Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-11 / 162. szám

*. oldal 1965. Július 11, vasárnap Kényszerű rögtönzés A főnök fegyenc volt, as alvesér pribék De Gaulle nem hajlott az alkura EGY HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN EDDIG a különböző dél-vietnami diktátorok sűrűn változó helycseré­je világosan tükrözte az Egyesült Államok kalózpolitikájának tarthatat­lanságát. De most már az amerikai nagykövetek helycseréje szintén megmutatja: Washington dél-vietnami pozícióit elsősorban a katonai ku­darcokat tetéző politikai bizonytalanság jellem­zi. Kényszerű rögtönzésre utal az a legújabb hír is, amely szerint Taylor helyére ismét Cabot Lodge-t nevezték ki saigoni nagykövetté. Ennek a sakkh ázásnak háttere részben az, hogy a mos­tani dél-vietnami ,.vezető” — aki sommásan így jelölte meg programját: „politikai eszményké­pem Hitler Adolf” — úgy látszik az eddiginél jobban élvezi az amerikaiak bizalmát. A Fehér Házban úgy vélik, nincs szükség Dél-Vietnam- ban a tábornok-nagykövet Taylor jelenlétére, ö minden valószínűség szerint majd Washington­ból irányítja a dolgokat. Ezen túlmenően vilá­gossá vált, hogy Taylornak különböző személyi ellentétei támadtak a Dél-Vietnamban állomá­sozó amerikai katonai csapatok főparancsnoká­val, Westmoreland generálissal. A személycse­rék azonban nem változtatnak a lényegen. A MÄSIK neuralgikus pontról, Dominikáról szintén újabb felháborító hírek érkeztek az el­múlt héten. Santo Domingóban zsúfoltak a bör­tönök és az Imbert-junta vérengzéseiről az Amerikai Államok Szervezetének bűnügyi szak­értője is beszámolt. Többek között kijelentette: „Éjszaka állandóan holttestekre bukkantak a börtönök közelében. Csak egy napon 50 elfogott személyt végeztek ki.” Vessünk ezek után egy pillantást az Imbert-rezsim egy-két vezető po­zícióban levő figurájára. Magát a főnököt, An­tonio Imbertet közönséges bűncselekményekért „karrierje” kezdetén 12 évi fegyházra ítélték. Az alvezér, Elias Wessin a harmincas évek kö­zepén belépett az amerikaiak által támogatott Trujilló diktátor hadseregébe és egyike volt azoknak a pribékeknek, akiknek a vezetésével 1937-ben Dominikában 30 000 munkást végeztek ki. A sorban a harmadik. Zeller tábornok, akit még legközelebbi munkatársai is zsaroló, kor­rupt gazembernek.».faxiWty,, .Úgy véljük ezek­hez az életrajzi adatokhoz nem kell kommentár. MOZGALMAS események zajlottak az elmúlt napokban a nyugat-európai fron tszak aszón is. A legszembetűnőbb a Közös Piac válsága, mely­ről a nyugati hírmagya­rázók is úgy írnak, hogy drámai szakaszba érke- zett. Franciaország ki­mondta a Közös Piac teljes bojkottját, képvise­lőit visszahívta az egyes szervekből. A szakítás közvetlen oka, a mezőgazdasági problémákra vezethető vissza: Párizs és Bonn nem tudott közös nevezőre jutni, az ún. agrárpénztár kér­désében. Ez egy közös kassza, melynek lényege, hogy azok a tagállamok, amelyek a Közös Pia­con kívülálló országból hoznak be agrártermé­ket, ide fizetik be a világpiaci árak és a Közös Piacon belül érvényes magas árak közötti kü­lönbséget. Tekintve, hogy a legtöbb mezőgazda- sági terméket Nyugat-Németország hozza be, a főexportőr pedig Franciaország, a közös kassza legnagyobb terhét Bonn viselte. Tévedés lenne azonban, ha úgy vélnénk, hogy Nyugat-Német­ország eddig is önzetlenül vállalta az áldozatot. Abban