Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-17 / 141. szám
Időszerű feladataink a szántóföldeken Szántóföldjeinken alig fejeztük be a tavaszi tennivalókat, máris a következő nagy erőpróba, a nyári munkák körvonalai bontakoznak ki előttünk. Ma még a felkészülés, a tervezgetés, a számítgatás sokrétű munkájával foglalkozunk, hogy azután holnap sikeresen, eredményesen hajthassuk végre nehéz feladatainkat. AZ ARATÁS ELŐTTI TENNIVALÓK Mielőtt a nyár beköszöntene, amikor a legnagyobb feladat megoldására, a gabonafélék — köztük mindennapi kenyerünk — betakarítására készülünk, korántsem mellékes még számos egyéb munka elvégzése. Vegyük sorrendbe ezeket: a mostani hetek döntőek abban, hogy mennyi és milyen minőségű szálastakarmányunk lesz, vagy az őszi betakarításkor hogyan telnek meg góréink, raktáraink és vagonjaink például kukoricával, napraforgóval, cukorrépával. Ismeretes, hogy a kapásnövények hozamának alakulásában a sok agrotechnikai tényező közül a növény- védelem, a növényápolás áll az első helyen. Éppen ezért nem mindegy, hogy a kapások kultúrállapota az aratás előtt mennyire igazolja a jó, vagy a nagyobb termést illetően reményeinket. Igazán nyugodtak akkor lehetünk a kalászosok betakarításának idején, amikor tisztaság, rend uralkodik a kapásnövények és a többi kultúrnövény tábláin is. Hasonlóan fontos ea a szálastakarmányok most be- takaruló termesénél. A mostohább, hűvösebb, esősebb tavasz egyúttal növelte az egynyári szántóföldi szálas takarmánynövényeink, valamint rétjeink, legelőink hozamát, és biztató az évelő pillangósok második kaszá- latának a termése is. A jónak ígérkező tömegtakarmányok szakszerű betakarítása nem kis feladat. Különösen most, amikor a gyakori esőzések miatt a kevés jó időben szinte lopva, gyorsan kell cselekednünk. Ma már mind több üzemben és a mind jobb gépesítési lehetőségek mellett ezt a feladatot — még az ilyen időjárási viszonyoknál is — meg kell, és meg is lehet úgy oldani, hogy jó minőséget érjünk el. Az évelő pillangósok — így a lucerna — betakarításánál az egyes munkamenetek teljes gépesítése adott, és végső szakaszában már több mint száz hideglevegős szénaszárító áll rendelkezésünkre. Az idei tapasztalatok különösen élesen vetik fel a korszerű szénakészítés fontosságát és előnyét a hagyományos eljárásokkal szemben. CSÖKKENTSÜK A EETAKARÍTÁSI VESZTESÉGEKET Ha mindezeket a munkákat illetően rend van a gazdaságokban, akkor máris nyugodtabban foghatunk hozzá a kalászosok betakarításához. E feladat — amellett, hogy szántóföldjeink legnagyobb területét, több mint egyharmadát érinti — azért is jelentős, mert adott időn belül kell elvégezni, ha el akarjuk kerülni a nagyobb veszteségeket. Ebben mindenekelőtt a gépek segítenek. Nem mondható azonban különösképpen kedvezőnek a helyzetünk sem a gépesítettségünket, sem a géppel betakarítható kalászosaink arányát tekintve. Jelentős az a terület, amelyen rozsot termelünk, és az egyéb adottságok (laza talaj, domborzati viszonyok, stb.) az aratást megnehezítik. Feltétlenül számítanunk kell az időjárás következtében fellépő különböző nehézségekre. Mindezek együttesen is igen sok gazdaságban jelentkezhetnek. A betakarítási idő megszabott, szőkébb korlátái körött kell megtalálni azokat a legmegfelelőbb gyakorlati módszereket, amelyeknek alkalmazásával e nehézségeket legyőzhetjük; mégpedig úgy, hogy a betakarítási veszteségek ne lépjék túl a határértékeket. A kalászosok aratásánál mindinkább nagyobb arányúvá válik az egy-, illetve kétmenetes betakarítás. A nagyüzemekben a nagy gabonatáblákon ma már ez a természetes, a