Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-27 / 201. szám

a. cid«

1Í>S5. augusztus 27, péntek

Könyvhegyek között öl nap a tanéviiyiiáiíj

jKT önyv, könyv, könyv mindenütt.

— Hány darab könyv van itt?

— Inkább azt kérdezze, hány mássá.

— Nos?

— Csak ami ma jött meg, az 38 mázsa.

— Hány forint értékű vajon?

— Majdnem félmillió.

Ennyi tankönyv van itt a Kecskeméti Katona József Gimnázium nagytermében, amit a Faluellátó Könyvesbolt néhány hétre kölcsön kapott. A járás 107 iskoláját látják el az új tanévre a tankönyvekkel.

Mezősi András és az eladók hosszú napok ótn válogatják, csomagolják,

számlázzák a nyom- daszagú, szép kiállítású könyveket, hogy a tanév indulásakor a tanulók mindenütt kézhez kaphassák.

Papír, láda, :so- mag és könyvhegyek. Mennyi tudásanyag együtt! ‘Hogy az elkövetkező hónapokban sok-soli gyerek legyen általuk gazdagabb.

V. M.

Tallózás a művelődési tervekben

Az előkészületeken múlik...

Csikériai

Községünk kicsiny, lakossága mindössze 2100 fő. Lássuk előbb milyenek a művelődés', feltételei, lehetőségei egy ekkorka faluban?

Rendelkezésünkre áll a művelődési ház, a 250 személyes mozi, a 2300 kötetes könyvtár. Bleven élet folyik mindenütt.

B a gondok? Mindenekelőtt az általános iskolát végzett gyerekeknek. a mezőgazdaságban való irányítása. A legutóbb végzett nyolcadikosoknak 30 százaié^ helyezkedett ugyan el a helyi és környékbeli termelő- szövetkezetekben, állami gazdaságokban, aggasztó tünet viszont, hogy a mezőgazdasági üzemek nem sürgetik, nem igénylik a szakmunkásképzést. Így tanfolyamok jelentkezők hiánya miatt, nem lehet indítani.

*

Mégis, hogy a fiatalságban felkeltsük az érdeklődést, a mezőgazdaság iránt, azt tervezzük, hogy az úttörőfoglalkozásokon több mezőgazdasági jellegű előadást tartunk. Aztán elvisszük az iskolásokat a termelőszövetkezetekbe, állami gazdaságokba, ahol a felvetődött kérdésekre a

„Kis” Georgikon Keszthelyen

A Keszthelyen immár minden ősszel hagyományosan sorra kerülő Georgikon Napokat az idén szeptember 2-án és 3-án rendezik meg. A tanácskozás központi témája: a műszaki fej*. lesztés a mezőgazdaságban. A szeptember 2—3-i tanácskozás pgyébként az idén csak ..kis” 3eorgikon Napoknak számit,

— Hallgass! A végén még tőled fogok engedélyt kérni, hogy megszólalhassak!

Katit azonban nem abból a fából faragták, hogy csak úgy le lehessen inteni.

— Kiabálj azokra a bérgyilkos barátaidra — sziszegte ful- lánkosan — tudod? — aztán hirtelen elpityeredett és ki akart szaladni a szobából. Valter utána ugrott, erőszakkal visszahúzta és leültette az anyja mellé.

— Ide hallgassatok! — tombolt az idegességtől. — Tudjátok, mit jelent az, ha valamelyik szivar megtudja, hogy ti katonai titkokat kotyogtok el? Tizenöt évet! Értitek? Tizenöt — a szavai csattantak, mint az ostor.

Valterné válaszul jókora pofont húzott le neki. Akkor megragadta a kezét, de ő kirántotta a karját a fiú markából.

— Ott is végzed, a börtönben, te huligán! Az anyádat mered ráncigálni? Erre tanítottunk? Erre tanított apád? — kiabált magából kikelve.

Valter vörösen az idegességtől remegve, sebtében kapkodta magára egyenruháját. Az utolsó szitkokat már nem is hallotta.

körkép

szakemberek a'lnak majd választ. Szülői értekezleteken is foglalkozunk a mezőgazdaság kérdéseivel.

Ugyanezt tesszük majd az iskolai év folyamán, valahányszor a pályaválasztásról lesz szó.

*

Magas azoknak a száma, akik nem végezték el az általános iskola nyolc osztályát. 475 lakosról van szó. Elhatároztuk, hogy tovább harcolunk a nyolc osztály elvégzéséért. Bevonjuk ebbe a mozgalomba a KISZ-t is, mert a fiatalságnak az agitáció- ban való segítsége eddig is hatásosnak bizonyult.

Mozgalmat indítottunk a könyvtár olvasótáborának 20 százalékkal való emelásóre is.

Feladataink megoldásában biztosan támaszkodunk a pedagógusokra. Olyan gárdára számíthatunk, akik tavaly is 1800 túlórát dolgoztak, hogy feladataikat teljesíthessék. Ügy véljük, terveink megvalósításának alapja reális. A községi tanács költségvetésének 38 százalékát kulturális célokra fordítjuk.

Vízin Gergely

mivel ugyancsak a Georgikon Napok keretében rendezik meg Keszthelyen szeptember 12—16. között a IX. Nemzetközi Lápkongresszust. Ezen a nagyszabású tudományos találkozón a láp* és tőzeghasznosítás több száz külföldi szakembere vesz részt és 23 ország küldöttei tartanak előadást

Köszönés nélkül rontott ki a lakásból.

Az utcán az éles szél arcába csapta a sűrű, apró hópelyheket. Elhatározta, hogy egyenesen az állomásra megy, és visszautazik.

A villamosmegállónál várakozni kellett. Aztán végre jött egy kocsi, de annyira tömött volt, hogy nem tudott felszállni. Szaporán mozgatta lábujjait, hogy egy kis vért kergessen beléjük, mert már csaknem érzéketlenek voltak. Mellette csinos, fiatal nő reszketett a hidegtől, valósággal táncot járt, úgy topogott. Valter azon vette észre magát, hogy ő is helyben szökdécsel, mint a reggeli tornákon. Szemük összetalálkozott. Egymásra nevettek.

— Hideg van. — mosolyodott el Valter.

— Jaj, én már majd megta- kulok — felelte valami különös bájjal a lány.

— Mit csinál? — kérdezte Valter.

— Hát... megkutatok! — nevetett a lány.

— Ez jó — szökött ki a katona száján. — Mondja még egyszer!

A szakmunkástanulóintézetekben is szeptember 1-én kezdődik az iskolaév. „Üj tanév, régi gondokkal” — mondjuk. Mert az immár 15 éve meglevő, bevált szocialista szakmunkás- képzés rendszerét erősítenünk és fejlesztenünk kell.

Népgazdaságunk igénye Kecskeméten is növekedett az ipari j szakmunkás utánpótlásban. Mintegy 800—900 új I. éves

szakmunkástanuló felvételéről, elhelyezéséről, oktatásáról és neveléséről kell gondoskodnunk. Ugyanakkor fokoznunk kell a képzés követelményeit, a mintegy 1200 fő II. és III. éves tanulókkal szemben. ötvenkét szakmában 2100 tanuló képzésének kell megteremtenünk Kecskeméten a tárgyi és személyi feltételeit.

Hogy állunk tehát? A nyár folyamán igyekeztünk mindkét iskolánkat és tanuló-otthonunkat olyan állapotba helyezni, hogy alkalmasak legyenek az oktatásra és nevelésre. Építőipari tanulóink derekasan kivették részüket a munkából. Kőmű'5'e- sek, szobafestők, parkettások, villanyszerelők, asztalosok és lelkes oktatóik egymással versenyben dolgoztak. A körülmények tehát viszonylag megfelelőek arra, hogy intézetünkből a tanév végével mintegy 500 fiatal szakmunkás lépjen ki az életbe.

Jelentősek a változások a tantestületben is. Az elmúlt tanévben 9 vasipari szakoktató önképzés útján megszerezte a technikusi oklevelet. Emelkedett azoknak a tanároknak a száma is, akik egyetemi, főiskolai végzettséget szereztek.

Melyek azok a feladatok, amelyeket ennek a 84 tagú tantestületnek meg kell oldani?

Mindenekelőtt az oktatás tartalmának, színvonala emelésének problémáiról kell szólni. A rendelkezésre álló oktatási dokumentumok (tantervek, tankönyvek) zömében megfelelnek a követelményeknek. A szakelméleti oktatást is (szakismeret, anyagismeret, szakrajz) jól felkészült tanárok tartják. Itt a legfőbb gondunk az, hogy megfelelően beépítsük a szakelméleti anyagba az egyes üzemek profiljának megfelelő tananyagot.

A másik nehézség: többször nehezen tudunk érvényt szerezni annak a fontos pedagógiai elvnek, hogy a szakelméleti oktatást kövesse a gyakorlati megvalósítás. Tehát az elmélet és

— Azt nem! — mosolygott a lány.

— Miért nem?

— Mert akkor már nem tetszene annyira magának.

Azon kapták magukat, hogy közben elszalasztottak egy villamost.

— Tudja mit? — fordult a lányhoz Valter — igyunk meg egy feketét. Az jót tesz a kuka- ság ellen.

A lány tanakodott.

— Hát... — mondta végül — nem bánom. De ki-ki alapon. .. Elindultak a Pálma eszpresszó felé.

— És bizalmaskodás nincs! — egészítette ki a lány az előbbi gondolatát. Valóban bájos volt ebben a percben.

— Nincs, nincs! — helyeselt szélesen Valter és megfogta a lány karját. Az láthatóan tettetett eréllyel tiltakozott.

— Még nem szabad! — fenyegette meg a fiút.

Ä vér Valter fejébe tódult. „Még!”

A presszóban csaknem két órán át beszélgettek. Valter megtudta, hogy a lány színinövendék.

— Most is színészikedik? —; kérdezte váratlanul

' a gyakorlat összhangjának biztosításáról van szó. Ez a nehézség nem annyira az I. évfolyamos tanulóknál áll fenn, mint inkább a II. III. évfolyamon. A vállalatokkal közösen ugyanis sikerült elérnünk, hogy az I. évfolyamosok egy része alapképzést vállalati tanműhelyben kapjon. Itt megközelítően jól tudjuk érvényesíteni az elmélet és gyakorlat összhangját. A II. és III. évben viszont a tanulók már bizonyos teljesítményképes tudásra tesznek szert és — mivel ezt a vállalatok is jól tudják, — több helyen szériamunkára állítják őket és bizonyos termelési szintet követelnek meg tőlük. Ezek a munkák azonban nem mindig összetettek, nem mindig alkalmasak a tanuló továbbfejlődésére. A hibák legtöbbször a szakmunkás- vizsgán ütköznek ki. Találkozunk olyan esettel, hogy a tanuló csak egy részmunkálatot képes elvégezni, ami egyébként a betanított munkás színvonala.

A vállalatok, vezetői tehát a szakoktatók részére kiadott tantervi követelményeket valamennyi évfolyamon igyekezzenek összhangba hozni a munka lehetőségeivel, mi pedig mindent elkövetünk, hogy elméleti oktatásunk keretében a vállalat profiljának megfelelő szakmai oktatást nyújtsunk.

A színvonalemelés legjobban járható útja a minél jobban felszerelt tanműhelyek hálózatának kiépítése. Itt még sok tennivalója van a Bács megyei Építőipari Vállalatnak, különösen ami a tanépítkezéseket illeti. Nem szabad egy II. éves tanulót már úgy kezelni, mini kiforrott szakmunkást.

Fokozódnak gondjaink a közismereti oktatás terén is. A matematikát például egységes tanterv alapján oktatjuk. Ám túl sok általános ismertet nyújtunk és sajnos mind kevesebb szakmai vonatkozású anyagot. Ezért intézetünk matematika-munkaközössége elhatározta, hogy a szakelméleti oktatáshoz kapcsolódó példatár kidolgozásával hozzájárul e tantárgy jobb gyakorlati alkalmazásához és megszerettetéséhez.

Fontos követelmény, hogy a jövő tanévben is megfelelő műveltséggel rendelkező tanulók kerüljenek ki intézetünkből. E téren régóta fájó problémánk az, hogy a magyart csak heti egy óraszámban oktathatjuk. Ugyanígy állunk a történelem— Nem, nem! — tiltakozott a lány — most az életet tanulmányozom. Egy színésznőnek sokat kell tapasztalni. Filmszerződést kaptam egy „könnyű kis nő” szerepére.

A fiú szíve ettől kezdve szin_ te hallhatóan kalapált. Amitől tartott, mégis bekövetkezett.

— Mennem kell... Sajnálom pedig, de várnak... — nézett rá huncutul, ferdére hajtott fejjel a lány.

— Találkozunk még? — kérdezte reménytelenül Valter. A lány maga elé meredt.

— Aligha! — suttogta elérzé. kenyülten, majd határozottan felpattintotta táskáját, papírszeletet vett elő, kettőbe hajtotta, majd Valter felé nyújtotta.

— Írja ide a címét! — mondta. — Lehet, hogy ellopok magamból egy pirinyót a maga számára.

Valter gondosan ügyelve az írás olvashatóságára, odakanya- rította: „Valter Vince honvéd.

N.-postafiók...”

— Legyen szíves magácska is, kedves Fedák Sacilja...

(Folytatása következik.)

mel. Magyar—történelem-munkaközösségünk e nehézséget úgy igyekszik áthidalni, hogy a művelődési lehetőségek széles skáláját nyújtja a tanulóifjúságnak a szabadidőben.

Melyek ezek a lehetőségek? Irodalmi színpad, történelem szakkör, nyelvművelő szakkör, intézeti szavalóverseny, olvasómozgalom, könyvtárfejlesztés, különböző művészeti csoportok, zenekar, énekkar — mind-mind elősegítik a művelt szakmunkások képzését.

Intézetünk tanulóifjúsága sokrétű. Az állami ipari tanulók (úgynevezett Mű. M. tanulók) nevelése, erkölcsi tulajdonságainak kialakítása viszonylag könnyebb, mint a helyi ipari tanulóké. (Tanácsi, szövetkezeti, magánkisipari). A helyiipari tanulókkal egy héten csak kát nap találkozunk. A gyakorlati munkán sajnos nem mindig érik őket' pozitív hatások. Az iskolának a két nap alatt kell az ilen hatásokat ellensúlyozni. És itt bizonyos egy helyben topogás jellemző az oKtató-nevelő munkára. Szükség volna arra, hogy a megyei és a városi tanács, a KISZOV és a KIOSZ a gyakorlati oktatás kézben tartására nagyobb gondot fordítson. A gyakorlati oktatás irányítása az ő feladatuk, ehelyett tevékenységük legtöbbször munkaidő, munkabér, szociális juttatás hiánya miatt beadott panaszok kivizsgálására korlátozódik. Tervbe vettük, hogy a fent említett szervekkel szorosabb, élőbb kapcsolatot alakítunk ki.

Az elmúlt tanévben vezettük be a szakmunkástanulók tervszerű nevelési programját. Ez rendkívül igényes és összehangolt munkát követel. A tanulók magas létszáma, a tanárok és oktatók bizonyos fokú leterhelése, s a szülők érdektelensége sem mindig teszi lehetővé az összhang kialakítását.

A szocialista munkára való nevelés érdekében megfelelő szinteket dolgoztunk ki. Például elérendő az, hogy a tanuló lássa világosan a munka' jelentőségét. Becsülje a fizikai munkát, ismerje fel, hogy nem szégyen, de ugyanakkor a rossz, felületes munkát ítélje el. Szerszámait és gépeit mindig gondosan tartsa karban, tudja, hogy ez a pontos és szép munka egyik feltétele. (Esztétikai nevelés egyik fontos alapja.)

Az ideológiai, világnézeti nevelés terén ilyen elérendő cél a II. évfolyamban: Értse meg a materializmus és az idealizmus közötti különbséget. Legyen elképzelése a szocialista ember típusáról. Értse meg korunk politikáját, stb.

Ezeket a célkitűzéseket valamennyi tanár és szakoktató köteles a tantárgy és a gyakorlati oktatás adta lehetőségek kereteiben megfelelően alkalmazni. A célkitűzéseket ismertetni kívánjuk a helyiipari tanulók munkahelyével, és a szülőkkel is.

/ adatukon vagyunk annak, hogy céljainkat oktatás és nevelés terén egyaránt csak akkor tudjuk megvalósítani, ha a tanulók alapos ismeretére támaszkodunk. Különös gondot fordítunk az oktató és nevelő munka legapróbb részletét is kidolgozó tervek készítésére. A jó tervezés fél siker. Tantestületünk alkalmas arra, hogy céljainkat megvalósítsa. Ez megmutatkozik előképzettségben, munkához való viszonyban, az újért való lelkesedésben, a tervszerű munkában egyaránt. A tantestület túlnyomó része gyökeret vert intézetünkben, és ez biztosíték arra, hogy feladatainkat képesek leszünk megoldani.

Weither Vilmos Igazgató