reménykedett, hogy benyújthatja az el­lenszámlát és Párizs majd hajlandónak mutat­kozik az olyan jellegű nyugat-európai politikai unió létrehozására, amelyben végső fokon az amerikaiaké lenne a döntő szó. Erre az alkura de Gaulle nem hajlott. A francia elnök a jelen­leginél is jóval szűkebb keretek közé igyekszik szorítani az Egyesült Államok befolyását Euró­pában. Ahogyan azt az elnökhöz közelálló kö­rökben leszögezték: „Európa vagy európai lesz, vagy nem lesz Európa.” De ennél is továbl: mentek. Párizsi mértékadó helyen kifejtették: „Az Egyesült Államok Vietnamban és Latin- Amerikában olyan politikát folytat, ami egy­szerűen kikényszeríti Európát, alakítsa ki saját független és természetesen, jobb politikai vonal- vezetését.” Világos: a nemzetközi események között megvan az összefüggés, a dél-vietnami és dominikai amerikai kalandorpolitika kihatása Brüsszelben is érződött, amikor minden eddigi­nél jobban megingott az európai Közös Piac egyensúlya. EZEN A HÉTEN nyílt meg Helsinkiben a bé­kéért, a nemzeti függetlenségért és a leszerelé­sért összehívott világkongresszus. A vázolt ese­ményekből kitűnik: a tanácskozás gond terhes napokban ült össze és a vendéglátó fipn kor­mány miniszterelnöke, Virolainen szavai való­ban helytállóak: „Még soha nem volt olyan szükség a béke erőinek. mozgósítására,. mint, most.” Mongólia ünnepe Mongólia viharos történel­me során sok változást ért meg, de az 1921. július 11-i forradalom egy addig isme­retlen minőségi elemmel emelte különleges rangra ezt a változást: a nép forra­dalma volt. Olyan forrada­lom, melynek tömegei azzal a perspektívával indultak harcba, hogy megszüntetik a külső és belső elnyomást, a kizsákmányolást, és olyan társadalmat hoznak létre, amely minden tagjának biz­tosítja az anyagi és kulturá­lis felemelkedést. S hogy en­nek a célnak az elérése mi­lyen hatalmas erőfeszítéseket kívánt a mongol néptől, azt ezekből a hihetetlenül elma­radott gazdasági és kulturá­lis viszonyokból mérhetjük le, amelyek Mongóliát a for­radalom előtt jellemezték. A hatalmas — másfél millió négyzetkilométer — területű ország egyetlen gazdasági ága a történelem előtti vi­szonyok között nomád állat- tenyésztés volt, ipari üzemei az országnak egyáltalán nem voltak, az ásványi kincsek kiaknázatlanul hevertek, az analfabétizmus példátlanul magas — 99 százalékos — volt. Ma Mongóliának saját ipa­ra, szocializált mezőgazdasá­ga van, az ország belépett a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsának tagországai közé, megkezdődött a rend­kívül gazdag ásványi kincsek kitermelése. Fellendült a kül­kereskedelem és az ország exportjának 30 százalékát ma már a kész és félkész gyárt­mányok teszik ki. Az analfa­bétizmus uralma a múlté, ma már minden lakótelepen van iskola, évről évre mind na­gyobb számú egyetemet vég­zett szakember kezdi meg munkáját az ipar, a mező- gazdaság és a kulturális élet különböző területein, a kor­szerűen felszerelt kutatóin­tézetekben. Mongólia évről évre széle­sebb körben teremt kapcso­latokat különböző országok­kal, természetesen elsősorban a szocialista országokkal, de az utóbbi években felvette a diplomáciai kapcsolatot egy sor olyan tőkés állammal is, amelyek eddig nem ismer­ték el. Mongólia az ENSZ- nek és egyre több nemzetközi szervezetnek a tagja, kap­csolatait állandóan fejleszti. A mongol nép nagy utat tett meg nem