Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-21 / 275. szám
1985. november 81. vasárnap S. oldal Bíráló cikkünk nyomán Közös erővel sikerül A paprika hazájában A napokban megbíráltuk a kiskunfélegyházi Dózsa Termelőszövetkezetet az őszi munkák elmaradása miatt. Szó volt a cikkben arról, hogy a szervezetlenség és kapkodás miatt már a nyári betakarításban volt némi elcsúszás és a cikk megjelenésének időpontjában még 165 hold búza várt vetésre, s jelentős mennyiségű cukorrépa- termés szedetlen volt. Az előbb említett okok miatt a talajmunka sem kifogástalan és egyéb területeken elmaradt a tarlóhántás, ezért egyszeri szántásba került a búza. A cikkben felvetettük a szövetkezet elnökének felelősségét is. Felkerestük Bodnár Andrást és arról beszélgettünk, hogy mi okozta ezt az elmaradást és hogyan kívánnak segíteni a helyzeten. — Valóban gondjaink voltak már nyár óta a betakarítással, elkéstünk a len aratásával is. A vasárnapra megszervezett vetést sem sikerült úgy megoldani, ahogy szerettük volna. Küldöttközgyűlésünk határozatot hozott, hogy november 7-ig befejezzük az őszi szántás-vetést. Sajnos, ez nem sikerült. Megjegyzem, hogy még a nyáron elhatározta a tagság, hogy 150 holddal növeljük a búza vetés- területét. Jelenleg 165 hold nincs elvetve. Ha nem sikerül vállalásunknak eleget tenni, akkor a tervezett területen más növényt vetünk, fej trágyázással igyekszünk növelni a termésátlagokat és mindenképpen arra törekszünk, hogy a tervezett mennyiséget gabonából át tudjuk adni a népgazdaságnak. A határt most hótakaró borítja. ami nehezíti a cukorrépa- szedést is. de igyekszünk ezt is minél előbb befejezni. Előzőleg munkaerőmérleget készítettünk és megállapítottuk, hogy 6500 munkanapra van szükség ahhoz, hogy elvégezzük időben az őszi munkákat. Ez több. mint amennyi saját erőnkből telik, ezért segítséget kértünk többek között a Bem József Termelőszövetkezettől. Kaptunk is három erőgépet. Felajánlotta a segítséget a városi tanács mezőgazdasági osztálya is. Még így sem sikerült megoldanunk a feladatok végrehajtását. Kétségtelen, hogy ehhez szervezési problémák is hozzájárultak. Mindenesetre levontuk a tanulságot és szerintem a szakvezetésnek a jövőben szigorúbban kell ellenőrizni a munkák végrehajtását — fejezte be a munkák helyzetéről szóló tájékozta- I tóját a termelőszövetkezet el- f nöke. I A megbeszélésen jelen volt Ságvári Róbert, a termelőszövetkezet függetlenített párttitkára is. aki nemrég került a közös gazdaságba. Eddigi tapasztalatai szerint a munkák jobb elvégzését az is befolyásolta. hogy nincs megfelelő politikai eszmei nevelőmunka a termelőszövetkezetben. A közös gazdaság kommunistáinak a jövőben sokkal inkább kell segíteni. hogy a közgyűlés határozatait — amelyeket a tagság elfogad és amelyek kötelezők, hiszen valamennyi gazda érdeke — végrehajtsák. Csak így lehet megelőzni, hogy a fentiekhez hasonló hibák előforduljanak. Azokat pedig. akik akadályozzák a végrehajtást, az egész tagság érdekében felelősségre kell vonni. K. S. Amikor Kalocsáról és környékéről esik szó, akaratlanul is ennek a vidéknek a kincse, a paprika jut az eszünkbe. Mert, hogy kincs, azt bizonyítja az is, hogy „piros aranynak” nevezik. Talán a jól jövedelmező kerti növény termelői közül sem mindenki tudja, hogy mióta piroslik a paprika a kalocsai ereszek alatt. Hosz- szú utat tett meg, amíg a XVI. század elején Közép- és Dél- Amerika tájairól átkerült Európába. Hamar megtalálta azonban a hazánkba vezető utat, mert a krónikások szerint 1585 táján már sok paprikát termeltek Magyarországon. Még orvosságnak is használták, külföldön pedig keresett fűszer volt a magyar bors, vagyis a paprika. A csemegepaprikát a XIX. században kezdték termeszteni. A külföldi megrendelők az utóbbi évtizedekben azt mondták, hogyha nem lenne olyan csípős, még több is elkelne belőle. A Kalocsai Kísérleti Intézetben az 1930-as években foglalkozni kezdtek a paprika csípősségmentessé nemesítésével. A kísérletek sikerrel jártak, s míg Szeged a csípős, addig Kalocsa ma már a csípősségmentes pap- xákájárói híres. Eddig értünk a paprikáról szóló eszmefuttatásunkban, amikor beléptünk a Kalocsa- vidéki Fűszerpaprika és Konzervipari Vállalat dunapataji telepének kapuján. Ám a paprika nemcsak jövedelmez, tavasztól késő őszig sok munka van vele. Ezt olvastuk le a termelők arcáról is, akik az átadáskor a mérlegelésnél és a A légkompresszoros etetett el ellátott szeletelőgépen Tóth Jenő újításán — Dobos János dolgozik. Fü sértő —' az újságíró számára legalább is ilyen méretekben szokatlan — .kutyaugatás tépi az őszi falu reggelének csendjét. Vagy száz házőrzőt vezet" tek elő gazdáik Hetényegyháza főterére, hogy a póteboltásnak elég tétessék. Dr. Értékes Lajos körállatorvos aznapi első tevékenysége ez. Jelentéktelennek tűnő, de hogy mennyire nem az, ezt az állategészségügy fiatal szakembere a munka szünetében meggyőzően magyarázza el: — Míg számos környező államban még mindig fel-felüti a fejét a veszettség, a rendszeresen végrehajtott oltásokkal nálunk már évtizedek óta sikerült nagyjából teljesen kiküszöbölni. — Újból kézbe veszi a jókora fecskendőt, s felváltva, hol olt, hol bélyegez. Mert az oltás elvégzését dokumentáló adminisztrációs feladat is az övé. Jóformán a fél délelőtt elmegy igy, az apránként szállingózó kutyatulajdonosok „jóvoltából”. Az út mentén áll a kis Felicia autó. Ezen indultunk el Értékes doktorral, hogy egy munkanapjával ismerkedjünk. A kecskeméti járás két községében tevékenykedik: Hetény- egyházán és Ballószögön. Látszólag nem sok ez. De mindjárt másként fest a helyzet, amikor megtudjuk, hány intézmény, szerv van az állatorvos gondjaira bízva. Hetényben például az Egyetértés Tszcs, a városföldi Dózsa Tsz üzemegysége, az erdészet, az fmsz nyúl- farmja, no és valamennyi háztáji gazdaság. De a másik községben is van munkája bőven. .. .Az árokpart mentén két vemhes üsző kötelét tartja kézben a gazda. Az ebinvázió csillapultával ide fordítja figyelmét dr. Értékes. Krajcsovszki A körállatorvos János a jószágait tuberkulino- zás végett hozta fel. Az Állatforgalmi Vállalattal kötött szerződéssel járó kötelezettségét rövidesen teljesítenie kell. Előzőleg azonban a gümőkóros fer- tőzöttség meg- vagy meg nem létéről kell bizonyságot szerezni. Ismét működésbe lép a fecskendő. A tuberkulin 72 óra múlva váltja ki a reakciót. — Vasárnap kijövök ellenőrzésre, János bácsi — mondja az állatorvos, s érezni a hangján, hogy nem rendkívüli, de gyakori, megszokott dolog nála az „ünnepi műszak”. .. .A termelőszövetkezeti csoport majorja a következő állomásunk. Az egyik lovuk, a Csillag, rúgást kapott. Előkerül a mindig kéznél levő penicillin, s a nyihogó, két ember fékezte ló idegesen remegő, sötét bőre alá fúródik a tű. A gyógyszer néhány nap alatt remélhetőleg „lehúzza” a gyulladt daganatot. . A sertésólaknál egy elhullásról tesznek jelentést a gondozók. A doktor határozott, erőteljes mozdulatokkal boncolja fel a tetemet. A belső részek vizsgálata pillanatok alatt kideríti, hogy a malaccal hashártya- gyulladás végzett. Klóros kézmosás következik, de a baromfitelepen már ismét „trancsíroz- ni” kell, megállapítani, hogy a bekövetkezett néhány