Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-09 / 212. szám

£96S. szeptember 9, csütörtök 3. oí«a! Vízgépészeti központ létesül Lajosmizsén Beszélgetés Vajda Józseffel, az Országos Vízügyi Főigazgatóság helyettes vezetőjével „Gyapjas66 paprikabokrok Mint azt hírül adtuk augusz­tus közepén avatták fel Lajos- mizsén a Vízgépészeti Vállalat 3-as számú gyáregységét. A vál­lalat főhatóságának, az Orszá­gos Vízügyi Igazgatóságnak he. lyettes vezetőjével, Vajda József elvtárssal beszélgettünk a víz- gépészeti berendezések gyártá­sáról és az üzem jövőjéről. B| Milyen feladatokat lát el a Vízgépészeti Vál­lalat? — A magyar vízügyi szolgá­lat az utóbbi évtizedben forra­dalmi változáson ment keresz­tül. A korábban szinte kizáró­lag kubikusok által kézi erővel végrehajtott föld- és betonmun. kákát ma már csaknem teljes egészében gépek végzik. Az ár­vizek elleni védekezést — mint az idén is tapasztalhattuk — a korszerű technika segítette, s tette lehetővé a nagy veszély elhárítását. Az öntözött területek nagy­mértékű növekedése a külön­böző szivattyúk, csőfelszerelések és egyéb gépi berendezések so­rozatgyártását' követeli meg. Növekednek a lakosság és az ipar vízellátásának igényei is. E rendkívül sokrétű, a sajátos vízügyi követelményeknek meg. felelő gépek, berendezések gyár­tását már nem várhattuk a gépipari vállalatoktól. A Vízgépészeti Vállalat ala­pítása óta két esztendő telt el. 1958-ban három, addig önálló vállalat — a budapesti, gyulai és kunhegyesi öntözőberendezé­seket gyártó, s a vízügyi igaz­gatóságoknak javításokat végző üzemek — összevonásával jött létre. Azóta sokat fejlődtek ezek a gyámészlegek. A fejlődés azonban nemcsak a termelés volumenében, hanem — ami még fontosabb — ter­mékeik összetételében, minősé­gének színvonalában is megmu­tatkozik. Ma már a vállalat gyártmányaival ellátja a vízgaz. dálkodás minden ágát. Zsilip- táblák, duzzasztók, vízadagolók Túl a „félidőn" Nyolc és fél ezer holdon gaz­dálkodnak Császártöltés közös gazdaságai. S a határban szor­galmas munka folyik reggeltől estig. Sportnyelven szólva, fél­idő van a betakarításban. A jö­vő évi kenyér a raktárban van, következik hát az őszi „hajrá”. — A kombájnok és aratógé­pek pihenőre tértek, s a cséplő masinák moraját is elfelejtettük már — mondja Szeitz István, a Felszabadulás Tsz új párttitká­ra. — De akik kaszával arattak — mert erre is szükség volt —. újra szerszámot ragadtak és vágják a téli takarmányt: szé­nát es lucernát. Az augusztus végi esőzések kissé megzavarták a dolgunkat, de azért senki nem haragudott, hiszen utána szép termést ígér a kukorica. A cu­korrépatermés is kiadós lesz. A fűszerpaprikának pedig most már minél több napsütés kelle­ne. A tsz-ek asszonyai szedik a burgonyát és a paradicsomot. Mindkettőből szépen termett, akárcsak tavaly. Egy régi közmondás ezt tart­ja: „Kis munka, kis gond.” S tsz-eink idei szőlőművelésére ez sajnos nagyon ráillik. Az időjá­rás sem kedvezett, emellett ga­zosak maradtak a sorok, ápo­latlanok a tőkék, hiányos a permetezés. És bizony ez is közrejátszik abban, hogy nem lesz ..nagy gond” a szüret. De a tanulság jövőre feltétlenül hasznosítható. Walter György máris mint a lajosmizsei üzem telephelye működik. Korszerű­sítjük a kunhegyes! 