egész félévszá­zados felszabadulása óta, s győztes forradalma 44 éves évfordulóján köszöntjük a testvéri mongol népet, és to­vábbi sikereket kívánunk szocialista építőmunkájához. Átadták az Arany Csillag-érmet „Kötelességünk az éberség Brezsnyev beszédet mondott Leningrádban MM LENINGRAD (TASZSZ) Leningrádban, az akadémiai opera- és balettszínházban szombaton ünnepélyes keretek között nyújtották át a hős vá­ros dolgozóinak az Arany Csil­lag-érmet, amellyel a hitleri Né­metország fölött aratott győze­lem 20. évfordulója alkalmából tüntették ki Leningrádot a 900 napos blokádban tanúsított hő­sies helytállásáért. A kitüntetést Leonyid Brezs- nyev, az SZKP Központi Bi­zottságának első titkára adta át beszéd kíséretében. Beszéde elején Brezsnyev megemlékezett Leningrád né­pének hősies kitartásáról és ki­jelentette : — Ma a leningrádiak az egész szovjet néppel együtt teljes jog­gal elmondhatják: az az ügy, amelyért hazánk hős fiainak milliói harcoltak és életüket ál­dozták, diadalmaskodik. Emlé­küknek legjobban a kommu­nizmus építésében elért sike­reinkkel, a kommunizmus le­endő győzelmével adózhatunk. Brezsnyev ezután a mezőgaz­dasági és ipari kérdésekről szólt. Az utóbbival kapcsolatban el­mondotta: Az SZKP Központi Bizottságának Elnöksége úgy határozott, hogy összehívja a Központi Bizottság plénumát, az ipar munkájával kapcsolatos kérdések megvitatására. Be­szélt arról, hogy a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom kö- *elgő 50. évfordulójára méltó­képpen fel kell készülni. Brezsnyev a nemzetközi hely­zetről szólva kijelentette: — Következetesen folytatjuk a különböző társadalmi rend­szerű államok békés együttélé­sére irányuló lenini politikát. Mindamellett számolnunk kell azzal a nyilvánvaló ténnyel, hogy az imperializmus erői, el­sősorban az amerikai imperia­listák — abban az igyekezetük­ben, hogy megállítsák a törté­nelem menetét és visszaszerez­zék elvesztett pozícióikat — egyre gyakrabban nyíltan, ar­cátlanul beavatkoznak más ál­lamok ügyeibe. Fegyveres pro­vokációkat szerveznek, közvet­len agressziós lépéseket hajta­nak végre szabadságszerető or­szágok ellen, s ezzel mindjob­ban kihívják a népek haragját, aláássák az egyetemes béke pil­léreit. Ilyen körülmények között kö­telességünk, hogy éberek le­gyünk, készen álljunk minden fordulatra. Minden tőlünk tel­hetőt meg kell tennünk hazánk erejének gyarapítására, az ösz- szes antiimperialista erők, a béke és a haladás összes har­cosainak aktivizálására és egye­sítésére, hogy együttes akciók­kal fékezzük meg az agresszo- rokat és hiúsítsuk meg tervei­ket. — A béke és a társadalmi ha­ladás ügyének sikere, a né­pek forradalmi és nemzeti fel­szabadító mozgalmának távla­tai sokban függnek attól, meny­nyire összeforrottak a szocia­lista országok, mennyire egy­ségesek a világ kommunista és munkáspártjai. Ezért az SZKP Központi Bizottsága, s ennek elnöksége elsőrendű feladatának tartja, hogy min­den lehetőt megtegyen a szocia­lista közösség összeforrottságá- nak, a világ kommunistái egy­ségének megszilárdítása végett. — Sajnos, vannak bizonyos nézeteltérések egyes pártok kö­zött a nemzetközi kommunista mozgalomban. Ez ismeretes. Az is ismeretes, hogy az imperia­listák saját érdekükben hasz­nálják ki ezeket a nézeteltéré­seket. — Mit kell tenni ilyen körül­mények között? Véleményünk szerint nem szabad mestersé­gesen