Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-25 / 199. szám
Majdnem kétmillió 300 ezer forint értékű munkát végeztek a megyében az önkéntes ifjúsági táborok fiataljai Sátort bontottak az ifjúsági építőtáborok a megyében. Nyolc hét alatt kéthetes váltással majdnem nyolcezer középiskolás tanuló, valamint egyetemista segédkezett a nagyüzemi gazdaságok kertészeteiben, szántóföldjein. A Kiskőrösi és a HoszRicsai — bármi áron A Kecskeméti Művésztelep és a Park Étterem közel vannak egymáshoz. Az egyik a művészi munka helye, a másik az étkezésé és az esti szórakozásé. S mert a technika jóvoltából hangszóró is van a világon, a hozzá nem értésből és az ízléstelenségből fakad, hogy az érthető szórakozás a szükséges szellemi munkát gyakrabban zavarja, mint az elviselhető volna. Naivitás lenne azt kívánni, hogy egy gazdaságosságra szánt étterem klasszikus vagy modern komoly zenével csináljon reklámot magának. Az evéshez, emésztéshez igazán nem kell Vivaldi, Bach, Bartók zenéje. Táncolni meg éppen a jó dzsessz- vagy cigánymuzsikára lehet. így hát nem kívánhatjuk azt, hogy az étterem vezetősége komoly zenével csináljon propagandát az üzletnek, de azt mégis tisztelettel kérjük: mérsékelje a zeneszolgáltatást — legalábbis hangerőben. A Park vezetői ugyanis már újabban a reggeli órákban, ebéd előtt, alatt, után is — hiszen gramofon, zenegép, rádió, hangszóró azért van, hogy maximális zajtermelésre kény- szerítsük azokat — „megzenésítik” az emésztés feltételeit. Lehet, hogy vannak, akik szívesen étkeznek zenés körítéssel, de olyanok aligha, akik minél nagyobb zajban kívánják elfogyasztani ebédjüket. Az étterem viszont gondoskodik arról is, hogy pár száz méteres körzetben — így a Művésztelep összes műtermében — a bömbölő hangszórók révén ingyenes „zeneélvezetben” részesüljön mindenki — nyitástól zárásig, vagyis reggeltől estig. Sem a szórakoztató, sem a komoly zene nem arra való, hogy visszaéljünk vele, hogy környezetünket hang-pokollá tegyük. Kultúra, zaj, ricsaj: nem azonos fogalmak, s a hovatovább egyre kevésbé elérhető csend az agynak, szervezetnék, létezésnek szükséges eleme. Ez a túlzásba vitt, a hangerővel agr-sszált ricsaj, mint gépfegyverropogás szaggatja át a műtermeket. S mert a művészi munka mégiscsak szellemi tevékenység, bénítja nyugodt feltételeit. A Kecskeméti Müvésztelep lakói PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja/ Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér l/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj l hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: ll-«5. Index; 35 065* szúhegyi Állami Gazdaság kivételével — ahol fiúk dolgoztak — mindenütt lányok tevékenykedtek a táborokban. Az utolsó zászlófelvonás A megye tizenegy táborából — ahol augusztus 20-án ünnepélyes keretek között vonták be utoljára a táborzászlókat — az eredményesen végzett munka tudatával, gazdag élménnyel tértek haza a fiatalok. A főváros középiskolás tanulói az itt töltött munkahetekben nagy érdeklődéssel ismerkedtek a mezőgazdasági termeléssel. Többen megígérték, hogy jövőre ismét Bács-Kiskun megyében, az újjáformálódó alföldi vidék mezőgazdasági üzemeiben nyújtanak majd segítséget. A táborozok, mint ahogy már az előbb utaltunk rá, főként a szőlőkben és a zöldségesekben dolgoztak, ápolták, szedték a kertészet termékeit. A munka addig tartott, amíg a nap deleiére nem ért, majd az esti takaródéig szórakozással, pihenéssel töltötték az időt. A szabadtéri színpadokon rendszeres volt az előadás, különböző helyi rendezvények nyújtottak kellemes perceket. A munkát, szórakozást tehát jól összehangolták és jó eredményekkel zárták a táboridényt, amiben nagy része volt a táborparancsnokoknak és a helyi gazdaságok vezetőinek is. Beszédes számok A megyei KISZ-bizottságon összesítésre került eredmények számadatai beszédesek. A két hónap alatt 84 863 munkanapot dolgoztak a kilenc megyéből, valamint a fővárosból idese- reglett fiatalok, s ez idő alatt 2 291 957 forint értékű munkát végeztek a nagyüzemi gazdaságokban, 127 125 forinttal többet, mint azt előzőleg tervezték. Az egy személyre, illetve- az egy napra jutó teljesítés értéke 3 forinttal több, mint a tervezett és átlagosan 27 forintot tesz ki. A Helvéciái Állami Gazdaság új bogi leány táborában az idény alatt átlagosan 30,27 forint volt a lányok napi egyenkénti teljesítménye. Az Izsáki Állami Gazdaság táborában pedig átlag 30,03 forint értékű munkát végeztek a táborozok. Szép eredményt értek el a Kiskőrösi Állami Gazdaság tabdi üzemegységében az idén először kialakított fiútábor lakói is. A négy turnus átlagában az egy főre és az egy napra jutó teljesítményátlag 29,42 forint volt. A legjobb turnus Az egész idény eredményeit figyelembe véve, a legutolsó turnus résztvevői dolgoztak a legjobban. Az utolsó két hétben a 11 tábor fiataljai átlagosan 30,30 forintos munkát végeztek naponta a 6 órás munkaidő alatt. Ebben nagy része volt. az izsáki és az újbögi leánytáboroknak, az előbbiben 42,55 forint, az utóbbiban pedig 41,92 forint volt a lányok naponkénti munkateljesítménye. A fiatalok az élményszerzésben, a szórakozásban sem maradtak el. Erről a tábomaplók tanúskodnak, amelyekben a nap fontosabb eseményeit írták le a fiatalok. V. E. Lelassult a hidegfront Az Atlanti-óceán térségeiből északnyugat felől már napok óta közelgő hidegfront kedden Róma—Trieszt—Poznan vonaláig jutott előre és egészen lelassult. A legutóbbi 24 óra alatt alig mozdult tovább délkeletnek. A front első gyenge hulláma hétfőn délután érte el az ország légterét. Hatására esőzések kezdődtek. A Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztályán közölték, hogy a kedd reggeli térképek szerint az esőfront a Duna—Tisza köz közepéig jutott el, jelentős mennyiségű csapadék azonban csak a Dunántúl déli — délnyugati vidékein, valamint a Balaton környékén hullott. Marcaliból hat, Nagykanizsáról nyolc. Letenyéről 11 mm-t jelentettek a megfigyelő állomások. Fonyódról és Marcaliból zivatart is jeleztek. A lassú időváltozásnak megfelelően a lehűlés is csak fokozatosan hódít teret. Hétfőn még országszerte 25 fok fölé emelkedett a hőmérők higanya. Az „ingázó” esőfrontok kedden a délutáni órákban többször is elérték a Duna vonalát. A meteorológusok szerint a hidegfront rendkívül lassan terjed tovább, a jelek arra mutatnak, hogy szerdán is lesznek felhőátvonulások, többfelé ismétlődő esők, a mérsékelt, átmenetileg megélénkülő szél dé- lies irányú marad. Nyugaton a hőmérséklet alig változik, keleten kissé gyengül a felmelegedés. Szerdán a délutáni órákban az ország nyugati felén 19 —24, keleten 23—28 fokos maximumokra számíthatunk. VENDÉGJÁRÁS Megyünk az utcán — tucatjával találkozunk külföldi rendszám mű kocsival, a város határában pedig nem egyszer még a vásártéren is feltűnt egy-egy alkalmi campingező. Talán akadt, aki még az Aranyhomok Szállót is túlságosan zajosnak, nagyvárosiasnak ítélte, s ezért ütött inkább a csendes téren, a szabadban éjszakára sátrat...? Vagy a szállodában már nem jutott hely számára? Ezen sem csodálkoznánk, hiszen a szálló is meglehetősen zsúfolt volt. Fél év alatt 3483 külföldi vendéget fogadott... Ha tudni akarjuk, hogy mennyi külföldi vendégünk volt az első fél évben, ehhez még hozzá kell adni 3470-et, mert hosszabb-rö- videbb ideig ennyien tartózkodtak csak rokonlátogatóban a megyében ... — kaptuk a jelentést az Idegenforgalmi Hivataltól, s hozzátették még, hogy a megyeszékhely alaposabb megismerésére 3444 határon túlról érkezett vendégünk kért idegenvezetőt, Gyakori pillanatkép a városi tanács előcsarnokában, hiszen nincs olyan turistacsoport, amely elmulasztaná a Székely Bertalan- freskókról híres díszterein megtekintését. Régi kocsi — új utakon. Bizony ők is külföldiek, nemcsak az elegáns Opeleken, Rekordokon érkezők. A lényeg, hogy lássanak, új élményeket szerezzenek, ismerkedjenek, barátkozzanak. A lélek REZDÜLÉSEI... 1/ iskunfélegyházáról házilag készitett borítékban küldött levél fekszik előttem. Olvasom bevezető sorait: „Kedves Elvtársak! A nyugdíjasoknak volt a napokban összejövetelük. Zsúfolásig megtelt a nagy tanácsterem. Hallgattam a társaim felszólalásait. Sok egyéni gondbaj került szóba. Ne haragudjanak, néhányat papírra vetettem, mert jólesne azokat megosztani." A z első pillanatra úgy tűnt, költői lélek lakozik a sorok írójában. Király Ferenc bácsiban. Szokatlan ugyanis a levél formája, öt gondosan ketté hajtott papírív, s a szabályosan ismétlődő bekezdések csak az ívek egyik oldalát fog- I lalják el, külsőleg vers formájában. De tévedtem. Nem versről van szó. Mégis lí- | ráról — prózában elmondva. Hadd idézzem. önmagáért beszél a levél. „Vannak események és történések, amelyekről hálátlanság megfeledkezni. Ilyen esemény a nyugdíjak felemelése is, amiért hálás szívvel tekintek pártunkra és munkás-paraszt kormányunkra. Ezt a megélhetésünket könnyebbé tevő cselekedetet akkor értékelhetjük a legtárgyilagosabban, i íjapelembe vesszük, milyen körülmények között határozta el a kormányzatunk. Akkor emelték fel a nyugdíjunkat, amikor 120 napig kellett éjjel-nappal küzdeni a még ennyire soha meg nem áradt Dunával. Ebben a küzdelemben tízezrek vettek részt, s a védekezés naponta nagy, rendkívüli kiadást igényelt. Nem is szólva a milliós károkról. Akkor kaptunk nyugdíjemelést, amikor az Amerikai Egyesült Államok agressziója fokozódik Vietnamban és a függetlenségre törekvő más népek ellen. Megértjük ezeknek a népeknek a hősies harcát és szívvel-lélekkel velük érzünk, melléjük állunk, megsegítésükre sietünk, mert a mi hazánknak, a mi magyar népünknek, a mi elődeinknek a szabadságért, a függetlenségért folytatott harcaira gondolunk. Feszült a nemzetközi helyzet, veszélyben a béke, ezért elsőrendű kötelesség minél ütőképesebbé tenni néphadseregünket. És kormányunk a feszült nemzetközi helyzet és a rendkívüli időjárás okozta nehézségek ellenére is teljesítette a Vili. pártkongresszuson elhangzott ígéretét, felemelte a nyugdíjakat és a kétgyermekesek családi pótlékát. És hozzá teszem még ezt is: a szocialista kereskedelmünkben immár hagyományossá váló 30. 40, 50, sót 60 százalékos árengedményes vásárok szintén a megélhetésünket teszik könnyebbé, hiszen jó néhány százezer forint marad ezzel a dolgozó családok zsebében. A múlt rendszerben a nyugdíj és a családi pótlék kiváltság volt. Ma megillet minden dolgozót. Gondolkozzunk tehát tárgyilagosan, s ne engedjük, hogy aszúk- látókörűség, az egyéni hibák és bajok elhomályosítsák tisztánlátásunkat. Hiszen minden, ami körülöttünk történik, amiért dolgozunk, azt szolgálja, hogy lépésről lépésre, minden nappal szebbé tegyük az életünket." Jme, a nyugdíjas Király Ferenc gondolatai. S bár ő úgy érezte, hogy „nem sok reménye van sorai megjelentetésére”, mégis közzétesszük azokat. Mert a tárgyilagos szemlélődésből, értékelésből fakadó őszinte levele kicsit figyelmeztetés is sokunk számára. Hiszen az életünk, a mindennapi munkánk közben könnyen hajiunk csak a fogyatékosságok észrevételére. Az apró gondok-bajok. különböző hiányosságok láttán hányszor és milyen hamar megfeledkezünk az eredményeinkről. S arról, hogy ezek mögött egész népünknek mennyi erőfeszítése rejlik, ami újból és újból a további céljaink eléréséhez ad ösztönzést. Még akkor is. ha menetközben sokféle gondot, nehézséget kell is leküzdenünk. Köszönjük Király Ferenc bácsi levelét. Perny Irén
