Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-04 / 156. szám

Nyájat tereltünk « nagyapámmal... Fején szalmakalap volt széles barimájú. Valahol Belényes alól a nyájat tereltük akkor Pankotának; , azon a nyáron. Jó botokkal, meg két szemes kutyával, s azzal a b^eskoros-talpas rideg juhásszal. Hogy is volt aznap: azon az éjen? már nem tudom, már nem emlékszem. ^ Talán csaik arra, hogy a vadzab akkor virágzott az útfélen. Meg arra: hogy a Bodó-tanyán borral, mosollyal, marasztalással — meg hellyel — kínált az a lány. S talán még az is aznap történt: hogy valahogyan tegnap este Pankotán s Belényesen túlról — valahol az emlékezetből — egy nyáj juh vonult Budapestre.;. — s az öreg gyalogolt elől. Fején Szalmakalap volt széles karimájú. S hogy velem szembe én is ott jöttem: aki voltam. Nagy bottal, két kutyával, s azzal a talpas öreg juhásszal. Vonultunk hát egy nyáj juhot terelve, át a Körúton, s keresztül rajtam, a vadzabillaíú emlékezetbe... Simonyi Imre rr BERLETJEGYZES ELŐTT... Mit ígér a jövő sziniévad Kecskeméten | HA EL IS| búcsúzott már a (színház a kecskeméti közönség- s tői, Baján, a megye déli részé- ; ban még nem zárta be kapuit. > A szokásos nyár eleji egyhóna­> pos program még javában tart. > Igaz ugyan, hogy jelenleg nem i elsősorban az évenként egyszer i visszatérő színiévad foglalkoz­tatja a bájaiakat, hanem a ve­szedelmes és hallatlanul ritka 1 tartósságú árvíz, de a hírek sze- < rint a közönség most is szere­lj tettel, várakozásteljes jóindulat­nál fogadta a színházat, amely \ az idei program hét legjobb ; műsordarabjával mutatkozik ott ; be. Az a körülmény viszont, hogy '< tulajdonképpen még be sem zárta kapuit, pontot sem tett az j idei évadra, nem jelenti azt, j hogy nem kezdődött volna már S el a következő évad technikai, > művészi és személyi vonatkozá- i sú előkészítése. | A JÖVŐ Evi| műsorterv el- !ső változatát csaknem egy hó­> nappal ezelőtt tárgyalta a me- j gyei kulturális bizottság, azóta | a Művelődésügyi Minisztérium > illetékes szervei is nyilatkoztak ) az új programról, úgyhogy a ] következő színiévad előmunká­TŰNŐDÉS írás van róla, bizonyíték, Nyolcvan évem telt e sárgolyón, Sok volt a harc, a hajsza és a kétség, Kevés a béke, tiszta nyugalom. Nyolcvan évből talán ezer óra, Mikor felettem felhőtlen az ég. Sütött a Nap, s a Kék Madár dalolta: Tiéd az élet, tiéd a messzeség. Kevés az Idők végtelenjén, Ha vágyad már az óceánra száll, Mikor hiszed: itt ül már a fészkén — Szívedbe zártad — az a Kék Madár, Hiszed, hogy a béke és a jóság Nemcsak szó, mi csalfán elrepül, De szikla, melyben megfogództunk Elszántan, híven, rendületlenül. Aztán felébredsz, őszült, vén szakállal, Mint Rip a kincses kék hegyek között, S az élet repül, harsogó dalával Könyörtelen — az el nem ért hegyek fölött. Dutka Ákos Az ünnepek bennünk lobognak Vagytok e úgy, hogy szombaton amikor két kézzel eltaszít magától a munka csak megálltok a gyár, a hivatal kapuja előtt és nem tudtok mit kezdeni magatokkal.? Vagytok e úgy, hogy amikor rátok tör ' az értelmetlen ünnep, a harangszóval felpántlikázott, hánytató kölniszagoktól bűzló vasárnap — ültök a tiszta szobában s alig várjátok a hétfőt, a keddet, a hétköznapokat? Az ünnepek bennünk lobognak ha az utcakövön, műhelyek üllőin cseng a kalapács, ha az áram