élezni a fennforgó né­zeteltéréseket, hanem mindent meg kell tenni az együttes lé­pésekért, az együttes gyakor­lati akciókért az imperializmus és a reakció elleni harcban — — mondotta Brezsnyev. Koszigin Volgográdba érkezett VOLGOGRAD (TASZSZ) Alekszej Koszigin, az SZKP Központi Bizottsága Elnöksé­gének tagja, a Szovjet Minisz­tertanács elnöke szombaton Volgográdba érkezett, hogy át­nyújtsa a hős városnak az Arany Csillag-érmet, a fasiszta Németország fölött aratott győ­zelem 20. évfordulója alkalmá­ból. Magyar államférfiak üdvözlő táviratai JUMZSAGIJN CEDENBAL elvtársnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Mon­gol Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének ZSAMSZRANGIJN SZAMBU elvtársnak, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnöksége elnökének ULAN BATOR Kedves Elvtársak! A Mongol Népköztársaság nemzeti ünnepe, a mongol népi forradalom 44. évfordulója alkalmából szívből jövő üd­vözletünket küldjük önöknek és a testvéri mongol népnek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, az El­nöki Tanács, kormányunk és a magunk nevében. A magyar nép nagyra értékeli a testvéri mongol népnek a szocialista építőmunkában elért kimagasló eredményeit. Őszintén örülünk az országaink közötti sokoldalú kapcsolatok töretlen fejlődésének, mely jelentős hozzájárulás a szocialista országok együttműködése és a világbéke erősítéséhez. Nemzeti ünnepükön szívből kívánunk a testvéri mongol népnek további nagy sikereket az élet minden területén. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke KÁLLAI GYULA, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke Péter János külügyminiszter az évforduló alkalmából táv­iratban fejezte ki jókívánságait Mangalin Dugerszurennek, a Mongol Népköztársaság külügyminiszterének, a SZOT El­nöksége a Mongol Szakszervezetek Központi Tanácsához, a KISZ Központi Bizottsága a Mongol Forradalmi Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottságához küldött üdvözlő táviratot. (MTI) TüdőszanatAriumot pusztítottak el az amerikai gépek A pilóták orvosokat, ápolónőket géppuskáitok Az amerikai légierő szomba­ton folytatta a demokratikus Vietnam elleni kalózakciókat. Négy F—105-ös Thunderchief vadászbombázó ismét túlrepült Hanoi magasságán és a fővá­rostól 137 kilométernyire észak­nyugatra hidakat és középülete­ket támadott. A demokratikus Vietnam el­leni terrortámadások egyik leg­szörnyűbb eseményéről számol be a Vietnami Tájékoztató Iro­da legutóbbi jelentése. A hír­adós szerint az amerikai gépek csütörtökön nagy mennyiségű bombát szórtak le Thanh Hoa tartományi székhely külvárosá­ra és teljesen szétromboltak egy tüdőszanatóriumot. A kórház betegei és orvosai közül negy­venen vesztették életüket és igen sokan megsebesültek. A létesítmény a VDK három leg­nagyobb tüdőgyógyászati sza­natóriumának egyike volt, tel­jesen nyílt terepen feküdt, s az épület tetején, valamint a fő­kapun hatalmas, vöröskeresztes zászló lengett. A kórház szom­szédságában lakók közül is hú­szán meghaltak. Ötven lakó­épület megsemmisült és hatszáz ember vált hajléktalanná. Az akcióban részt vevő gépek pi­lótái különös kegyetlenséggel jártak el. Amikor az életben maradt orvosok és ápolónők kétségbeesetten kimenteni igye­keztek a betegeket a füstölgő, omladozó kórházépületből, a gé­pekről géppuskázták őket.

Next

/
Thumbnails
Contents