Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-01 / 102. szám
A kitüntetett párttitkár Amikor 1959-ben, nyolcvan- éves korában meghalt az édesapa, nem készített végrendeletet. Feleslegesnek tartotta, hiszen a szoba, konyhás kis épületen kívül egyebe nem volt. Úgy gondolta, a „gyerekek” — mindkettő túl van a negyvenen — szépen megegyeznek majd. Idősebbik fia, aki benne lakik a házban, s aki gondozója, gyámolítója volt, megérdemli, hogy továbbra is az apai házban éljen. A másik, aki mindössze öt évvel fiatalabb, tanult ember. Iskoláztatására ráment a föld, de megérte, hiszen amit a földműveléssel foglalkozó testvér nem tudott biztosítani az elaggott édesapának, azt ő szerezte be, havonként pénzt adott az öregnek, volt úgy, hogy néhány napra magához vitte a városba. Többször is említette az apa, hogy így van ez jól. Az egyiknek diplomát, a másiknak házat ad. Ezt azonban csak szóban említette, hiszen békés természetű embernek ismerte fiait, akik egy világért sem támadnának egymásra. Alig hunyta le azonban a szemét, jött a levél a városból. Nem is levél volt ez, hanem felszólítás, amiben a diplomás testvér összeszámolta mindazt, amit korábban az édesapának adott, küldött, s kérte, hogy fizesse meg a testvér, akinek ott maradt a ház. Ment a válasz, amiben felesége betegségére, gyerekei iskoláztatására hivatkozva kérte az idősebb testvér, hogy tekintsen el ettől a követeléstől. Egyébként is nem érti az egészet, hiszen ilyesmiről soha nem esett szó közöttük. A másik azonban nem tágított,* s amikor bátyja meg akarta.' látogatni, kiszólj hogy „nem vagyunk itthon, csak ha a pénzt hozod”. Elkeseredve ment vissza a faluba az idősebb testvér, s hosz- szú levélben kérte érthetetlenül viselkedő öccsét a békülésre, hivatkozva édesapjukra, megemlítve gyerekkorukat stb. Amaz nem tágított. Olyan durva levelet írt bátyjának, mintha az legalábbis életére tört volna valamikor. Az effajta levelek havonként megismétlődtek, a leg- válogatottabb, durva becsület- sértésekkel tűzdelve. Huszonöt- ezer forintot követelt a bátyján a diplomás ember, mondván, neki ennyibe került az apja, aki a házat végül a másikra hagyta — legalábbis szóban. Pert azonban nem mert indítani, annak kimenetelében nagyon bizonytalan volt. Egészen másképpen történt a dolog, a bíróságra nem így került az ügy. A falusi testvér türelme elfogyott, amikor a harminc egynéhányadik becsületsértő levelet kapta, s az abban lelhető goromba kifejezéseket levélben visszaküldte öcs- csének. Annak több sem kellett, szaladt vele a bírósághoz, s feljelentette a bátyját. Azi meg is jelent a tárgyaláson, összekötve Hozta a leveleket. Rövidesen fény derült az összefüggésekre. Ügy látszott, hogy kibékülnek, de a fiatalabb erre nem volt hajlandó, holott a perben ő maradt „alul”. A pénzről is szó esett a tárgyaláson, de a diplomás ember szelíden kijelentette, hogy azt majd maguk között elintézik. Békülni azonban nem volt hajlandó, bár a bátyja — ahogy mondta — soha nem haragudott rá. Szerencsére nem tipikus ez a történet, de jól megmutatja, hogy egyes emberekben menynyire él még a kétszínűség: „Csak azért tesznek jót a másikkal, még ha az édesapám vagy testvérem is, hogy később szembefordulhassak velük.” Nem tudjuk, hogy egymás között elintézték-e már a pénz körüli vitát, mindentől függetlenül azonban mélyen elítélendő az édesapa előtt a jószívű fiú szerepében tetszelgő, ugyanakkor betegesen önző és anyagias testvér magatartása. G. S. A rendőrség (elhívása A megyei rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztálya a következőket hozza a gépjárművezetők tudomására: május 1-én reggel 7 órától déli 12 óráig a következő útvonalakat zárja le Kecskeméten: Rákóczi út mindkét ol- dalji, Nagykőrösi utca, Vörösmarty utca. Szabadság tér, Kossuth tér, Katona