Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-10 / 187. szám
1985. augusztus 10, kedd 3. oldal Tizenötezer gabonakereszt mögött Ahány munkás, annyi aktivista Ilyen hamar mint az idén, még soha nem fejezték be az aratást a kerekegyházi Dózsa Tsz-ben. A 450 holdról alig három hét alatt takarították be a gabona termését. Tizenhét fiatal — Attól tartottam, hogy a fiatalok már az első héten kidőlnek, nem bírják az iramot — mondja Patács Ferenc szövetkezeti gazda, a pártalapszer- vezet egyik tagja. — De kellemesen csalódtam bennük. — A gépesítés korában sem könnyű munka az aratás — teszi hozzá Pintér József párttitkár. — Az ifjúsági munkacsapatnak ezért is kiemelkedő a teljesítménye. Tizenhét tagja 15 ezer csomót hordott össze a gép után. Igen — a fiatalok! ők valóban kitettek magukért a gabonaföldeken. Reggel négykor már a tarlón voltak. Négy kévekötő duruzsolt előttük. A gépek köpködték a kévéket — megállni nem volt idejük. Naponta hatszáz csomót is összehordtak. És nemcsak fiúk, lányok is dolgoztak a munkacsapatban. Nemcsak aratáskor De hát csak az aratás idején mutatják meg a fiatalok, mire képesek? Máskor nem hallatnak magukról? Dehogynem. — Csakhogy látványos helytállásra nem mindig van alkalmuk. Az év nagy része számukra is „ csendes hétköznapokból” áll. Ez alatt munkacsapatuk a nöAz elfekvő készletek értékesítését célzó 114/1965. számú OT—PM-rendelet megjelenése óta sokszor bekopogtattunk már az MNB Megyei Igazgatóságához ezzel a kérdéssel: — Hogyan halad a megyében a raktári felesleg értékesítése? Legutóbb a következő tájékoztatást kaptuk: Az év elején nehézkesen indult az elfekvő készletek feltárása és még inkább az értékesítése. Az utóbbi hónapokban azonban biztató lendületet vett a népgazdaság számára igen fontos munka. A tárcavállalatok a megyeszékhelyen (a gyáregységek adatai nem futnak he az igazgatóságra) június végéig 16 millió 685 ezer forint értékű felesleges készletet tártak fel és ebből 6 millió 437 ezer forint értékű árut át is adtak más vállalatoknak. A helyi ipar valamivel több mint 13 millió forint értékű elfekvő készletéből, 6 millió 300 ezer forint értékűt árusított ki. A ktsz-ek 6 millió forintra tehető felesleges készletéből pedig 2 millió 312 ezer forint értékű anyag talált gazdára. Az értékesítések összege azonban időközben jelentősen növekedett. Július utolsó napjaiban ugyanis a KISZÜV, a megyei tanács ipari osztályával közösen, anyagbörzét rendezett Kecskeméten. Negyvenhat szövetkezet és tizenegy tanácsi vállalat küldte el megbízottja útján cikklistáját a jól szervezett börzére. Három nap alatt 1 millió 255 ezer forint értékű anyag cserélt gazdát. Grósz József, a KISZŐV termelési és ellátási osztályának a vezetője érdeklődésünkre közölte, hogy a börze sikere nemcsak az eddigi értékesítésekkel mérhető. Az osztály összegyűjtötte a ktsz-ek, tanácsi vállalatok elfekvőségeiről készült listákat és — közreműködésükkel — jelenleg is újabb megállapodások születnek. vénytermesztésben dolgozik; hat hold paradicsom és tíz hold mák művelését, betakarítását vállalták. Pólyák Lászlótól, a szövetkezet KISZ-titkárától afelől érdeklődöm: hogyan sikerül a munkacsapat egységét megőrizni. — Nemcsak a munkában, de sokszor azon kívül is együtt vagyunk — feleli. — Hogy példát is mondjak: vasárnap délutánonként együtt megyünk moziba. Augusztus második felében a tsz többi, hatvan-hetven gazdájával együtt négynapos dunántúli kiránduláson veszünk részt. A költségek felét a közös I gazdaság viseli... „Tanyasiak" Beesteledett a községtől három kilométerre levő tsz-köz- ! pontban. Kigyúltak a villanyok. Hétköznap este van, s a fiatalok valami megbeszélésre jöttek össze — az egész napi munka után elegánsan kiöltözve. A fővárosi Nagykörút akármelyik szórakozóhelyére beülhetnének. Mikor ezt néhányuk előtt megemlítem, elmondják, hogy nem véletlen, s nem öncélú dolog, ha adnak a külső megjelenésükre is. Ez különösen fontos, ha bemennek a községbe. Túlnyomó részben ugyanis a külterületen laknak, s a „bentiek” részéről olykor még most is hallani a becsmérlő kifejezést: „Ezek a tanyasiak!” Meg akarják mutatni, hogy bármilyen tekintetben felveszik a versenyt a községben lakókkal. A szövetkezetek még nagyobb mennyiségű víz-, villanyszerelési és faanyagot kínálnak eladásra. A cikkek iránt megnyilvánuló érdeklődés azt mutatja, hogy már nem sokáig. Segítették a rendelet végrehajtását a börzén kívül azok a tanácskozások is, amelyeket a járási-városi pártbizottságok és az MNB-fiókok közösen rendeztek a nagyobb városokban, a helyi üzemek gazdasági és politikai vezetői részére. • • • Talán ez az — esetünkben minden bizonnyal hasznos — ,,csakazértis”-magatarás késztette őket arra, hogy csaknem kivétel nélkül eljárjanak a mezőgazdasági szaktanfolyamra. Két év múlva megszerzik a szakmunkás-bizonyítványt, s ez — ami szintén nem mellékes tényező — részesedésük 15 százalékos emelésével is jár. Akad köztük olyan is, aki középiskolába jelentkezik. Kovács Klárát pedig — aki a könyvelésben dolgozik — már felvették a felsőfokú mezőgazdasági számviteli technikum levelező tagozatára. Az egész szövetkezet „fiatal" A munkaegység értékét a tsz- ben 45 forintra tervezték erre az évre, s ebből 15 forint a havi előleg. Ugyanakkor a fiatalok kapnak 400—400 négyszögöl háztájit is, aminek feltétele, hogy évente legalább nyolcvan egységnyi munkát végezzenek. E feltételnek már valamennyien eleget tettek; Pólyák László például már túl van a kétszá- zadik munkaegységen is. Havi átlagban az ő jövedelme tavaly 1400 forint körül volt. A szövetkezet gazdáinak átlagos életkora a 40 év alatt van. Kevés az olyan közös gazdaság, amely dicsekedhet a fiatalságával. A kerekegyházi Dózsa Tsz ezek közé tartozik. És a vezetői törődnek vele, hogy ez továbbra is így legyen. Hatvani V ' '•»! A munka nem fejeződött be, hiszen a vállalatok, ktsz-ek raktáraiban még mindig sok millió forint értékű olyan anyag halmozódik, amelyet nem tudnak hasznosítani a termelésben. Az utóbbi időben tapasztalható igyekezet azzal bíztat, hogy az év végéig az elfekvő készletek túlnyomó része visz- szakerül a gazdasági élet vérkeringésébe. | IDÉN | különös érdeklődéssel tekintettünk az SZMT munkás- védelmi bizottságának első félévi jelentése elé. Az év elején ! ugyanis számos gazdasági és szakszervezeti vezetőtől hallottuk ezt az optimista „jóslatot”: A tavaly életbe lépett új munkásvédelmi törvény és a baleset-megelőzés hosszú ideje folyó társadalmasítása idén már feltétlenül meghozz^ gyümölcsét. A jelentés adatai első látásra a bizakodókat igazolják, hiszen körülbelül 150-nel kevesebb üzemi baleset fordult elő az első félévben, mint a tavalyi év hasonló időszakában, és ezzel párhuzamosan 41 077-ről 40 799- re csökkent a sérülés, betegség miatt kiesett munkanapok száma. Ha azonban kicsit mérlegeljük magunkban a fejlődés értékét, alábbszáll lelkesedésünk. Különösen, ha azt is tudjuk, hogy az összehasonlítási alapul használt tavalyi adatok az évek óta emelkedő baleseti grafikon csúcsát jelentették. De nincs okunk elégedettségre azért sem, mert a tavalyihoz viszonyítva növekedett a halálos sérülések száma. | VAJON | miért nem értük el az előzetes várakozásnak megfelelő fejlődést, hiszen a rendelkezések valóban körültekintően védik a dolgozók egészségét, és kétségtelen az is, hogy a munkásvédelem évről évre több, jobbára felkészült társadalmi aktivistára támaszkodhat. Nem könnyű választ adni a kérdésre. A balesetmegelőzés sikerét ugyanis ezernyi objektív és szubjektív tényező befolyásolja. Ha azonban megelégszünk a leglényegesebb kérdések vizsgálatával, jó iránytűnek ígérkezik az ismert meghatározás: a baleset elleni küzdelem két fronton zajlik. Egyrészt harcolni kell a munkakörülmények megjavításáért, másrészt az oktató-nevelő munka színvonalának emeléséért. Az előbbi „fronton” elsősorban a termelés műszaki színvonalának emelésével, a dolgozók szociális helyzetének javításával, a nehéz fizikai munka csökkentésével érhetünk célt. E feladatokat a termelőegységek komplex munkásvédelmi tervei rögzítik, pontosan megjelölve a végrehajtás idejét és a végrehajtásért felelős dolgozót is. A komplex tervek megvalósítása az üzemek többségében jól haladt az első fél évben. De nem mindenütt. A megyei tanács ipari osztályának munkatársai kirívó hanyagságokkal is találkoztak ellenőrzéseik során. Az egyik kiskunfélegyházi üzemben például még a vállalati biztonsági megbízott sem ismerte a tervet. Nagy nehezen találták meg a főkönyvelő fiókjában az előirányzatot tartalmazó dosz- sziét. Ezek után mondanunk sem kellene talán, hogy a tervfeladatok közül fél év alatt még jóformán semmit sem valósítottak meg. | A JÓ TERV / tehát csak akkor válik hatékony eszközzé a baleset-megelőzésben, ha meg is valósítják a benne szereplő célkitűzéseket. És ezzel kapcsolatban nem lehet eleget hangsúlyozni a szakszervezet, a társadalmi aktivisták ellenőrző, segítő szerepét. Az első neg ;en néhány kecskeméti ü<- n megnéztük, hogyan do. ...iák a társadalmi munkásvédelmi őrök. Az összkép nem volt túl biztató. A hibák feltárásáig még többnyire eljutnak az aktivisták, de a balesetforrások megszüntetésére ritkán történik intézkedés. A törvények egyértelműen kimondják: A vállalatok, a gazdasági vezetők anyagilag is felelősségre vonhatók a baleset nyomán keletkezett károkért. A vezetőnek tehát anyagi érdeke is, hogy támogassa a társadalmi aktivisták tevékenységét. A bajai erdőgazdaság 100 ezer forintot fizetett ki az elmúlt hónapokban az üzemi balesetet szenvedett dolgozóinak, kártérítés címén. A munkavédelmi ügyrend alapján könnyű megjelölni a felelősöket, illetve áthárítani a kár egy részét. Ez különben meg is történt. Nemcsak a sérült dolgozók, hanem a kártérítésre kötelezett vezetők szempontjából is jobb lett volna tehát, ha megelőzik a baleseteket. AZ EMLÍTETT | hibák ellenére is nyugodtan kijelenthetjük, hogy a fejlődést gátló okokat nem elsősorban a hiányos műszaki ellátottságban, a mostoha munkakörülményekben kell keresnünk. A másik „fronton”, a dolgozók nevelése terén rosz- szabb a helyzet. A halálos és súlyos kimenetelű balesetek túlnyomó többségét a szerencsétlenül járt dolgozó meggondolatlansága, nem ritkán ittassága okozta. De a vizsgálatok fényt derítettek arra is, hogy a közvetlen munkatársak sem követtek el minden tőlük telhetőt a sérülés megakadályozására. Igaz, hogy ezért többnyire nem lehetett felelősségre vonni őket, miután nincs olyan írott törvény, amely büntetéssel sújtaná a munkatárssal való törődés hiányát. A fogatos munkatársai előtt hajtotta le azt a néhány pohár' bort, ami később a halálát okozta. A villanyszerelő kezét sem fogta meg senki, mielőtt benyúlt az árammal töltött gép alkatrészei közé. Az üzemi baleseti oktatás színvonala vitathatatlanul sokat javult. Ma már nem állhat