Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-25 / 174. szám
A fosztogató MERRE INDULNAK... Két évvel ezelőtt egy nyári napon Tóth Lászlóné helvéciai lakos a szekrényben keresgélve azt vette észre, hogy a ruhaneműk megszaporodtak. Hiába törte a íejét, nem tudta megállapítani azok eredetét. Amikor a térje hazament, az asszony megkérdezte tőle, nem tud-e az idegen ruhákról. A férfi nem vallotta be az igazságot, hanem ajándékot emlegetve elterelte a figyelmet a kérdésről. Hamarosan azonban újabb kombinék, férfiingek kerültek a szekrénybe, de az asszony most már nem is kérdezte honnan származnak. A bíróságon azt akarta elhitetni, hogy ő nem tudott semmiről, pedig ennek az ellenkezője volt az igaz. Tóth László ugyanis csomagokat fosztogatott s ruhákat lopott. Tóth már több mint tíz éve dolgozott a MÁV-nál. Először mint vonatfékezőt alkalmazták, majd feladatul kapta a darabáruk kísérését, de hozzá tartozott a csomagok ki- és berakása is. Munkájáért tisztességes fizetést kapott. Keresete mindig felül volt az 1600 forinton, de szépen keresett a felesége is, aki a Helvéciai Állami Gazdaságban vállalt munkát. Ennek ellenére Tóth visszaélve a bizalommal, kihasználva az alkalmakat, több esetben arra vetemedett, hogy felbontotta a külföldről érkező csomagokat és megdézsmálta azokat. Kecskemét és Kerekegyháza között teljesített szolgálatot. A csomagok címzettjei nyilván észrevették, hogy súlyhiánnyal érkezett a küldemény. A harmincnégy éves fiatalember annyira belemerült a fosztogatásba, hogy 1963-tól kezdődően 1964. december 7-igs amikor letartóztatták, összesen 14 ezer 716 forint értékű különböző ruhaneműt lopkodott össze. Volt olyan csomag, amelyikből több mint ötezer forintra becsült holmit vett ki. A bíróság a napokban fejezte be a fosztogató és felesége ügyének tárgyalását. Az ügyészség vádiratával egyezően bűnösségüket a társadalmi tulajdont károsító egyrendbeli folytatólagosan elkövetett lopás, illetve az asszonynál ezzel kapcsolatos orgazdaság bűntettében állapította meg. A Tóth házaspár — elsősorban a férj — bűnös magatartásával nem csupán anyagi jellegű kárt okozott. Cselekményével a darabáru kísérő erkölcsi kárt is okozott elsősorban a Magyar Postának, de a MÁV-nak is. Tóth Lászlót ezért egy évi szabadságvesztésre ítélte, Tóth Lászlóné pedig hat hónapot kapott, de ennek végrehajtását három évi próbaidőre feltételesen felfüggesztették. G. S. Körülbelül 25—30-an várakozunk a kecskeméti munka- közvetítő iroda ajtaja előtt. Az újonnan érkezők hangosan betűzik a fekete táblára krétázott szöveget: munkalehetőség nőknek: Konzervgyár, férfiaknak: építőipar, ZIM, bányászat. — Tudja, én most dolgozok majd először. A férjem azt mondta, hogy amíg ő a kezét meg tudja mozdítani... de új bútort szeretnénk... kombináltál .. — hallom a hátam mögül — csak úgy félfüllel. Figyelmem ugyanis az a 30 év körüli férfiú köti le, aki a vaskorláton trónolva „oktat” néhány fiatalembert: — Az építőipar nem üzlet fiacskáim. Kevés a dohány. A bányáról meg jobb ha nem is beszélünk. Beszakad az akna és. .. (keresztet rajzol a levegőbe). Különben is ott túl sok a meló. Hallgassatok rám, ha jót akartok — fogja suttogóra a hangját — csak üttessétek be a pecsétet és aztán álljatok tovább. Ha pecsét van. akkor senki sem kötözködhet. Egy kis maszek meló meg mindig akad. A fiúk szemmel láthatólag jól szórakoznak, de ahogy időnként összekacsintanak, abból látom, hogy nem veszik komolyan a „dörzsölt” szónokot. 1. Tőtti rajzos kő (nmen tár lók mellett ülő kartársnők egyre reménytelenebből ismételgetik: — Csak sorban kérem! Egyszerre legalább hat felől zápor óznak a kérdések: — Mennyit fizetnek?... Csak őszig?... Állandóra nem lehetne?. .. Napközi van?... Jól főznek a konyhán?... — Akik munkakönyvét váltanak, azok ide jöjjenek! —emeli fel a hangját a szoba túlsó végén levő kartársnő. Hárman sorjáznak elé. Két 18 év körüli lány és egy hasonló korú, magas, vállas fiú. 2. A folyosón utolérem őket. Egy ablakmélyedésbe húzódva forgatják a nyikorgó fedelű, barna Nyílik az ajtó és a következő „eresztéssel” én is besodródom. Néhányan még itt maradtak az előzőek közül is és az íróaszta— Idegenforgalom (Endrődi István rajza.) könyvecskét. Szinte ünneprontó- nak érzem magam, sünikor melléjük lépve egy kis beszélgetést ajánlok: — Töltsük ki együtt — természetesen csak képzeletben — az első rublikát. De necsak a lehetőségeket „írjuk be” most, hanem a vágyakat, elképzeléseket is. A szőke kontyos Ilona összenéz komoly arcú kis barátnőjével, Ildikóval, aki — elértve a kérlelő pillantást — vállalja is a szószóló szerepét. — A Közgazdasági Technikum mezőgazdasági tagozatán érettségiztünk, idén. Még nem tudjuk biztosan hová megyünk dolgozni. Én szeretnék egy irodában elhelyezkedni itt, Kecskeméten. — Én meg ha lehet a könyvtárban — szól közbe nekibátorodva Ilona is. — De hiszen szakmájuk van, ha alapfokon is, de tanulták a mezőgazdasági könyvvitelt, tervezést. statisztikát. Miért nem helyezkednek él közös gazdaságban? Arcukról valami ilyesmit olvashatok le: Na, már ez is ezzel jön. Megint egymást biztatják — csak úgy tekintettel — és megint Ildikó szólal meg először: — Akkor, amikor mezőgazda- sági tagozatra jelentkezrtem, még azt hittem, jó lesz. Most másként látom. Nem tudnék kint, tsz-ben dolgozni. Itt akarok maradni a városban. Talán sikerül bejutnom a kórházba, adminisztrátornak. — És ha nem sikerül? — Akikor nem tudom... Majd apa is segít talán... Sok embert ismer. Megkockáztatva, hogy valamelyik tsz titkos megbízottjának vélnek majd, megpróbálom kipuhatolni miért idegenkednek a tálcán kínálkozó állástól. Nem sok ereménnyel. Azontúl, hogy a városban szeretnének maradni, Ilona is csak annyit tud felhozni a könyvtárosi hivatás mellett, hogy nagyon szeret olvasni. Amíg a lányokkal diskurálok, titkon Endre arcát fürkészem: vajon mit szól ehhez a bizonytalansághoz? ö azonban nem tesz megjegyzést. Csak akkor mosolyodik él egy pillanatra, amikor Ilona harmadszor ismétli: — Azért megyek könyvtárosnak, mert nagyon szeretek olvasni. A véleménynyilvánítást ügyesen elkerüli akkor is, amikor nyíltan nekiszegezem a kérdést: — Jó ez így? Inkább magáról beszél. Elmondja, hogy a bölcsészetre pályázik, magyar—német szakra. Ügy érzi, sikerült a felvételije is, de már ott, az egyetemen hallotta, hogy mennyivel tö' _> a jelentkező, mint a lehetőség. Felkészült tehát arra, hogy egy, vagy esetleg több évet is várnia kell. Most dolgozni akar. Ipari üzemben, vagy másutt. Gyűjt egy kis pénzt, vesz néhány ruhadarabot. Ez egyébként rá is fér. özvegy édesanyja elég nehéz körülmények között taníttatta eddig. Csak a legfontosabbakra tellett. — Távolabbi elképzelései? — Ha a mesebeli tündér ajánlaná fel, hogy teljesíti három kívánságomat, akkor háromszor is azt kérném, hogy taníthassak — válaszol mosolyogva. 3. Ezzel a szép, magabiztos válasszal talán be is fejezhetném a beszélgetést, illetve a riportot. Bennem azonban ismét megmozdul a kisördög és félig Endréhez, félig a lányokhoz intézve a szót megkérdezem: — Lehet, hogy a helyét most egy olyan ember foglalja el az egyetemen, aki a képesítés megszerzése után valami más pálya felé kacsint majd? Ildikó érzi a kérdés élét és a fiút megelőzve visszakérdez: — Mint például mi a technikum elvégzése után, igaz? — Igaz. — hagyom helyben. — Csakhogy a rubrika még nincs kitöltve — emeli magasra a nyitott könyvecskét. — És nincs kizárva, hogy mégiscsak valamelyik tsz neve kerül majd a „munkáltató” — címszó alá. Ilona — még nem túl nagy meggyőződéssel — de helyben- hagyólag bólint. Most már tényleg el lehet búcsúzni. Viszontlátásra. És hogy is mondják csak? Sok szerencsét! Békés Dezső A GÉPEMBER Nemrégiben készítettem magamnak egy elektronikus borbélyt. Úgynevezett emlékező automatáról van szó. Ismeretes, hogy az effajta gépeket meg lehet tanítani különböző bonyolult műveletek elvégzésére. Nos, én — megfelelő műszaki programozással — készülékemet borotválásra és hajvágásra tanítottam meg. Működésének lényege az, hogy a fotel támlájához szilárdan rögzített fej — általam előzetesen meghatározott — felületéről, fotocella segítségével a masina háromdimenziós térképet raktároz el jelfelfogói- ban, majd e térkép alapján igen rövid idő alatt megborotválja az embert, illetve haját a megfelelő fazonra levágja. ^ IS EMBER! Az első kísérlet kitűnően sikerült. A hajvágás 12 másodpercig tartott, a borotválás még rövidebb idő alatt s oly tökéletesen zajlott le, hogy nagyítóval sem lehetett egy szőrszálat felfedezni az arcomon. Másnap reggel azonban egy kis baleset történt. Róbert mester — így neveztem el borbélyautomatámat — négy másodperc alatt megstruccolta ugyan a bajuszomat, de egy csipetnyit bevágott a jobb fülembe. Bosszankodva szedtem szét a készüléket, a műszereimmel gondosan megvizsgáltam minden alkatrészt. Semmi hibát nem találtam. Arra a feltételezésre jutottam, hogy talán az én fejformám — a megfeszített szellemi munka következtében — annyit változik egyik napról a másikra, hogy ez túlnő az automata önkorrekciós lehetőségein. Elhatároztam, hogy egyidejűleg kipróbálom a gépet egy másik fejen is. Kapsza Jenő barátom a tudomány iránti önzetlen szeretetből vállalta ezt az áldozatot. Mikor először meglátta a borotvákkal, ollókkal felfegyverzett Róbert mestert, akire (vagy amire? Ezt döntsék el a nyelvészek!) pedig előzőleg egy bizalomgerjesztő piszkos fodrászköpenyt is húztam, kicsit megijedt. Mikor azonban közöltem vele, hogy a tudomány iránti önzetlen szeretetét alkalmanként 20 forinttal megtetéz- zem, lelkesedése megújult. Leültettem a székbe, rögzítettem a fejét és bekapcsoltam a készüléket. Róbert mester 10 másodperc alatt simára kopasztotta Jenő meglehetősen göröngyös ábrázatát és sehol sem vágta meg. Ez nem jelentett semmit, első alkalommal engem sem bántott a gép. Miután Jenő eltávozott, én ültem a helyére. A gép egy-kettőre megborotvált ugyan, de belevágott egy csipetnyit a bal fülembe. Másnap reggel az automata Jenőt három másodperc alatt borotválta meg és be is köl- nizte, jóllehet, erre nem is tanítottam. Utána nekem Róbert mester lenyisszantotta a fél bajuszomat és tonzúrát vágott a fejem búbjára. Így ment ez napokig. Jenőt osztályon felüli előzékenységgel szolgálta ki a készülék, engem össze-vissza kaszabolt. Pedig közben ismételten szétszedtem. Építettem bele egy centrifugális regulátort, hét termisztort, egy kapucsengőt, két miniatűr radart Semmi nem használt. Már idegekkel sem bírtam tovább s egy reggelen elkeseredve meséltem el Jenőnek, hogy mit művel velem naponta ez a gép az ő távozása után. — Itt csődöt mond a tudomány! — fejeztem be reménytelenül. Jenő barátom csodálkozva nézett rám, megcsóválta a fejét, s intett, hogy kapcsoljam ki az automatát. Aztán felszólított, hogy nyúljak bele a gépember fodrászköpenyének a zsebébe. Tele volt kétforintosokkal! Róbert mester rendszeresen kapott borravalót Kapsza Jenőtől, és — emlékező automata lévén — őt nem vágta meg! K. A. Gépesített kombájnssérű Teljesen gépesítették a kombájnszérűt a tataházi Petőfi Tsz-ben. Házilagosan készített betontartályokba hordják a gabonát, s azt onnan felvonó viszi a tisztítógépbe. A megtisztított magot fúvócsővel juttatják a magtárba, illetve a felvásárlótelepre induló vontató pótkocsijára. A gépesítés Somo- di Antalnak, a gépműhely vezetőjének elgondolása alapján született meg. A szérűn egyébként megállás nélkül halad a tisztítás. Az árpát már betakarították. 16 mázsás átlaggal fizetett. Az intenzív búza átlagtermése meghaladja a 18 mázsát, ám ugyanakkor az egyik 120 holdas tábláról több mint 25 mázsás holdankénti termést takarítottak be. A kombáinosok közül kiemelkedő — július 22-ig csaknem 55 vagonos — teljesítményt ért el Bodor László és váltótársa: Krisztin Mihály. SZK—4-es génükkel egv nap alatt több mint öt vagon szemet takarítottak be.