József tér. A közlekedésrendészeti osztály kéri a gépjármű- vezetőket, hogy a fent megjelölt időpontban az ünnepi felvonulásra való tekintettel ne közelítsék meg, illetve az utcák lezárása előtt hagyják el ezt a területet. Április 4-én, az ország fel- szabadulásának huszadik évfordulóján a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki Marosi Qyulát, Mélykút párttitkárát. Olvastam a híradást — s elhatároztam: alkalomadtán felkeresem, hogy gratulálhassak neki. Sűrű áprilisi eső szitált —. s ennek köszönhettem, hogy különösebb keresgélés nélkül, mindjárt rátaláltam. Már jó néhány, munkában eltelt hét választotta el a kitüntetéstől, az ünneplés napjától. És apróbb-nagyobb gondok, feladatok, örömök egész áradata. Az asztal sarkán félig olvasott filozófiakönyv, keze alatt frissen készült jegyzetek. — Tegnap az Alkotmány Termelőszövetkezetben voltam taggyűlésen, ott jegyezgettem. Figyelje csak: nyolc tagjelöltet vettek fel az alapszervezetbe egyszerre! Ez magában is öröm, de még inkább az, hogy a nyolc tagjelölt közül hét egészen fiatal. Megérdemelték a felvételt, mert valamennyien becsülettel helytállnak munkájukban és aktív KISZ-tagok is. Szemmel láthatóan szívesen időz ennél a témánál, így csakhamar sok mindent megtudok a nyolc új tagjelöltről. Többek között azt, hogy házaspár is van köztük, és fizikai munkás éppúgy, mint fiatal agronómus... „Róluk aztán érdemes volna írni!” — jegyzi meg határozottan. — Ennyire szereti a fiatalokat? — Nem tudok szebbet elképzelni, mint amikor felállnak és őszinte szívvel köszönik az ajánlást, a bizalmat, és hitvallásként csendül ígéretük: „Igyekszünk méltók lenni rá..Végeredményben mindazt, amit eddig csináltunk, értük is tettük... Ök lesznek azok, akik a megkezdett munkánkat továbbfolytatják, mégpedig rövidesen. Látva, hogy nem értem utóbbi szavait, így folytatja: — Ne csodálkozzon. Most magamra gondoltam, ötvennégy éves vagyok, lassan már én is készülhetek, hogy átadjam a „stafétabotot”... Szinte véletlen szülte hát az alkalmas pillanatot, amikor saját életéről kérdezhettem: — Gyula bácsi mikor került kapcsolatba a munkásmozgalommal? — A pártnak harmincnégy éves koromban, 1945-ben lettem tagja. De egyedül csak arra vagyok büszke, hogy a feleségemmel együtt kaptuk a húszéves párttagság elismeréséről szóló emléklapot... Az persze mindkettőnk számára jóval 1945 előtt eldőlt, hogy hova tartozunk. A feleségem tizennégy éves korától napszámos volt. Engem pedig? Á nagymama nevelt, aki szülésznő volt Tataházán, s aki 1898-tól • a Szociáldemokrata Párt tagjaként titokban járatta a Népszavát, Szegényt emiatt azután el is bocsátották az állásából. De azt senki nem akadályozhatta meg, hogy nekem beszéljen a munkásokat, a magunkfajta egyszerű embereket ért igazságtalanságokról... Marosi Gyula harcokban formálódott, ért tudatos kommunistává, a párt megingathatatlan tagjává, magánéletében is feddhetetlen erkölcsű, magatartásé, családját szerető, s gonddal nevelő emberré. Pedig nem volt könnyű az élete <nég az utóbbi húsz évben sem. Tataházán a legnehezebb időszakban, több éven át társadalmi munkában látta el a községi párttitkár tisztjét. Szinte mindaddig, míg a személyi kultusz idején — 1951-ben — koholt, igaztalan vádak alapján családjával együtt meghurcolták. Két évnyi, idegeket, egészséget őrlő megpróbáltatás volt ez, de elvei akkor és azóta is állták a próbát. Minderre csak félmondatokban utal, szinte zárójelben, ahogyan a kevésbé fontosnak ítélt dolgokról szoktunk beszélni. A szomszéd szobából gyereksírás hallik. Oda figyel, s mosolyogva jegyzi meg: — Az unokám. Kislányom, Klári is itthon van vele, míg a szabadsága tart. Nagyon kell a csöppségre vigyázni, mert két hónapig a koraszülött-osztályon volt. Másképp életben sem tudták volna tartani... Alig csitul el a kicsi sírása, kék ruhában, kislányosan Klári perdül a szobába: — Apu, ideadnád egy kicsit a tintát? Amint elmegy — új fejezet kezdődik a beszélgetésben is. Arról a közel négy évről, amióta Marosi élvtárs Mélykú- ton párttitkár. Személyes eredményekről, egyes számban — például hogy „megcsináltam, elvégeztem, megszereztem” — egy árva szó sem esik. Annál több a termelőszövetkezeti párttitkárokról, párttagokról, bizonyítván, hogy milyen nagy részük van a szövetkezetek gazdasági eredményeiben. „Megtört a jég” az oktatásban, önképzésben is. Tavaly már ezernél többen vettek részt a szervezett politikai oktatás valamilyen formájában, s az idén először sikerrel sze- vezték meg a marxista középiskolát. .. Részletesen elsorolja, hogy személy szerint ki, mit tett ennek sikeréért. Az egyszerű pártmunkás éppúgy nem marad ki a .listából”, mint az iskola- igazgató, a pedagógusok, vagy a tanácselnök. Csak hosszas kér- dezősködésre árulja el, hogy amikor Mélykútra került, évente 250—300 között volt a politikai szemináriumokon, előadásokon részt vevők száma, a párttagoké pedig egyharmaddal kevesebb a mostaninál... Amikor ismét az ő, személyes munkájára terelődnék a szó, kijelenti: — A község adottságai olyanok, hogy itt nem lehet rosszul dolgozni. Különösen, ha minden egyes ember elvégzi a. saját munkáját — és erre eddig nem lehetett panasz. IJjahb újságcikknek való témát ajánl búcsúzóul. Meginvitál a községfejlődést bemutató helyi kiállításra, s úgy mutatja azt* mintha családi otthonába tessékelne. Az arcomat lesi, mint aki onnan akarja leolvasni a falujának szóló elismerést. Én pedig akaratlanul arra gondolok, neki is nagy része volt ezekben a sikerekben... Eszik Éva König Ferenc, Kalmár Ferenc, Sztraka József, Radnai Guidó, Neuwirth Miklós, Rázsó Ernő, Berente Sándor és Lajos Imre. A párt az egész környéken gyors szervezeti fejlődésének az lett az eredménye, hogy a Központi Vezetőség 1944. december 23-án Kecskemét székhellyel életre hívta a Duna—Tisza közi kerületi titkárságot, amelynek titkára Dobó István és később Safrankó Emánuel lett. Mivel Kecskemétnek is tudomására jutott a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Szegeden december 2-án történt megalakulása, majd az a felhívás, amellyel életre hívja a nemzeti bizottságokat, a kommunisták kezdeményezésére a városban is történik előrelépés. Bár az MKP kivételével a többi pártok csak készültek a megalakulásra — de az formálisan még nem történt meg —, m’égis december 16-án, szombaton Kecskeméten is létrejött a nemzeti bizottság, amelybe három párt két-két megbízottját küldte. A Független Kisgazdapárt dr. Sándor Józsefet és Csikay Lajost, a Szociáldemokrata Párt Fekete Sándort és Kara Balázst, a Magyar Kommunista Párt pedig König Ferencet és Sztraka Józsefet küldte a bizottságba. Az első ülés kimondta: a nemzeti bizottság fontos feladata, hogy előkészítse az ideiglenes nemzetgyűlésbe küldendők megválasztását. A bizottság a jelölést nyomban megejtette és közzétette, hogy a városháza közgyűlési termébe másnap, december 17-én, vasárnap délután 3 órára nagygyűlést hív össze, amely hivatott lesz a nemzetgyűlésbe küldendőket az előterjesztett javaslat alapján megválasztani. Másnap a választás tényleg megtörtént, amelyről a Kecskeméti Lapok első száma így számol be: „A városháza díszterme régen látott olyan lelkes, ünneplő közönséget, mint amelyik vasárnap délután kitörő örömmel megválasztotta a város képviselőit az Ideiglenes Nemzet- gyűlésbe ... A zsúfolásig megtelt teremben Sándor József vá^ rosi főügyész elnökölt, ő üdvözölte a mellette helyet foglaló vitéz Faragó Gábor vezérezredest és Molnár Erik h. polgár- mestert, mint a Nemzeti Bizottság kiküldöttjeit, akiket harsány öröm fogadott, majd így folytatta: — A magyar alkotmányos