1-es számú és a gyulai 2-es számú gyár- részleget is. A legnagyobb fej­lődésnek azonban a Bács-Kis- kun megyében levő gyárrészleg néz elébe. A tervek szerint ugyanis 2—3 éven belül ide költözik Budapestről a Vízgé­pészeti Vállalat központja is. Az elhelyezésére szolgáló két­emeletes irodaház építését való­színűleg még az idén megkez­dik. A községbe települő gazda, sági és műszaki vezetők részére eddig is építettünk 12 lakást, ezt az akciót központiak részé­re is folytatjuk. Lajosmizséről közel 2400 szak­munkás járt el. Ezek egy ré­szének már helyben biztosítunk munkaalkalmat. További elgon­dolásaink is vannak azoban a községgel. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság ide tervezi tele­píteni az Országos Vízügyi Kút. fúró Vállalatot és az Országos Vízügyi Alkatrészellátó Vállala­tot is. Ily módon néhány éven belül egyre több eljáró szak­munkás találja meg saját lakó. helyén a munkaalkalmat — mondotta végül Vajda elvtárs. Nagy Ottó éppúgy kikerülnek ezekből az üzemekből, mint a belvíz- és öntözőszivattyúk, úszó szivaty- tyúművek, öntözőcsövek, vízve- zeték-csőidomok, szerelvények. Mit gyárt majd a lajos- “™ mizsei gyárrészleg? A Vízgépészeti Vállalat buda­pesti üzemét a vidéki ipartele­pítések során Lajosmizsére tet­ték át. Erre ugyanis itt igen kedvező feltételeket találtunk. Kedvezőek a szállítási lehetősé­gek, s a munkáslétszám is köny. nyen biztosítható, hiszen sok szakmunkás lakik a községben, akik a fővárosba és az ország más vidékeire járnak, de szíve­sen dolgoznának itthon. A közel 20 millió forintos költséggel épült új, korszerű üzemben megteremtettük a fel. tételeit annak, hogy a vízgaz­dálkodás részére olyan korszerű és jó minőségű vízgépészeti be. rendezéseket gyártunk, amelyre korában nem volt módunk. Ennek a gyárrészlegnek a víz­ügyi szolgálat, a vízellátás és a csatornázás gépigényeit kell ki. elégíteni. Az üzemet máris igen sok — a vízügyi szolgálat ré­sére fontos — berendezés elő­állításéval bíztuk meg. Itt ké­szülnek a vízátemelő szivattyúk aggregátjai, szivattyús gépcso­portok, öntözőművek szerelvé­nyei. A jövő évben megkezdi az üzem a falu vízellátását korsze. rűen biztosító hidrohengerek, s a törpevízművek előregyártott gépházainak, tartozékainak so­rozatgyártását, szakmunkásai pedig részt vesznek azok szere, lésében. Hozzá kell tennem még, hogy a lajosmizsei gyárrészleg feladatai közé tartozik a víz­ügyi szolgálat gépeinek javítá­sa is. Az új üzem kiváló szakmun­kás- és műszaki gárdája már exportfeladatot is kapott. Töb­bek között az idén Ghana ré­szére hat víztisztító berendezést gyártanak. Ez 9,5 méter hosz- szú, 2,4 méter széles, 3 méter magas alkotmány szállítható gépkocsival, vasúton, hajón, s tavak, folyók mellett bárhol te. lepíthető, saját áramfejlesztővel van ellátva. Homokszűréssel, le­mezes derítéssel és vegyszeres utókezeléssel tisztítja és teszi ihatóvá a vizet. Már a jövő év. re is érkeztek megrendelések. H| Fejlesztik-e az új üze­met és milyen további tervek vannak? A lajosmizsei 3-as számú gyárrészleg az elkövetkező 2—3 év alatt a jelenleginek kétsze­resére bővül, munkáslétszáma a mostani 120-ról 350-re növek­szik. A volt csepeli gyáregység A Duna—Tisza közi Mezőgaz­dasági Kísérleti Intézet kalocsai fűszerpaprika-nemesítő csoport­ja hivatott arra, hogy a Kalo­csa vidéki világhírű fűszerpap­rikát megóvja a fajtaromlástól, illetve új hibridekkel frissítse fel. Az intézet nemesítő munká­ja már eddig is eredménnyel járt. A tájfajták állandó szelek­tálásával, az új hibridek üzemi termes ztésé vei évről évre jobbak a termés­hozamok. A nemesítők így részesei az el­múlt gazdasági évben elért re­korderedményeknek is, amikor átlagosan 35 mázsa volt a hol­danként! termés a környék nagyüzemi földjein. A hozamok, a szín és az íz állandó javítása mellett új célo­kat tűztek maguk elé a neme­sítő csoport munkatársai. Olyan hibrideket szándékoz­nak előállítani, amelyek az eddigieknél jobban bírják az intenzív termesztés körül­ményeit, s alkalmasak a gé­pi szüretelésre. Az utóbbihoz már a partnere­ket is összeválogatták. A ke­resztezésnél azokat az egyede- ket használják fel, amelyek ko­rán érnek, és a csövek csokro- san helyezkednek el a száron. A kísérletek másik fő célja, hogy az új törzsek ellenállóak legyenek a betegségekkel szem­ben. E célból antibiotikumos talaj-, illetve növénykezelést al­kalmaznak a vírussal mestersé­gesen fertőzött töveken. Már rendelkeznek néhány olyan hib­riddel, amely kitűnően ellenáll a betegsé­geknek. Az idén a szokottná1 kétezer­rel több. összesen ötezer keresz­tezést végeztek. Erre a célra a világ minden tájáról összegyűj­tött paprikafajtakat, vad-, illet­ve a legjobb itthoni fajtákat használták fel. A kísérleti parcellákon a pap­rikacsövek most kezdik „kinőni” vattaruhájukat, amelyet azért kaptak a megtermékenyített vi­rágok, hogy megvédjék azokat az idegen beporzástól. A „gyap­jas” paprikabokrok messze fe­hérlenek a vattalabdáktól. A megnövekedeit feladatok végett a telepet is bővítették. Űj üvegházat helyeztek üzembe, s így lehetőség nyílik arra, hogy a kiváló tulajdonsággal rendel­kező hibrideket évenként két­szeri termesztésben figyeljék meg, ami lényegesen megrövi­díti majd a nemesítést munka idejét. Követik a csávolyi módszert Ventillátorral szárítják a kukoricát kilenc termelőszövetkezetben Ez év őszén a bajai járás kö­zös gazdaságaiban az egyik leg­nagyobb gondot bizonyára a ku­korica betakarítása okozza majd. Ennek kétszeres oka van. Egyrészt a vetésterület az idén kétezer holddal nagyobb a ta­valyinál, s így jócskán megha­ladja a húszezer holdat, más­részt: az időjárás miatt a ta­karmánynövény érése 2—3 hét­tel később következik be, mint más években, s a csövek töré­sére október 10-e előtt valószí­nűleg nem kerülhet sor. A betakarítás gépesítésére vi­szonylag csekély a lehetőség. Hét gabonakombájnt szereltek fel adapterrel, amelyekkel hoz­závetőleg ezer holdról takarít­hatják le a tengerit. A járási szakigazgatás vezetői még to­vábbi tíz adapter beszerzése vé­gett tesznek lépéseket. Egyéb­ként a hét kombájn által „le­szüretelt” kukoricát — amely­nek mennyisége minden bizony­nyal eléri a 200 vagont — nyom­ban átveszi a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat. A közös gazdaságok némelyi­ke, ahol a munkaerő hiánya fo­kozottan jelentkezik, a betaka­rítás gondját a szerződéses munkások alkalmazásával igyek­szik csökenteni, illetve meg­szüntetni. A szövetkezetek leg­többjében azonban — a család­tagok teljes bevonásával — ké­zi erővel is elvégezhető a kuko­rica törése. Különösen ott. ahol a növényt családi, illetve száza­lékos műveléssel termesztették. Az elegendő góré hiánya, de a késői betakarítás miatt is, kü­lönös gondot okoz a tárolás. Ezért az idén már kilenc tsz- ben alkalmazzák az úgyneve- ett „csávolyi módszert”: a ku­koricát a Vámosi-féle hidegie- vegős ventillátorral szárítják. E módszert tavaly Csávolyon, az Egyesülés Tsz-ben alkalmaz­ták először — teljes sikerrel. Lényege abban áll, hogy a ven­tillátort körülveszik erős oszlo­pokra feszített dróthálóval, s er­re több méter vastagságban fel­rakják a kukoricát. A szárral lefedett és kiszárított kukorica biztonságosan eltartható. Egy- egy ventillátorra „telepített” tárolóban 20—25 vagon termést is el lehet helyezni. Végered­ményben a módszer összeha­sonlíthatatlanul olcsóbb mint a góré építése. lándzsaerdő Úttörők as árvízkárosultakért A bajai városi ég járást KISZ-bizottság, úttörőelnökség, valamint a járási tanács műve. lődésügyi osztálya az „Üttörők a hazáért”-mozgalom keretén belül mozgalmat kezdeménye­zett a város és járás iskolái közt az árvízkárosultak megse­gítésére. Az iskolák minden ta­nulója — a szokásos hulladék- gyűjtési munkán felül — heten, ként egy-egy kiolvasott, jó ál­lapotban maradt újságot ad át az iskola hulladékfelelősének, aki az újságokat összegyűjtve meghatározott időszakonként be­szolgáltatja a helyileg legköze­lebb fekvő MÉH-vállalati egy­ségnek. A MÉH Vállalat az így átadott újságokat külön bizony, latolja, s a kilogrammonkénti két forintot átutalja a megyei KISZ-bizottságnak, amely az így befolyt összeget az árvízká­rosultak segélyezésére használja fel. A mozgalom 1965. decem­ber 30-ig tart. A mozgalom kezdeményezői csatlakozásra szólították fe] Pest, Bács-Kiskun és Nógrád megye iskoláit. A felhívást már el is fogadták és örömmel csat­lakoztak a mozgalomhoz. Várható, hogy a három me­gye tanulóifjúsága a vállalást túlteljesíti, s e mozgalom ered­ményeképpen mintegy 60—100 ezer forint fordítható az árvíz- károsultak megsegítésére. A kezdeményezés értékét nö­veli, hogy a tanulóifjúságban nemcsak a közösségi szellemet, a segítésre szoruló emberek tá­mogatósának érzetét növeli, ha. nem felébreszti bennük azt a felemelő tudatot is, hogy apró munkával részeseivé válhattak az árvízkárosultak megsegítésére indított országos nagy mozga­lomnak. Két MTZ vontatása gép — — egy Orkán és egy AS-típusú — dolgozik a kiskunfélegyházi Bem József Tsz silókukoricásá­ban. Ebben a percben végez­tek egy „körrel”, a tábla szé­lének a vágásával, s ennek hat pótkocsirakomány az eredmé­nye. Reggel 6 órától róják már a haragoszöld lándzsaerdőt. Papp István traktoros jó ütemet dik­tál. Agárdi Sándor, az idős szö­vetkezeti gazda egyengeti a fú­vócsőből smaragd esőként szál­longó felaprított takarmánynak valót a gép után akasztott pót­kocsin. — Az AS jobban dolgozik; kisebb tarlót, torzsákat hagy — mondja, a munkát figyelve Hajdú Gyula főagronómus. Az­tán arról beszél, hogy a napi feladat 5—6 hold termésének a betakarítása, de ebben a sűrű ember magasságú táblában en­A termes bőséges. A fő vé­nek aligha tudnak eleget tenni, tésű silókukorica 51 holdon, a gyenge homok éllenére is, 130— 140 mázsás átlaggal fizet. — Lótnák csak a bugaci ha­tó rmentén, meg a haleszi bekö- töútnál levő, összesen 108 hol­dat kitevő csalamádétáblákat! — dicsekszik. — Ha csak nem „üt be” korán a dér, főnyere­ménnyel ér fel a termésük! A központi majorban moz­galmas kép fogad bennünket. „Félkész” és csaknem megtelt silógödrök körül serénykednek a gazdák, a gépek. Jönnek a j vontatók a friss, nyersillatú ra­kománnyal. A roppant méretű gödör te­tején — amelybe 7 ezer mázsa silókukorica és napraforgó ke­rül, s amelyet majd törekréteg- gel fednek és árpával vetnek be — Kovács Orbán traktoros járatja megállás nélkül a gé­pét. A máris mintaszerűen tö­mörített, alig süppedő zöld sző­nyegen sír, nyüszít az erőgép, s kerekeinek fekete gumijai ned­vesen csillognak. i — Amennyivel jobb a tér- j més a tavalyinál, annyival több is kerül a silógödörbe — ör­vendezik Gyöngyösi László, a" árokkészítést ellenőrző fiatal á: lattenyésztő. — Csaknem másfé’- ezer mázsával lesz több silót« karmányunk, mint tavaly. Ne-, szenved szükséget a két és fé’ százas szarvasmarha-állom^ nyunk! J. T.

Next

/
Thumbnails
Contents