Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-19 / 221. szám

i Diáklányok Kunszentmiklóson Kicsit megilletődve léptünk be a kunszenitmiklósi .leánykol­légium kapuján. Mosolyogtató diákcsínyek emléke kavargott a lejünkben s — miért tagadjuk — némi irigység is motoszkált bennünk. A hatvan diáklány „második édesanyja”, a kollé­gium igazgatója Molnár Andor- né, aki már 13 éve gondoskodik a környékről ide beözönlő tanu­lók ellátásáról, neveléséről, a tanulás feltételeiről. Hozzátehet­jük. hogy dicséretes eredmény­nyel: a múlt tanévben az akko­ri III. és IV. osztályosok tanul­mányi átlaga 3,95, illetve 4,2 ti­zed volt. Természetesen érdeme um”, reggeli és indulás az isko­lába. Téved, aki azt gondolja, hogy délután a „dolce far men­te” következik. A lányok külön­böző szakkörökben tevékeny­kednek, előadásokat tartanak és mindenhol rend. tisztaság. Ki­véve egyet, de erről nem a diá­kok tehetnek, még csak nem is | az igazgatónő. Az épület utcára eső része siralmas állapotban | van. Igaz, hogy „rohamos” Lesz még Budán... — azazhogy Budapesten kutyavá­sár. Lesz bizony, még hozzá rövi­desen, szeptember 25—26-án, ami- koris nemzetközi kutyakiállítás nyí­lik hazánk fővárosában. A leghíre­sebb ebtenyésztők máris készülők­nek a derbyre, amelyen felvonul­nak a „sztárok'’, mármint a ku­tyavilág sztárjai. Ügy hírlik, hogy a legnagyobb, azaz legkisebb nevezetesség a „zseb­kutya” lesz. Ez nem tréfadolog, tudniillik a divathóbort nem is­mer határt, így született meg a hóbortos és cseppet sem olcsó di­vat: a zsebkutya. Most aztán a kutyatenyésztők egymással verse­nyeznek, ki tud kisebb kutyát ki­tenyészteni. Eddig a világ több száz kutyafajtája között elismerten legkisebb az indián származású Chihuahua. Súlya 40—50 deka, ma­gassága 15—18 centiméter. A „drága dög” ára állítólag meg­felel a saját súlyának — arany­ban. .. Élménybeszámoló az udvaron. A lányok a legutóbbi kirán- dülésről beszélnek az igazgatónővel. A diáktanács titkára Illyés Judit negyedéves bösztöri kis­lány és Simon Dénesné nevelő néhány perces „értekezletet” tart. hallgatnak, ismerkednek a tu­domány, az élet egy-egy terüle­tével, kirándulnak, közös szín­ház- és mozilátogatás is van a programban. A látott filmet, színdarabot utána megbeszélik. Néha parázs vita alakul ki eb­ből. A kollégium tíz hónapon át kedves és szeretett otthona a dunavecsei járásból összesereg- lett lányoknak. Ez látszik is: ütemben végzi a javítást a Kun- szentmíklósi Vgyesipari Ktsz, amely még a nyár elején hozzá­fogott a munkához, de ennek ellenére sem halad. Hogy mi­ért? mert gyakran és indokolat­lanul otthagynak esapot-papot. De bízunk abban, hogy ha ezt az iramot tartani tudják, kará­csonyra elkészülnek a javítás­sal. G. S. a két nevelőnőnek: Simon Dé- nesné és dr. Fodor Endrémé ta­nárnőnek is, s persze nem utol­sósorban — a lányoknak. — Nem panaszképpen mon­dom — tájékoztat az igazgatónő —. de sok minden hiányzik még ahhoz, hogy teljesen zavar­talanul dolgozhassunk. A kollé­giumnak nincs például torna­terme, kellene egy klubszoba is. A legfontosabbakkal azonban mégis rendelkezünk. így tante­remmel, hálóteremmel, ebédlő­vel, betegszobával. A kollégiumban valóban „rend a lelke mindennek”. Reggel hatkor ébresztő, aztán egy kis élénkítő tomagyakorlat, majd úgynevezett „frissítő