Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-27 / 201. szám

a. cid« 1Í>S5. augusztus 27, péntek Könyvhegyek között öl nap a tanéviiyiiáiíj jKT önyv, könyv, könyv minde­nütt. — Hány darab könyv van itt? — Inkább azt kérdezze, hány má­ssá. — Nos? — Csak ami ma jött meg, az 38 má­zsa. — Hány forint ér­tékű vajon? — Majdnem fél­millió. Ennyi tankönyv van itt a Kecske­méti Katona József Gimnázium nagyter­mében, amit a Fa­luellátó Könyves­bolt néhány hétre kölcsön kapott. A járás 107 iskoláját látják el az új tan­évre a tankönyvek­kel. Mezősi András és az eladók hosszú napok ótn válogat­ják, csomagolják, számlázzák a nyom- daszagú, szép kiállí­tású könyveket, hogy a tanév indu­lásakor a tanulók mindenütt kézhez kaphassák. Papír, láda, :so- mag és könyvhe­gyek. Mennyi tudás­anyag együtt! ‘Hogy az elkövetkező hó­napokban sok-soli gyerek legyen álta­luk gazdagabb. V. M. Tallózás a művelődési tervekben Az előkészületeken múlik... Csikériai Községünk kicsiny, lakossága mindössze 2100 fő. Lássuk előbb milyenek a művelődés', feltéte­lei, lehetőségei egy ekkorka fa­luban? Rendelkezésünkre áll a mű­velődési ház, a 250 személyes mozi, a 2300 kötetes könyvtár. Bleven élet folyik mindenütt. B a gondok? Mindenekelőtt az általános iskolát végzett gyere­keknek. a mezőgazdaságban va­ló irányítása. A legutóbb vég­zett nyolcadikosoknak 30 száza­ié^ helyezkedett ugyan el a helyi és környékbeli termelő- szövetkezetekben, állami gaz­daságokban, aggasztó tünet vi­szont, hogy a mezőgazdasági üzemek nem sürgetik, nem igénylik a szakmunkásképzést. Így tanfolyamok jelentkezők hi­ánya miatt, nem lehet indítani. * Mégis, hogy a fiatalságban felkeltsük az érdeklődést, a me­zőgazdaság iránt, azt tervezzük, hogy az úttörőfoglalkozásokon több mezőgazdasági jellegű elő­adást tartunk. Aztán elvisszük az iskolásokat a termelőszövet­kezetekbe, állami gazdaságokba, ahol a felvetődött kérdésekre a „Kis” Georgikon Keszthelyen A Keszthelyen immár minden ősszel hagyományosan sorra ke­rülő Georgikon Napokat az idén szeptember 2-án és 3-án rende­zik meg. A tanácskozás köz­ponti témája: a műszaki fej*. lesztés a mezőgazdaságban. A szeptember 2—3-i tanácskozás pgyébként az idén csak ..kis” 3eorgikon Napoknak számit, — Hallgass! A végén még tőled fogok engedélyt kérni, hogy megszólalhassak! Katit azonban nem abból a fából faragták, hogy csak úgy le lehessen inteni. — Kiabálj azokra a bérgyil­kos barátaidra — sziszegte ful- lánkosan — tudod? — aztán hirtelen elpityeredett és ki akart szaladni a szobából. Valter utá­na ugrott, erőszakkal visszahúz­ta és leültette az anyja mellé. — Ide hallgassatok! — tom­bolt az idegességtől. — Tudjá­tok, mit jelent az, ha valame­lyik szivar megtudja, hogy ti katonai titkokat kotyogtok el? Tizenöt évet! Értitek? Tizenöt — a szavai csattantak, mint az ostor. Valterné válaszul jókora po­font húzott le neki. Akkor meg­ragadta a kezét, de ő kirántotta a karját a fiú markából. — Ott is végzed, a börtönben, te huligán! Az anyádat mered ráncigálni? Erre tanítottunk? Erre tanított apád? — kiabált magából kikelve. Valter vörösen az idegességtől remegve, sebtében kapkodta ma­gára egyenruháját. Az utolsó szitkokat már nem is hallotta. körkép szakemberek a'lnak majd vá­laszt. Szülői értekezleteken is foglalkozunk a mezőgazdaság kérdéseivel. Ugyanezt tesszük majd az is­kolai év folyamán, valahányszor a pályaválasztásról lesz szó. * Magas azoknak a száma, akik nem végezték el az általános is­kola nyolc osztályát. 