Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-15 / 217. szám

1965. szeptember 15, szerda mm Önvédelem vagy felszabadítás Cyrankiewicz Pompidounál Bonn ideges AZ INDIAI—pakisztá­ni fegyveres ellentétek­ről tegnap érkezett je­lentés szerint Sasztri in­diai miniszterelnök és Bhutto, a másik fél kül­ügyminisztere a londoni televíziónak nyilatko­zatot adott. Az általuk elmondottak sajnos, to­vábbra is azt tanúsítják, hogy a kasmíri kérdés­ben szemben álló két ország álláspontja nem változott. Sasztri önvédelemnek nevezte a mos­tani harcokat, míg Bhutto felszabadításról be­szélt, s kijelentette: „Kis ország vagyunk, de ha kell, ezer évig is harcolunk Kasmír felszabadí­tásáért.” Sasztri a továbbiakat Pakisztán maga­tartásától teszi függővé, s mint mondotta a har­cokat nem akajsják kiterjeszteni. Ugyanakkor vi­szont elszánt területvédelemről szólott. A tűz­szünetet hajlandó elfogadni, de csak, ha annak teltételei „beleillenek India álláspontjába”. Jó lenne végre kasmíri hangokat is hallani a konf­liktusról. A tűzszünet hatályba léptetése pedig a lehető legsürgősebb. A LENGYEL miniszterelnök franciaországi lá­togatásának keddi programja szerint Cyrankie- wicz Pompidou francia miniszterelnökkel tár­gyalt. Pompidou már az előző esti vacsorán hangoztatta, hogy a két országnak már földrajzi fekvéséből következően is közös törekvései van­nak, azonos felelősséget éreznek a kontinens egyensúlyáért. Cyrankie- wicz válaszában leszö­gezte, hogy hazája szá­mára a Szovjetunióval való szövetség az európai biztonság és a status quo egyik fontos eleme, ugyanakkor azonban újra megkívánja erősíteni a hagyományos fran­cia—lengyel barátságot, amelyben fontos elemét látja az európai biztonságnak és békének. Modr. zewski lengyel külkereskedelmi miniszter a fran­cia pénzügyminiszterrel tárgyalt a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséről és a francia minisz­ter lengyelországi látogatásáról, aki októberben Varsóban írja alá a két ország ötéves kereske­delmi egyezményét. SZÍVÉLYES francia—lengyel tárgyalások ide­gességet okoznak a bonni vezetőknek. A nyugat­német kormány szeretne nyomást gyakorolni Párizsra, hogy a kiadandó közös közleményben a bonni területi követelések mellett foglaljon állást. Ezért a francia nagykövetet a külügymi­nisztériumba kérették megbeszélésekre. Erről hi­vatalosan semmit sem közöltek, de a lapok azt írják: A kormány szükségesnek tartotta még egysze’’ nyomatékosan kifejezésre juttatni az NSZK álláspontját a határkérdésben, mielőtt még Párizsban végleg megfogalmaznák a fran­cia—lengyel tárgyalásokról szóló kiadandó záró- közleményt. EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN Gyalogos hadosztály, kisegítő erők II hadügyminisztérium túlteljesíti a Johnson-tervet Háromórás csata partizánveszteség né’kül Rajtaütöttek a koreai zsoldosokon SAIGON. (MTI) Qui Nhon kikötőjében még tart a vietnami háború eddigi legnagyobb partraszállási mű­velete: az első amerikai gyors hadosztály mintegy húszezer katonájának és harci felszerelé­sének partrarakása. Az AP wa­shingtoni jelentése azonban máris arról számol be, hogy az amerikai hadügyminisztérium újabb erősítéseket szándékozik Dél-Vietnamba küldeni. Az ame­rikai csapatok létszáma a hét végére eléri a 128 000 főt. Ezen túlmenőleg a Kansas állambeli Fort Riley-támaszponton eluta­zásra készen áll az 1. számú gyalogos hadosztály 11000 ka­tonája. A hadosztály első dan­dárja már Dél-Vietnamban har. col. A gyalogság mellett külön­féle kisegítő erőket is útnak indítanak és ezek személyi ál­lományát szintén több ezerre becsülik. A következő hetekben tehát arra lehet számítani, hogy az amerikai hadügyminiszté­rium jelentősen „túlteljesíti” majd a Johnson elnök által jú­lius 28-án meghirdetett 125 000 fős amerikai létszámtervet. Hírügynökségi jelentések sze­rint kedd délelőtt a Guamról felszállt B—52-es mintájú ame. rikai stratégiai bombázók Sai­gontól mintegy 40 kilométer­nyire