „Gagarin” brigád pedig már az idén harmadszor érdemelte ki a büszke címet. S hogy a brigá­dok erre méltán rászolgáltak* azt igazolja, hogy háromnegyed­éves tervét teljesítette a gyár­egység. A negyedik negyedévi terme-' lési programmal sem lesz baj — fogadkoznak a brigádok — csak anyag legyen elegendő. E héten bevezették a minőségi bé­rezést, ami annyit jelent, hogy­ha száz készülék közül vala­mennyi kifogástalan, 30 száza­lékos minőségi prémiumot kap­nak a szalag dolgozói. Nagy Ottó — Pásztor Zoltán mutatkoztak. A munkaszervezés sok helyen akadozik, nem csök­kentek eléggé az adminisztratív létszámok, sok még a minőségi hiba. s a műszaki fejlesztés sem tart lépést a követelményekkel. Esetenként ez kihat a dolgozók hangulatára, munkalendületére is. A párt a közvélemény bevo­násával igyekszik megoldani a feladatokat, s leküzdeni a_ gyor­sabb előrehaladást akadályozó tényezőket. J$e!po!itikai helyzetünk és a közvélemény meg­ítéléséhez jó alapot, hasznos ta­pasztalatokat nyújtott a közel­múltban az ideológiai^ irányel­vek megtárgyalása, széles körű vitája is. Ezeken megszületett az . a felismerés is, hogy az esz­mei harc és nevelő munka az egész párttagság és nemcsak a vezető pártszervek feladata. Számos olyan probléma adódik a gazdasági építő munkában, vagy akár az emberek életszín­vonalával összefüggésben, me­lyet helyileg lehet és kell meg­oldani. Elengedhetetlen, hogy a gazdasági, párt-, állami és tár­sadalmi vezetők a maguk hatás­körében és munkaterületén meg­tegyék, ami rájuk tartozik, és ne várjanak felsőbb intézke­désre. A kommunisták kinyilvánítot­ták azt a véleményüket is, hogy nélkülözhetetlennek tartják az alkotó vitát, a fontos kérdések eldöntése előtt, s helyeslik a párt ezzel kapcsolatos irányvo­nalát. Élni kell az alkotó lég­körrel. Nem lehet azonban egyet­érteni azokkal, akik mindig és mindent csak kritizálnak, s ezt tartják bátor cselekedetnek. Ve­gyük bírálat alá saját munkán­kat, tetteinket is, és keressük a lehető legjobb megoldást az előrehaladás érdekében. Külö­nösen fontos e tekintetben a párttagság magatartása, hiszen nyilvánvaló, hogy a párt helyes politikáját, annak torzításmen­tes végrehajtását elsősorban ne­kik kell képviselniük követke­zetesen. S fel kell venni a har­cot mindkét véglet a „minden rendben!” hangulat és a kispol­gári életérzést sugárzó kishitű­ség megnyilvánulásai ellen. Központi Bizottság ar­ra is ráirányította a fi­gyelmünket, hogy propaganda- munkánk során becsüljük meg és értékeljük jobban meglevő eredményeinket, s politizáljunk aktívabban, hatékonyabban. A megyei bizottság felhívta a párttagság figyelmét, hogy szé­leskörűen tárgyalja meg a nem­zetközi helyzetet és belpoliti­kánk időszerű kérdéseit, s ha­tározza meg az ebből fakadó he­lyi tennivalókat. Mint a továbbiakban — a me­gye helyzetét, gazdasági előre­haladását és a következő idő­szak tennivalóit felsorakoztatva — Molnár elvtárs kifejtette: a Központi Bizottság titkársága nemrégiben megtárgyalta me­gyénk az ötéves terv során elért eredményeit, s elismerését tol­mácsolta a megye kommunis­táinak, dolgozóinak. A számot­tevő iparfejlesztés — ezen be­lül is különösen a tanácsi ipar nagyarányú előrelépése —, a mezőgazdaságban a hatalmas szőlő- és gyümölcstelepitési program végrehajtása, és a kul­turális síkon elért eredmények is igazolják megyepo'iiikánk he­lyességét, s habár — min'1 Mol­nár elvtárs mondotta — nincs okunk az elbizakodottságra, biz­tosítékot jelentenek ezek a jö­vőre nézve is. Az elért eredmé­nyekben benne van az emberek kezdeményezőkészsége. alkotó kedve és munká n. Az a feladat, hogv továbbra is ugyanilyen lelkesedéssel dolgozzunk har­madik ötéves tervünk célkitű­zéseinek megvalósításán. Mi"* a tájékoztatón el­hangzott kérdésekből ki­derült, nagy érdeklődés kíséri megyeszerte a gazdaságirányítás készülő reformját. Az ezzel kap­csolatban felmerült számos kér­désre a megye1 pártbizottság ülésén részt vevő Nyers Rezső elvtárs, a Központi Bizottság titkára adott részletes választ. Mint elmondotta, az irányelvek egységes elveket szögeznek le, s nem tartalmazhatnak konkrét részfeladatokat. Elvi állásfogla­lás ez, s a következő lépés lesz a részmegoldások kimunkálása. Ezt széles körű vita fogja majd követni, melyet újólag megtár­gyal a Központi Bizottság. El­képzeléseink szerint hosszabb időre szóló változást készítünk elő, s ezért indokolatlan volna bármiféle sietség, kapkodás. Közben ugyanis termelni kell, méghozzá zavartalanul. A re­form csak fokozatosan mehet végbe, s nekünk türelmet kell kisugározni. A gazdaságirányí­tás átszervezését jelenlegi és to­vábbi eredményes, jó munká­val kell biztosítani minden te­rületen. Miközben számos elvi kérdésben ;s útmutatást adott a Központi Bizottság tit­kára, biztatta és bátorította a jelenlevőket az öná ó cselekvés­re, a meglevő lehetőségek jobb kihasználására, amelyben még sok tartalék reji’k. A megyei pártbizottság ülése tükrözte azt a nagy felelősséget, amely a megye kommunistáira hárul az éves terv befejezése, az új ötéves terv induló évének előkészítése, s végrehajtása te­kintetében. Erre kell most fi­gyelmünket fordítani, az eddi­ginél is jobban. A tanácskozás éreztette azt az őszinte óhajt is, hogy mindent a dolgozó nép, a lakosság jobb életkörülményei, javuló életszínvonala érdekében, az egész népgazdaság követel­ményeivel összhangban kell megvalósítanunk cselekvő egy­ségben, közös összefogással és akarattal. T. P. Tancsa Jánosné, az „Egyetér­tés” brigád tagja a végszerelő­szalagon az utolsó alkatrészeket szereli a Calypsora.

Next

/
Thumbnails
Contents