elhullást nem himlő okozta-e. A többszörös próba azt mutatja, hogy a belső részek kórokozót nem tartalmaznak. Az ok a zsúfolt tar tási körülményekben keresendő. A körállatorvos a vizsgálatok eredményéről beszámol a közös gazdaság vezetőinek. Majd a tanácsházát keresi fel, ahol az elnökasszonnyal vált szót. Az idő közben már a délutánba hajtott, de tennivaló még mindig akad. A Kecskemét és Vidéke Körzeti Földmű vessző vetkezet hetényegyházi nyúlfarmjának kapuját már csak Értékes doktor lépheti át. Egészségügyi zárlat van, a rendszabályok érthetően szigorúak, s a riporter a vizit előtt és azután a kis sportkocsi ülésén summázza jegyzet- füzetében a hallottakat. A telepen a myxomatozis nevű, vírusos fertőző megbetegedés egy hónapja lépett fel. A kórt főként a szúnyog terjeszti, a nyálak bundával nem fedett részeit — így a száj részt és a fület — szúrva meg. A megbetegedett állatokat — a betegség gyógyíthatatlan lévén — ki kellett irtani. Azóta szúnyoghálók felszerelésével, hatásos , rovarirtószerrel és a megfelelő zárlati intézkedéssel sikerült a fertőzésnek gátat vetni. — Most, hogy az időjárás mostohává vált, a hurútos megbetegedések ellen antibiotikumot adtam a „füleseknek” — mondja az állatorvos, .míg a farmot magunk mögött hagyjuk. A nap hátralevő részében a háztáji gazdaságokat járja végig. Néhány apróbb műtét, gyógyszeres kezelés akad, ami azért — kiterjedt tanyavilág az itteni — öreg estig eltart. ...S mikor a „hűséges munkatárs”, a citromsárga gépkocsi végre hazafelé, a megyeszékhelyre röpít bennünket egyhangú durúzsolással, a műszerfal gyér fényében a körállatorvos halkan dudorászni kezd. Nem fáradt: a jól végzett munka nyugodt biztonsága tölti el. Másfél évtizede szinte nap mint nap ismétlődik ez a „menetrend”. Holnap már Ballószögön várják. Jóba Tibor minősítésnél éberen figyeltek arra, nehogy csalódás érje őket. Az üzemi épületek mögött hatalmas telken temérdek paprika piroslik. Ágasokra aggatva lógnak a füzérek. Most a fagyos éjszakákon eldől mennyi benne az elsőosztályú áru. Amelyik paprikában 30 százalékon alul van a víztartalom, Kecskeméti Aranka mustrál- gatja, melyek füzért vigye el „csipedni”. üzemben Tóth Jenő, a szeletelőgép teljesítőképességét tízszerezte meg újításával. Ennek lényege, hogy míg azelőtt töm- ködővel kellett etetni a szeletelőt — s ez igen lassú eljárás volt — most levegő fújja a késekre a paprikát. A szeletelt paprika egy szalagon a szárítógépbe kerül, amely egy másik teremben működik. Korszerű itt minden, egy ember is elboldogul a gép kezelésével. Elcsodálkozunk azonban, amikor egy kislányt veszünk észre, amint a hatalmas gépet vizsgálgatja. Majd a vezérlőasztalhoz megy és gyakorlott mozdulatokkal „néhány gombnyomással” utasításokat A hatalmas szárítógép ifjú a vezérlőasztalnál a szárítási azzal már nem történik baj. A magas nedvességtartalmú paprika lehullik a füzérről. A paprikafüzéreket — amikor sorra kerül feldolgozásuk — a „csipedőnők” veszik kezelésbe. Az 6 feladatuk a csumá- jától megszabadítani a paprikát, amely ezután a szeletelőgépbe kerül. Ám, nemcsak a paprikát nemesítették mióta elkerült Dél-Amerikából, feldolgozásának technológiáját is állandóan tökéletesítik. Itt az parancsnoka Gyürki Erzsébet, hőfokot szabályozza. ad a gépóriásnak. Á kislányról közben megtudjuk, hogy az idén végezte el a hároméves konzervipari iskolát. A hatalmas berendezés kezeléséhez pedig nem erő kell, hanem tudás. A szárítóból a félkész árut tisztítógépbe, majd Kalocsára, a malomba kerül a paprika. Onnan pedig? Dél-Amerika üzleteiben is kapható belőle. Nagy Ottó — Pásztor Zoltán