északra nagy mennyiségű bombát szórtak le a partizánok feltételezett állásaira. Dél-vietnami kormánycsapa­tok keddre virradó éjjel meg­ütköztek a szabadságharcosok két zászlóaljnyira becsült csa­patrészével. A háromórás csa­tában amerikai helikopterek és vadászbombázók is segítséget nyújtottak a saigoni kormány erőinek. Ennek ellenére az ame­rikai—dél-vietnami alakulatok nem tudtak számottevő ered­ményt felmutatni. A partizánok különösebb veszteség nélkül el. vonultak a szomszédos „D”-had- műveleti övezet dzsungeljeibe. Mint az AP közli, egy ame­rikai katonai szóvivő bejelen­tette. hogy a szabadságharco­sok vasárnap ismét rajtaütöt­tek a Dél-Vietnamban állomá­sozó dél-koreai zsoldoscsapatok Saigontól körülbelül 20 kilomé­ternyire fekvő táborán. Egy tisztet és öt katonát öltek meg. Egy korábbi támadásuk alkal­mával 11 zsoldos sebesült meg. Mindenfelől — Ilii .iiiiHiniiiiiiiiiiiiiiiiiiii! mindenről Nincs meg az uszály Nem 250 csak 20 A Fehér Ház közölte, hogy j mind ez ideig nem tudták meg- i találni a Betsy hurrikán idején a Mississippi folyóba süllyedt j uszályt, amely 600 tonna folyé- j kony klórt szállított. New Or- leansban egyébként hétfőn es­te megcáfolták azt a korábbi hírt, amely szerint Plaquemi­nes és St Bemard megyében a Betsy újabb 250 áldozatának holttestét fedezték fel. Az AP szerint a hír nyilván félreérté­sen alapul, mert a két megyé­ben 20 holttestet találtak. _s a megrongált hírközlési hálózat­nak tudható be a szám felduz­zadása. Vatikáni zsinat Ünnepi nagymisével VI. Pál j pápa megnyitotta kedden a ró- ] mai Szent Péter Bazilikában a második vatikáni zsinat negye­dik és utolsó ülésszakát. A zsi­natot, mint ismeretes, még az elhunyt XXIII. János pápa kezdeményezte és első üléssza­kát ő nyitotta meg 1962. októ­ber 11-én. Fia van a Beatles-fiúnak Ringó Starr, a Beatles-fiúk egyike hétfőn apa lett. Felesé­ge, Maureen Cox liverpooli fodrászlány, akivel februárban „titokban” kötött házasságot, most egészséges fiúgyermekkel ajándékozta meg a 25 éves fér­jét. Emlékezés a „Vörös Péntekire Felemelően szép volt a kép. Budapest különböző pántjain ko­rán reggel munkások csoportosul­tak. Fél nyolckor a gyülekező he­lyekről vékony erecskékben indult meg a felvonulás, de a szélesebb utcákon patakokká egyesült, majd széles folyammá dagadt az ember- áradat. A város és az ország köz­pontja, a nemrég felépült Duna-partí palota, az Országház felé hömpöly- gött a tömeg. Aki csak tehette, ünneplőben volt. A gomblyukakban vörös szegfű, a sapkákon vörös jel­vény. Száz-százhúszezer, más becs­lés szerint közel százötvenezer em­ber vonult a sorokban. Mi kész­tette a budapesti munkásságot, hogy 1905. szeptember 15-én az ál­talános politikai sztrájk fegyveré­hez nyúljon és tüntető felvonuláson mutassa meg erejét a hatalom el­bizakodott urainak? Különös, lázas, eseménydús idő­szaka volt ez a történelemnek. Eu­rópa keleti részén forradalom tom­bolt. Oroszország munkássága fegy­verrel ostromolta a cárizmus erő­dítményeit. A fejlett tőkés orszá­gokban soha nem látott méreteket öltött a sztrájkmozgalom és meg­mozdultak a despotizmus ellen a távoli ázsiai térségek tehetetlennek hitt tömegei is. A világ proletariá­tusa az elnyomott százmilliók élén ekkor intézte első világméretű ro­hamát a már kibontakozott impe­rializmus láncának szétszakítására. A magyar munkásmozgalom is a nagyszerű fellendülés időszakát él­t-e. Másfél évtizeddel azelőtt, az első május elsejei munkásünnepen még csak fele annyian vonultak az utcára, mint most, 1905 szeptembe­rében. Azóta hatalmassá nőtt a mozgalom és mind erőteljesebb megmozdulások győzték meg az el­nyomókat és az elnyomottakat egyaránt, hogy a társadalmi harcok színterére lépett új erővel, a forra­dalmi proletariátussal mindenkinek számolnia kell. 1905 tavaszán országszerte egymást érték a sztrájkok. Budapesten — a többi között — lezajlott a háború előtti időszak legerőteljesebb gaz­dasági harca, 25 000 vasmunkás