Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-21 / 275. szám
4. oldal 1965. november 21, vasárnap Öt évtizeden ót Üjs&ghír: „a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának rendeleté értelmében Kovács Pál veteránt Harci Érdemekért Éremmel tüntették ki.” r A hír november 6-án ju- tott el hozzánk, de Kovács Pál ezt már nem érhette meg, október 25-én befejeződött küzdelmes életpályája. A magas szovjet kitüntetést már nem tűzhették a többi érdemrend mellé. * JJgy nehezen megőrzött, szakadozott szélű irat fekszik előttem. Elbocsátó levél. A személyi adatokon túl ez olvasható rajta: „Magyar Királyi Budapesti 1. Honvéd Hadtestparancsnokság Margit körúti Büntetőintézete. Ennek a levélnek előmutató ja: Kovács Pál. aki 1943. évi március hó 16-án kelt parancs alapján szállíttatott be, miután a rá kiszabott egy évi három hónapi börtönbüntetését kitöltötte, a mai napon (1944. április 24-én) szabadon bocsáttatott”. Azért emlékeztetek erre az utolsó elbocsátó levélre, mert Kovács Pált többé nem lelhette meg Horthy csendőrsége. Szabadulása után a Kecskemét környéki tanyákban, mély illegalitásban élve, számolva a rá leselkedő ezernyi Veszéllyel, novemberben a megyeszékhellyel együtt ő is szabad ember lett. Az üldöztetés negyedszázadának utolsó akkordja volt a Margit körúti büntetőintézet. De a szabadság kapujáig hosszú volt a kálvária. * „4Pja gazdasági cseléd volt és jobb sorsot vajon szánhatott-e fiának. A gyermekéveiből csak néhány elemire futotta, mért már nagyon korán, kisemberként dolgoznia kellett. Az első világháborúban öt is ágyútölteléknek szánták, de még egy év sem telt él és 1916 augusztusában orosz fogságba esett. A nagy orosz földön akkor már érlelődött és nem sokkal később győzött is a szocialista forradalom. A fogságba esett munkás-paraszt katonák többsége a forradalom mellé állt és gombamódra szaporodtak a vörösgárdaszázadok. Kovács Pál 1918 áprilisában lépett a gárda soraiba és ettől az időponttól kezdve egészen 1920-ig szakadatlanul harcolt az ellenforradalmi bandák ellen. Ahogyan visszaemlékezésében írja „1920 elején Noviszikolaj- ban megalakult a Magyar Kommunisták Oroszországi Pártja. E pártnak én is tagja lettem... 1921 januárjában a Vörös Hadsereg parancsnoki kiképző iskolára mentem Moszkvába. Az iskolát 1921 júliusában áthelyezték Leningrádba, amelyet 1922. március hó végén végeztem el.” Április 1-én búcsút vettek a nagy szovjet földtől és tizenkét nap múlva megérkeztek Magyarországra. Horthy rendőrsége azonban élt a gyanúperrel és Kovács Pált tíz társával együtt internálták. Bár. a csóti leszerelőtáborban kiállított igazolás szerint azt jegyezték be, hogy „Leszerelendő, otthonába küldendő”, mégis december 21-ig minden indokolás nélkül a zalaegerszegi internálótáborban tartották. De a szabadulás sem sokat jelentett, hiszen a rendőri felügyelet, az állandó jelentkezési kötelezettség az élet rabságán mit sem változtatott. Kovács Pálban olthatatlanul | pislogott a forradalmi harcok emléke, s elviselhetetlen volt számára a rendőrség brutalitása és a hetényegyházi szőlőkben a kapásember kiszolgáltatottsága, j A rövid déli nyugvás és az | egész napos fárasztó munka után a pihenéstől ellopott perceket beszélgetésre, az emberek tudatának és munkás önérzetének ébresztgetésére használta fel. Kovács Pál magabiztosan j ment tovább azon az úton, I amelyre vörös brigadérosként rálépett. 