475 lakos­ról van szó. Elhatároztuk, hogy tovább harcolunk a nyolc osz­tály elvégzéséért. Bevonjuk eb­be a mozgalomba a KISZ-t is, mert a fiatalságnak az agitáció- ban való segítsége eddig is ha­tásosnak bizonyult. Mozgalmat indítottunk a könyvtár olvasótáborának 20 százalékkal való emelásóre is. Feladataink megoldásában biztosan támaszkodunk a peda­gógusokra. Olyan gárdára szá­míthatunk, akik tavaly is 1800 túlórát dolgoztak, hogy felada­taikat teljesíthessék. Ügy véljük, terveink megvalósításának alap­ja reális. A községi tanács költ­ségvetésének 38 százalékát kul­turális célokra fordítjuk. Vízin Gergely mivel ugyancsak a Georgikon Napok keretében rendezik meg Keszthelyen szeptember 12—16. között a IX. Nemzetközi Láp­kongresszust. Ezen a nagysza­bású tudományos találkozón a láp* és tőzeghasznosítás több száz külföldi szakembere vesz részt és 23 ország küldöttei tar­tanak előadást Köszönés nélkül rontott ki a lakásból. Az utcán az éles szél arcába csapta a sűrű, apró hópelyheket. Elhatározta, hogy egyenesen az állomásra megy, és visszauta­zik. A villamosmegállónál vára­kozni kellett. Aztán végre jött egy kocsi, de annyira tömött volt, hogy nem tudott felszállni. Szaporán mozgatta lábujjait, hogy egy kis vért kergessen be­léjük, mert már csaknem érzé­ketlenek voltak. Mellette csinos, fiatal nő reszketett a hidegtől, valósággal táncot járt, úgy to­pogott. Valter azon vette észre magát, hogy ő is helyben szök­décsel, mint a reggeli tornákon. Szemük összetalálkozott. Egy­másra nevettek. — Hideg van. — mosolyodott el Valter. — Jaj, én már majd megta- kulok — felelte valami különös bájjal a lány. — Mit csinál? — kérdezte Val­ter. — Hát... megkutatok! — ne­vetett a lány. — Ez jó — szökött ki a kato­na száján. — Mondja még egy­szer! A szakmunkástanuló­intézetekben is szeptember 1-én kezdődik az iskolaév. „Üj tanév, régi gondokkal” — mondjuk. Mert az immár 15 éve meglevő, bevált szocialista szakmunkás- képzés rendszerét erősítenünk és fejlesztenünk kell. Népgazdaságunk igénye Kecs­keméten is növekedett az ipari j szakmunkás utánpótlásban. Mintegy 800—900 új I. éves szakmunkástanuló felvételéről, elhelyezéséről, oktatásáról és neveléséről kell gondoskodnunk. Ugyanakkor fokoznunk kell a képzés követelményeit, a mint­egy 1200 fő II. és III. éves ta­nulókkal szemben. ötvenkét szakmában 2100 tanuló képzé­sének kell megteremtenünk Kecskeméten a tárgyi és szemé­lyi feltételeit. Hogy állunk tehát? A nyár folyamán igyekeztünk mindkét iskolánkat és tanuló-otthonun­kat olyan állapotba helyezni, hogy alkalmasak legyenek az oktatásra és nevelésre. Építőipa­ri tanulóink derekasan kivették részüket a munkából. Kőmű'5'e- sek, szobafestők, parkettások, villanyszerelők, asztalosok és lelkes oktatóik egymással ver­senyben dolgoztak. A körülmé­nyek tehát viszonylag megfele­lőek arra, hogy intézetünkből a tanév végével mintegy 500 fiatal szakmunkás lépjen ki az életbe. Jelentősek a változások a tan­testületben is. Az elmúlt tan­évben 9 vasipari szakoktató ön­képzés útján megszerezte a technikusi oklevelet. Emelkedett azoknak a tanároknak a száma is, akik egyetemi, főiskolai vég­zettséget szereztek. Melyek azok a feladatok, amelyeket ennek a 84 tagú tan­testületnek meg kell oldani? Mindenekelőtt az oktatás tar­talmának, színvonala emelésé­nek problémáiról kell szólni. A rendelkezésre álló oktatási do­kumentumok (tantervek, tan­könyvek) zömében megfelelnek a követelményeknek. A szakel­méleti oktatást is (szakismeret, anyagismeret, szakrajz) jól fel­készült tanárok tartják. Itt a leg­főbb gondunk az, hogy megfe­lelően beépítsük a szakelméleti anyagba az egyes üzemek pro­filjának megfelelő tananyagot. A másik nehézség: többször nehezen tudunk érvényt szerez­ni annak a fontos pedagógiai elvnek, hogy a szakelméleti ok­tatást kövesse a gyakorlati meg­valósítás. Tehát az elmélet és — Azt nem! — mosolygott a lány. — Miért nem? — Mert akkor már nem tet­szene annyira magának. Azon kapták magukat, hogy közben elszalasztottak egy vil­lamost. — Tudja mit? — fordult a lányhoz Valter — igyunk meg egy feketét. Az jót tesz a kuka- ság ellen. A lány tanakodott. — Hát... — mondta végül — nem bánom. De ki-ki alapon. .. Elindultak a Pálma eszpresszó felé. — És bizalmaskodás nincs! — egészítette ki a lány az előbbi gondolatát. Valóban bájos volt ebben a percben. — Nincs, nincs! — helyeselt szélesen Valter és megfogta a lány karját. Az láthatóan tette­tett eréllyel tiltakozott. — Még nem szabad! — fenye­gette meg a fiút. Ä vér Valter fejébe tódult. „Még!” A presszóban csaknem két órán át beszélgettek. Valter megtudta, hogy a lány színinövendék. — Most is színészikedik? —; kérdezte váratlanul ' a gyakorlat összhangjának biz­tosításáról van szó. Ez a nehéz­ség nem annyira az I. évfolya­mos tanulóknál áll fenn, mint inkább a II. III. évfolyamon. A vállalatokkal közösen ugyanis sikerült elérnünk, hogy az I. évfolyamosok egy része alap­képzést vállalati tanműhelyben kapjon. Itt megközelítően jól tudjuk érvényesíteni az elmélet és gyakorlat összhangját. A II. és III. évben viszont a tanulók már bizonyos teljesítményképes tudásra tesznek szert és — mi­vel ezt a vállalatok is jól tud­ják, — több helyen szériamun­kára állítják őket és bizonyos termelési szintet követelnek meg tőlük. Ezek a munkák azonban nem mindig összetet­tek, nem mindig alkalmasak a tanuló továbbfejlődésére. A hi­bák legtöbbször a szakmunkás- vizsgán ütköznek ki. Találko­zunk olyan esettel, hogy a ta­nuló csak egy részmunkálatot képes elvégezni, ami egyébként a betanított munkás színvonala. A vállalatok, vezetői te­hát a szakoktatók részére ki­adott tantervi követelményeket valamennyi évfolyamon igye­kezzenek összhangba hozni a munka lehetőségeivel, mi pedig mindent elkövetünk, hogy elmé­leti oktatásunk keretében a vál­lalat profiljának megfelelő szak­mai oktatást nyújtsunk. A színvonalemelés legjobban járható útja a minél jobban felszerelt tanműhelyek hálóza­tának kiépítése. Itt még sok ten­nivalója van a Bács megyei Építőipari Vállalatnak, különö­sen ami a tanépítkezéseket il­leti. Nem szabad egy II. éves tanulót már úgy kezelni, mini kiforrott szakmunkást. Fokozódnak gondjaink a köz­ismereti oktatás terén is. A ma­tematikát például egységes tan­terv alapján oktatjuk. Ám túl sok általános ismertet nyújtunk és sajnos mind kevesebb szak­mai vonatkozású anyagot. Ezért intézetünk matematika-munka­közössége elhatározta, hogy a szakelméleti oktatáshoz kapcso­lódó példatár kidolgozásával hozzájárul e tantárgy jobb gya­korlati alkalmazásához és meg­szerettetéséhez. Fontos követelmény, hogy a jövő tanévben is megfelelő mű­veltséggel rendelkező tanulók kerüljenek ki intézetünkből. E téren régóta fájó problémánk az, hogy a magyart csak heti egy óraszámban oktathatjuk. Ugyanígy állunk a történelem­— Nem, nem! — tiltakozott a lány — most az életet tanul­mányozom. Egy színésznőnek sokat kell tapasztalni. Film­szerződést kaptam egy „könnyű kis nő” szerepére. A fiú szíve ettől kezdve szin_ te hallhatóan kalapált. Amitől tartott, mégis bekövetkezett. — Mennem kell... Sajnálom pedig, de várnak... — nézett rá huncutul, ferdére hajtott fej­jel a lány. — Találkozunk még? — kér­dezte reménytelenül Valter. A lány maga elé meredt. — Aligha! — suttogta elérzé. kenyülten, majd határozottan felpattintotta táskáját, papírsze­letet vett elő, kettőbe hajtotta, majd Valter felé nyújtotta. — Írja ide a címét! — mond­ta. — Lehet, hogy ellopok ma­gamból egy pirinyót a maga számára. Valter gondosan ügyelve az írás olvashatóságára, odakanya- rította: „Valter Vince honvéd. N.-postafiók...” — Legyen szíves magácska is, kedves Fedák Sacilja... (Folytatása következik.) mel. Magyar—történelem-mun­kaközösségünk e nehézséget úgy igyekszik áthidalni, hogy a mű­velődési lehetőségek széles ská­láját nyújtja a tanulóifjúság­nak a szabadidőben. Melyek ezek a lehetőségek? Irodalmi színpad, történelem szakkör, nyelvművelő szakkör, intézeti szavalóverseny, olvasó­mozgalom, könyvtárfejlesztés, különböző művészeti csoportok, zenekar, énekkar — mind-mind elősegítik a művelt szakmunká­sok képzését. Intézetünk tanulóifjúsága sokrétű. Az állami ipari tanulók (úgynevezett Mű. M. tanulók) nevelése, erkölcsi tulajdonságai­nak kialakítása viszonylag könnyebb, mint a helyi ipari ta­nulóké. (Tanácsi, szövetkezeti, magánkisipari). A helyiipari ta­nulókkal egy héten csak kát nap találkozunk. A gyakorlati munkán sajnos nem mindig érik őket' pozitív hatások. Az iskolá­nak a két nap alatt kell az ilen hatásokat ellensúlyozni. És itt bizonyos egy helyben topogás jellemző az oKtató-nevelő mun­kára. Szükség volna arra, hogy a megyei és a városi tanács, a KISZOV és a KIOSZ a gyakor­lati oktatás kézben tartására na­gyobb gondot fordítson. A gya­korlati oktatás irányítása az ő feladatuk, ehelyett tevékenysé­gük legtöbbször munkaidő, munkabér, szociális juttatás hi­ánya miatt beadott panaszok kivizsgálására korlátozódik. Tervbe vettük, hogy a fent em­lített szervekkel szorosabb, élőbb kapcsolatot alakítunk ki. Az elmúlt tanévben vezettük be a szakmunkástanulók terv­szerű nevelési programját. Ez rendkívül igényes és összehan­golt munkát követel. A tanulók magas létszáma, a tanárok és oktatók bizonyos fokú leterhe­lése, s a szülők érdektelensége sem mindig teszi lehetővé az összhang kialakítását. A szocialista munkára való nevelés érdekében megfelelő szinteket dolgoztunk ki. Pél­dául elérendő az, hogy a tanuló lássa világosan a munka' jelen­tőségét. Becsülje a fizikai mun­kát, ismerje fel, hogy nem szé­gyen, de ugyanakkor a rossz, felületes munkát ítélje el. Szer­számait és gépeit mindig gondo­san tartsa karban, tudja, hogy ez a pontos és szép munka egyik feltétele. (Esztétikai neve­lés egyik fontos alapja.) Az ideológiai, világnézeti ne­velés terén ilyen elérendő cél a II. évfolyamban: Értse meg a materializmus és az idealizmus közötti különbséget. Legyen el­képzelése a szocialista ember tí­pusáról. Értse meg korunk poli­tikáját, stb. Ezeket a célkitűzéseket vala­mennyi tanár és szakoktató kö­teles a tantárgy és a gyakorlati oktatás adta lehetőségek kere­teiben megfelelően alkalmazni. A célkitűzéseket ismertetni kí­vánjuk a helyiipari tanulók munkahelyével, és a szülők­kel is. / adatukon vagyunk an­nak, hogy céljainkat oktatás és nevelés terén egyaránt csak ak­kor tudjuk megvalósítani, ha a tanulók alapos ismeretére tá­maszkodunk. Különös gondot fordítunk az oktató és nevelő munka legapróbb részletét is kidolgozó tervek készítésére. A jó tervezés fél siker. Tantestü­letünk alkalmas arra, hogy cél­jainkat megvalósítsa. Ez meg­mutatkozik előképzettségben, munkához való viszonyban, az újért való lelkesedésben, a terv­szerű munkában egyaránt. A tantestület túlnyomó része gyö­keret vert intézetünkben, és ez biztosíték arra, hogy feladatain­kat képesek leszünk megoldani. Weither Vilmos Igazgató

Next

/
Thumbnails
Contents