Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-11 / 162. szám
V n szocialista tudat Szabó Lajossal, r a r * r w az SZMT vezető es a munkásosztály titkárával Napjainkban hazánkban a szocializmus teljes felépítésének korszakában mérhetetlenül fontos feladat a dolgozók szocialista tudatának formálása, fejlesztése. Elválaszthatatlan ez a mindennapos gyakorlati építőmunkától. Ezért nem véletlen, hogy az MSZMP néhány időszerű ideológiai feladatával kapcsolatban nemrég a Központi Bizottság irányelveket adott ki, amelyek a megyei pártbizottság útján gyorsan eljutottak az alsóbb pártszervekhez, s a különböző tömegszervezetekhez. A szakszervezetek és az eszmei nevelő munka Szabó Lajossal, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkárával arról beszélgettünk, vajon a szakszervezeti alapszervezetek és aktivisták miként veszik ki részüket a dolgozók szocialista tudatának fejlesztéséből. — Első hallásra úgy tűnik, hogy az ideológiai munka pusztán pártjellegű feladat — válaszolta Szabó elvtárs. — Mozgalmi tevékenységünk során gyakran tapasztaljuk, hogy választott szerveink és aktivistáink ilyen tévesen is értelmezik az ilyen irányú feladatokat, Az SZMT legutóbbi ülésén világosan kimondta, hogy ez helytelen álláspont. Az ideológiai irányelvek alapján összegezte a szocialista tudatformálásban eddig elért eredményeket és megjelölte a szakszervezeti szervek további tennivalóit. Fontos és felelősségteljes feladat hárul az alapszervezetekre és az aktivistákra, hiszen a megyében 130 ezer bérből és fizetésből élő dolgozó — szak- szervezeti tag — körében kell nevelőmunkát végezni. Ebből is látszik, hogy az ideológiai tevékenység előbb említett értelmezése mennyire helytelen. Az igaz, hogy a politikai, ideológiai munka irányát nem a szak- szervezet határozza meg, de a célok megvalósítása szakszervezeti feladat is. Sőt, a jövőben mindinkább előtérbe kell helyezni az ilyen irányú tevékenységet. Ismeretes, hogy a szakszervezetek a szocializmus építésének előrehaladásával egyre több állami jellegű feladatot végeznek. Ezek ellátásánál pedig jól kell ismerni a párt politikai, ideológiai irányelveit, hiszen ezek adják a munka vezérfonalát. Természetesen a sajátos mozgalmi teendők, mint például az érdekvédelem, ugyancsak igénylik a párt ideológiájának alapos ismeretét. Gazdaságpolitikai célkitűzések — A dolgozókat elsősorban érdekli az életszínvonal várható alakulása. Ennek milyen összefüggései vannak? — Szakszervezeti aktivistáink gyakorlatból tudják, hogy a gazdaságpolitikai célok szem elől tévesztése súlyos következményekkel járhat az élet- színvonal alakulására. A tervek nem teljesítése ugyanis a bér- politikai célkitűzések megvalósítását is gátolja. Az 1965-ös gazdasági évben eddig elért termelési eredmények is a nevelési munka fontosságát támasztják alá. Az első félévi termelés az elmúlt év hasonló időszakához képest bizonyos javulást mutat. A termelékenység növelésére vonatkozó előirányzatok megvalósítását azonban sok üzemben gátolja a munkaerő-felesleg, valamint az anyag- ellátás és a munka szervezetlensége. Munkásműveltség — A szocialista tudat kialakulása megfelelő alapműveltséget követel. Történt-e már előrelépés e téren? — Az SZMT ülése megállapította, hogy alig akad ma már olyan dolgozó, aki valamilyen formában ne lenne részese a mindinkább kibontakozó kultúr- forradalomnak. Ennek bizonyítására hadd említek néhány számot. Az állami felnőttoktatásban az 1963—64-es tanévben több mint 5800-an vettek részt. Szakmunkásképző tanfolyamon 2300-an képezték magukat, szakszervezeti politikai iskolát pedig ötezren hallgattak rendszeresen. Ezenkívül az ismeret- terjesztő előadásokon sok ezren vettek részt. Dolgozóink jelentős része tehát érzi a magasabb műveltség megszerzésének jelentőségét, s erejét nem kímélve képezi magát, hogy lépést tartson a fejlődéssel. Vannak azonban olyanok is, akik a továbbképzésre serkentő szót zaklatásnak tartják. A továbbképzéssel szemben tanúsított közömbösség ellentétben van a népgazdaság érdekeivel. Ugyanakkor megyénkben figyelembe kell venni, hogy jelenleg az üzemi munkásoknak csak 30 százaléka szakmunkás. A jó szakemberek iránti igény pedig állandóan növekszik. Üzemi dolgozóinknak csupán mintegy 45 százaléka rendelkezik nyolc általános iskolai végzettséggel. Feltétlenül törekednünk kell ennek az aránynak a javítására, hiszen az alapműveltség elsajátítása ma már minden munkaterületen a továbbfejlődés alapja. Másik hiányosság: egyesek továbbképzésének semmi köze ahhoz a munkaterülethez, amelyen dolgozik, s így nem segíti elő a munkakör színvonalasabb ellátását. Ezek tanulmányaik befejeztével legtöbbször elhagyják azt a vállalatot, amely tulajdonképpen a tanulás terhét viselte. Az ilyesmi teljesen egyéni érdekeket szolgál és hálátlanság a tanulást lehetővé tevő társadalommal szemben. Ezért szakszervezeteink a jövőben a munkakörből kiindulva bírálják el az egyes dolgozók továbbképzésének formáját, szükségességét. A szakszervezetek kulturális nevelőmunkájának keretében továbbra is jelentős szerepe van a korszerű ismeretterjesztésnek. Emellett célszerűbben, nagyobb gonddal kell még szervezni a tanulmányutakat, üzem- látogatásokat, országjárásokat. Jelentős szerep vár ezenkívül a munkásakadémiákra, s az üzemi könyvtárakra. Üzemi demokrácia — Milyen lehetőségek vannak a dolgozók öntevékenységének szélesebb körű kibontakoztatására? A párt, q szakszervezet és a KISZ mellett eddig is számos önálló, öntevékeny jellegge' működő szerv volt az üzemek ben. Ezekben az aktivisták tízezrei dolgoznak. Csak a jelentősebbeket említve, a szocialista brigádmozgalomban több mint 18 ezren, az üzemi tanácsokban 1600-an, a társadalmi bíróságokban 1110-en tevékenykednek. Sorolhatnám még a termelési bizottságokat, döntő- bizottságokat, a műszaki és újító kollektívákat. Ezeknek a szerveknek a munkája továbbfejleszthető az ön- tevékenység és a közösség iránti felelősségtudat elmélyítésével. Nincs szükség viszont arra a helytelen gyakorlatra, hogy az ilyen kollektívák életét felülről irányítsák, megszabják feladataikat véleményük meghallgatása nélkül. Az ilyen beavatkozás minden esetben a demokratizmust sérti, s nem biztosítja a kis szervezet, testület fejlődéséhez szükséges politikai feltételeket. El kell érni, hogy a bennük tevékenykedők jobban ismerjék a közvetlen politikai és termelési célkitűzéseket. Amikor ez megvan, fokozatosan tovább lehet lépni: ismertté tenni előttük a vállalat, a kerület, majd az egész ország közvetlen vagy perspektivikus terveit. Több gonddal és megértéssel kell foglalkozni az egyes kollektívák alkotó javaslataival, kezdeményezésével. A működésüknek megfelelő alapelvekel tiszteletben kell tartani, vagy ha ilyen nincs, segítséget kell nyújtani annak kidolgozásához. Fokozni a segítő jellegű ellenőrzést, mert ily módon sok hiba vagy törvénysértés elkerülhető. Eddigi tanulságok — Vannak-e tapasztalatok az ideológiai irányelvek hatásáról? — Az irányelvek megtárgyalására az alapszervezetekben még csak ezután kerül sor. Pozitív hatásuk azonban máris tapasztalható. Megélénkült a munkások körében a hibák hiányosságok bírálata. Egészséges alkotó, termelést előmozdító gondolatok születnek, s több jó javaslat hangzott már el az üzemi demokrácia fejlesztéséBodor Miklós: Utcarészlet. vei kapcsolatban is. Széles körben bontakozik ki az egymás iránti felelősségérzet, kölcsönös segítés. Szép bizonyítéka ennek az árvízkárosultak megsegítésével kapcsolatosan az üzemekben kifejlődött mozgalom, valamint az Egyesült Államok vietnami agressziójával szembeni egyöntetű tiltakozás. Nem lenne azonban teljes a kép, ha nem szólnánk az ideológiai nevelőmunka kerékkötőiről. Vannak dogmatikus és revizionista nézeteket vallók, akik véleményükkel, hozzászólásaikkal kételyeket ébresztenek, pesszimizmust keltenek. Vélt „nagy hibákról”, beszélnek, kritizálnak, hangoskodnak, de amikor a rájuk eső termelési feladat megoldására kerül sor, általában nem járnak az élen. Szakszervezeti aktivistáink kísérjék figyelemmel az ilyen jellegű megnyilatkozásokat és határolják el a jó szándékú, szocializmus ügyét szolgáló bíráló tevékenységet, a kételyeket ébresztő, nemtörődöm demagógiától. Nagy Ottó Udvardy Gyula párizsi vázlatkönyvéből. Emberebb arcú táj Nád zizzent itt a tó körül még harminc év előtt, glédában grófi almafák álltak s bolyhos mezők. Diósd felé, a domb alatt a girbe-görbe út, mint kushadó, borzas kuvasz, alázatban lapult. Az erdő szélén tábla állt, büszkén és ridegen: a szent ligetbe — hirdette — nem léphet „idegen”. S most nézz körül, tiéd a táj, gyümölcsfák erdeje áraszt el dombot és lapályt, s a forrás csermelye csövekben árad lefelé, s áldását ontja ott, hol rossz kutakban évekig csak zord halál lakott. S hogy újra erdő. s lomb legyen ott fönn a dombokon, csak rajtad múlik, emberem, s összefogásodon. S habár a nedves, rossz lapályt — kellett a pénz nagyon — eladta sorra már a gróf, itt fönn a dombokon még évek múlva is tilos világ volt és a nép nem kaphatott jó levegőt, fényt s lombot semmiképp. Nézd, arra lenn a két üzem őrzi új életed, mint két munkásőr, úgy vigyáz a népes táj felett. Ezernyi gépe, mint a szív zúg egyre csak tovább, s a homlokán ott láthatod az ember csillagát. Emitt kórusban traktorok új daluk zengetik; együtt él munkás és parasz nap mint nap hirdetik. Vésd hát eszedbe múltada* jövődet ne feledd: tiéd a táj, tiéd az arca, és egyre emberebb. Csurka Zoltán íau kellene Megcélozni a legszebb álmot, komolyan venni a világot. Teljes erőből, mindkét vállal birkózni minden akadállyal. Mindig szeretni és remélni: így érdemes a földön élni. Papp László Talpra szökkenni virradatra és elfáradni alkonyaira. Dolgozni, égni, mindig adni, a végső percig nem lohadni. Építeni, szép, tiszta hittel, együtt nőni az épülettel.
