Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-20 / 196. szám

í. oldal 1965. augusztus 20, péntek Nevetséges választás Törvény, mely csak büntet, de nem véd Egy náci, mint nagykövet ALIGHANEM Papand- reunak van igaza, ami­kor a legújabb görög fejleményekről azt állít­ja: „A király tanácsadói nem látják, hová vi­szik a nemzetet és a trónt.” Konstantin nem akar engedni, puccsal megbuktatott kormánya után hatalmi szóval kinevezett Novasz-kormá- nyát az alkotmányos parlament és a tömegellen­zék söpörte el, s most, miközben a nép ellen­állása cseppet sem csökken, újabb kormányt akar létrehozni, Cirimokosz vezetésével, akinek megbízást adott kabinet alakítására. Nevetséges választás ez a király részéről, önmagában is. Másrészt nevetséges azért is, mert épp ezt a po­litikust alig akarta elfogadni egykor, Papandreu kormányában — belügyminiszterként. Baloldali­nak tartotta akkor még. A király most szem elől téveszti, hogy Görögországnak nem első­sorban kormányra van szüksége, hanem meg­nyugtató politikai irányvonalra, amelyet megfe­lelő kormány képviselne. Vagyis nem akármi­lyen kormány kell az ország élére. A monar­chiák ideje Európában régen lejárt, s ha a ki­rályt tanácsadói arra akarják rávenni, hogy a régi tradíció jegyében valamiféle „istentől nyert Jutalommal” uralkodjék — ennek megvalósítá­sival többet ártanak a jelenleg még fennálló államformának, mint amennyit az objektív mér­legeléssel használhatnának, Papandreu nem bal­oldali politikus, inkább csak liberális, híve a MATO-nak, de egyszersmind a demokráciának Is. Nem akarja, hogy Görögország csatlósként «zolgáljon a NATO-ban, egyenlő jogokat óhaj­tana csupán, s a belpolitikában — a nép igényé­nek megfelelően — demokratikus berendezke­dést. Nem véletlen, hogy a világközvélemény nokonszenvét bírja a görögországi népmozgalom, amelynek Papandreu látszik vezéralakja lenni. Az újabb királyi megoldás korántsem ígéri a megmozdulások végét és a nyugodt életet Gö­rögországban. NEM KEVÉSBÉ drámai a hangulat az ame­rikai Los Angelesben. Múlt éjjel megismétlőd­tek az incidensek, a lövöldözések végén újabb haláleset történt. A hi­vatalos amerikai közvéle­mény is az események mérlegelésére kénysze­rült. A Johnson által kinevezett „vizsgálóbíró”, Collins államminiszter elegendőnek tartaná, ha leváltanák a néger lakosság által gyűlölt Los Angeies-i rendőrfőnököt, Parkért, akire jellem­ző, hogy Martin Luther Kingnek nem adott^ en­gedélyt a letartóztatott négerek képviselőivel való találkozásra. Brown kormányzó azonban hallani sem akar jobbkeze eltávolításáról. Hoz­zájárul viszont egy rendőri felügyeleti szerv lét­rehozásához, mely a megbízott javaslata^ alapján a kedélyek lecsillapítását szolgálná. Már a ja­vaslat is elég furcsa: miképpen alkalmas egy rendőrségi bizottság erre? Igaza van Robert Kennédynek, New York állam kormányzójának: „Szembe kell néznünk azzal a goromba ténnyel, hogy mit sem segít, ha azt hajtogatjuk; enge­delmeskedj a törvénynek, hiszen a négerek a törvénytől nem kaptak védelmet.” A másodren­dű állampolgárok az Egyesült Államokban kap­nak fenyítést törvényes és törvénytelen úton is nagyon sokat, de létfenntartásukról képtelenek gondoskodni. Az USA kommunista pártja a rob­banás okát ítéli el: az amerikai reakciót, ame­lyet az újabb látszattörvények nem szorítottak sarokba. NEM SIKERÜLT célt érniük az izraeli tün­tetőknek. Csütörtökön átnyújtotta a megbízóle­velét Sazar államelnöknek dr. Rolf Pauls, az NSZK első izraeli nagykövete. Bevonulását Je­ruzsálembe nagyszámú rendőri motorosgárda biztosította, egyéb biztonsági intézkedéseket is hoztak. Nem tudták azonban megakadályozni, hogy a zsidó deportáltak és ellenállók békésnek indult ■ tüntetése békétlenségbe forduljon. Az új követ megbízólevele átadása alkalmával jól hallhatta a felbőszült tömeg hangját, amint „Pauls, ki veled!”, „Náci, takarodj!”-kiáltások- kal „üdvözölte” Bonn képviselőjét. Senki sem csodálkozhat — ha az NSZK első izraeli nagy­követe komor arckifejezéssel vonult ki a fütyü­lő, kiáltozó tömeg sorfala között. EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN Hosszan Ibrahim az NDK-ban Hármat felmentettek Dák Sut járási székhelyet elfoglalták a partizánok Egy század a helyőrség ellen — Üjabb I 700 millió dollár A dél-vietnami szabadsághar­cosok csütörtökre virradó éjjel sikeres támadást intéztek a Sai­gontól mintegy 500 kilométer­nyire északra levő Dák Sut kö­rülbelül 40 főnyi helyőrsége el­len. Dák Sut a hegyes vidéken fekvő Kontum tartomány egyik járási székhelye. A partizánok — körülbelül egy zászlóalj — heves tüzérségi előkészítés után elfoglalták Dák Sut-ot és beha­toltak a város közelében fekvő amerikai katonai táborba is. A harc során felrobbant a város­ban elhelyezett több lőszerrak- •tár, a partizánok két 105 milli­méteres ágyút zsákmányoltak. A helyőrség kormánycsapatai­nak és a közelben levő katonai tábor 12 amerikai tanácsadójá­nak sorsáról hivatalos közlés még nem érkezett, a harci te­rületről származó meg nem erő­sített hírek szerint az ameri­kaiak többségének sikerült el­menekülnie. A dél-vietnami kormányhad­sereg és az amerikai tengerész­gyalogság által Da Nang és Chu Lai térségében szerdán indított nagy ellenoffenzívában kilenc dél-vietnami és négy amerikai zászlóalj, azaz összesen mintegy 7500 katona vett részt. Ezeket az egységeket Bien Hoa-ból ve­zényelték a csaták színhelyére. Egy DPA-jelentés szerint a par­tizánok a tengerpart irányában vonultak vissza. Az amerikai zászlóaljakat tábori tüzérség, a partok mentén horgonyzó ha­dihajók tüzérsége és a légierő támogatja. Az amerikai szenátus költség- vetési bizottsága szerdai ülésén jóváhagyta a kormány által kért 1700 millió dollár összeget a -vietnami háború növekvő költségeinek fedezésére. Á minisztertanács is csak a választási harc eszköze BONN. (MTI) A bonni kormány szerdai mi­nisztertanácsán elhatározta hogy nyíltan beavatkozik a nyugat­berlini szenátus és az NDK kormánya között a berlini lá­togatási engedélyekre vonatkp- zó egyezmény meghosszabbítá­sa ügyében folyó tárgyalásokba. Bonn — bár jogilag semmi kö­ze sincs a tárgyalásokhoz — el­fogadhatatlannak minősítette az NDK részéről előterjesztett ja­vaslatokat. mert attól tartanak, hogy annak létrejötte a szociál­demokratáknak kedvez majd a most folyó választási kampány­ban. Willy Brandt, Nyugat-Ber- lin kormányzó polgármestere egyúttal az SPD elnöke és Er­hard kancellár ellenfele a nyu­gatnémet választási harcban és így egy berlini megállapodás létrejöttét a szociáldemokraták a Brandt által hirdetett „kis lépések politikájának” sikere­ként tüntethetik fel, ami emeli majd Brandt népszerűségét a választók körében. A szerdai minisztertanácson kierőszakolták az NDK javas­latait elutasító határozatot, hogy ezzel megkössék a nyugat-ber­lini szenátus kezét. BERLIN. (MTI) Gerald Götting, a Német De­mokratikus Köztársaság Állam­tanácsának elnökhelyettese, szerdán fogadta Hasszán Ibra- himot, az Egyesült Arab Köz­társaság alelnökét, aki Walter Ulbricht meghívására érkezett Berlinbe. A két államférfi tár­gyalásai közben megelégedéssel állapította meg, hogy sikeresen fejlődik az NDK és az EAK Véget vethetnek a polgárháborúnak KAIRO. (MTI) Jehia Abdel Khader, az Egye­sül Arab Köztársaság szaúd- arábiai nagykövete szerdán es­te Jiddába repült, hogy előké­szítse Nasszer elnök és Fejszal király találkozóját. Kairóban úgy tudják, hogy az egyiptomi államfő pénteken vagy szomba­ton utazik el Szaúd-Arábiába. NEM EVETT Tervek de Gaulle eltávolítására Az emberi méltóság megőr­zésének néha különös útja van. Sokan felmentésként könyvelik el a kényszerítő kapcsolatot, amely esetenként az egyes ember és a külvilág törvényei között fennáll. Van­nak emberek, akik közömbö­sek például a Vietnamban per­zselő háborúval szemben, azon a cínien, hogy ugyan mit is tehetnék ellene. Vannak, akik unják Hirosima idézését, ugyanilyen alapon. Talán el­sősorban az ő figyelmükbe il­lik a hír: Egy néger katona, bizonyos Winstel Belton, Georgia állam szülötte egy he­te éhségsztrájkkal tiltakozik az ellen, hogy Vietnamba küldjék. Nem akar hazájuk földjét, életüket védő vietna­miak ellen harcolni. Amerikai katona, akinek parancsolnak, olyan függőségi viszonyban él, amely az engedelmesség meg­tagadását halállal is büntet­heti. együttműködése. A felek leszö­gezték, hogy egyetértenek a bé­kéért, az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen vívott harc kérdéseiben és szükséges­nek tartják az atomfegyverek további terjedésének megakadá­lyozását. Hangoztatták továbbá, hogy minden területen el kell mélyíteni az EAK és a Német Demokratikus Köztársaság bará­ti kapcsolatait Megfigyelők úgy vélik, hogy a jiddai tárgyalások véget vethet­nek a három éve tartó jemeni polgárháborúnak, amelyben, mint ismeretes, az EAK a tör­vényes köztársasági rendszert, míg Szaúd-Arábia a megdöntött Mohammed el Badr imámot, a monarchiát támogatja. Mit tehet egy katona, aki­nek parancsolnak? Hogyan ta­gadhatná meg a parancs tel­jesítését? — Sehogy —, ezt csupán a bonni bíróságok is­merik el. A néger katona úgy látszik azt tanulta otthon, hogy az ember, ha katona is, parancsra sem követhet el olyasmit, ami ellen, mint em­ber tiltakozik. Tehetetlen figu­rája az amerikai hadseregnek? Nem érezte ezt. Egy hétig nem evett. Megfenyegették az­zal, hogy felépülése után hadi- törvényszék elé állítják —, és csak azért is Vietnamba küldik harcolni. De Winstel megtette a magáét. Szervezete most le­gyengült, az orvos szerint egyszerűéin nem alkalmas töb­bé arra, hogy harci egység­ben szolgáljon. Az ember nem tehetetlen. Erre épp Los Angeles heves napjaiban egy néger katona figyelmeztet. B. K. FRANKFURT. (MTI) A nyugat-németországi Frank­furtban csütörtökön ítéletet hir­dettek az auschwitzi haláltábor hóhérainak ügyében. Hat egy­kori keretlegényt, illetve funk­cionáriust tömeggyilkosság, vagy tömeggyilkossághoz való segély- nyújtás vádjával életfogytigla­ni börtönre ítéltek. A húsz hó­napja folyó per többi vádlottját három év és három hónaptól tizennégy évig terjedő börtön- büntetéssel sújtották. Három vádlottat felmentettek. | SZEMBEN | ült velem. Za­vart volt. ideges, s amikor fe­lém nyújtotta a cigarettát, a kínálásban benne volt a vissza­utasítás félelme. Sovány arca meg sem rezdült, de szeme; ta­lán még a szónál is beszédeseb­bek voltak; lelkesen csillogtak, elhomályosodtak, dacosan vil­lantak fel. A keze ügyében az asztalon ott feküdt a gyufásdo- boz, amelyet ujjai között forga­tott. Észrevette, hogy nézem, s az addig közömbös témájú be­szélgetés új irányba terelődött. — Az ujjaimat nézi? — Meg sem várta a választ, folytatta: — Ezek az ujjak, s ez a kéz ma már csak egyet ismer: a munkát) Pedig ha tudná... — szünetet tartott, majd hirtelen a szemembe nézett. — Hallgassa meg a történetemet: — Nemsokára huszonöt éves leszek, de sokkal öregebbnek érzem magam, hiszen 34 hóna­pot töltöttem a börtönben!... Kezdjük talán az elején. 