élet folytonosságában a német erőszak és az erre támaszkodó Szálasiék árulása következtében szakadás állott be... Ezért a polgárságnak és munkásságnak magának kell gondoskodnia, hogy a nemzetgyűlés mielőbb összeüljön és felelős kormányt alakítson. A választó gyűlés az előterjesztést egyhangú lelkesedéssel magáévá tette és így Kecskemét képviseletében az alábbiak kerültek a nemzetgyűlésbe: Vitéz Faragó Gábor vezérezredes, a kommunista párt részéről dr. Molnár Erik ügyvéd, h. polgármester és Básti Ágoston földmunkás, a szociáldemokrata párt részéről Kovács Jenő cipész és Schmiedt József szabó, a független kisgazdapárt részéről dr. Révész László országgyűlési képviselő és Bállá Dömötör kisgazda. A megválasztott küldöttek, illetve nemzetgyűlési képviselők eleget tettek a megbízatásnak, majd hazatérve december 26-án, ugyancsak a városháza közgyűlési termében számoltak be az eseményekről. (Ismeretes, hogy Molnár Eriket az Ideiglenes Nemzeti Kormány népjóléti miniszterévé választották.) Révész László, Kovács Jenő és Básti Ágoston felszólalásukban méltatták a kormány megalakulásának jelentőségét és beszámoltak a nemzet- gyűlés két napjának eseményeiről. Még december hónapra esik a Szociáldemokrata Párt megalakulása is. Hajnal József, a kecskeméti munkásmozgalom egyik megalapítója elnökölt, majd Kovács Jenő ismertette a párt célkitűzéseit. Ezután 11 tagú végrehajtó bizottságot választottak. A párt elnöke Schmiedt József, titkára Kovács Jenő lett Még ugyancsak decemberre — ha az utolsó napjára is — esik a Kisgazdapárt alakuló gyűlése is, amelyen részt vettek az MKP és az SZDP képviselői is. Dr. Révész László ismertette a párt programját. Megválasztották a 12 tagú elnöki tanácsot. A gyűlés során felszólaltak dr. Sándor József, dr. Dunszt Jenő és Tantó Sándor. Az MKP nevében Básti Ágoston, az SZDP nevében pedig Kovács Jenő a Kisgazdapárttal való együttműködés mellett foglaltak állást. A Nemzeti ParaSztpárt jóval később, 1945. februárjának elején alakította meg szervezetét. A vezetőség személyi összetétele: elnök Depszki Béla, alelnök Domokos János, . titkár Csősz Gergely, jegyző Szabó Gyula, aljegyző Pető Sándor, pénztáros Pulai István, ellenőr Domokos István. Január közepén kezdetét vette a szakszervezetek szervezkedése is. A Rákóczi úti székházban egyre-másra alakulnak a kereskedelmi alkalmazottak, a vas- és fémmunkások, a bőripari munkások szervezetei. A kommunista párt kezdeményezésére megalakult a Kommunista Ifjúmunkás Szövetség is, amelynek első vezetője Kalmár Tamás volt. A Nemzeti Bizottság energikusan látott hozzá a város sokrétű gondjának megoldásához, vagy legalábbis enyhítéséhez. A Nemzeti Bizottság intézkedett, hogy a város bocsásson ki búzakötvényt, hogy az alkalmazottakat, munkásokat és a rendőrséget fizetni lehessen. Intézkedett a fellépett száj- és körömfájásos állatbetegség elterjedésének a megakadályozására. Rendezte a közmunkákban való részvétel kötelezettségét. Javasolta a traktorok számbavételét, hogy a tavaszi munkálatokra megfelelően felkészüljenek. Abban is határoztak, hogy a bíróság és az ügyészség kezdje m*g munkáját és a függőben levő ügyeket záros határidőn belül tárgyalják le. A Nemzeti Bizottság létrehozott egy 10-es bizottságot, amelynek feladata a városi hivatalok és üzemek felülvizsgálása. A bizottság tagjai az MKP részéről: Fejős Béla, Rózsa János, Szili István, Sztraka József, Szmilkó József, a Kisgazdapárt részéről Győrffy Pál és Reisz- mann Andor. A sarjadó új élet egy fontos eseményéről: a földreformról is essék szó. ötezer új birtokos mintegy 39 000 kh-t vett át jogos jussaként Egy varos élete ilyen megpróbáltatások utáni mélypontról indult el, hogy megjárja kétév- tizedes útját a szocializmus teljes felépítésének kibontakozásához. \ Vége Két testvér vitája