öt hétig tartó általános sztrájkja. Nyá­ron az agrárproletariátus is harcba lendült. A Dunántúl és az Alföld falvait az aratósztrájkokat kísérő véres összecsapások zaja töltötte be. Elérkezett az idő, hogy a meg­izmosodott munkásmozgalom elszánt akciót indítson sok évtizedes poli­tikai követelése, az általános, tit­kos választójog kivívására. A töme­gek erejének és harckészségének megnövekedésén kívül kedvezővé tették erre a helyzetet az uralko­dó osztályok egymás közötti mély­reható ellentéted is, amelyek ekkor súlyos kormányzati válságot idéz­tek elő Magyarországon. Egy azonban hiányzott. Nem volt céltudatos, határozott, forradalmi vezérkar. Nem kétséges persze, hogy a szociáldemokrata párt ak­kori vezetői maguk is őszintén akarták a választójogi harc sikerét. Visszariadtak azonban attól, hogy forradalmi erőszakkal, a tömegek harcával valósítsák meg azt. A ked­vező helyzetet, a hatalmasok per­patvarát csak kicsinyes manővere­zésre használták ki, a tömegek erejét csak demonstrálták, de harc­ba vetésétől őrizkedtek« A szociáldemokrata párt vezető­sége meghirdette tehát az általános politikai sztrájkot és a felvonulást. Már az előkészítés napjaiban is az volt azonban a legfőbb gondja, hogy a megmozdulást békés me­derbe szorítsa. A Népszava így fi* gyelnieztetett: „A tüntetésnek csen­desnek, méltóságteljesnek kell len­nie. Politikai érettségünk legfénye­sebb bizonyítéka lesz, ha tünteté­sünk zavar nélkül végződik.” így a „Vörös péntek” nem hozta meg azt, amit a tömegek vártak. Fegyelmezett, politikailag valóban érett, egységében, szervezettségében félelmetes munkáshadserog vonult a parlament elé 1905. szeptember 15-én. Budapest népe ilyen erőt, ilyen demonstrációt még nem lá­tott. A vezérkar azonban visszaélt a hadsereg fegyelmével, megakadá­lyozta az erőteljes fellépést, a tö­megerő nem söpörte el ezen a na­A sebész Az egykori inkák földje, ma nem az a kimondottan vonzó állam. Peru, mint általában a Latin-amerikai államok, az északi nagyhatalom anyagi nyomása alatt él. Ezen a te­rületen a XVI. századtól a XIX. század elejéig a spanyol gyarmatosítókkal vívta hábo­rúját az őslakosság — s az el­ső szervezett általános mun­kássztrájk a magasabb bérért és a 8 órai munkaidőért 1925- ben zajlott csak le. Ma ugyan köztársaság az államformája, de ezt csupán néhány formai tény jelzi. Valójában az Egye­sült Államoktól függ mező- gazdasága. világviszonylatban jelentős ásványbányászata, mert a gazdasági élet ameri­kai tőkepozíciókon áll, az or­szág exportja és importja is a hatalmas, de nem jó akaratú szomszéd igénye szerint ala­kult. Az állam soknyelvű és sok nemzetiségű polgárai vá­laszthatnak ugyan, de tudni kell, hogy az elnök mellett ta­nácsadóként az úgynevezett Gazdasági Tanács áll, s ez csak olyan lehet, amilyen ma­ga a gazdaság. A Peruból érkező legutóbbi jelentések partizánharcokról számoltak be. Mert az 1925-ös sztrájkot egyre gyakrabban követték és követik újabbak, s több ezerre teszik az Andok hegyeiben megbúvó partizá­nok létszámát is. A tegnap érkezett hírügynökségi jelen­tés szerint épp miattuk mon­datták le Fernando Schwalb miniszterelnököt és kormá­nyát. A kormányt gyakran bí­rálták amiatt, hogy gyenge kézzel bánik a partizánokkal. A vád nem egeszen alapos, de legalábbis viszonylagos, mert ez a kormány is meg­tette a magáét partizánüldö­zésben, megtorlásban. De épp az utód — akit Belaunde köz- társasági elnök már kijelölt — személye tette szükségessé a fenti vázlatos képet az in­kák földjének mai helyzeté­ről. Mert az új perui minisz­terelnök egy sebész, Dániel Becerra de la Flor szenátor, egyébként a Népi Akció Párt egyik tagja. Hogy a köztársasági elnök éppolyan személyt választott, akinek polgári foglalkozása sebészorvos, azt tanúsítja, jól látja hazája helyzetét, prob­lémáit. .. Perunak valóban olyan politikusra van szük­sége, aki radikálisabb termé­szet, s ha nem is sebész-, de huszárvágással kimenti a gaz­dag országot méltatlan hely­zetéből. Persze, ha meggondol­juk, hogy Becerra pártja, a szépen hangzó Népi Akció Párt elnevezés mellett is bur- zsoá tömörülés — erre politi­kai garanciát nem hoz az új miniszterelnök. B. K, Román kormányküldöttség érkezett Budapestre a vegyes kormánybizottság VI. ülésére Gheorghe Radulescunak, a Román Minisztertanács elnök- helyettesének, a Román Kom­munista Párt Központi Bizott­sága végrehajtó bizottsága tag­jának vezetésével kedd délután román kormányküldöttség ér­kezett Budapestre, a, magyar— román gazdasági és műszaki tu­dományos együttműködési ve­gyes kormánybizottság VI. ülé­sére. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Apró Antal, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Vályi Péter, az Országos Terv­hivatal elnökének .első helyet­tese. Ott volt Mihail Rosianu, a Román Szocialista Köztársa­ság budapesti nagykövete is. Szovjet—csehszlovák közös nyilatkozatot írtak alá MOSZKVA (TASZSZ) Hivatalos jelentés szerint kedden a Kremlben az SZKP és a szovjet kormány vezetői folytatták tárgyalásaikat a csehszlovák párt- és állami kül­döttség tagjaival. A testvéri barátság, a szívé­lyesség és a kölcsönös megér­tés légkörében folyó tárgyalá­sok során megvitatták a szov­jet—csehszlovák kapcsolatok to­vábbi fejlesztését, véleményt cseréltek a jelenlegi nemzet­pon az osztályparlamentet. A dísz­magyaros „honatyák” fellélegezhet­tek, amikor a tüntetők küldöttsége óvatosan megfogalmazott kérvényt adott át a ház elnökének a -válasz­tójog ügyében. Nem volt könnyű az aggodalmas­kodó vezetőknek a tömeget békés szétosztásra rábírni. Nem volt könnyű „győzelemnek” feltüntetni azt a puszta tényt, hogy a mun­kásság kérvénye a képviselőház asztalán fekszik. Nem nyugtatta meg a tüntetőket a képviselőház elnökének „erős hite és meggyőző­dése” sem, hogy „a képviselőház bölcsessége megtalálja az utat, amely a kérvényt közmegelégedés­re fogja elintézni.” A harcot tovább kellett folytatni. Két év múlva, a „Vörös csütörtö­kön”' már országos általános politi­kai sztrájkkal és 200 000 budapesti tüntetővel lépett fel a munkásság a választójogért. 1912 májusában a „Vérvörös csütörtökön” pedig már véres harc dúlt a főváros utcáin. A küzdelem túlment a választójog ügyén, Magyarországon a társadal­mi forradalom érlelődött. 1905. szeptember 15-én a nép nem tudta birtokba venni a Duna-parti palotát. Az ország háza esak akkor lehetett a népé, amikor magának az országnak is a nép lett a gaz­dája. Ma tisztelettel és megbecsü­léssel eimiékezünk az elődökre, akik hatvan évvel ezelőtt ezért küzdöt­tek. K. E. közi politika, .valamint a nem­zetközi kommunista- és mun­kásmozgalom problémáiról. A tárgyalófelek minden kér­désben teljesen azonos nézete­ket vallottak. Kedden, a Kreml kongresz- szusi palotájában szovjet— csehszlovák barátsági nagygyű­lést rendeztek abból az alka­lomból, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság párt- és állami küldöttsége befejezte moszkvai tárgyalásait. A nagygyűlésen Leon,y id Brezsnyev és Antonin Novotny beszédet mondott. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége a Nagy Honvédő Háborúban aratott, győzelem 20. évfordulójának emlékére létesített jubileumi éremmel tüntette ki a csehszlo­vák párt- és állami küldöttség tagjait. A csehszlovák párt- és állami küldöttség szovjetunióbelí láto­gatásának befejeztével kedden a Kremlben szovjet—csehszlo­vák közös nyilatkozatot írtak alá. Szovjet részről Brezsnyev, Mikojan és Koszigin, csehszlo­vák részről Novotny és Jozef Lenárt írta alá a közös nyilat­kozatot. Az SZKP Központi Bizottsá­ga. a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége és a szov­jet kormány kedden a Kreml nagy palotájában fogadást adott a Novotny vezette csehszlovák párt- és állami küldöttség tisz­teletére. A fogadáson jelen voltak a2 SZKP és a szovjet kormány ve­zetői, szovjet államférfiak és közéleti személyiségek, külföldi diplomaták.

Next

/
Thumbnails
Contents