Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-25 / 174. szám
A nagyvállalat üdülője a hegyoldalban épült. — Üvegfalú, kiugró erkélyei a Balatonra néznek, s a felsőről rá is lehet látni a vízre. Innen csupa fény. káprázat a világ. Ügy érzi magát a pihenő, mintha valami óriási ragyogás közepében lebegne. Az alsóbb emeleten már „földközelben” van az ember. A távlatot lerövidítik a közbülső dombok ősfái. Modern is, romantikus is a hangulatos villa. Az U-alakban kapcsolódó épületfrontok betonozott teraszt zárnak közre. Ide — a szerpentinútról több rövid lejtőn át, s az őket összekötő negyvennégy lépcsőfokon lehet feljutni. Addig néhány keskeny sétány, udvarocska sorakozik egymás felett. Valamennyi kavicsos, homokos és színes virágszegélyekkel díszített. Egyiket dús bokrok, gyümölcsfák árnyékolják, a másikra akadálytalanul ontja tüzet a nap, a harmadikon liliputi cam- pingházacskák guggolnak. Legalul van a nagy homokos, füves, fás udvar — kis lubickoló medencével, hintákkal, röplabdahálóval. Itt játszanak legtöbbet a beutalt családok gyerekei. De az ő terepük a hegyoldal, a szikla, de még a nem éppen veszélytelen terasz- párkány is. A kisebbek közelében mindig ott vannak a mamák is. Szemük akkor is a csemetéken, ha olvasnak a piros-fehér lécű padokon. a fűre fektetett gumimatracon, vagy mikor fürdőruhában sütkéreznek a nyugágyakon. felgyújtják. Nem izgatják magukat a mind borsosabb megjegyzések miatt. ¥T z a szembenállás a nagy a~J többséggel a szalonnasütéssel egybekötött kirándulás napján érte el tetőfokát. A legeslegöregebbeket kivéve, akiknek a lába a hegymászást nem bírja mór, minden épkézláb ember „beszállt” enni-innivaló- val. Hontiék előkelőén, magyarázat helyett méla fintorral _£íŐv,‘ Itjj ÍZ' ülőn jelenség az anyák között Hontiné, a kissé dölyfös asszony. Naponta másmás, rikító bikiniben heveré- szik. Olajos-fényes arcát majd beborítja a divatos, kerek fekete napiszemüveg. Világos bőre pirosságát még feltűnőbbre gyújtja fehér-szőke haja. Száján állandó sértődöttség ül. Szinte megbotránkozás azért, hogy mások is lustálkodnak a közelében, hogy az ő Palikáján kívül Péter, Sanyi, Laci, Gabi meg egyéb nevű gyerekek is játszadoznak. Senki nem tudja, mire vág fel. Többen ismerik hallgatag férjét, aki egyik előadó a sok között. Egyébként sikerült rövid idő alatt általános antipátiát kivív- niok — maguk ellen. Ok mindig ellenkezőjét akarják annak, amit a többiek. Ha a társaság vacsora után inkább ultizni szeretne tv-nézés helyett, akkor ők leoltják a villanyt, és hárman, elkülönülten a műsort figyelik. A házaspárból árad ilyenkor az elégedettség, hogy mégis az történik, ami nekik tetszik. Máskor meg, pazar adások idején ők vonulnak be családi társasjátékokkal. Ezekhez még asztalokat is tolnak össze és — természetesen — a villanyt is vonták ki magukat ebből is. Midőn sötét este vidám hangulata ban hazatért a jónép, Hontiék a hatéves Palikával üzenték le, hogy „fel vannak háborodva”. A válasz az volt, hogy tüntetőén hangosabb lett a zsivaj és belenyúlt az éjszakába, jóllehet mindenki fáradtan érkezett. .. Ettől kezdve teljes bojkott alatt állnak Hontiék. Míg azonban a házaspár egyáltalán nem veszi tragikusan, hogy levegőnek nézik őket az üdülőben, a kisfiú annál inkább megszenvedi szülei beképzeltségét. Nem hancúrozhat kedvére a többiekkel. Három hinta van. de ha Palika olyankor ül fel valamelyikre, mikor más gyerek is ezzel szórakozik, anyja affektálva hívja el. — Szállj le! Ezektől tiszta piszok az a hinta. A gyerek csak sóváran lesheti, ha a többiek fára másznak — meggyezni. Fájhat a szíve, mikor pajtásai indiánosdit játszanak, rohannak, ugranak teraszról teraszra. Mióta mamája ilyesmitől is eltiltotta, úgy száguldanak el mellette, mintha nem is lenne a világon. Wedig a kisfiúk, kislányok nem olyan kegyetlenek, mint az apukák, anyukák, akik „vasfüggönyt” húztak maguk és Hontiék közé. Amikor csak lehet, igyekeznek maguk közé fogadni a csendes, tejfelhajú, fehér bőrű Palikát. Most is ép- p>en futballcsapatukba választották. Hontiné izgatott. Idegesen fordul hol egyik, hol másik oldalára a nyugágyon, de jó ideig nem szól. Végül csak nem állja meg. — Palikám, vigyázz az uj- jacskáidra! Tudod, hogy te zongorázni tanulsz. A fiúcska elbátortalanodik, csak lábatlankodik az ügyesek között. Kis idő múlva megint odaszól az anyja, miközben a játékban levő labdával egyenlő nagyságú másik labdát dob oda. — Nesze, itt a te labdád, ezzel játsszatok! Ez puhább gumiból van. nem sújt annyira. Tudod, ezt „Cseszkóból” hoztuk. .. A gyerekek unják a primitív nagyzolást. Visszagurítják a „külföldi” labdát, sőt egyikük Palikát is kitessókeli a csapatból. — Menj anyukádhoz! Te csak zongorázzál! A kisfiú lába alig engedel- mekedik. Dermedten áll meg anyja és a csapat között. Előbb halvány szája széle kezd keserűen rángatózni, aztán csak nagy könnyei hullanak. Nem mozdul semerre, csak két lecsüngő karja, ujjacskái moccannak az erőlködéstől, mely- lyel a hangos sírást visszafojtja. — Gyere ezektől a... ezektől a huligánoktól! — kel fel a nyugágyról Hontiné. Pipisked- ve, kényes szisszenésekkel lépeget fia felé a fűben. •Palika arca ekkor eltorzul. Még a fogát is vicsorgatja, dobbant jobb lábával, hisztérikus dühhel sivalkodni kezd. — Menj, menj innen! Soha, soha nem nyúlok a zongorához, tudd meg! Tudd meg. igenis! Azért is összeverem az ujjaimat, nesze, nesze! Hirtelen leveti magát a porba, üti-vágja két kis tenyerével a földet. Rúg, harap, mikor anyja gügyögve felemelné. A gyerekek abbahagyják a focizást. Többen elsom- fordálnák, fel a lépcsőkön. Mások téblábolva nézik, ahogy labdájuk aprókat pattogva gurul az ordítozó kisfiú felé. Mikor nekiütközik Palika vál- lának, az boldogan kap utána. Könnyes-maszatos képét elönti az öröm, amint feláll vele. Két vékony karjával úgy szorítja magához, mint a kincset, és szipogva, mosolyogva megy vissza vele a fiúk közé. Anyja visszatartaná, de csak fél karját emelgeti bizonytalanul. Aztán hogy a kisfiú ficánkolva indul játékba pajtásaival — ö csak áll, mint egy rakás szerencsétlenség. Tóth István K edvesmeröseim Hagy Szépen élnek. A /* szorgalmas, tek^yes; köz" tiszteleti álló ember. A fsetet hazaadja fony&ra ma is büszé«ael tekint, más n, után nemt futkos lVan‘ amilyet márnátoknak lányuk endőbelijenek. A^mok — tudjuk _ maradéktalanul cs ak1 legritkábban teljenek- A boldogság izébe itt is egy yic:röm esett. Azaz- á0!nem most; húsz eszdeje. Még az es- előtt három év- Vl Hősünk ugyanis aonton meabetegeKopas stört énét dett és a kór megtámadta férfiúi díszét: hullámos szép haját. A szerelem vak, mondják és így a nej csak a házasság ötödik-hatodik éve táján kezdődő kisebb viharokban tett egyre fél- reérthetetlenebb célzásokat ura magasodó homlokára. /f z incidensek tisz. tázása után bé- külékeny figyelemmel hallgatta a család a papa meséit: Hej. diákkorában micsoda lo- bonca volt! A borbélyok szidták-átkozták. beletörött hatalmas sörényébe a legerősebb fésű is. Hitték is. nem is — ráhagyták. Messziről jött ember azt mond, amit akar — gondolhatták. mert a férj családját a háború viszontagságai egy szál ruhában sodorták ide; mindenük elveszett. W9ár hete a több M száz kilométerre élő nagymama szarka- láb-betűkkel közölte: Édes kisfiam, csodás módon előkerült egy gyerekkori fényképed, íme. itt a nagy alkalom — gondold o családfő és expressz- levélben kérte a bizonyítékot. Együtt, szinte ünnepi áhítattal bontották fel a válaszlevelet. Egyszerre pillantották meg a fotográfiát is. És egyszerre húzták el mosolyra a szájukat. Már a mama és a lánya. A papának minden vér a fejébe szállt. Ej1 gy tökkopasz kisfiú nézett vidáman a nagyvilágba. Anyja egyszer, egyetlen egyszer nyíratta le nullásgéppel. És éppen akkor jött a fotográfus. ^ Heltoi Nándor Kiss J, Zoltán; tők letették szerszámaikat. / sztrájk kiterjedt a fővárosra é; környékére és sorra csatlakozta! hozzá Szeged, Hódmezővásár hely, Debrecen, Sopron és sol más város építkezéseinek munA KÜZDELEM hetekig tartott, í rendőrség és a csendőrség mindenütt erőteljesen támogatta a tőkéseket és a legbru- tálisabban lépett fel a jogaikat védő munkások ellen. Megtámadta sztrájktanyáikat, tömege.; letartóztatásokat hajtott végre, s mindent elkövetett, hogy a fenyegetésekkel és ígérgetésekkel összetcborzott, nyomoruktól szabadulni akaró tájékozatlan embereke sztrájktörőire használja fel, feiyverek fedezete mellett bejuttassa őket az építkezésekhez. A munkások résen voltak: a hiszékeny embereknek megmagyarázták, hogy saját érdekeik elen cséekszenek, ha a vállalkozók kéiye-kedvének ki- szolgáltitják nagukat. Ha a jó szó nen hasinált, összeütközésekre került sor, a munkások lebontották »z épületek állványait, s i sztrájktörő árulókat elkergetik A SZTtÁJK megmozgatta az egész oríágot, a gyárak munkásai pázt gyűjtöttek az építőknek, is támogatták őket — sok helntt a kisiparosok, a kis- kereskdik és a piaci árusok is. A küdelem nemcsak bérharc volt, ansm valójában politikai dempstrációvá nőtt az ország fásítására törekvő burzsoá hab-om ellen, t érzékelteti e napok hangúját és a munkások küzdel- ndek tartalmát, célját, Gereb- l'-s László akkor született mse. j .őmüves legtöbbje! Az osztály java! Szavuk, mintha most k szívbe bongna, Kőműves legtöbbje! Hát kezűk nyomán Épült ez a város esztendők során. Füttyükben a nemzet lelke benne volt, Tégláik fölébe jövőnk fénye folyt... A KÜZDELEM huszonhat napig tartott. Sok ezer részvevője hősiesen kitartott, vállalta az üldöztetést, a nélkülözést, s az összecsapások minden kockázatát. A sztrájk alatt megerősödtek az építőmunkások helyi szervezetei, a korábban szervezetlen segédmunkások is százával kérték felvételüket a MÉ- MOSZ-ba. Jóllehet a munkások gazdasági követeléseit nem mindenütt és főleg nem tartósan teljesítették, mégis, az 1935 július—augusztusi építőmunkássztrájk a magyar munkásmozgalom egyik diadalmas ütközete volt. Hozzájárult ahhoz, hogy a jömbös-kormány meghátráljon i munkásosztály és az ország íaladó erői előtt, másrészt nagy- nértékben előmozdította e sztrájk, a munkásosztály egységének és harcosságának megerősödését is. Vadász Ferene 1935-ÖT ÍRTAK, a Gömböskormány, hogy nyupti fasiszta példaképeit kövesse törvényjavaslatot készített el a baloldal szakszervezetek rdgszüntetésé- ről. Olyan új érdekvédelm szervezet” létrehöásán fáradozott, amely a múlások és munkáltatók szempontjainak „összehangolása” címíi teljesen kiszolgáltatta voha a munkásokat, a gyárak, i bányák és bankok urainak. > dolgozók legön- tudatosabbjai harcra készültek a tervezett nerénylet megakadályozására, annál is inkább mert a kornány által felbátorított tőkés vállalkozók egyidejűleg mincfen lehetséges modor nehezítettéi helyzetüket, csökkentették a béreket is. Különösen nehé: volt a helyzet az építőiparba!: Budapesten akkoriban épiltek az Űjlipótváros házsorai, de vidéken a legtöbt városbin kevés volt a munka- alkalom. Napszámosok, kubikosok Százai bolyongtak az országutakon, hogy valahol kereseti lehetőséget találjanak, árr az év legnagyobb részében ez nem sikerült nekik. AZ ÉPÍTŐK szakszervezetében — a MÉMOSZ-ban — mái az év elején megkezdődött a mozgolódás: egy sereg más szakma — a fásoké, a textileseké, bőrmunkásoké, szabóké, — már figyelmeztette az építőmunkásokat: sorsuk rosszabbodásál csak kemény küzdelemmel kerülhetik el. A Kommunisták Magyarországi Pártja illegális szervezetei, melyek már 1933- ban is kezdeményezői és szervezői voltak az építők sikeres sztrájkharcának, ezúttal újra magukhoz ragadták a kezdeményezést. A szakszervezetek baloldali tagjaival együtt — Peyei Károly és a többi jobboldal: vezető ellenállásával és akaratú val szemben — a nyár elejér amikor megindultak a nagyot építkezések, hozzáfogtak a köv telések megfogalmazásához a sztrájk előkészítéséhez. kikot* ték, hogy a heti munkaidő® óra legyen, az ezen kívül érzett munkáért a vállalkoz- fizessenek túlóradíjat. Meg-apí- tották a különféle munk^ate- góriákban szak- és segédJnká- sok részére a különböző urakért járó órabérek szegét, nem feledkezve meg a Jeleset- tebbekről a téglagyár? ?obotokairól és a kubikosok’ sem- Apró Antal, Bru* János, : Rajk László, Papp Ios és má- l sok álltak a küzdeJlbe induló 1 munkástömegek é1- A velük szemben álló táb< az építési ' vállalkozók szaks7vezete, me_ lyet a munkásokkutyaszövet- , ségnek” nevezte^ibívéan visz- ( szautasította a stszervezet út- ; ján benyújtott követeléseket. 1 Minthogy a mJSyez®si kísér- i letek nem vez'-'k eredményre, ■ 1935 július 25 előbb a buda- í pesti, majd a őéki építkezése- ! ken is megái1 tnunka, az épíTégláik fölébejővőnk fénye folyt.., Harm ne éve zajlott le a nagy építőipari sztrájk