kígyómarásától szisszen és felvonyít a villanymotor. Bennünk magasodnak az ünnepek remegő szökőkút-lombjai a malter- és mészszagú meztelen falak között, ahol a munka tenyeres-talpas asszonyával tervezgetjük a jövőt; a cédán szétterült mezőkön, ahol szenvedünk a parazsat okádó naptól s megmarják testünket a szelek sárkányai. Ezek a mi ünnepeink. De ha utcára visz bennünket az indulat akkor is a munka parasztosan nagy testű, de egészséges asszonyának hódolunk, érte vesszük tel új ruhánkat amit tőle kaptunk. Megértik-e ezt a kislelkű sopánkodók. akik a nyolc órából hatot ellógnak s aztán panaszkodnak, hogy nehéz építeni a szocializmust? Gál Sándor latairól már eléggé kialakult vá­laszok formájában számolha­tunk be olvasóinknak. Arra a kérdésre: mit tartogat az októ­ber 8-án induló új idény, teljes részletességű feleletet természe­tesen nem adhatunk. Annyit előrebocsáthatunk: a következő évben hat prózai bemutatót ter­vez a színház, és ugyancsak hat zenés művet visz színpadra. it. í | KÖZÖTTÜK | jó néhány ősbe­mutató, amellett, hogy néhány színházrajongók által jól ismert fnű is szerepel. Ezek közé tar­tozik a prózai program szerinti Lope de Vega, a nagy spanyo klasszikus drámaíró Hős fal című drámája, melyet több íz­ben is felújított már a fővárosi színházak egyike-másika. Terv­be vette a színház a két évvel ezelőtti nagy budapesti sikeren felbuzdulva Tennessee Williams: A vágy villamosa c. drámáját, és szóba került Shaw: Pygma­lion című vígjátékénak műsorra tűzése is. Érdekes ősbemutató­nak ígérkezik a rádióváltozat formájában jól ismert és több ízben ismét lejátszott kacagtató magyar vígjáték, Gyárfás Mik­lós műve: a Kényszerleszállás. Az ismert író és drámaíró a színpadi változatot a kecskeméti színház felkérésére alkotta. Fel­merült Sós György: Köznapi le­genda című drámájának mű­sorra tűzése, és foglalkozik a színház Cocteau: Kétfejű sas című művével is. A prózai prog­ramban tehát, ha alternatív for­mában is, öt, illetve hat ősbe­mutatóra vállalkozik a színház. .. Első pillantásra a most vázolt program ismét njaxLmalistának tűnik, már ami az_őshenaiijatók. számát illeti, úgyhogy minden­képpen rá kell szánnia magát a színháznak a tervben szerepló művekkel kapcsolatos előkészí­tés tavalyinál alaposabb meg­szervezésére, és úgy hisszük, he­lyes, ha azt javasoljuk, csak a legjobbakat válasszák ki a be­mutatásra felkínált művek kö­zül. Emeljék magasabbra a mér­cét mind a művészeti előkészí­tés, mind pedig a válogatás te­kintetében. |A ZENÉS | program kerülne szerint Hervé: bemutatásra Lili című nagyoperettje, Jacobi: Sybillje, Lehár: Cigányszerelem című operettje és Sardou: Szó­kimondó asszonyság című víg- játéka, amely most, prózai pá­lyafutása után Polgár Tibor ze­néjével felfrissítve bevonul a zenés darabok sorába. Szerepel még a tervben a Franciaország­ban élő, kitűnő magyar szárma­zású zeneszerző, Kozma József legújabb számaival a Vörös posztó című zenés vígjáték, melynek szövegét Kristóf Károly írta. Tervbe vette az igazgató­ság a nálunk szinte már házi szerzőnek számító Horváth Jenő új zenés víg játékát. Címe: Nézd meg az apját. A librettót Oláh Margit, a verseket Romhányi József írta. Vagylagos formában szerepel a műsortervben a Ki­hajolni veszélyes című operett is. Az az érdekessége, hogy a felszabadulás