Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-13 / 190. szám

• -r VIDÁM ELET A gépkocsit elnyelték a zöld­del borított hegyek kacskarin­géé útjai és mintha a földből nőtt volna ki, bukkant hirtelen elő a festői üdülőtelep. A főbe­járat előtt lengőhajú ifjúba üt­közöm. Arca elől magasra emeli kakaóval teli korsóját, és .mél­tatlankodó hangon megszólal: — Pardon uram! A repetá­mat kímélni kell ám! — Kihez van szerencsém? — kérdem szintén udvariasan. Ar­cán kis finom rándulás szalad végig, mint akit mélyen sért a tudatlanságom. — Én, Vanek B. Eduárd va­gyok. — És a kollégája, akinek gyengéden omlik a vállára eny­hén viseltes hajzata? Talán csak nem.., — Eltalálta! Ö Gorcsev Iván — és ünnepélyesen körülnéz, mint aki elismerésre vár. — Csak nem Rejtő Jenő lé­giójába kerültem? — Nem, nem — rejti el ki­törő nevetését, ön a Nógrádve- rőcei Express Ifjúsági Táborba érkezett. „Gorcsevék” civilben autósze­relő ifjúmunkások. Már har­madszor üdülnek itt. Vala­mennyiben Beatles-hosszúságú „hajdíszt” (tollat!) viselnek, j,farmeröltözékük” egyenruha­jellegű. Csupa jóindulatú, vi­dám fickó! Csak hát a külse­jük egy kicsit ijesztő! Gorcsev §orakozót rendel el. Egymásután érkeznék: Pinocchio, a kis vi- gyorgó, Taylor, az elegáns, Vici, akinek' házfelügyelő az édes­apja, Tuskó, aki félkézzel ötven kilót emel, de még sohasem ve­rekedett, viszont vörös oklevél­lé! szabadult autószerelő, Prézli a szeplős, na és persze az el­maradhatatlan lányok. — Mondd, anyukád örül en­nek a hosszú hajnak, „Gorcsev úr”? — Hát persze, legalább van egy lánya is — mondja nevet­ve. — Hogy érzitek itt magato­kat? — Kitűnően. Csak lassan fá­rasztó lesz a nyaralás, mert minden baráti találkozóra min­ket „öltöztetnek be”. Igaz is. Baráti találkozó. Itt tíz éve szere­pelnek együtt. Ide pihenni jöttek, de hát ugye, a talál­kozó! A klub-szo­bában zajlik az élet. Réten, ré­ten, sej a. •. Pörögnek a szok­nyák.. De tánc ide, művészet oda, mégiscsak első a „kaja”. És ki a tábor legnépszerűbb embere,, a szakács, vagy ahogy a népszerű Réti Györgyöt neve­zik, a „séf.”. őxpreuL Esésből vizsgázik a kajszibarack táhúfábun találtam alkalmat beszélni ve­le. Nem könnyű riportot készí­teni olyasvalakivel, aki éjjel két órakor még valahol ellen­őrző körúton van és korán reg­gel 6 órakor már megkezdi a munkáját. A tábor alig 30 éves igazgatója. Marx Ferenc ilyen ember. Gorcsev Iván és udvara. Gondoltam, tekintélyes külse­jű, idősebb, 100 kilós emberrel találkozom. Helyette kedves, mosolygós, 24 éves fiatalembes rel ismerkedtem meg. — Csak 75 kiló vagyok! Na­gyon szeretek főzni. Minden új ételt megpróbálok elkészíteni. Otthon is segítek a feleségem­nek, megfőzöm az ebédet. Ebéd után csak a fiúk sziesz- táznak. A lányok vigyáznak az — 1961 óta vezetem a tábort. Mikor átvettem, itt csak sátrak álltak és a honvédségtől örö­költ tábori konyha. Azóta na­gyon átalakult a kép. Az állam jelentős üdülőteleppé fejlesztet­te az Epress nógrádverőcei tá­borát. Évente négy-öt ezer külföldi fordul meg itt, és mint­egy 12 000 KISZ-korú pihenhet, szórakozhat egy szezon alatt a táborban. — Hideg-meleg zuhany, klub­szobák. úszómedence, csodála­tosan szép, hatalmas park, te­levízió, szóval minden, ami csak kellemessé teheti az üdülést, rendelkezésre áll és mindez — napi 8, illetve az ipari tanulók­nak napi 6 forintért! Irta és fényképezte: Regős István Á gyümölcstermesztés mun­kaköltségeinek