Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-09 / 160. szám
1965. július 9, péntek 3. oldal eddigieknél kissé aktívabbak, bátrabban politizáljanak, hirdessék a párt szavát... M eg olyan jól esne, ha nemcsak én jelentkeznék mindig, hanem engem is megkeresnének egy kis eszmecserére a pártcsoportom tagjai. Persze, tudom, hogy ez sem megy magától, e célból is van mit tennem. De... Rövid beszélgetésünk közben többször is előbukkant a „de” szócska, amely után befejezetlen maradt a mondat. Kimondatlanul is érezni lehetett a fiatal pártbizalmi gondolatait: pártmunkájának végzése közben olykor akadnak nehézségei. S bizonyára szívesen hasznosítaná az idősebb, tapasztaltabb kommunisták módszerbeli tanácsait. Hiszen az ő nevelésük. S ilyen elvtársak akadnak a pártcsoportjában is. Az ifjú orvosnemzedék nevelője esi szülészeti klinikáról Kecskemétre. 1952-ben „Érdemes orvos” kitüntetést kapott. Munkája mellett a közéletben is tevékenykedett. Pécsett alapító tagja és titkára volt az orvosszakszervezetnek. Mozgalmi tevékenységét Kecskeméten is folytatta. Több mint tíz éve az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet Bács-Kiskun megyei Bizottságának elnöke. Tagja a megyei pártbizottságnak, valamint a kecskeméti városi párt- bizottság mellett működő egészségügyi bizottságnak. Aktívan kiveszi részét a TIT egészség- ügyi szakosztályának munkájából. Legnagyobb odaadással azonban mindig a gyógyítómunkát végezte. Orvosi körökben nagyra értékelik a megye és a város egészségügyének fejlesztése érEgyüttes felelősség A mi világunk embere tisztességesen akar élni, hiszen jól tudja, hogy igazán és tartósan boldogulni csakis úgy lehet. A szocializmus építő embere nagyon vigyáz tiszta lélkiismeretére, vigyáz arra, hogy tiszta legyen a keze. Ellenségeink sem tagadhatják, hogy a mi világunkban a szorgalmas, megbízható ember megleli a helyét. Nálunk sem kísért a munkanélküliség réme, s aki a közösen vállalt feladatok teljesítéséből derekasan kiveszi a részét, nem szorul arra, hogy tisztességtelen eszközökkel próbáljon anyagi előnyökhöz jutni. A gyakorlat sajnos, néha szolgál olyan példával, melyből kiderül, hogy nem mindenki érti meg ezt az igazságot. Nálunk is akad még néhány, gyenge jellemű, erkölcsileg fogyatékos ember, aki képtelen ellenállni a csábító lehetőségeknek. Dolgozhatna, élhetne úgy mint társai, gyarapodhatna becsületes munkával is, de a mohóság, a szerzési vágy, a régi harácsoló erkölcs maradványai olyan erősek benne, hogy az első kísértésre megtántorodik. Nemrégiben például egy tsz- elnök, s a főkönyvelője ügyében hirdetett ítéletet a járás- bíróság. A vád súlyos volt: közös vagyon hűtlen kezelése. S a tárgyaláson beigazolódott: az elnök és a főkönyvelő valóban összejátszottak, meglopták a közösséget. Különösen az elnök bűne volt súlyos. Beosztásával, lehetőségeivel visz- szaélve, jogtalan pénzeket vett fel, építőanyagot tulajdonított el a szövetkezet készleteiből, hogy családi házat építsen, s szórakozásairól se kelljen lemondania. Az eset hetekig tartó vihart támasztott a tsz-ben, sok vitára, veszekedésre teremtett alkalmat. Volt, aki szemrehányásokkal illette társait, amiért nem hallgattak rá idejében, hiszen ő felhívta a figyelmet az elnök körül sűrűsödő nyugtalanító jelekre. Másokat a csalódás rendített meg. Ők a tisztesség példaképének tartották az elnököt, aki mindig meggyőzően, hatásosan beszélt a közösségi életről, az egymásért vállalt erőfeszítések értelméről. S kiderült róla, hogy miközben másoknak az összefogásról, az egymásért vállalt áldozatok szépségéről beszélt, őt az önérdek vezette, saját hasznát hajszolta, harácsolt, jogtalanul felélte mások fáradságos munkájának gyümölcsét. * Az ilyen eset mindig meg- döbbenést kelt a közösségben. Még akkor is, ha szürke, jelentéktelen ember kezéhez tapad valami. Hát még ha a tisztátalan kéz gazdája maga a gazda, akit a jó szándékú, bizakodó többség állított posztjára, s akit az erkölcsi értékek, a tisztesség megtestesítőjének szeretne látni. Jelen esetben az is fokozta a gyanakvást, hogy az elnök jó néhány embert cinkosává tett, elnézte jogtalan szerzéseiket. Elnézte, hogy hallgassanak, s azért is, mert neki sem volt erkölcsi alapja ahhoz, hogy felelősségre vonja őket. Ezek a cinkosok nyugtatgatták a közvéleményt, amikor az visszásságot tapasztalt. Ok bizonygatták — a főkönyvelővel az élen —, hogy az elnök, ha elvitt is valamit, be is fizette az ellenértékét. A közösséget nem lehet sokáig kijátszani. A szól>eszédek vizsgálatot követeltek, s az elnök mind több embernek volt kénytelen előnyt ígérni hallgatás fejében. Csakhogy az emberek túlnyomó többsége nem kért a cinkosságból. A közösség megkárosítása, az önző harácsolás mélyen sérti erkölcsi érzékét, hiszen ezek a hitványságok gyökeresen ellenkeznek életünk alapelveivel. A becstelenség mindig dicstelen, de a tiszta kéz soha nem volt annyira elsőrendű követelmény, mint a mi társadalmunkban. A közösségi élet sodrában, ahol az értékek nagy bősége mindannyiunk közös tulajdona. S a közös értékért felelősek vagyunk egymásnak. A közösségi ember a gyalázat jelének tekinti a tisztátalan kezet, és annak gazdájával nem hajlandó egy tálból cseresznyézni. Kékesdi Gyula Megkezdték a sárgabarack exportját Tegnap útnak indították az első barackexportot Bécsbe. A következő rakományt már kajsziból állítják össze, amelynek szüretelését előreláthatólag a jövő hét elején kezdik meg. Az ízletes húsú kajsziból előreláthatólag 600 vagonnal exportálnak mintegy nyolc országba. Megkezdődött az Expressz-utazások nyári szezonja Kedvezményes feltételek — nagyszerű programmal A statisztika szerint a megyéből évről évre több fiatal utazik külföldi országokba. Hasznos, tanulságos szenvedély ez a mindinkább fellendülő világ járás, és hogy minél olcsóbb legyen, erről gondoskodik az Expressz Ifjúsági és Diákutazási Iroda, amely igen kedvezményes utazási feltételeket biztosít. Hová utaztak, és milyen külföldi utakra indulnak a megye- székhely és a kecskeméti járás fiataljai a következő hónapokban — erről érdeklődtünk a kecskeméti városi KlSZ-bizott- ságon, ahol külön társadalmi szervezet intézi az Expressz-uta- zásokkal kapcsolatos szervezési és egyéb tennivalókat. Július 14-én Kecskemétről 25- en indulnak Prága—Berlin— Potsdamba, az út 10 napos. Augusztusban pedig a következő utakat bonyolítják le: Prága —Karlovy-Vary (kilenc nap), Lipcse—Freyburg (nyolc nap), és Pozsony—Berlin—Trencsén (öt nap) — összesen mintegy 100 résztvevővel. További 20 ifjú Három asszony az árvízkárosultakért Szinte nincs egyetlen nap, melyen ne érkeznének híradások az áldozatvállalás, az emberség, a bajbajutottak iránt megnyilvánuló szolidaritás szép példáiról. Tegnap a kecskeméti járás három legkiválóbb háztáji baromfitenyésztő asszonyának értékes segítségét jelző híradása jutott el szerkesztőségünkbe. A bugaci Pallag Sán- dorné a múlt évi járási verseny első díjas háztáji baromfi- tenyésztője — aki maga is tíz gyermek édesanyja — ezer forint készpénzt ajánlott fel házkörüli jövedelméből az árvízkárosult családok megsegítésére. Ezenfelül felajánlotta, hogy az eredetileg szerződött 1300 liba helyett lEOO-at nevel fel és értékesít szerződésre, s 69 kilóval emeli toliértékesítési szerződését is — mert átérzi, hogy nemcsak anyagi segítségre van most szükség. Gondolt arra, hogy az árvíz sújtotta területeken élő asszonytársai az idén aligha tudják teljesíteni eredeti szerződésüket. A járási verseny tavalyi második helyezettje, a tiszakécskei Tóth Ferencné eredeti szerződésénél 10 százalékkal több liba és tojás, 50 százalékkal több csirke szerződésre való értékesítését vállalta és 150 tojás árával segíti az árvízkárosultakat. A harmadik díjas, özv. Kun Józsefné, jakabszállási baromfi- tenyésztő 15 százalékkal több pulykát, 30 százalékkal több csirkét nevel pótszerződésre, és száz tojás árát ajánlotta fék utazónak a Budapestről és Pécsről induló csoportokban biztosítanak helyet. A Kecskeméti Városi KISZ Bizottság mellett működő, Ex- pressz-utazásokat szervező társadalmi bizottságnál eddig 140- en jelentkeztek külföldi utakra, ezenkívül az idén még kb. 70 jelentkezést tudnak elfogadni az iskolákból, üzemekből, hivatalokból, gazdaságokból, vállalatoktól és az intézmények részéről. S hogy a további hónapokban sorra kerülő utazások iránt is nagy az érdeklődés, ez elsősorban a gazdag lehetőségekkel magyarázható. E szerint a fiatalok három napot tölthetnek Pozsonyban, részt vehetnek ötnapos magas - tátrai túrán (Csehszlovákia), 10 napot tölthetnek Varsóban és Gdyniában, vagy Kijevben és Odesszában. A Rügen-sziget és a Stralsund—NDK-beli út időtartama 12 nap, akárcsak a Drezda—Bad Schandau irányú utazásé. Végül említsük meg a december végén sorra kerülő varsó—krakkói Expressz-utazást, amely kilenc napig tart és kellemesnek ígérkező szilveszteri szórakozás is szerepel a program' . Pártmegbísatása: bizalmi dekében végzett tevékenységét. Eddig mintegy 20 tudományos munkát írt. Jelentős érdemei közé sorolják még, hogy nagy gonddal és szeretettel foglalkozik az ifjú orvosnemzedék nevelésével. Osztályáról sok, jó képességű szakorvos került ki, akik most rendelőintézetek, kórházak nőgyógyászatain dolgoznak, s nem egy közülük, mint vezető orvos működik. N. O. Újsághír: Kiváló orvos kitüntető cí- met és oklevelei kapott... dr. Bacsó Károly kecskeméti osztályvezető főorvos... Amikor felkerestem a megyei kórházban, főorvosi szobájában és kitüntetése iránt érdeklődtem, moso-* lyogva hárította el a kérdést. — A kitüntetést nekem adták át, de az egész osztályom, az ott dolgozó orvosok és a többi munkatársak jó munkája eredményének is tekintem. Ezután hosszasan beszélt a szülészeti, nőgyógyászati osztályon folyó munkáról, az orvosok, ápolónők tevékenységéről. Dr. Bacsó Károly 14 évvel ezelőtt került a péSzohef szerény, s már az első látásra is rokonszenves fiatalasszony Daróczi Vincéné. Két gyermek édesanyja, háziasszony, félműszakos állásban dolgozik a kecskeméti dohányelosztóban, s emellett most végezte el a közgazdasági technikum harmadik osztályát. A IV. kerületi pártszervezetben azonban nevének hallatán mindenki tudja: ő a területi pártalap- szervezet egyik bizalmija. Sőt, az egyik idősebb kommunista ezt is hozzáfűzte: „Darócziné már a mi nevelésünk. Fiatal párttag. 1962-ben vettük fel tagjelöltnek.” — Sőt, talán nem is volt egészen szabályszerű, hogy alig kéthónapos tagjelölt koromban a bizalmi funkció ellátásával tiszteltek meg az elvtársak — „árulkodik” önmagáról Darócziné. Hamarosan kiderül azonban e rendhagyó eset titka. A fiatal bizalmi párttagsági könyvében ugyanis a párttagsága keltén kívül más dátum is szerepel: „Munkásmozgalmi tevékenységének kezdete 1960.” — Férjem munkahelyi központja akkoriban Budapesten volt, de Kecskeméten tartózkodott állandó kiküldetésben. Ide is költöztünk. Pártszervezetileg pedig a IV. kerületbe került. Pártnapokra, különböző rendezvényekre gyakran elkísértem. A pártszervezetben olyarf családias volt a légkör, hogy hamarosan magam is belekapcsolódtam a munkába. Segítettem, i amiben tudtam. Nálunk ugyanis gyakran találkoznék az idősebb, nyugdíjas elvtársak klubszerű összejöveteleken. Ezek szervezésében szívesen vették az én segítségemet is. S egyszer csak azon vettem észre magam, hogy mennyire a párthoz tartozom. Kértem a tagjelölt-felvételemet és elfogadtak. Jószerint azóta vagyok bizalmi. Beszélgető partnerem most lesüti a fejét, az ujjaival játszik. Látszólag erre összpontosítja a figyelmét. Amikor újra megszólal, azonban kiderül: máson gondolkozott. — Őszintén szólva, elégedetlen vagyok a pártmunkámmal kapcsolatban, mert jóformán csak a tagsági bélyegeket juttatom el havonta a csoportom tagjainak. Igaz, nagyon lekötött a tanulás. De... gyakran gondolok arra: valahogyan tartalmasabban kellene csinálni;... S hogy ennek mi akadálya? Hamarosan megtudom, hogy a IV. kerületi pártszékházat nemrégiben újították fel. A munkálatok miatt elmaradtak a korábban eléggé rendszeresen megtartott havonkénti csoportértekezletek, egyéb összejövetelek, ahol a napi politikai feladatok megvitatása mellett gyakran szóba kerültek a kerület lakosságának örömei, gondjai is. Ez a tanácstagok segítése szempontjából is hasznos volt. Miért csak „volt”? Lesz is! Hiszen Daróczi Vincéné, a fiatal pártcsoportbizalmi máris azt ecseteli, hogy a felújított pártház ünnepélyes, ismételt birtokbavétele után miként kívánják a korábbinál is tartalmasabbá tenni a pártéletet. — Például: több olyan | nyugdíjas elvtársunk van, aki rosszul lát, nehezére esik az olvasás. Ezek számára újság- felolvasást rendszeresíteni. — Mert szívesen eljönnek, szívesen vennék... Vagy: van a csoportomban két idősebb kommunista, akik betegek, nem tudnak részt venni a taggyűléseinken sem. Őket ezentúl rendszeresebben tájékoztatom alapszervezetünk életéről, miről tárgyaltunk a taggyűlésen. Hiszen számukra tulajdonképpen én vagyok a kapocs az alapszervezet részéről. Szeretném azt is elérni, hogy a csoportom házi asszonytagjai legyenek az