szilemci­— Hátha felelek holnap! — ez a jelszó lebeg itt a teremben, ahol a lecke fölé hajolva buz­gón tanulnak a lányok. Ne is zavarjuk őket. (Pásztor Zoltán felvételei.) «Ufóra KEDVES PAJTÁSOK! Ígéretünkhöz híven ismét he­lyet adunk leveleiteknek a Pe­tőfi Népe hasábjain. A kelle­mes nyári vakáció után test­ben megerősödve és szellemiek­ben is felfrissülve láttok ismét tanuláshoz• Kezdetét veszi az őrsi foglalkozás is. A nyáron bizonyára sok élményben volt részetek, melyekről még sok szó esik ilyenkor. Talán emlékeztek a tanév végén meghirdetett pá­lyázatunkra. Akkor arra kér­tünk benneteket, hogy számol­jatok be legérdekesebb nyári élményetekről. S arra is ígére­tet tettünk, hogy az úttörőel­nökséggel együtt jutalomban részesítjük a legjobb írásokat. Néhány beszámolót már kap­tunk. de várjuk a többit is. A beküldési határidő szeptember 30-a, tehát még nem késő, be­nevezhettek :• A borítékra írjá­tok rá: Üttörőpályázat. A szer­kesztőség címe: Kecskemét, Pe­tőfi Népe, városi tanácsháza. Most pedig röviden az ed­dig beérkezett tudósításokból. — AZ IZSÁK, Majláth-telepi Általános Iskola Gagarin úttö­rőcsapata augusztus közepén nyári kirándulást rendezett Deb­recenbe és Hajdúszoboszlóra. Az iskolának volt 15 ezer forint megtakarított pénze. ebből 5200 Ft volt az útiköltség, a többi szórakozásra volt szánva. Láttuk az állatkertet és a vi­dámparkot. Másnap a híres szoboszlói fürdővel ismerked­tünk meg. Négy nap után ki­csit fáradtan, de vidáman ér­keztünk haza. és. Szakái Erzsébet csapatkrónikás. T. * — A HÉTÉ NY EGY HÁZI út­törők és a magam nevében is szeretettel köszöntjük kedves rovatunkat. Mi is hozzákezd- tünk az úttörőmunkához. Az „Űttörők a hazáért”-mozgalom keretében láttunk hozzá a „Tit­kos tettek” végrehajtásához. En­nek nyomán szépül majd isko­lánk környéke is. még szebbek lesznek a tantermek és bővül­nek szertáraink szemléltető anyagai. ígérjük, hogy sok hasz­nos és érdekes tudósítást kül­dünk ebben a tanévben is. Balogh Erzsébet csapatvezető Egy pártmunkás emléke TÖBB EZREN álltunk a fel­ravatalozott koporsó előtt, Csá- voly apraja-nagyja, a család, rokonok, munkatársak, barátok, ismerősök. Az asszonyok könny­től ázott zsebkendőiket gyűrö- gették, a férfiak komor arca néha meg-megvonaglott a visz- szafojtott fájdalomtól. A nyomasztó csendben érce­sen hangzott a gyászbeszéd. — A természet törvényeibe bele tudunk nyugodni, tudjuk, hogy az élet és a halál egymást kiegészítő fogalmak, tudjuk, hogy a természet megmásítha­tatlan törvénye a keletkezés és elmúlás. De nem törvény az idő előtti pusztulás! Nehéz, százszorosán nehéz örökre bú­csút venni attól, aki néhány napja itt volt közöttünk egész­ségesen, örült az életnek, csa­ládjának és munkájának, tele volt tervekkel, jövőbe vetett hittel. Ezért szorul el szívünk és torkunk, ezért fáj többszörö­sen a veszteség, melyet eltávo­zásodkor érzünk, drága elvtár­sunk, Babits László. Egy gyászruhás asszony meg­jegyezte mellettem: — örökké jókedélyű volt. Jó emberi tulajdonságokkal ren­delkezett, Még most is előttem van vékony, mozgékony alak­ja, vidáman csillogó szeme, ro­konszenves arca. Csávolyi általános iskola. A megtört özvegy ajka meg-meg- remeg a visszafojtott sírástól. — A napokban levelet kap­tam egyetemi évfolyamtársaitól, azt írják, nagyon hiányzott... Nem