felét-kétharma- dát általában a betakarítás költségei teszik ki. Ez a szám egyben jelzi azt is. hogy a szü­reteléshez nagyon sok munka­erő kell. Ezért foglalkoznak most mind többet ezeknek a műveleteknek a gépesítésével. Ez viszont rendkívül bonyolult feladat. Bonyolultságára jellemzőek azok a vizsgálatok, amelyeket most végeznek a Kertészeti Ku­tató Intézetben a kajszibarack- betakarítás gépesítésének elő­készítésére. A sokféle vizsgálat közül csak „ízelítőképpen” so­rolunk fel néhányat. A leendő szedő-, azaz rázó­gép kialakításához pontosan is­merni kell, hogyan helyezkednek el a fán a különböző gyümöl­csök. Ezért 48 kísérleti fa koro­náját 12 szektorra osztották, s különböző időpontokban meg­számlálják, hogy szektoronként hány gyümölcs tartozik az előre meghatározott érettségi és nagy­ság-csoportokba. Mindkét is­mérv alapján 5—5 fokozatot állítottak fel. Ezzel a számlá- lással-csoportosítással meglehe­tős pontossággal nyomon tud­ják követni magát az érési fo­lyamatot is, ami a szedés opti­mális idejének megállapításá­hoz szükséges. Ha az összes szedő-, osztályo­zó-, szállítógépek és szalagok a legkifogástalanabbul működnek is. van még egy nyitott prob­léma: hogyan viseli el a gyü­mölcs az ilyenkor elkerülhetet­len esést, ütődést? Ennek meg­állapítására végzik most, még a gépek elkészülte, sőt meg­tervezése előtt a speciális ej­tési próbákat. Különböző faj­tájú, érettségű és nagyságú ba­rackokat ejtenek kétféle magas­ságból három különböző közeg­re: fára. laticelre és gyümölcs­re. Ezek a különféle tényezők összesen 216 „ejtési kombiná­ciót” adnak, s mindegyiket 30 darab barackkal próbálják ki. Az „ejtés” után rögtön követ­kezik a mérés, mármint az ütő- déstől a gyümölcs felületén ke­letkezett úgynevezett tükörfolt 360 mázsa őszibarack Jól fizetett a bajai Vörös Fény Tsz 41 holdas őszibarac­kosa, termőre fordulásának első évében. Mintegy 300 mázsa őszibarackot adnak át a MÉK- nek, ám ezenkívül 50 mázsával a város piacán is értékesítenek. Augusztus 20-án, mintegy tíz mázsányit, a város főterén „min­taárusítás” keretében adnak el. átmérőjének megmérése. Ezt megismétlik az ejtés után 24, 72 és 120 órával is. de akkor már a folt mélységét is mérik. És a felsorolt vizsgálatok sok tízezernyi számadata, s a belőlük leszűrésre kerülő ta­pasztalatok csak kis hányadát képezik mindannak, amit egy ka.iszibarack-betakárító gépsor tervezéséhez és elkészítéséhez figyelembe kell venni. PEIOFI NEPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bacs-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség; Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi teletonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: tO-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér íta Telefon: 17-09. Terjeszt: a Magyar Posts. Előfizethető: a helyi postahivataloknál És kézbesítőknél Előfizetési díj 1 nőnapra 15 forint. Bacs-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: U-85. Index: 25 065. Marie, a francia kislány új barátjával. ismerkednek a külföldi fiatalok egymással és a magyar üdülők­kel. Évek óta állandó vendégei Nógrádverőcének a lengyel, szovjet, német, francia csopor­tok. A kis faházakfoa nemreg ér­kezett egy örmény amatőr népi táncegyüttes. Valamennyien egy nagy szövőgyár munkásai. Már alakjukra: Irány a strand! Für- denek, úsznak és egy órácskát még barnítják amúgy is csoko­ládészínű bőrüket. A sok apró­ság az úttörőtáborból is nyu­godtan lubickolhat a medencé­ben, mert Deák Imre testneve­lő tanár úszómesteri minőség­ben őrködik felettük. yig&e gaatadí, .Cspfc, öőh&aeö — Nna, most már csak ezt a gazkupacot kell a gödörbe horda­nom. És mire anyuék hazajönnek, még a zöldbableves is megfő... — morfondírozott ma­gában Teri. ö most a háziasszony. A családi tanács döntött így. mi­után a szünidőből öt hetet a konzervgyár­ban dolgozott az álta­lános iskolát végzett kislány. A főzéssel, a házimunkával az édes­anyját tehermentesíti, s emellett még pihen­het, strandra is eljut­hat. A kamrából fürgén vödröt hoz elő. Abba hajigálta a gyomot, melytől a kis virágos- kertet és a zöldséges­sorok közét tisztította meg. És közben annyi minden megfordul a fejében. Főleg fivére, Jóska. „Szegény anyu­ék, milyen elkesere­dettek miatta.1” A kiürített vödröt a földön heverő gyom­rakás mellé teszi, az­tán a veranda küszö­bére telepszik. Fejé­ben csak úgy kevered­nek a gondolatok: „Va­lamit ki kellene tér­A VIETNAMI PAPUCS vélni, hogy Jóska ész­hez térjen.” Ebben a pillanatban csapódott a kapu. A fivére jött meg. — Szia, Tér ka! — üdvözölte húgát a bo­zontos frizurájú fiú. Teri pedig elgondol­kozva, komoly tekin­tettel nézett rá. — No. mi az, a kü­szöbre szögeztek és megnémultál?! — szólt ismét Jóska. — Te ..., Jocó ... Mondd. miért vagy ilyen? Anyu még sírt is az este. Apu meg azt mondta, hogy büsz­ke volt rád. amikor tanultad a szakmát. Mert akkor olyan ren­des voltál. Amióta pe­dig kész szerelő vagy, egészen megbolondul­tál. Hát nem veszed észre, hogy mindenki nevet rajtad az utcán? Ezen a frizurán, a vi­torlanadrágodon! És mire jó. hogy ott aka­rod hagyni a munka­helyedet? Pestre akarsz menni erre a néhány hónapra? ősszel úgyis bevonulsz katonának. Azt hiszed, ott nem kell dolgozni? Hogy ott több lesz a pénzed? Jóska, akit először megleptek a szokatlan szavak, egy ideig hall­gatott. Hirtelen azon­ban kitört: — Koszi, a prédiká­ciót! Te ... Te ... hü­lye liba! — ripakodott húgára, s úgy lépett be a verandára, hogy köz­ben fellökte Terit a küszöbön, s az estében elszakította papucsát. A lány feltápászko- dott, s már-már elsírta magát. De nem tört el a mécses, mert a lá­báról leszakadt viet­nami papucsra terelő­dött a figyelme. Fogta a kezében, sajnálkozón forgatta. A papucs talpán, kis trapézban levő felirat kizökken­tette gondolataiból. „VIETNAM” s alatta már erősen megkopott betűk. „Ez biztosan a gyár neve — villant át Teri agyán. — Milyen ne­héz lehet az emberek­nek ott! Minden nap bombáznak, mondja a rádió. Szegény vietna­mi gyereksk... Lehet. hogy aki az én papu­csomat gyártotta, most az is harcol.” Ebben a pillanatban — egyik papucs a lá­bán, másik a kezében — felpattant a küszöb­ről és Jóska után, c konyhában termett. — Szégyellő magad! Most boldog vagy' Tökretetted a pafmcso mat, amit egy szabad­ságharcos csinált! — mondta haraggal, ; úgy érezte ebben c pillanatban, nincs U súlyosabb vád, amive a bátyját megbánthat­ja. — Te pedig csal egy nagy szélhámos vagy, egy ... egy szü- lőszomorító! — S ki szaladt, és a verandc ajtófélfájának támasz­kodva sirdogált. Kitör belőle minden keserű­ség. — Mi történt, kis lányom? — állt met előtte a munkából ha zatérő édesanyja. — Semmi, semmi anyu. Ne haragudj rám még nem tettem fe főni a levest. — £ még mindig a kezében tartotta a szakadt vi­etnami papucsot. <—V —n)

Next

/
Thumbnails
Contents