előtti évekből jól ismert zeneszerző, De Fries Ká­roly legújabb slágereit köti cso­korba. A zenés darabok között tehát két, illetve három ősbe­mutató lehetőségével számol a színház. Bornemissza László: Részlet a Suomi sorozatból. ) VALÓBAN I igaz; nagy mű­vek felbukkanásához elengedhe­tetlenül hozzátartozik, hogy mi­nél több próbát tegyenek a szín­házak, minél több művet vigye­nek színpadra, hiszen ezzel bő­vül a válogatás lehetősége, fel­színre kerülhetnek friss, új, ér­tékes tehetségek. Ezen csak nyerhet a magyar drámairoda­lom. De semmi módon sem len­ne értelme, ha válogatás nél­kül — csak azért, mert új — selejtes művek tömegével árasz- ! tanák el a dramaturgiák a szín­házakat, s olyan dömpinget te­remtenének, amely nem áll arányban a bemutatásra kerülő művek értékével. Ez óhatatla­nul színvonalcsökkenéssel jár­1 hatna együtt, mint ahogy annak a veszélye fenyegetett már az elmúlt évadban is. | A MÜSORTERyBÖL | olyan központi megfontolás körvona­lai bontakoznak ki, mintha a színház az idén általában köny- nyebb műfajú darabok, vidá­mabb hangvételű, kisebb sze­mélyzetű műveket állítana mű­sora középpontjába. Ebből a megfontolásból kiin­dulva hagyta el például a prog­ramból Shakespeare-t, holott a színházunk maga teremtette szép hagyománya volt, hogy minden évben bemutatja a nagy angol drámaíró egy-egy művét. Ennek hiányát 'inkább fájlaljuk, hiszen visszaemlékez­ve a mi kis, évenként egy-egy darabbal gyarapodó Shakes- peare-ciklusunkra, elmondhat­juk, mindenik bemutató igazán élményszerű, művészileg jól ki­dolgozott 'produkció volt, a színház jó hírét csak erősítette. Fiatal rendezőink közül bizo­nyára bármelyik szívesen . vál­lalkozott volna egy ilyen érté­kes rendezői feladat megvalósí­tására. 1 »V' És hát az sem válna a szín­ház kárára, ha a klasszikus ma­gyar színpadi irodalom egy-egy elfelejtett alkotását felelevení­tené időnként. Emlékezzünk csak vissza az egyetemi színpad külföldi sikerére. A Karnyóné, a nemzetközi közvélemény előtt is igen szép elismerést aratott. | A MAGYARl színpadi múlt bizonyára a kecskeméti színház­nak is kínálna értékes, felújí­tásra, megismertetésre méltót. Példaként állhatna előttünk a Szovjetunió, a baráti népi de­mokráciák színházi élete, mű­vészeti politikája, amely elsőren­dű feladatok között tartja szá­mon a nemzeti drámaírás érté­keinek állandó felszínen tartá­sát. Arról is lehetne néhány szót ejteni, nem adott-e az európai politikai dráma olyan alkotást, amelynek bemutatására éppen úgy felfigyenének, mint ahogy óriási együttérzést keltett azOp- penheimer-ügy nemzeti színházi műsorra tűzése a fővárosi idény legvégén. | A SZOKÁSOS I év végi sze­mélyi változások is érdemelnek néhány szót.' A hírek szerint tehetséges, fiatal, most végzett színészek egész sora szerződött Kecskemétre, köztük a Makran­cos hölgy Petrucchiója, Szilágyi Tibor, Kecskeméten játszik a következő évadban a filmekből jól ismert Moór Mariann, Fodor Z sóka, Gönczöl András, Tóth Sándor. Színházunkhoz szerző­dött Miskolcról Földessy Margit, a Déryné Színháztól pedig Ba­logh Győző. Megválik a társulattól Koncz Gábor, Szegedi Erika, Agárdy Ilona, Pathó István, Móricz Ildi kő és Tihanyi Tóth László. Szó nokra szerződött Lovas Edi rendező. , T. . Csáky Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents