Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-25 / 174. szám
Katona József, a filozófus 1820. november 15-ón jelent meg nemzeti drámánk, a Bánk bán. November 22-én a vicefiskálissá választott Katona József elfoglalta kecskeméti városi hivatalát. Tíz évig szolgálta hűséggel s hálával a várost, melytől drámájáért életében az első és egyetlen számottevő elismerést kapta. Orosz Lászlónak, a legújabban kiadott A magyar irodalom története című munkában közölt, minden eddiginél hitelesebb Katona-tanulmánya szerint a Bánk bán írójának kecs- kemáti éveiről kétféle kép él irodalomtörténeti köztudatunkban: „Egyik a törekvéseivel kudarcot vallott, kiégett lelkű ember életének komor színeit hangsúlyozza, a másik azt a viszonylag nyugodt és bőséges életet, melyet szülővárosa nyújtott neki. Ha a tárgyi adatokat tekintve igaz is ez a második kép, túlságosan is erősek ennek az önmagát annyira fegyelmezni tudós, szűkszavú, zárkózott embernek a feljajdulásai ahhoz, hogy ne az első képet fogadjuk el hitelesebbnek.” A magyar dráma atyjának halála után százharminc évvel végre akadt irodalomtörténészünk, aki az elveszett, megsemmisült, vagy eddig figyelembe nem vett adatok alapján vállalta, hogy megközelítő hitelességgel vázolja azt a kettősséget, melynek végletes ellenpólusai között, a nemzetre nehezedő Ferenc-kor önkényétől nyűgözve, a kecskeméti katolikus főügyész, Katona József vergődhetett. Az a Katona József, aki a Bánk bánt írta, aki saját vallomása szerint is egyként szenvedte át Bánk és Tiborc kínjait,, a drámaíró, korának egyik legképzettebb, forradalmár szellemű filozófusa, ki barátok, méltányoló társak nélkül a legsötétebb elnyomás idején, mint ennek az önkénynek hivatalos képviselője csonkig égett kecskeméti főfiskálisi hivatalában. Tíz évig vállalta a szerepet, hogy hivatalosan őrködik annak a társadalomnak rendje felett, melyről korában 6 fnondta ki a legsúlyosabb ítéletet. Tíz évig ítélkezett mint lázadó Bánk a Tiborcok felett. S ez nem komédia volt, ezt nem játszani kellett, de élni. Csoda-e, ha végül is megszakadt belé a szíve? Nagy divatja, s nagy keletje is van ma művek és alkotók átértékelések. Ügy érezzük, hogy a Katona József személye körül zajló, több mint százéves, sokszor szenvedélyesen fellobogó, az író forradalmiságát. szándékait hánytorgató viták után nem az átértékelés, hanem az alapvető, a kort, az író körülményeit, műveit becsületesen, maradéktalanul összegező értékelés hozhatja csak közelebb az embert és írót tulajdon zseniális alkotásához. Néhány sorunkban csak utalhatunk eddig alig figyelembe vett, éppen kecskeméti történeti művében kifejtett filozófiájára. A természetfeletti világszemlélet eredetét vizsgálva írja: „Az ember valamely nem esmért, csak képzelt tárgyról nem ítélhet fellyebb emberi elméjénél és mivóltánál.” Katona a vallás eredetéről szólva Lecke Értekezés az emberi értelemről című fő művének alapvető következtetését alkalmazza. Az ember által részekre szaggatott világegyetemről, a természet egészéről Spinoza monista materialista felfogása szerint nyilatkozik meg. A gyengébb és erősebb közti viszonyt taglaló társadalom- rajzában lehetetlen fel nem ismerni Rousseau Társadalmi szerződését. Katona a csak nála elképzelhető tömörséggel oly korban ad leszűrt, teljességre törekvő filozófiai rendszert, melyben nincs se magyar filozófia, se magyar filozófus, s melyről Sándor Pál a magyar fiolozófia ügyét hiányolva így emlékezik meg: „... nem a szerző képességén szenvedett hajótörést, hanem a fennálló cenzúraviszonyokon. És lehet, hogy a későbbi kísérletek is azért mondottak csődöt, mert íróik vagy túlságosan világosan látták ezeket az okokat, s visz- szariadtak a fennálló társadalom alapjait érintő, jogosultságát kétségbevonó tényezők feltárásától, vagy éppen e társada- lam alapjaihoz, a fennálló rendhez fűződő osztályérdekeik akadályozták az okok tiszta felismerését.” Amit Katona József „Szabados Kecskemét Alsó Magyar Ország első mezővárosa” című munkájában Vallás, szokás és polgári alkotása alcím alatt megírt, mindem szófukarsága mellett is teljes filozófiai rendszer. Hitvallás az író felvilágosult materialista szelleméről. Nem a tudományos szocializmus érveivel, hisz a mű megjelenésekor Marx is, Engels is gyermekek még, hanem úgy, ahogy azt a kor szabadgondolkodói vallották, kiknek nyomán Katona az ember öneszmélkedéséből indulva, eljut az osztálytársadalomban folyó kizsákmányolás megállapításéig, s annak a ténynek felismeréséig, hogy ebben a társadalomban, „ahol a’ hatalmasabb urává lett a gyengébbeknek ... a legerősebb nyomást az elkészített Vallásnak kellett megtenni.” Az, amit Katona leírt, összegezett, nem sajátja. Átvétele a magyar demokraták és jakobinusok közvetítette nyugati, polgári materialista filozófiának. Ahogyan azonban összegez, rendszert teremt, s ahogy elmegy a legvégső következtetésekig, az korában páratlan, egyedülálló. Hogy polgári irodalomtörténészeink az elmúlt száz év alatt nem figyeltek fel ezekre a megnyilatkozásaira, az éppen Katona mellett szól. Világos, csakis egyféleképpen értékelhető materialista tendenciájuk nem tűrte volna a poharazgató, vadászgató kecskeméti főfiskális polgárilag ártalmatlan portréjának kialakítását. Annál inkább kötelességünk nekünk, hogy végre minden vonásában tisztázzuk azt a Katona József-arcképet, mely nemcsak látszatában hiteles, de az író tulajdon hitvallása szerint is az, s mely egyedül méltó nemzeti drámánk zseniális szerzőjéhez. Nem átértékelés ez, csak tudomásulvétele és elismerése annak az örökségnek, melyet Katona ránkhagyott. Vorák József TRONG LU (Vietnam) 1911-ben született. Régebben az „új költésvt”-nek nevezett romantikus iskola legjelesebb képviselője volt, a orradalom óta a realizmushoz közeledik. TE VAQY A LAiJY... Te vagy a lány, ki az ablakon könykölsz. Én meg a világ felett száguldó felhő Őrjöngve kap a szél a hátára engem. Te meg bársonyos, selymes fészkedben maradsz. Csak olyan vagy nekem, mintha húgom ennél. Örök társam a bánitban, álom-szövésbi,... A szerelmed tiszta, mint a hegy hava, Mely ezernyi ősztől tündököl a csúcson. Ki mondta, hogy arnyi a varázsod. Hogy kínba lökheted az életemet? Ki mondta, hogy kinyökölj ablakodba. S szerelmes szívem rabságba fonjad? Ki nandui, hogy tly bűbájjal vagy áldoh, Hogy könnyed elmcssa a tavasz árnyait. Hogy szerelmet gyújthatsz magányos kertemben. És ezer álmodást szórhatsz álmaimra? Fordította: Bán Eriin Anyád Rosta Suhog fölöttem tanítás és vessző, magam vagyok a szigorú szerkesztő, s a rosta is csak én magam vagyok, kegyetlenül húzok és kihagyok, megvilágosul élményeim nyitja — az ifjúság, de nem térhetek vissza, átvilágít a hideg, tiszta nap, s a napnál jobban, éles indulat, s az indulatnál jobban az a vágy, hogy elmondhassam, mi a szomjúság, hogy hűségesen összefoglalhassam az igazat, mely fény az ablakokban, az igazat, mely szobánkban világít, a hallgatás homályos éjszakáit, s a fényeket a reggel tág szemében, míg legjobb szándékaim újraélem. Vészi Endre Aki jó vdt hozzád, az volt az anyád, Mjiden pllanatban gondolt ő reád. Ha sorsot megvadult, s látta, hogy elüt, FéL-etolt az útból s elé ő feküdt. Aki jó volt hozzád, az volt az anyád, Ha tízál, a lelkét terítette rád. Átveti terhedet, hogy azt ne te vidd, Símogíta sebed, sírta könnyeid. Hogyhí megbántottad — miért bántottad őt? Nem sít ő sohasem a szemed előtt. Nem hrgzott ajkáról soha-soha vád, Akihez :issz voltál, az volt az anyád. Fain Tamás Talán Az az óra tál, még járni fog. Elromlott, mái évekkel ezelőtt, öreg vekker, i>n is tudom, mikor vettük; ott volt-iár a lomok között. Most fiam vette >ártfogásba, és naponta, míg ,rt a délután, s az este — szerbey szét és össze, türelmesen múló vjk során. Mit ért hozzá? Biz^ hogy nem sokat. De szándéka előtt ighajolok, s ha győzi akarattal>jjszern jSt hogy az óra egyszer járni fog! Antalfy István POZITÍV HÖ£ K9ozitív hősnek ne- M vezzúk azt a figurát, aki drámáinkban, filmjeinkben a szocializmusért harcol, minket képvisel. A pozitív hős pompás fickó természetesen, és íróink, esztétáink jóvoltából egyre tökéletesebb lesz. Eközben bizonyos változásokon is átmegy, mert aki fejlődik, az változik is. A pozitív hőssel eleinte az volt a helyzet, hogy túl jól sikerült. Olyannyira eszményi lett, hogy a néző nem tudott magára ismerni benne. Illetve önmagát még csak felismerte hőseiben, de a szomszédját már semmiképpen sem. Nem jó, ha a pozitív hős eny- nyire pozitív hős — aggályoskodtak az okos szakemberek, és a hősből elhagyták a hősiességet. Színpadjainkon akkoriban a harmadik felvonásban ez a kötelező párbeszéd hangzott el: — És nem féltél? — kérdezték a hőstől, miután tettét véghez- vitte. — De igen! — felelt büszkén, s még a térdét is rezegtette, hadd lássa mindenki, nem azért hős ő, mert hős, hanem mert nagyon fél. így született meg drámáinkban a pozitív gyáva alakja, akinek gyávasága lelkes csodálatot keltett. Csak egy baj van vele. Túlságosan jelentős .volt a tetteiben is, meg az egyéniségében. Nem jó, hogy aki minket rendkívüli . dolgokra serkent. ennyire rendkívüli legyen — aggályoskodtak az okos szakemberek, s aggályaikat tett követte. így született meg a pozitív hős újabb változata, a pozitív szürke, aki annyira jellegtelen volt és jelentéktelen, hogy amikor bejött a színpadra, azt hittük, kiment. TV agyon jó figura volt ez a pozitív szürke, csak egy baj volt vele. Szürke, szürke, de sajnos, van esze! — aggályoskodtak az okos szakemberek, s mégse jó, hogy aki a pozitív tudatot képviseli, ennyire tudatos legyen. így született meg a pozitív hős újabb változata, a pozitív balga, akinek mindenkinél kevesebb esze volt. és mindenkinél több hite. Csak hitt, csak hitt a maga szent naivitásában, amiközben környezete bölcsen kételkedett. Nagyon jó figura volt ez a pozitív balga, ha csak kinyitotta a száját, máris mosolyogni kellett. Ám a hibák nála is kiütköztek. Túlságosan erős volt a politikai érdeklődése. Nosza, elvették a politikumát, és maradt egy biliárddákó a kezében. Két felvonáson át csak kontrafal- sot csinált mandinerrel, de amikor a harmadik felvonásban jöttek szólni, hogy fúrják a szocializmust, letette a dákót, és elmondta a nagy monológot, olyan nyelven, hogy a néző azt hitte. Fülig Jimmy t látja viszont a P. Howardtól. TV agyon kedélyes figura volt a pozitív dumás, csak egy baj volt vele. Duma ide, dákó oda. túlságosan erős az osztályösztöne! — aggályoskodtak az okos szakemberek, és nem jó az. ha egy osztályt olyan ember védelmez, aki ezzel az osztállyal kapcsolatot érez. Elmaradt tehát az osztályösztön, megmaradt a nemi ösztön. Hősünket most már csak az izgatta, hova feküdhetne, mert abban az ágyban, ahová akart, spéciéi már ketten feküdtek. Ez a figura már ■eppet sem volt pozi- \ hiszen mindent levágták belőle, annál Htívabb volt az író, a‘ negatív művéhez P°iv nyilatkozatot tét 'gy álltak a dolgok a legutóbbi idők amiicor kiderült, \ogy nem kell búsuld pozitív hős nem ,.2 eit csak át- alakulgzlupádon is, moziba js találkoz- hatunk^ár vele, az új vátijttai' amely nem rejj ismét rokonszem sőt vonzó lenni, és zméit nyíltan mehetni, és nem vívót mert nagyon is \etkezetes, és nem ^igyű. sőt nagyon is»Szes, és nem bukdá,^ mert minden si% neki. Mi tagadás, ságosan is eszményi ura ez. Mert megjnt nálunk a pozití\aszek. Eddig úgy. úgy tudtuk, hány : vesz- szük őt a szocümus- ba és nem, ö nket, és csak a nyaki^ön- ket vesszük te az eszményeinket ne de íróink, esztétáink,iy. vást kísérletezne £S a pozitív hős ieikgc — be kell látni —<m állhat meg. Nem is áll mia fejlődés. De megálz ember esze. Komlós Janó