senki a gép mellé anélkül, hogy tudná, mit hogyan kell tennie a baleset megelőzésére. Dg ez még, úgy látszik, kevés. A nap minden percében el kell hang- zania a figyelmeztető szónak — ha szükséges. A nevelés nem néhány vezető és valamivel több aktivista feladata. | A KÍVÁNT | sikert csak akkor érjük el, ha a munkásvédelemben minden egyes dolgozó részt vesz, nem várva külön felszólításra, megbízólevélre. Szerintünk ez értendő a munkásvédelem társadalmasítása alatt. B. D. A tudósítás után, amelyet a kiskunfélegyházi járási nőtanácskozásról megírtam, még sok feljegyzésre érdemes gondolat maradt a jegyzetben. Olyanok, melyet az asszonyok mondtak el munkájukról, életükről, de olyanok is, melyeket az asszonyok tervei, szavai váltottak ki a tanácskozást végighallgató járási vezetőktől. • IV em lehetett pél1 ’ dául megható- dottság nélkül hallgatni annak a jásszent- lászlói termelőszövetkezeti asszonynak a szavait, aki elmondta, hogy ők huszonötén miként dolgoznak az Aranyhomok Tsz új telepítésű gyümölcsösében. Ö maga is már hatvanhárom éves, de a napi kilenc órás műszaknál nem adja alább. S a telepítés? — Mintaszerűen fejlődik — ismerte el a járási párttitkár. A néni pedig büszkén mondta, hogy tudomása szerint a tsz vezetősége is meg Asszonyok között van velük elégedve... Ök hasonlóképpen, csak ne kellene annyit alkudozni. Ez az utóbbi kijelentés nem kis meglepetést keltett, de hamarosan fény derült rá: van alapja. Nem is annyira az elvégzett munka díjazásával van kapcsolatban, mint azzal, hogy nem tudják előre: miért is dolgoznak. Az idős néni jól ismerte fel, milyen ösztönző erőt jelent, ha mindenki már a munka megkezdésekor tudja: ezen a területen négyszögölenként eny- nyit, meg ennyit keresek a kapálással, gyomtalanítással — ahhoz tehát, hogy napi negyven, ötven vagy hatvan forintot megkeressek — ennyit kell elvégezni. . . És akkor úgy osztja be az idejét, hogy az meg is legyen. .. S ezen nemcsak az egyén nyerhet, hanem a közösség is. Érdemes lenne hát az ilyen kérések teljesítésének is több figyelmet szentelni! ■V gyik petőfiszál- lási résztvevő érdekes kezdeményezésről számolt be. Foglalkozását tekintve pedagógus lehetett, mert nagyon hozzáértően beszélt arról, milyen tanulási nehézségekkel küszködnek az ötödik osztályba lépve a tanyai iskolásgyerekek. A pedagógusok megpróbálnak ezen segíteni, de sok a gyerek — kevés a tanító. Így bármilyen sokat tesznek, nagyon hiányzik a szülők segítsége. A szülőké, akiknek jó része nem jutott el a nyolcadik osztály befejezéséig. .. Ezért most célul tűzték ki, hogy a tanyai gyerekek szülei számára szervezik meg elsősorban a dolgozók esti iskoláját. Ehhez megnyerték a helyi termelőszövetkezeti csoport támogatását és már jó néhány jelentkezőt is sikerült toborozni. * A tiszaújfalui Al- ■‘®- kotmány Termelőszövetkezet kertészeti brigádjának küldötte tulajdonképpen fel sem akart szólalni. Csak amikor az elnöklő járási vezető kérdése nyomán fordultak felé várakozóan a tekintetek, mondta el, hogy sok szép árut elszállítottak már az idén is 35 holdas kertészetükből, ahol most 45 asszony dolgozik rendszeresen és nagy odaadással. Tíz és fél órás műszakban, és elégedettségre alapot adó jövedelemmel. Az elégedettség azonban nem jelent „megállást”. Mert ősztől a brigád harminckét tagja — köztük a felszólaló is — megkezdi a tanulást a szakmunkásképző tanfolyamon... * ¥ me három, vil- lanásnyi kép arról, ami a kiskunfélegyházi járás asszonyait foglalkoztatja. E. É, i / millió 255 ezer forint értékű anyag cserélt gazdát a börzén Biztatóan halad az elfekvő készletek értékesítése