1933 elején kapcsolatot teremtve Kecskeméten Rózsa I ■Jánossal, Hegedűs Lászlóval, Halász Bélával, Sztraka Józseffel és másokkal részt vett a kommunista párt illegális tevékenységében. Májusban letartóztatják. Czirjék László kecskeméti rendőrfőtanácsos a fel- sőbbségének küldött jelentésében ezt olvashatjuk: „Kovács Pál harminchétéves szőlőmunkás,” Az egyik bekezdés így taFiatalok közt - országgyűlés után núskodik tevékenységükről: „A megtartott házkutatások során sok kommunista röpirat, nyomtatvány és szervezkedésre vonatkozó levél került elő a letartóztatottak lakásáról, de találtunk vörös csillagot és kommunista jelszavakat tartalmazó bélyegzőket is.” Ezután börtön, csendőri felügyelet, megint börtön és újra felügyelet szünet nélkül váltogatták egymást. — 1942-ben a szegedi Csillag-börtönből „szabadulva” Kistarcsára került. Az intemálótábor kommunista szervezkedése lelepleződött és többedmagával együtt Ting váróit egy hónapon át tartott a kínzás-vallatás. Innen került azután a Margit körúti katonai büntetőfogházba, ahol 1944-ben véget ért a negyedszázados gyötrelem. & dP^saknem ötvenéves az ország felszabadulásakor, de a kedve és az akarása fiatalos volt. A Földrendező Tanács tagjaként részt vett a földreformtörvény végrehajtásában. Később DÉFOSZ-titkár lett, majd egészen nyugdíjaztatásáig az egyik megyei vállalat üzemvezetője. Az ellenforradalom idején elsők között állt a munkáshatalom és az újjászervezett párt oldalára. Ott találjuk a munkásőrség megalapítói között, ahol posztját úgyszólván halála napjáig sem hagyta el. Kovács Pál szerény, csendes, de célratörő és határozott harcosa volt a kommunista mozgalomnak csaknem öt évtizeden át. A megye munkásmozgalmának egyik legrégibb harcosa távozott el a küzdőtérről. Ezért példáját követi és emlékét tisztelettel őrzi az utókor. W. D. Egy hete fejezte be munkáját az országgyűlés legutóbbi ülésszaka. Mindenki élénk érdeklődéssel hallgatta, olvasta a felszólalásokat, a képviselők interpellációit és az azokra adott választ. Az iskolareformról elhangzott vitában sok szó esett a mai fiatalságról, a tanulásról és a fizikai munkáról. Vajon azok, akiknek sorsáról az Országházban tanácskoztak, figyelemmel kísérték-e a vitát? Mi a véleményük önmagukról, társaikról, azokról a 16—17 éves 1 fiúkról, lányokról, akik néhány év múlva kikerülve az „Életbe”, a népgazdaság fontos területein helyezkednek el, s hogyan vélekednek a felnőttekről? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ, amikor a napokban Fekete Pálné országgyűlési képviselővel a kiskunfélegyházi köz- gazdasági szakközépiskola néhány tanulójával beszélgettünk. Az őszinteség jegyében Mikor letelepedtünk a barátságos klubszobában, attól tartottam, hogy kínos feszengés következik, tartózkodó tőmondatokat, félszeg megállapításokat hallunk. Később jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy aggodalmam felesleges volt. Fekete Pálné kedvesen, tömören beszélt az országgyűlésen elhangzott, a fiatalokat ‘érintő kérdésekről. A következő percekben azt tapasztalhattuk, hogy a lányok nagyon jól ismerik, sokszor szó szerint idézik a parlamenti vita egy-egy részletét, a miniszter vagy a képviselő szavait. — Tudom, hogy a népgazdaságnak, az országnak szüksége van jól képzett szakemberekre — mondja Gyarmati Anna, az iskola KISZ-szervezetének titkára. — Én azért jöttem ide, hogy képességeim szerint a legjobban tanuljak, s ha kikerülök valamelyik mezőgazdasági üzembe, jó munkát végezzek. Szóba került az országgyűlésen a mostani érettségi rendszer eltörlése. Ezt mi is helyeselnénk, bár nekünk még át kell esnünk a vizsgán. Ha kikerülünk innen, nem az számít, hogy jelesen vagy közepesen érettségiztünk-e, hanem az, hogy mennyit tudunk. Éppen erről van szó az új egyetemi felvételi rendszernél is. Én is egyetemre készülök érettségi után, de nem leszek elkeseredve, ha ez nem sikerül. Tudom, hogy kizárólag rajtam múlik. Nem félek a munkától sem, mert szeretem. Ezért megyek nyaranként építőtáborba. Sajnos, erről. nemcsak jó tapasztalataim vannak. Előfordult, hogy az állami gazdasági brigádvezető úgy akart „kedveskedni” nekünk, hogy kijelentette: lehet lazítani. Ezt helytelennek tartom. Mi nem „lazítani”, hanem dolgozni akarunk és igényeljük, hogy adjanak nekünk munkát. Ezzel a véleményével nem áll egyedül Gyarmati Anna. Néme- di Erzsébet is hasonló tapasztalatokról beszél: — A Félegyházi Vegyipari Gépgyárba járunk politechnikai gyakorlatra. Ügy érezzük, nem foglalkoznak velünk megfelelően és nem olyan munkát adnak, ami összefügg a tanultakkal. Csak „adnak valamit”, ha már ott vagyunk. Olyan emberek mellé szeretnénk kerülni, akik példát mutatnak a termelésben, szakmailag jól képzettek, lelkiismeretesek. Véleményem szerint olyanoktól, akik nem meggyőződésből dolgoznak, és állandóan az órát nézik, nem lehet várni, hogy a fiatalokkal megszerettessék a munkát. Tudom, hogy nem általános ez, de nekünk vannak ilyen tapasztalataink és erről beszélni kell. Az általános jelenség valóban nem ez, de kétségtelen, hogy ha á fiatalokkal kapcsolatos problémákról beszélünk, elsősorban azt a kérdést kell feltenni magunkban: mit tanulnak a felnőttektől, találnak-e közöttünk példaképet a mostani 17 évesek? Ha őszinték akarunk lenni, be kell vallani, hogy nem mindig a legjobbat tapasztalják azokról, akikre szeretnének „felnézni”. — Szerintem helytelen, hogy sokan az egész fiatalságot arról a néhány felelőtlen lányról, fiúról ítélik meg, akik valóban lebecsülik a fizikai munkát, tanulni nem szeretnek és csak „lógnak a levegőben”. Mi nem ilyenek vagyunk — mondja szenvedéllyel Pólyák Ilona negyedéves kislány. — Szeretjük, becsüljük a munkát és természetesnek tartjuk, ha az iskola után dolgozni fogunk. Jólesett hallani, hogy az ország- gyűlésen is ez került előtérbe. \e kényeztessenek bennünket! Ha már szóba került, hogy vannak olyan fiatalok, akik a „levegőben lógnak”, önmagától adódik a kérdés, hogyan jutottak egyesek a céltalanságig, s mit tesznek értük a KISZ-fia- talok? A lányok — valameny- nyien tagjai az ifjúsági szervezetnek — nem ijedtek meg ettől a kérdéstől sem. — Nem szeretnék az egyoldalúság hibájába esni, de el kell mondanom, hogy sok fiatal éppen a szülő engedékeny© Kedves vendéget fogadhat- •• C ' tunk ezen a héten a megye- VV ©OT©S JŰDClOr székhelyen. Weöres Sándor, nyelvünk egyik ma élő nagy mestere látogatott el hozzánk F\öcoK“MiS?'“ll feleségével, Károlyi Amy költözővel. _ núságot magas énekkultúrájukA több napos látogatás leg- nagyobb eseménye mindenek- ' , .... előtt a csütörtök esti irodalmi Ezuta» ke™lt sor . Re~„ Pal est volt a közönség számára. A nagy érdeklődéssel várt eloada- költő-házaspár Réz Pál iroda- sara. Az ismert irodalomtörté- lomlörténész kíséretében talál- nész rendkívül színesen mutatta kozott az irodalom barátaival a be Weöres Sándoi- pályafutását városi művelődési ház zsúfolá- es életművét. Hangsúlyozta, sig megtelt nagytermében. hogy ezt a sokoldalú és ellentBevezetőül az Ének-Zenei Ál- mondásos életutat ma még igen talános Iskola és Gimnázium nehéz egészében átfogni. Annyi tanulóinak hangversenyét hal- bizonyos, hogy Weöres Sándor lőttük. A kicsik Weöres Sándor a nyelv legnagyobb művészeinek verseire írt dalokat énekeltek, egyike, aki már ifjan felkel- osztályonként külön-külön, meg- tette olyan kiválóságok figyel- ejtő bájjal és meglepően szé- mét. mint Babits és Kcsztolá- pen. A nagyobbak Bartók, Ko- nyi. Képzelete, játékos kedve, dály és Bach dalaival tettek ta- a nyelv lehetőségeinek örökös kutatása, tágítása — ezekből táplálkozik legfőképpen költészetének varázslatos világa. Réz Pál előadását Fodor Zsóka és Forró Pál, a Kecskeméti Katona József Színház művészei illusztrálták nagy hatású szavalatokkal. Befejezésül Weöres Sándor olvasott fel verseiből. Bemutatott egy csokorra valót rövid ritmusverseiből, népi rigmusaiból, más népek, dalainak és a XVII. századi magyar költészetnek játékos tük- röcskéiből. Viharos tapssal köszönte meg a közönség Galagonya című versének egyéni ízű, igen hatásos előadását. A kecskeméti közönség láthatólag igen megkedvelte a szabadegyetem irodalmi tagozatának ezeket a kitűnő előadásait. A legutóbbi Illyés-est után méltó folytatása volt a sorozatnak a Weöres-est. sége. elnéző magatartása miatt válik könnyelművé, felületessé. Ismerek egy lányt, aki a nyáron három napra lement a Balatonhoz. Az apja hétszáz forintot adott neki költőpénznek — kapcsolódik a beszélgetésbe Váradi Márta, majd folytatja: — Ezzel egyáltalán nem a munka megbecsülésére nevelik a lányukat. Igaz. hogy minden szülő szeretné szépen öltöztetni gyerekét. de kényeztetésre nincs szükség. Mi is üdülhettünk volna a nyáron, de jobb, hogy dolgozni mentünk. így már tudom, milyen sokat kell dolgozni például negyven forintért. Azóta alaposabban meggondolom, hogy bemenjek-e a cukrászdába. — Szerintem is itt a baj — veszi át a szót Gyarmati Anna. — A múltkor bejött az iskolába egy apa és felháborodva el akarta vinni a lányát, mert — miként mondta — nem azért taníttatja, hogy aztán a tsz-ben dolgozzon. Ez nagyon helytelen, hiszen tsz-ben dolgozni egyáltalán nem szégyen. Én elégedett leszek, ha odajutok. Nekünk, fiataloknak, néha észre kell vennünk, hogy sok szülő ilyen tekintetben konzervatív.. A lányoknak ebben is igazuk van, de rögtön hozzá kell tenni, hogy véleményük az igazságnak csak az egyik oldala. Nem vitás ugyanis, hogy néhány fiatal a szülői ösztönzés ellenére is elhanyagolja a tanulást. Ilyen esetekben a KISZ-is- ták feladata, hogy helyes útra térítsék az eltévelyedettet. Az iskolai KISZ-szervezet vezetősége és tagjai ezt tudják, és nagyon sok közük van ahhoz, hogy náluk csak elvétve van olyan fiatal, aki megfeledkezik kötelességeiről. Tekintélye, súlya van az ifjúsági szervezetnek, hallgatnak rájuk. Ki a jó hazaf i.w A munkáról, felelősségről, a közösség erejéről folytatott beszélgetés során felmerült a kérdés, hogy ki a jó hazafi? Fekete Pálné képviselő elmondta, hogy a munkára neveléssel kapcsolatban az országgyűlésen erről is szó esett. Nézzük, mi erről a lányok véleménye! — Az elhangzottak alapján már nem olyan nehéz válaszolni a kérdésre — mondja Gyarmati Anna, aki a legnagyobb aktivitásról tanúskodott a beszélgetés során. — Természetesen az a jó hazafi, aki a tőle telhető legjobbat, legtöbbet nyútja az életnek, a munkának azon a területén, ahová állították. — Szerintem is erről van szó — veszi át a gondolatot Pólyák Ica tiszakécskei kislány. — Közösségben élünk és minden erőnkkel, tudásunkkal/ a közösség érdekeit kell szolgálnunk, felülemelkedve az egyéni elgondolásokon. De még ez sem szükséges, mert az egyén és a közösség érdekei megegyeznek: jobban akarunk élni. többet tanulni, dolgozni. József Attila szavaival úgy mondanám ezt, hogy az a jó hazafi, aki teszi, amit kell. Jó érzéssel búcsúztunk el a kiskunfélegyházi közgazdasági szakiskola lányaitól. Nem véletlen, hogy az ő KlSZ-szerve- zetük a legjobbak közé tartozik a megyében. Tisztán látják a problémákat, felismerik a megoldás lehetőségeit, van önálló véleményük. Rájuk bármikor és bárhol lehet majd számítani, ha kikerülnek az iskolából. Természetesen a nevelők érdeme is, hogy a „gyerekek” ilyen okos szenvedéllyel tudnak vitatkozni, érvelni. Ebben az iskolában valóban az életre készítik elő a tanulókat. Gál Sándor