1954- ben mentem tanulónak. • Két évig tanultam a szakmát, egy hét évvel idősebb fiúval, akkor még barátommal együtt. Az egyik nyáron különösen sok PÁRIZS. (MTI) A Nouvel Observateur e heti számában feltűnést keltő hírt közöl egy Bonnban lezajlott szűk körű értekezletről, amelyen nyugatnémet és amerikai pol­gári és katonai személyek arról tanácskoztak, hogyan lehetne de Gaulle tábornokot erőszak­kal eltávolítani Franciaország kormányrúdjától. A francia lap jelentése szerint a megbeszélés­re Robert Neumann-nak, a Los Angeles-i egyetem tanárának volt a túlórázás, de a barátom, aki egy hónapja munkahelyet változtatott, nagyon jól élt, tele volt pénzzel... Még most is át­kozom azt a percet, amikor megkérdeztem: „Miből szerzed a pészt?” Rámnézett, s a mo­solyában benne volt a fölényes lekicsinylés: „Te kis balek!” Később mikor egyre unszoltam; bevallotta: lopni jár. Fel is ajánlotta, csináljuk együtt. Ma is keresem az okát, miért egyez­tem bele? Akkor is jól keres­tem, a szüleim mindennel ellátó tak... A kalandvágyra gondol? Igen, azt hiszem, ez a jó meg­fogalmazás. | AZ ELSŐ | bűncselekmény egy betörés volt. Nagyon sok pénzt loptunk, több mint 25 ezer forintot. A könnyen jött pénz nagyon könnyen ment el. S nekem, az akkor 17 éves kö- lyöknek megtetszett ez a ..pénz­szerzés”. A következményekre? Nem, akkor nem gondoltam. Azt hittem, okosabb vagyok a rendőröknél... Az első siker után sorozatosan követtem el a betöréseket... Ez a kéz — nyúj­totta felém kérges tenyerét — csak a pénz számolását, s a la­bonni látogatásakor került sor. Neumann professzort a nyugat­német katonai főiskola, a Bun- deswehrschule für Innere Füh­rung hívta meg. Neumann elő­adásában az fejtegette, hogy de Gaulle az Atlanti Szövetség első számú ellensége, aki követ­kezetesen szabotálja a nyugati stratégiát, éppen ezért nem sza­bad kizárni erőszakos eltávolí­tásának lehetőségét a Santo Do- mingo-ihoz hasonló külső be­avatkozás útján. katok lefeszítését ismerte.... A félelem? Nem féltem! Megszo­kott volt a lopás, a tolvaj lás, nem volt már erkölcsi ítélőké­pességem. Nem, nem közösen csináltuk ekkor már, egyedül voltam... Szavai őszintéin csengtek, azt az érzést keltették bennem, hogy azokról a bűnökről, ame­lyeket elkövetett úgy beszél, mintha egy másik, egy tőle ide­gen ember bűnei lennének. I — AZTAN I „megbuktam”. Sajnos, túl későn, sok betörés után 1957. január 17-én letar­tóztattak, s a bíróság három és fél évre elítélt. Nem felleb­beztem, mindent elmondtam őszintén, bűnös voltam!... Egy rabgazdaságba kerültem, fizikai munkára. „Nehéz fiúnak” szá­mítottam a börtönben, hiszen a súlyos büntetés a bűnözők kö­zött magasabb rangra emelt. Sok volt a kísértés. Akadtak „tanítómesterek”, akik csalha­tatlan módszereket ajánlottak a szabadulás utánra, a könnyű pénzkeresetre. A börtönben a nevelőtisztek olykor talán nem olyan lelkesen, de nagyon em­berien beszéltek arról. ,hogy a VISSZATALÁLT

Next

/
Thumbnails
Contents