Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-20 / 196. szám

í. oldal

1965. augusztus 20, péntek

Nevetséges választás

Törvény, mely csak büntet, de nem véd Egy náci, mint nagykövet

ALIGHANEM Papand- reunak van igaza, amikor a legújabb görög fejleményekről azt állítja: „A király tanácsadói nem látják, hová viszik a nemzetet és a trónt.” Konstantin nem akar engedni, puccsal megbuktatott kormánya után hatalmi szóval kinevezett Novasz-kormá- nyát az alkotmányos parlament és a tömegellenzék söpörte el, s most, miközben a nép ellenállása cseppet sem csökken, újabb kormányt akar létrehozni, Cirimokosz vezetésével, akinek megbízást adott kabinet alakítására. Nevetséges választás ez a király részéről, önmagában is. Másrészt nevetséges azért is, mert épp ezt a politikust alig akarta elfogadni egykor, Papandreu kormányában — belügyminiszterként. Baloldalinak tartotta akkor még. A király most szem elől téveszti, hogy Görögországnak nem elsősorban kormányra van szüksége, hanem megnyugtató politikai irányvonalra, amelyet megfelelő kormány képviselne. Vagyis nem akármilyen kormány kell az ország élére. A monarchiák ideje Európában régen lejárt, s ha a királyt tanácsadói arra akarják rávenni, hogy a régi tradíció jegyében valamiféle „istentől nyert Jutalommal” uralkodjék — ennek megvalósításival többet ártanak a jelenleg még fennálló államformának, mint amennyit az objektív mérlegeléssel használhatnának, Papandreu nem baloldali politikus, inkább csak liberális, híve a MATO-nak, de egyszersmind a demokráciának Is. Nem akarja, hogy Görögország csatlósként «zolgáljon a NATO-ban, egyenlő jogokat óhajtana csupán, s a belpolitikában — a nép igényének megfelelően — demokratikus berendezkedést. Nem véletlen, hogy a világközvélemény nokonszenvét bírja a görögországi népmozgalom, amelynek Papandreu látszik vezéralakja lenni. Az újabb királyi megoldás korántsem ígéri a megmozdulások végét és a nyugodt életet Görögországban.

NEM KEVÉSBÉ drámai a hangulat az amerikai Los Angelesben. Múlt éjjel megismétlődtek az incidensek, a lövöldözések végén újabb

haláleset történt. A hivatalos amerikai közvélemény is az események mérlegelésére kényszerült. A Johnson által kinevezett „vizsgálóbíró”, Collins államminiszter elegendőnek tartaná, ha leváltanák a néger lakosság által gyűlölt Los Angeies-i rendőrfőnököt, Parkért, akire jellemző, hogy Martin Luther Kingnek nem adott^ engedélyt a letartóztatott négerek képviselőivel való találkozásra. Brown kormányzó azonban hallani sem akar jobbkeze eltávolításáról. Hozzájárul viszont egy rendőri felügyeleti szerv létrehozásához, mely a megbízott javaslata^ alapján a kedélyek lecsillapítását szolgálná. Már a javaslat is elég furcsa: miképpen alkalmas egy rendőrségi bizottság erre? Igaza van Robert Kennédynek, New York állam kormányzójának: „Szembe kell néznünk azzal a goromba ténnyel, hogy mit sem segít, ha azt hajtogatjuk; engedelmeskedj a törvénynek, hiszen a négerek a törvénytől nem kaptak védelmet.” A másodrendű állampolgárok az Egyesült Államokban kapnak fenyítést törvényes és törvénytelen úton is nagyon sokat, de létfenntartásukról képtelenek gondoskodni. Az USA kommunista pártja a robbanás okát ítéli el: az amerikai reakciót, amelyet az újabb látszattörvények nem szorítottak sarokba.

NEM SIKERÜLT célt érniük az izraeli tüntetőknek. Csütörtökön átnyújtotta a megbízólevelét Sazar államelnöknek dr. Rolf Pauls, az NSZK első izraeli nagykövete. Bevonulását Jeruzsálembe nagyszámú rendőri motorosgárda biztosította, egyéb biztonsági intézkedéseket is hoztak. Nem tudták azonban megakadályozni, hogy a zsidó deportáltak és ellenállók békésnek indult ■ tüntetése békétlenségbe forduljon. Az új követ megbízólevele átadása alkalmával jól hallhatta a felbőszült tömeg hangját, amint „Pauls, ki veled!”, „Náci, takarodj!”-kiáltások- kal „üdvözölte” Bonn képviselőjét. Senki sem csodálkozhat — ha az NSZK első izraeli nagykövete komor arckifejezéssel vonult ki a fütyülő, kiáltozó tömeg sorfala között.

EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN

Hosszan Ibrahim az NDK-ban

Hármat felmentettek

Dák Sut járási székhelyet elfoglalták a partizánok

Egy század a helyőrség ellen —

Üjabb I 700 millió dollár

A dél-vietnami szabadságharcosok csütörtökre virradó éjjel sikeres támadást intéztek a Saigontól mintegy 500 kilométernyire északra levő Dák Sut körülbelül 40 főnyi helyőrsége ellen. Dák Sut a hegyes vidéken fekvő Kontum tartomány egyik járási székhelye. A partizánok — körülbelül egy zászlóalj — heves tüzérségi előkészítés után elfoglalták Dák Sut-ot és behatoltak a város közelében fekvő amerikai katonai táborba is. A harc során felrobbant a városban elhelyezett több lőszerrak- •tár, a partizánok két 105 milliméteres ágyút zsákmányoltak. A helyőrség kormánycsapatainak és a közelben levő katonai tábor 12 amerikai tanácsadójának sorsáról hivatalos közlés még nem érkezett, a harci területről származó meg nem erősített hírek szerint az amerikaiak többségének sikerült elmenekülnie.

A dél-vietnami kormányhadsereg és az amerikai tengerészgyalogság által Da Nang és Chu Lai térségében szerdán indított nagy ellenoffenzívában kilenc dél-vietnami és négy amerikai zászlóalj, azaz összesen mintegy 7500 katona vett részt. Ezeket az egységeket Bien Hoa-ból vezényelték a csaták színhelyére. Egy DPA-jelentés szerint a partizánok a tengerpart irányában vonultak vissza. Az amerikai zászlóaljakat tábori tüzérség, a partok mentén horgonyzó hadihajók tüzérsége és a légierő támogatja.

Az amerikai szenátus költség- vetési bizottsága szerdai ülésén jóváhagyta a kormány által kért 1700 millió dollár összeget a -vietnami háború növekvő költségeinek fedezésére.

Á minisztertanács is csak a választási harc eszköze

BONN. (MTI)

A bonni kormány szerdai minisztertanácsán elhatározta hogy nyíltan beavatkozik a nyugatberlini szenátus és az NDK kormánya között a berlini látogatási engedélyekre vonatkp- zó egyezmény meghosszabbítása ügyében folyó tárgyalásokba. Bonn — bár jogilag semmi köze sincs a tárgyalásokhoz — elfogadhatatlannak minősítette az NDK részéről előterjesztett javaslatokat. mert attól tartanak, hogy annak létrejötte a szociáldemokratáknak kedvez majd a most folyó választási kampányban. Willy Brandt, Nyugat-Ber- lin kormányzó polgármestere egyúttal az SPD elnöke és Erhard kancellár ellenfele a nyugatnémet választási harcban és így egy berlini megállapodás létrejöttét a szociáldemokraták a Brandt által hirdetett „kis lépések politikájának” sikereként tüntethetik fel, ami emeli majd Brandt népszerűségét a választók körében.

A szerdai minisztertanácson kierőszakolták az NDK javaslatait elutasító határozatot, hogy ezzel megkössék a nyugat-berlini szenátus kezét.

BERLIN. (MTI)

Gerald Götting, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnökhelyettese, szerdán fogadta Hasszán Ibra- himot, az Egyesült Arab Köztársaság alelnökét, aki Walter Ulbricht meghívására érkezett Berlinbe. A két államférfi tárgyalásai közben megelégedéssel állapította meg, hogy sikeresen fejlődik az NDK és az EAK

Véget vethetnek a polgárháborúnak

KAIRO. (MTI)

Jehia Abdel Khader, az Egyesül Arab Köztársaság szaúd- arábiai nagykövete szerdán este Jiddába repült, hogy előkészítse Nasszer elnök és Fejszal király találkozóját. Kairóban úgy tudják, hogy az egyiptomi államfő pénteken vagy szombaton utazik el Szaúd-Arábiába.

NEM EVETT

Tervek de Gaulle eltávolítására

Az emberi méltóság megőrzésének néha különös útja van. Sokan felmentésként könyvelik el a kényszerítő kapcsolatot, amely esetenként az egyes ember és a külvilág törvényei között fennáll. Vannak emberek, akik közömbösek például a Vietnamban perzselő háborúval szemben, azon a cínien, hogy ugyan mit is tehetnék ellene. Vannak, akik unják Hirosima idézését, ugyanilyen alapon. Talán elsősorban az ő figyelmükbe illik a hír: Egy néger katona, bizonyos Winstel Belton, Georgia állam szülötte egy hete éhségsztrájkkal tiltakozik az ellen, hogy Vietnamba küldjék. Nem akar hazájuk földjét, életüket védő vietnamiak ellen harcolni. Amerikai katona, akinek parancsolnak, olyan függőségi viszonyban él, amely az engedelmesség megtagadását halállal is büntetheti.

együttműködése. A felek leszögezték, hogy egyetértenek a békéért, az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen vívott harc kérdéseiben és szükségesnek tartják az atomfegyverek további terjedésének megakadályozását. Hangoztatták továbbá, hogy minden területen el kell mélyíteni az EAK és a Német Demokratikus Köztársaság baráti kapcsolatait

Megfigyelők úgy vélik, hogy a jiddai tárgyalások véget vethetnek a három éve tartó jemeni polgárháborúnak, amelyben, mint ismeretes, az EAK a törvényes köztársasági rendszert, míg Szaúd-Arábia a megdöntött Mohammed el Badr imámot, a monarchiát támogatja.

Mit tehet egy katona, akinek parancsolnak? Hogyan tagadhatná meg a parancs teljesítését? — Sehogy —, ezt csupán a bonni bíróságok ismerik el. A néger katona úgy látszik azt tanulta otthon, hogy az ember, ha katona is, parancsra sem követhet el olyasmit, ami ellen, mint ember tiltakozik. Tehetetlen figurája az amerikai hadseregnek?

Nem érezte ezt. Egy hétig nem evett. Megfenyegették azzal, hogy felépülése után hadi- törvényszék elé állítják —, és csak azért is Vietnamba küldik harcolni. De Winstel megtette a magáét. Szervezete most legyengült, az orvos szerint egyszerűéin nem alkalmas többé arra, hogy harci egységben szolgáljon.

Az ember nem tehetetlen. Erre épp Los Angeles heves napjaiban egy néger katona figyelmeztet.

B. K.

FRANKFURT. (MTI)

A nyugat-németországi Frankfurtban csütörtökön ítéletet hirdettek az auschwitzi haláltábor hóhérainak ügyében. Hat egykori keretlegényt, illetve funkcionáriust tömeggyilkosság, vagy tömeggyilkossághoz való segély- nyújtás vádjával életfogytiglani börtönre ítéltek. A húsz hónapja folyó per többi vádlottját három év és három hónaptól tizennégy évig terjedő börtön- büntetéssel sújtották. Három vádlottat felmentettek.

| SZEMBEN | ült velem. Zavart volt. ideges, s amikor felém nyújtotta a cigarettát, a kínálásban benne volt a visszautasítás félelme. Sovány arca meg sem rezdült, de szeme; talán még a szónál is beszédesebbek voltak; lelkesen csillogtak, elhomályosodtak, dacosan villantak fel. A keze ügyében az asztalon ott feküdt a gyufásdo- boz, amelyet ujjai között forgatott. Észrevette, hogy nézem, s az addig közömbös témájú beszélgetés új irányba terelődött.

— Az ujjaimat nézi? — Meg sem várta a választ, folytatta: — Ezek az ujjak, s ez a kéz ma már csak egyet ismer: a munkát) Pedig ha tudná... — szünetet tartott, majd hirtelen a szemembe nézett. — Hallgassa meg a történetemet:

— Nemsokára huszonöt éves leszek, de sokkal öregebbnek érzem magam, hiszen 34 hónapot töltöttem a börtönben!... Kezdjük talán az elején. 1954- ben mentem tanulónak. • Két évig tanultam a szakmát, egy hét évvel idősebb fiúval, akkor még barátommal együtt. Az egyik nyáron különösen sok

PÁRIZS. (MTI)

A Nouvel Observateur e heti számában feltűnést keltő hírt közöl egy Bonnban lezajlott szűk körű értekezletről, amelyen nyugatnémet és amerikai polgári és katonai személyek arról tanácskoztak, hogyan lehetne de Gaulle tábornokot erőszakkal eltávolítani Franciaország kormányrúdjától. A francia lap jelentése szerint a megbeszélésre Robert Neumann-nak, a Los Angeles-i egyetem tanárának

volt a túlórázás, de a barátom, aki egy hónapja munkahelyet változtatott, nagyon jól élt, tele volt pénzzel... Még most is átkozom azt a percet, amikor megkérdeztem: „Miből szerzed a pészt?” Rámnézett, s a mosolyában benne volt a fölényes lekicsinylés: „Te kis balek!” Később mikor egyre unszoltam; bevallotta: lopni jár. Fel is ajánlotta, csináljuk együtt. Ma is keresem az okát, miért egyeztem bele? Akkor is jól kerestem, a szüleim mindennel ellátó tak... A kalandvágyra gondol? Igen, azt hiszem, ez a jó megfogalmazás.

| AZ ELSŐ | bűncselekmény egy betörés volt. Nagyon sok pénzt loptunk, több mint 25 ezer forintot. A könnyen jött pénz nagyon könnyen ment el. S nekem, az akkor 17 éves kö- lyöknek megtetszett ez a ..pénzszerzés”. A következményekre? Nem, akkor nem gondoltam. Azt hittem, okosabb vagyok a rendőröknél... Az első siker után sorozatosan követtem el a betöréseket... Ez a kéz — nyújtotta felém kérges tenyerét — csak a pénz számolását, s a labonni látogatásakor került sor. Neumann professzort a nyugatnémet katonai főiskola, a Bun- deswehrschule für Innere Führung hívta meg. Neumann előadásában az fejtegette, hogy de Gaulle az Atlanti Szövetség első számú ellensége, aki következetesen szabotálja a nyugati stratégiát, éppen ezért nem szabad kizárni erőszakos eltávolításának lehetőségét a Santo Do- mingo-ihoz hasonló külső beavatkozás útján.

katok lefeszítését ismerte.... A félelem? Nem féltem! Megszokott volt a lopás, a tolvaj lás, nem volt már erkölcsi ítélőképességem. Nem, nem közösen csináltuk ekkor már, egyedül voltam...

Szavai őszintéin csengtek, azt az érzést keltették bennem, hogy azokról a bűnökről, amelyeket elkövetett úgy beszél, mintha egy másik, egy tőle idegen ember bűnei lennének.

I — AZTAN I „megbuktam”. Sajnos, túl későn, sok betörés után 1957. január 17-én letartóztattak, s a bíróság három és fél évre elítélt. Nem fellebbeztem, mindent elmondtam őszintén, bűnös voltam!... Egy rabgazdaságba kerültem, fizikai munkára. „Nehéz fiúnak” számítottam a börtönben, hiszen a súlyos büntetés a bűnözők között magasabb rangra emelt. Sok volt a kísértés. Akadtak „tanítómesterek”, akik csalhatatlan módszereket ajánlottak a szabadulás utánra, a könnyű pénzkeresetre. A börtönben a nevelőtisztek olykor talán nem olyan lelkesen, de nagyon emberien beszéltek arról. ,hogy a

VISSZATALÁLT