Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-23 / 250. szám
Értékmentés — százöt alkalommal Az önkéntes tuxoltótestületek munkájáról i Ahol vízumot kap a narancs cs az elefánt Akikről megfeledkeztek SOK SZÓ esett a sajtóban, a rádióban és a televízióban arról a hősi helytállásról, amelyet az árvízveszély idején tanúsítottak emberek tíz- és tízezrei a gátakon, hogy városokat, falvakat, termőföldeket, felbecsülhetetlen értékű közösségi és személyi javakat mentsenek meg a pusztulástól. A mentési munkákból annak idején derekasan kivették részüket a Bajai Magyar Hajófuvarozó Szövetkezet dolgozói és felelős vezetői, ám róluk teljesen megfeledkeztek ... Mert nemhogy kitüntetéseket, pénzjutalmakat, vagy emlékérmet nem kaptak, de köszönetét sem azért a 32 napos megfeszített munkájukért, amit sokszor életveszélyeit között végeztek a „Türr István” vontató-motoros fedélzetén, s éppen a megáradt Duna legjobban veszélyeztetett szakaszán. Mohács térségében. KERÉNYI Lőrinc, a „Tiirr István” vontató-motoros hajóvezetője írta e keserű szavakat szerkesztőségünknek. — A harminckét nap alatt gyakran 24 órás szolgálatot kellett tartanunk — olvassuk tovább levelében —. hogy a ránkbízott feladatot teljesítsük. Mert, ha esett az eső, a töltésekre nem mehettek tehergépkocsival, vagy fogattal. Akkor ránk, vontatókra hárult a gátvédők, a szerszámok, a homokzsákok meg sok egyéb árvízvédelmi építőanyag szállítása. Éjjelt nappallá téve dolgoztunk ilyenkor, a legnehezebb körülmények között is... De úgy látszik, a mi munkánk, a mi becsületes helytállásunk nem érdemli meg az elismerést. Csak legalább egy-egy emlékéremmel ajándékoztak volna meg bennünket. hogy fiainknak, unokáinknak majdan megmutathassuk és elmondhassuk: látjátok, akkor, a legnagyobb vízveszély idején, mi is ott voltunk és sikerrel vívtuk meg harcunkat a néha kilátástalannak látszó eredményekért is! S ha már így van, ahogyan Herényi Lőrinc azt megírta szerkesztőségünknek — márpedig semmi okunk kételkedni sorainak igazságában —, akkor bizonv eléggé sajnálatos mulasztás történt valahol. valamely ,.illetékes szervek” részéről. VÉLEMÉNYÜNK: e mulasztást valamiképpen lehet és kell is pótolni. Talán még nem késő . . . V. I. Dénárokra bukkanlak Értékes éremleletre bukkanlak Balatonfüreden. A soproni aostaigazgatóság dolgozói telefonkábel-fektetés közben egy kis kancsóban 130 darab ezüstpénzt találtak. A veszprémi Bakonyi Múzeumban megállapították. hogy az előkerült magyar és szlovéniai dénárokat 1235 és 1300 között verték, _ A megyei tüzrendészeti parancsnokság a közelmúltban értékelte az önkéntes tűzoltótes- tületek munkáját. Megállapította, hogy az elmúlt években erősödött a szervezet belső élete és évről évre több a jól dolgozó kollektíva. Megmutatkozik ez a járási tűzoltóversenyeken, de egy-egy adott esetben is, amikor komoly erőfeszítésekre van szükség. Kitüntetés — jutalom Érdemes megemlíteni itt azokat a községeket, ahol igen jól, sőt kiemelkedően végzik dolgukat az önkéntes tűzoltók. Ilyen! például a csátaljai, vaskúti, ne-: mesnád udvari, mélykúti, izsáki, j szabadszállási és még számos más község testületé. A tűzvédelem mellett jelentős szerepet töltenek be itt a tűzoltók a község társadalmi életében is. Dicséretes helytállásuk az árvíz- védelem idején szintén megnyilvánult. Ennek elismeréseként az árvízvédelmi kormánybiztos hat községi önkéntes tűzoltótestiUe- tet dicséretben részesített, a B. M. Tűzrendészet Országos Parancsnokságától pedig jelentős összegű pénzjutalmat kaptak. Árvédelmi Emlékérem kitüntetést 34 önkéntes tűzoltónak adományoztak. Nők és fiatalok Jelentős fellendülés mutatkozik az utánpótlás nevelése, az ifjúsági csapatok szervezése tekintetében. Két évvél ezelőtt. 1963-ban még egyáltalán nem volt ifjúsági csapat, Tavaly viszont hatvan helyen jött létre és a járási versenyeken közel ezer ifjú önkéntes tűzoltó vett részt. Nem is akármilyen eredménnyel, mert közülük 28 csapat kapott pénz- illetve tárgy- jutalmat. Érmek a mozgalomnak a fejlesztése természetesen továbbra is feladat. Sajnos, nem írhatunk hasonló elégedettséggel a nők tűzvédelmi munkába való bevonásáról. A megyében mindössze 112 az önkéntes testületekben tevékenykedő lányok, asszonyok szó-! ma. pedig egyáltalán nem közömbös, hány nő ismerkedik meg a tűz elleni védekezés szabályaival. A szervezési, felvilágosító munka során a jövőben erre még több gondot kell fordítani. Hivatás és társadalmi munka A megyed parancsnokság kimutatásai szerint az önkéntes tűzoltók ebben az évben összesen 105 esetben működtek közre különböző károk elhárításánál. Beavatkozásuk eredményes, szakszerű volt, főképpen vonatkozik ez a Solti és a tiszakécs- kei testület munkájára. Ezekben a községekben több százezer forint értékű kártól mentették meg a népgazdaságot. amiért természetesen jutalomban részesültek, dicséretet, elismerést kaptak. Lelkiismeretes, becsületes helytállásuk mindenhol nagy hatást gyakorol a lakosságra és hasznosan befolyásolja az egész megye, s ezen keresztül a népgazdaság tűzrendé- szeti helyzetét, biztonságát. Eredeti hivatásuk mellett önkéntes tűzoltóink jelentős társadalmi munkát is végeznek. Több községben összefogással új szertárakat építettek, amihez mintegy 100 ezer forint értékű1 Dohányfűzők •, j'y li A komáromi határállomáson, különleges „vízumhivatal” működik. A növények és állatok kapnak itt ki- és beutazási engedélyt. A kirendeltségen éjjel-nappal dolgoznak, évente sok ezer vagon termény kerül „nagyító” alá. Mikroszkopikus vizsgálattal állapítják meg például a déligyümölcsöknél, a gabonaféléknél, ipari és más növényeknél. nem ,.utaznak”-e kíséretükben kártevők. Egy nemzetközi egyezi mény értelmében 130 féle veszélyes kártevő után kutatnak. Az állatorvosoknak nagyo»» érdekes, változatos a pacientu- rája. Ugyanis csak azok az állatok léphetik át az országhatárt, amelyek egészségi állapota kifogástalan. Legsűrűbben a hajókat ellenőrzik. A hajósok ugyanis sok háziállatot tartanak. Az osztrák és német uszályokon gyakori a népes baromfiudvar. Gyakran kerül az állomásra az állatkertek csereszállítmánya is. Szigorúan ellenőrzik a be- és kilépésnél a cirkuszok állat- szereplőit is. Ezekhez a vizsgálatokhoz különösen sok leleményességre van szükség. Nem könnyű dolog például sem a tigris, sem az elefánt nyelvét megvizsgálni. Egy alkalommal az egyik vagonban utazó két elefántot két zsemlével kereste fel az állatorvos, s amíg az egyik a felnyújtott zsemléért kitátotta a száját, a másik a vizsgálatot megelőzve, az orvos kabátzsebéből kivette a maga zsemléjét. A közös irányítás alatt álló két pálmonostorai szövetkezetben — a Keleti Fényben és a Békében —a tervezettnél négy mázsával fizet többet a gondos művelésért a dohány, amit szorgos asszonykezek készítenek elő a szárításra. (Lakatos József felvétele) Ikeja munkás Széki oitárórákal ad A csütörtöki ritka égi tünemény legizgatottabb megfigyelői — írja a Pravda tokiói tudósítója — az üstökös felfedezői, Kaouru Ikeja és Tatobu Széki voltak. Mindketten amatőr csillagászok, akik gyermekkoruk óta álmodoznak arról, hogy tudósok lehessenek. Egyetem helyett azonban mindjárt iskolai tanulmányaik elvégzése után munkát kellett vállalniuk. A 21 éves Ikeja Szidzuoka tartomány egyik hangszergyárában dolgozik, a 34 éves Széki pedig gitárórákat ad Kotiban. Az év eiején, januárban történt Kiskunhalason, hogy két ittas ember: Szőke Imre és Üj- falusi Sándor összeveszett. A szóváltás abból támadt, hogy nem tudtak megegyezni egy malac árában, amit Üjfalusitól Szőke meg altart vásárolni. A vita után még több órán át italoztak, majd a késő esti órákban egymást átkarolva hazafelé indultak. Útközben ismét szóba került a malac ára és a vita olyan hevessé fajult, hogy Üj- falusi megöléssel fenyegette régi ismerősét. A fiatal, mindössze 27 éves Szőke erre otthagyta ittas társát és hazament, vasvillát ragadott, majd Üjfalusi elé indult. Mikor találkoztak, Szőke felszólította Üjfalusi Sándort, hogy távozzék, mert ellenkező eset— Hová siet azzal a puskával? — Vadászni. Nyulat akarok lőni. — És csak nyulra szokott vadászni, meg egyéb apróvadra? Nem vágyódik arra, bogy egyszer egy igazi oroszlánnal, tigrissel, vagy leopárddal hozza össze a vadászszerencse? — Isten őrizz, hiszen e2 nagyon veszélyes. Könnyen előfordulhat, hogy megzavarja az embert a megsebzett vadkan, esetleg utói is éri. A nyúlnál nincs ilyen veszély. Az inkább menekül. — Ahá!, érteni. Szóval azért tetszik a nyulvadászat, mert az a szerencsétlen, nyamvadt állat biztosan nem zavarja meg magát, viszont ön kényelmesen odadurranthat neki, s hazaérve hősies történeteket mesélhet Hát, kérem vegye tudomásul, hogy maga egy gyáva kukac. Felöltözik csizmába, bundába, felhajtja a forró teát, szalámit eszik és utána dupla csövű puskával elindul, hogy szitává lőjön néhány csenevész nyulat. — Nagyon téved! Ha azt hiszi, hogy nekem ez tetszik, akkor maga annyit ért a vadászathoz, mint a kenguru a kibernetikához. Én azért megyek vadászni, hogy erősebb legyen a szervezetem, ügyesebb, cselesebb legyek, felismerjem a veszélyes helyzeteket és pillanatok alatt kivágjam magam belőlük. Ezenkívül szeretem a nyúlpaprikást, irtom a kártékony vadat, tehát hasznos, értelmes és bátor ember vagyok. — Kérem, ha ön bátor lenne, akkor űrhajósnak jelentkezne, megmászna mezítláb a Kilimandzsárót, vagy elmenne az emberevőkhöz hittérítőnek. — Talán magának nincs semmiféle szenvedélye? Nem szokott horgászni, vagy bélyeget gyűjteni, lepkéket fogni, teknösbékát tenyészteni. színes kavicsokat szedegetni? Minden embernek van valami bogara. Az enyém a vadászat és azt nem fogja velem elhitetni, hogy ehhez nem kell bátorság. Próbálná meg egyszer, hogy bejelenti a feleségének: drágám elmegyek apróvadazni — és hét nap múlva beállít üres kézzel csap- zottan, töltények és pénz nélkül. Ehhez igenis bátorság kell! — Nekem meséli ezt? Jobban tudom, mint maga. Én ugyanis pe- cázok, s ha nem jól időzítem a horgászást, bizony adódnak meleg helyzetek. Ismerem a maga által elmondottakat, csakhogy ahhoz nem bátorság kell, hanem vakmerőség. — Milyen igaza van önnek. Tulajdonképpen akkor mi sorstársak vagyunk. Mondja. nem jönne ki velem hajtónak? — Ezer örömmel drága barátom, csak várjon egy percet. Hazaszaladok, megmondom a feleségemnek, hogy egész napos szülői értekezlet lesz a dolgozók iskolájában. Gál Sándor ben kénytelen lesz ütni. Üjfalusi meg is állt, de ennek ellenére a fiatalember odament hozzá és a vasvillával nagy erejű ütéseket mért a fejére, vállára és ahol érte. Az ütésektől Üjfalusi eszméletlenül rogyott össze, de támadója még a földön is ütötte, verté, olyan súlyosan, hogy a 39 éves Üjfalusi rövidesen belehalt koponyasérüléseibe. A kecskeméti megyei bíróság első fokon hétévi szabadság- vesztéssel sújtotta Szőke Imrét. Fellebbezése folytán az ügy a Legfelsőbb Bírósághoz került, ahol súlyosbító tényezőként vették figyelembe a vádlott ittas állapotát, cselekményének igen durva, gátlástalan elkövetését, ami már közel állt a különös kegyetlenséggel végrehajtott bűncselekményekhez. Erre figyelemmel a hétévi büntetést tíz évi szabadságvesztésre emelték fel. Az ítélet jogerőre emelkedett. Dr. Orell Ferenc ügyész PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség; Kecskemét, Városi Tanáesház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 23-16. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Vidéki lapok: 11-22. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Szerkesztő bizottság: 10-38. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-83. Index: 25 063. PÁRBESZÉD Felemelték a büntetési Tíz év szabadságvesztés emberölésért társadalmi munkával járultak i hozzá. De itt említhetnénk az j őrszobák építését, felújítását, | karbantartását. A községi taná-1 csők erej ükhöz mérten minden ; segítséget megadnak az önkén- j tes tűzoltóknak ahhoz, hogy | munkájukat akadálytalanul, j eredményesen végezhessék. AI jól dolgozó tűzoltókat egyenru- j hával látják el. jutalmazásukra! pedig ebben az évben már kö-: zel százezer forintot fordítottak. I Dudás István őrnagy