korszerűbb, a kevesebb vesztességgel járó munka. Bármennyire is „kardoskodtak” egyesek a sokmenetes aratás precizitása mellett (kéve, kereszt, asztag, cséplés. stb.), az elkülönülő munkafolyamatok összességükben többe kerültek, nagyobb szemveszteséggel jártak, és jobban elhúzták a betakarítási idényt. Ez pedig együttjárt a következő, az őszi főidény munkacsúcsának növelésével, vagy késleltette annak kezdetét. Mindezek a gondolatok most azért vetődnek fel, mert különösen a rozsos vidékeken az ilyen problémákkal még a jelenlegi jobb gépesítési adottságok mellett is sokszor találkozunk. Megoldásuk elhanyagolása pedig azért veszélyes, mert ezekben a körzetekben az őszi munkacsúcs egy hónappal már előbb, vagyis szeptemberben megkezdődik (rozsvetés, szőlőszüret, stb.). GONDOLJUNK A VETÉSRE IS Kombájnokkal (jelentős területen) a kalászosok szemtermésének a betakarítása a táblákon gyorsabban történik meg, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy már mindent elvégeztünk. Jól előkészített kombájnszérű az alapja annak, hogy a behordott szemtermést ne érje esetleg károsodás. Az elmúlt évek tapasztalataiból ítélve ezen a területen még alaposabb felkészülésre van szükség. A szemtermés mellett a melléktei-mékek gyors betakarítása, ezeknek nemcsak az értékét tekintve veendő számításba, hanem azért is, mert az az aratás befejező szakaszának, a tarlóhéütásnak is egyik fontos előfeltétele. Mindezek a muakák együttesen képezik a kalászosok sikeres, minimális veszteséggel járó betakarításának a teljesítését. Ahogy az első kaszával, vagy aratógéppel, kombájnnal megkezdjük az idei termés betakarítását — gondolnunk kell máris a következő munkára, az új vetésre is. A gyorsan és frissen felszántott tarlóba, takarmánynak vagy zöldtrágyának, elsősorban a másodvetésű növényeit magvait vessük. E munkát azonban már úgy kell irányítani, hogy ne akadályozza majd az őszi vetések elvégzését. Ilyenkor már minden üzemben ismeretes, hogy az őszi vetéseket milyen elővetemény után végezzük majd el. A terület egyharmad részén általában kalászost kalászos követ. Elsősorban az őszi keverékek, az őszi árpa és a rozs az ismétlődő növények. Éppen ezért már a jövő évi magasabb termés gondolata kell, hogy irányítsa mindazokat a tennivalókat, amelyeket most már egymásutáni sorrendben helyesen határozunk meg, és végzünk el ezeken a területeken. BIZTOSÍTSUK A MUNKÁK FOLYAMATOSSÁGÁT Nem lehet éles határvonalat vonni a tavaszi és a nyári idény szántóföldi munkálatai között, szervesen kell beilleszteni a következő hetek és hónapok munkáit az egész növényi vegetációs időszakra, tehát az őszi idényig bezárólag. Ma már az egymást követő munkák folyamatosságának kell jellemeznie a nagyüzemi gazdaságokat. Még jó néhány munka Vár elvégzésre szántóföldjeinken a nyári időszakban. Jelentős ezek közül a szérűkre behordott kévés gabonafélék, apró- és egyéb gazdasági magvak elcséplése, tisztítása, tárolása, raktározása. Különös gonddal kell kiválasztani, betakarítani és tárolni a jövő év különböző vetőmagvait. A tavalyi esztendő különösen figyelmeztet arra, hogy — a mindinkább kisebb arányú központi vetőmagkészletek mel2 Egy vízgazdálkodási társulat ténykedése a hatékonyabb öntözésért A Kiskunsági Vízgazdálkodási Társulat öntözési tevékenysége a dunavecsei járás területére esik. Öntözővíz forrásaink': a Duna, a Dunavölgyi Főcsatorna és rendszere, valamint az öntözővíz nyerése végett létesített csőkutak. Feladatunk a csatorna melletti területek öntözővízzel való ellátása; e munkálatokban támogatónk, a vízügyi igazgatóság és a járási tanács. TIZENNÉGY ÉS FÉL MILLIÓ KÖBMÉTER VÍZ Az öntözővíz szolgáltatását végző gépcsoportjaink megtalálhatók Kunszentmiklóstól Akasztóig; 1964-ben 10 500 üzemóra alatt 6,5 millió m3 vizet szolgáltattak az öntözést folytató gazdaságok gépei számára. Ezenkívül a termelők elvételeztek a működési területükön levő csatornákból — mint vízdíjas öntöző forrásból — 3 millió m:i-t a kezeléseikben levő berendezésekkel. A feltüntetett öntözésre felhasznált vízmennyiséget növeli a Dunából egyszeri emeléssel — közvetlenül esőztető öntözőberendezéssel — kivett 2,4 millió m3, és a cső- kutakból beszerzett 2,5 millió m3 víz. A felsorolt meny- nyiség 10 ezer kh terület öntözését tette lehetővé. A kezelésünkben levő átemelő szivattyús gépcsoportok üzemelésében 1 m3 víz emelési költsége az előző évi 14 fillérrel szemben tavaly 10 fillér volt. Az eredmény- javulás a gépek jobb kihasználásának tulajdonítható. Az említett tényezőkből azt a következtetést lehetne levonni, hogy járásunk önözéses gazdálkodást folytató, illetve öntözőberendezéssel rendelkező termelőinek az öntözése és gépkihasználása — mivel a vízzel való ellátásuk nem mutatott hiányt — a legnagyobb rendben volt. Az öntözés gyakorlata azonban mutatott hiányosságokat a gépkihasználást, a gazdaságosságot és a szakszerűséget illetőin is. Voltak olyan esetek is, amikor az aszály ellen szükségszerűvé vált a növények öntözése. Még jellemző az egyszeri életmentő öntözés, amelyet a talajnedvesség holt víztartalomra történő csökkenésekor tartanak esedékesnek. HIÁNYOSSÁGOK — ÉS EGY FONTOS SZABÁLY A növénykultúrák megválasztásánál sajnos, előfordult az is, hogy például mohart kívántak" öntözni olyan gazdaságban, ahol a répa vagy a lucerna meg- öntözésére sincs lehetőség. Ugyanakkor akadt néhány olyan termelőszövetkezet is, amelyben több éves öntözőberendezést anélkül hagytak tönkremenni, hogy vele pár száz hasznos üzemórát teljesítettek volna. A megyei pártbizottság felkérésére létrejött bizottság is foglalkozott a fenti hiányosságok, illetve az öntöző- berendezéseikkel rosszul gazdálkodó termelőszövetkezetek ez irányú tevékenységének megvizsgálásával, és az előfordult hibák kijavításával kapcsolatos feladatokkal. Ezek között fontos helyet foglal el az öntözőtelepek és berendezések rendbe hozása, valamint komp- lettírozása. Az öntözőberendezések jobb kihasználása érdekében fontos lépés a kihasználatlanul álló gépek átirányítása olyan gazdaságokba, ahol a termelés színvonala lehetővé teszi jobb igénybevételüket. Meg kell azonban jegyezni, hogy nemcsak e közös gazdaságok az okai a berendezések kihasználatlanságának vagy a gazdaságossági szempontból kifogásolható öntözésnek — oka ennek az évekkel ezelőtt érvényben levő káros szemlélet is, amely azzal kívánta „segíteni’’ a rosszul gazdálkodó, illetve a termelési színvonalat illetően alacsonyan álló gazdaságokat, hogy öntöző- berendezéshez juttatta azokat. Figyelmen kívül maradt az a fontos szabály, hogy: ahol nincs meg a lehetősége az eredményes szárazgazdálkodásnak, ott nem teremti meg az előrelépés feltételeit az öntözéses beruházás sem, mivel az eredményes öntözéses gazdálkodásnak az öntözési lehetőség csak egyik komponense. Az öntözés nemcsak az elérhető magasabb termelési eredményeket biztosíthatja, hanem a termelési költségeknek az öntözés költségeivel való növekedését is törvényszerűen jelenti. Ezért volt tapasztalható, hogy a gyengén gazdálkodó és ily módon „megsegített” terA hartai Lenin Tsz-ben több mint 660 boldog folytatnak öntözéses gazdálkodást. Képünkön az egyik íüA-típusú öntöaő-szivattyús gépcsoport látható. 7