volt, aki a vizsgadrukkot elviccelje. — Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem bölcsészkarára járt a történelem-népművelés szakra. Ez sok segítséget adott munkájához. Halvány, szomorú mosoly ke­retezi a további emlékezést. — Mindig talált valami el­foglaltságot otthon. A kertben szőlőt telepített, rózsát ülte­tett. Mákszó Miska bácsi tsz- nyugdíjas elmaradhatatlan ven­dége volt. A kerítéshez támasz­kodva vitatták meg a világ dolgait. A KISEBBIK gyerek, Edit, még gimnáziumba jár, a na­gyobbik, a Laci, műszaki egye­temre készül. Különórára jár matematikából. A szerencsét­lenség napján beszélte ezt meg tanárával az apja. Mándics Mihály, a csávolyi általános iskola igazgatója, a munkatárs, jó barát, akivel együtt dolgozott Babits László a község előrehaladásán, így emlékezik. — Mindig valami újon törte a fejét, örökké a jobb megol­dásokat kereste. 1947-ben köl­tözött a községbe a volt gyári munkás fia. ö termesztett elő­ször spárgát a községben. 1948- ban a községi EPOSZ titkára lett. Később visszament Pestre, sztahanovista oklevelet szerez. A szíve, a család azonban visz­szahúzta. Agronómusi beosztást kap. Közelebb kerül a község­hez, a családhoz. A Bajai Gép­állomáson, majd termelőszövet­kezetben dolgozik. Később a Bácsalmási Állami Gazdaság egyik üzemegységében, Szappa­nosban üzemegységvezető. Nem­egyszer gyalog, máskor lóháton járta be a területet, hajnali két-három órakor kelt, hogy időben ott legyen munkahe­lyén. Aztán visszatér a falujá­ba. A földművesszövetkezet igazgatóságának elnöke, Kiváló dolgozó kitüntetést kap. Köz­ségi párttitikár, majd a járás­hoz kerül. EZEK a fontosabb állomásai életútjának. Nagyon szerettem együtt dolgozni vele. Amikor ő volt a földművesszövetkezet vezetője, létrehoztuk az Úttörő Tszcs-t, a gyerekekből, hogy korán megszerettessük az ifjú­sággal a mezőgazdaságot. Mint községi párttitkár szor­galmazta a termelőszövetkeze­tek egyesítését. Azóta a csávo­lyi Egyesülés Termelőszövetke­zet bátyjának, Babits Antalnak vezetésével az egyik legjobb termelőszövetkezetté fejlődött. Utoljára Lovrity Sándor, a járási tanács vb művelődési osztályvezetője látta. A Csávoly felé vezető úton találkoztak. Az egyikük Bajára, a másikuk hazafelé tartott. — Egy nappal később vette ki a tanulmányi szabadságát, hogy részt vegyen a bácsbo- kodi tantestületi alakuló ülésen. Csibi Vincéné a legközvetle­nebb munkatársa volt a járási pártbizottság művelődési és propaganda osztályán. — Igazi lelkes, szerény, elv­hű pártmunkás volt. Mindig te­le volt optimizmussal. Ha reg­gel megjelent az épületben, szinte tele volt vele a ház, min­denkit jókedvre hangolt. Minden feladatot szívesen vállalt, sokat tanultunk tőle. És most szóljunk néhány szót a kollégáról, a Bajai Hírlap szerkesztő bizottságának veze­tőjéről. LAPOZGATOM a Bajai Hír­lapot. A szeptember 1-i szám­ban megjelent egy cikke. Poszthumusz írás. Akkor már nem élt. Címe: Üj otthonokat kapnak a munkában elfáradt öregek. Egyik szorgalmazója volt az öregek napközi ottho­nának. Azt mondják, hogy so­ha nem rendeztek olyan szép ünnepséget az idős pártmunká­sok, veteránok tiszteletére, mint az elmúlt év őszén. Azt is ő szervezte. Mindezért az élők tisztelettel őrzik egy pártmunkás emlékét Kereskedő Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents