Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-03 / 233. szám

E. Olds) 1965. október 3. vasára*? Aláírták a közös közleményt Mongol kitüntetést kaptak küldötteink Befejeződtek a mongol—magyar tárgyalások Ulánbátorban szombaton dél­után befejeződtek a mongol- magyar párt- és államközi tár­gyalások. A tárgyalások eredményeként a két ország között barátsági es együttműködési szerződést kötöttek, amelynek aláírására ünnepélyes keretek között ke­rült sor a nagy népi hurál fo­gadótermében. Az okmányt magyar részről Kádár János, az MSZMP KB első titkára, mongol részről J. Cedenbal, a Mongol Népi For­radalmi Párt KB első titkára, a minisztertanács elnöke írta alá. Az ünnepélyes aláíráson je­len voltak a magyar küldöttség tagjai. Mongol részről megjelen­tek a MNFP Politikai Bizottsá­gának, a nagy népi hurál el­nökségének és a kormánynak a tagjai. A két párt- és kormánykül­döttség tárgyalásairól Kádár János és J. Cedenbal közös közleményt írt alá. * • * Zsamszarangin Szambu, a nagy népi hurál elnökségének elnöke, helyi idő szerint szom­baton délután a parlament dísz­termében fogadta Kádár Já­nost és a magyar küldöttség tagjait. A fogadáson a nagy népi hu­rál elnökségének határozata ér; telmében a nemzetek közötti barátság, a béke és a szocializ­mus építésében, a mongol—ma­gyar barátság megerősítésében szerzett kiemelkedő érdemeik elismeréséül Kádár János elv­társat, az MSZMP KB első tit­kárát, a magyar párt- és kor­mányküldöttség vezetőjét a Szu- he Bator Érdemrenddel, Apró Antal elvtársat, az MSZMP KB PB tagját, a kormány minisz­terelnök-helyettesét a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel, Kovács Imre elvtársat, élelme­zésügyi minisztert, Erdélyi Ká­roly elvtárs külügyminiszter- helyettest és Andrásfi Gyula elvtársat, a Magyar Népköztár­saság ulanbatori nagykövetét, az Arany Sarkcsillag Érdem­renddel tüntették ki. Szombaton este a nagy népi hurál tanácskozótermében mon­gol—magyar barátsági gyűlést rendeztek. A mongol és magyar nemzeti zászlókkal feldíszített emelvé­nyen a gyűlés elnökségében he­lyet foglaltak Kádár Jánossal az élen a magyar küldöttség tagjai, J. Cedenbal és Zs. Szam­ba vezetésével „ mongol párt és kormány vezetői, a közélet ismert személyiségei, A gyűlést a nemzeti himnu­szok elhangzása után C. Altan- gerel, az ulanbatori városi párt­bizottság első titkára nyitotta ' meg, majd a mongol főváros munkásságának, műszaki értel­miségének, s a művészet és tu­domány dolgozóinak egy-egy küldötte köszöntötte delegá­ciónkat. Ezt követően J. Cedenbal mondott beszédet, majd viharos tapstól kísérve Kádár János lé­pett a szónoki emelvényre. A résztvevők a beszéd el­hangzása után viharos, hosz- szantartó ünneplésben részesí­tették Kádár Jánost és küldött­ségünk tagjait. A gyűlés a mongol forradal­mi induló hangjaival ért véget. Saigonban bombák robbannak Hazafiakat akar kivégeztetni a bábkormány A dél-vietnami szabadsághar­cosok szombaton hajnalban ak- natüzzel lőtték a kormányerők egyik állását Saigontól 60 kilo­méterrel keletre. A kormány­erők támogatására a légierő be­avatkozott az akcióba. A vesz­teségekről még nincsenek tájé­koztatások. Nyugtalan a légkör Dél-Viet- nam fővárosában. Szombaton helyi idő szerint délben két idő­zített bomba robbant. Az egyik egy stadion tőszomszédságában, amelyet a rendőrség kiképzési célokra használ. A gyakorlatról éppen elvonuló próbarendőrök közül a jelentések szerint, nyolc személy meghalt, öt megsebe­sült. Miközben a rendőrség kor­dont volt. hogy a térséget el­zárja a robbanásra összecsődült tömeg elől, felrobbant a másik bomba, amely a polgári lakosság soraiban okozott sebesüléseket. Egy harmadik, időzített, de még fel nem robbant bombára is ta­láltak. amelyet hatástalanítot­tak. A Vietnami Néphadsereg ösz­szekötő bizottsága a Nemzetközi Ellenőrző Bizottsághoz intézett levélben tiltakozott Le Hone Tu délvietnami hazafi tervezett ki­végzése ellen. Mint a nyilatkozat hangsú­lyozza, Le Hong Tu eevike an­nak a hat személvnek, akinek kivégzését a bábkormány el­döntötte. A hazafiak közül ötöt már kivégeztek, azt próbálva elhitetni, hogy nem hazafiakról, hanem közönséges bűnözőkről van szó. A Vietnami Tájékoztató Iroda szombati jelentése szerint egv Saigonban szeptember 22-én és 23-án megtartott értekezleten Kanada hozzájárult ahhoz, hogy lovasrendőrerőt k"oez ki és szerel fel a délvietnami kor­mány támogatására. Indonéziában ostromállapotot vezettek be Sukarno as államfő továbbra is DJAKARTA-KUALA LUMPUR. A djakartai rádió este bejelen­tette, hogy Untung alezredes puccskísérlet meghiúsult, de a helyzet szombat reggelre távol­ról sem tisztázódott Indonéziá­ban. A hírügynökségek tovább­ra is legnagyobbrészt a djakar­R szovjet gazdasági reform és a külpolitika Tanácskozás Mongóliában Az ENSZ mostani légköre EGY HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN A SZOV JETUNIÓ bel­politikai fejlődése min­dig a világhelyzet ala­kításának elsőrendű té­nyezője. A szocialista világ első országának kez­deményezései és akciói döntő hatással vannak a nemzetközi helyzet alakulására. Éppen ezért e héten az SZKP Központi Bizottságának plénu­ma állott a nemzetközi érdeklődés középpontjá­ban. A tanácskozás mindenekelőtt meghatározta az elkövetkezendő időszak egyik legfontosabb világpolitikai eseményének időpontját: 1966. március 29-re összehívta az S2 KP XXIII. kong­resszusát. A hozott belpolitikai határozatok fő iránya: az ipar irányításának és a tervezésnek nagyobb szakszerűsége, az ipari üzemek hatás­körének és önállóságának bővülése, valamint az anyagi érdekeltség, a gazdasági ösztönzők széles körű és hatékony felhasználása. A Szovjetunió gazdasági erejének növekedése — mint ezt a U. világháború utáni évek története félreérthetet­lenül megmutatta — önmagában is világpoliti­kai tényező. Az űj gazdasági reformintézkedé­sek tehát, erősíteni fogják a szocializmus állá­sait; ennek az erősödésnek minden politikai, sőt katonai következményével együtt. Éppen a Szov­jetunió gazdasági erejének növekedése az a szi­lárd bázis, amelyre támaszkodva a Központi Bi­zottság nagy elvi szilárdsággal és felelősségtu­dattal vitatta meg a Szovjetunió nemzetközi kapcsolatainak problémáit. Brezsnyev a plénu- mon mondott beszédében félreérthetetlenül le­szögezte: A Szovjetunió az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatainak normalizálását össze­egyeztethetetlennek tartja a testvéri, szocialista Vietnam ellen elkövetett amerikai agresszió té­nyével. Ez a mély és feloldhatatlan ellentmon­dás kihat a szovjet—amerikai kapcsolatok egé­szére. Ezért joggal állapíthatta meg Brezsnyev. hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok ..láthatóan a stagnálás felé haladnak”. Sőt, a szovjet, kül­politikáról adott értékeléséből az is kiderül, hogy Anglia „lecsatlakozása” az amerikai ag­resszió oldalára lelassította a szovjet—brit kap­csolatok fejlődését is. A plénum részletesen fog­lalkozott a Szovjetunió és a szocialista országok közötti kapcsolatokkal. Utalt a Szovjetunió ve­zetőinek a lengyel, csehszlovák, NDK, magyar, bolgár, román, mongol és kubai vezetőkkel foly­tatott tárgyalásaira. Ezeknek a megbeszélések­nek lényege az említett országok politikai ak­cióinak összehangolása volt, ami arra mutat, hogy az eddigi elvi alapokon a szocialista orszá­gok tovább mélyítik cselekvési egységüket a legfontosabb külpolitikai kérdésekben. A tanács­kozások gazdasági része — különös tekintettel a csaknem valamennyi országban kibontakozó reformintézkedésekre — jobb feltételeket teremt majd a nemzetközi szocialista munkamegosztás elmélyítéséhez. A HÉT MÁSIK kiemelkedő külpolitikai ese­ménye, a Kádár János vezetésével Mongóliában tartózkodó magyar párt- és kormányküldöttség látogatása, beleillik abban az általános képbe, amelyet a moszkvai plénum a szocialista orszá­gok egymás közötti viszonyáról felvázolt. A lá­togatásnak az a célja, hogy tovább erősítse a két ország, a két nép kapcsolatait. A tanácsko­zás ugyanakkor szélesebb külpolitikai értelem­ben része annak az általános törekvésnek, amelynek során a szocialista országok vezetői az utóbbi hetekben magas szintű tárgyalásokat foly­tattak együttműködésük és akcióegységük to­vábbfejlesztésére. A Kádár János vezette ma­gyar küldöttség mongóliai látogatása szerves része ennek a tárgyalássorozatnak, s így világ­politikái értelemben is hozzájárul a szocializmus nemzetközi állásainak erősítéséhez. EZ A HÉT meghozta a tűzszünetet a Pakisz­tán—indiai határon, nem kétséges azonban, hogy csak formai és ideiglenes lépésről van szó. Pa­kisztán minden erővel arra törekszik, hogy a kasmíri kérdés az ENSZ elé kerüljön, és ott olyan határozat szülessék, amely lehetőséget ad a kasmíri népszavazás megtartására. India vi­szont a maga részéről élesen ellenez minden változást, s a Kasmírt kettéosztó fegyverszüneti vonalat az ország megváltoztathatatlan határá­nak tekinti. Ily módon a tényleges megegyezés­nek még a körvonalait is nehezen lehet elkép­zelni. AZ ENSZ ÜLÉSSZAKA, amely ezen a héten tovább folytatja tanácskozásait, ily módon igen nehezen megoldható problémák elé került. Az amerikai delegátus felszólalásából világossá vált, hogy a Kínai Népköztársaság felvétele ügyében, a délkelet-ázsiai agresszióval és más döntő kér­désekkel kapcsolatban az amerikaiak mereven ragaszkodnak eddigi álláspontjukhoz. Ilyen kö­rülmények között az ENSZ-közgyűlésen igen nagy szerepe lesz a hivatalos tanácskozások pe­remén folyó bizalmas megbeszéléseknek, ame­lyeken a Szovjetunió a maga világosan körvo­nalazott elvi politikája alapján ésszerű álláspont felé próbálja szorítani az Egyesült Államokat. Így értékelhető Gromiko szovjet, és Rusk ame­rikai külügyminiszter sorozatos tanácskozása, valamint Gromiko több megbeszélése U Thant ENSZ-főtitkárral, Gömöri Endre tai rádió közléseire támaszkod-! va számolnak be az események­ről. A rádió szombat reggel be-1 jelentette, hogy Djakarta térségében és Jáva nyugati részén ostromálla­potot rendeltek el és az indonéz fővárosban éjsza­kai kijárási tilalmat vezettek be. Hírek vannak arról is, hogy Djakartában rövid ideig tartó lövöldözések voltak, amelyek kö­vetkeztében három tábornok és több katona életét vesztette. Harcok voltak Jáva középső ré­szén is, ahol a „Szeptember 30. mozgaloméhoz, a pénteki puccs szervezőihez tartozó Suherman ezredes szembeszállt az indonéz hadsereg parancsnokságának rendelkezéseivel. A djakartai katonai parancsnokság Suher­man ezredest megfosztotta meg­bízatásától és utasítást adott a helyszínen tartózkodó katona­ságnak, hogy állítsa helyre a rendet. A Nasution tábornokhoz hű „Siliwangi” elit hadosztály egységei — amelyeknek támasz­pontja Bandungban van — Dja- kartába vonultak, hogy rendet teremtsenek. A djakartai rádióból lehallga­tott hírek eddig nem adtak kö­zelebbi felvilágosítást Sukamo és Nasution tartózkodási helyé­ről és általában úgy hiszik, hogy a katonai parancsnokok elvesz­tették a kapcsolatot a vezetők­kel, nem tudnak érintkezésbe lépni Sukarnovai és Nasution- nal. Suharto a rádióban hangsú­lyozta, hogy fegyveres erői teljesen ellenőrzésük alatt tartják Djakartát és a köz­társaság egyéb területeit. Mint mondotta, a hadsereg, a haditengerészet és a rendöség együttműködik „az összes ellen­forradalmárok felszámolásá­ban”. Bejelentette, hogy a rebel­lis tisztek, így Supardjo tábor­nok és Suherman ezredes ellen szigorú fegyelmi eljárást fog­nak Indítani. Achmadi tá jékozta tás ügyj mi­niszter szombati rádiónyilatko­zatában bejelentette, hogy Sukarno látja el továbbra is az államfői funkciót. A rádióból szerzett értesülé­sek szerint Djakartában meg­erősített katonai őrjáratok cir­kálnak az utcákon és a Sukar­no elnök palotájához vezető ösz- szes útvonalakt lezárták. Egy ausztráliai utas, aki szom­batra virradó éjjel Djakartából Darwin repülőterére érkezett kijelentette, hogy a város „tel­jesen nyugodt” volt. amikor ő a repülőtérre hajtott. Mint mon­dotta, pénteken a hatalom az in­donéz fővárosban kétszer is más-más csoport kezébe ke­rült. anélkül, hogy a lakosság vala­mit is észrevett volna belőle. „Hihetetlennek tűnik, hogy ilyesmi megtörténhetett, de még­is megtörtént” — mondotta. t éget ért a szovjet parlament tanácskozása Elfogadták az fyarigazgatás reformját A Szovjetunió Legfelső Taná­csa egyhangúlag elfogadta az iparigazgatás szerveinek re­formjáról és néhány más irá­nyító szerv átalakításáról szóló törvényt. A törvényt a kormány javaslatairól folytatott kétnapos vita után fogadta el a Szovjet­unió legfelső államhatalmi szer­ve. Huszonnyolc össz-szövetségi és szövetségi köztársasági mi­nisztériumot hoznak létre az egyes iparágak irányítására. össz-szövetségi minisztériu­mok irányítják a különböző gépipari ágazatokat, mivel ezeknek az iparágaknak a leg­inkább meg kell felelniük a szakosítás és a kooperáció, va­lamint az országos méretű szab­ványosítás követelményeinek. Az össz-szövetségi minisztériu­moktól eltérően a szövetségi köztársasági minisztériumok az iparágak irányítását a szövetsé­gi köztársaságok azonos nevű minisztériumain, illetve főható­ságain keresztül gyakorolják. A Szovjetunió állami tervbi­zottságát szövetségi köztársasá­gi szervvé alakítják át. Az iparigazgatás szervezeté­nek módosítása következtében megszüntetik minden szinten a népgazdasági tanácsokat. A szovjet kormány mostantól fogva a minisztertanács elnö­kéből, annak első helyetteséből és helyetteseiből, 47 miniszter­ből, 15 állami bizottsági és egyéb állami hivatal elnökéből, valamint a 15 szövetségi köz­társaság miniszterelnökeibő) áll. A Szovjetunió Legfelső Taná­csának ülésszaka véget ért.

Next

/
Thumbnails
Contents