Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-28 / 124. szám

8. oldal ^ 1955. május 88, pénte* Amerikai hadihajók lövik a vietnami partokat Brazil katonák indultak el Dominikába Bírósági eljárás Görögországban — antifasiszták ellen EGY KAP A KÜLPOLITIKÁBAN AZ EGYESÜLT AL­LAMOK katonai szóvivő­je esti törtökön bejelen­tette, hogy már egy hete hadihajókat is bevetnek a Dél-vietnami Felsza- badítási Front által ellenőrzött területek ellen. Az első eset május 20-án történt, amikor a VII. amerikai flotta négy rombolója a közép-vietna­mi Binh Dinh, Binh Thuan és Phu Yen tarto­mányokban meghatározott parti objektumokra tüzet zúdított. Csütörtökön, helyi idő szerint reg­gel 7 órakor az amerikai imperialisták több hullámban vadászbombázókat küldtek Nghe An tartomány székhelye Vinh légiterébe. A kalóz repülőgépek közül a helyi légvédelmi egységek egyet azonnal lelőttek, még mielőtt támadásba kezdhetett volna. Ez volt a 300. amerikai repü­lőgép, amelyet Észak-Vietnam hadserege és né­pe a múlt év augusztusa óta megsemmisített. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front je­lentése szerint május első húsz napja alatt 4000 ellenséges katonát tettek harcképtelenné a par­tizánok. A négyezer halott, sebesült, illetve fo- r közül 156 az amerikai. Az AFP jelentése szerint 12 amerikai repülőgép Vinh észak-viet- iic.iii város környékén csütörtök délelőtt egy vasúti pályaszakaszt bombázott. Szerdán késő este és az éjszaka folyamán egyébként a dél­vietnami partizánok — az U Pl és a Reuter je­lentése szerint — sikeres támadásokat hajtottak végre Da Nang és Phu Bon térségében. A har­cokban két amerikai katonai „tanácsadó” is éle­tét vesztette. Csütörtökön korán reggel a parti­zánok két város katonai célpontjait tűz alá vet­ték Dél-Vietnam északi körzeteiben. A UPI je­lentése szerint, továbbá csütörtökön 900 Saigon­ba vezényelt ausztráliai katonát hajóztattak be Sidney-ben. A hírügynökség hangsúlyozza, hogy nem segédcsapatokról, hanem harci alakulatokról van szó. MCGEORGE BENDY, Johnson elnök „nem­zetbiztonsági” tanácsadója szerdán este vissza­érkezett Washingtonba, hogy beszámoljon Do­minikában folytatott tárgyalásairól az elnöknek. Santo Domingóban a fegyverszünetet egyelőre betartják, újabb ellenségeskedésekről nem érke­zett hír, viszont — jelentik a nyugati újságírók — az alkotmányhű erők táborában felkészültek az újabb támadásra: a Caámaríő-csapatok által ellenőrzött városrészekben tankcsapdák, lövész­árkok készülnek. A szemben álló fél, Imbert tá­bornok viselkedése ugyanis a tűzszünet ellenére megint baljós. Előzőleg bejelentették, hogy Im- berték átadják az AÁSZ- csapatoknak a rádió- állomás épületét, amelyet a tűzszünet megsér­tésével vettek ki Caamanoék kezéből. Az átadás megtörténtét azonban az AÁSZ szerdán egész nap nem nyugtázta. Este mondták csak meg, hogy a rádió — legalább is szombatig — to­vábbra is Imberték ellenőrzése alatt marad. Szerdán este Brazíliából útnak indítottak Domi­nikába csaknem félezer katonát és tengerész- gyalogost. A brazil fegyvereseket beolvasztják az AÁSZ-egységek kötelékeibe. Az Egyesült Ál­lamok dominikai agressziója miatt szerdán Ve­nezuelában újabb tüntetés volt — jelenti az AP. Körülbelül háromszáz diák indult el az ameri­kai nagykövetség épülete elé, de a rendőrség rácsapott a felvonulókra és szétverte a tüntetést. A diákok közül hatan lövedékektől sebesültek meg. Százötven személyt letartóztattak. Az an­gol sajtó egyébként a legnagyobb kételkedés, és a leplezetlen megvetés hangján ír Rusk ameri­kai külügyminiszter szerdai „mesedélutánjárór’. „Rusk megkísérelte felcsipegetni a dominikai helyzetből a vigasz morzsáit — írja a Financial Times tudósítója —, de a külügyminiszter által előadott meséből hiányoztak a komor tények. A dominikai ügy következményei — folytatja — éreztetni fogják hatásukat egész Latin-Ameri- kában.” LAMIA VÁROSÄBAN szerdán megkezdődött 18 görög antifasiszta pere. „Engedetlenség, el­lenszegülés. és a hatóságok megsértése” címen emeltek vádat ellenük 1964. november 29-én, amikor Gorgo Potomasz városban a görög par­tizánok győzelmének évfordulóját ünnepelték. E tragikus napon, amikor az ünnepség színhelyén tizennégy ember halt meg aknarobbanás miatt, a hatóságok meg akarták akadályozni az ellen­állás egykori harcosait, hogy a hivatalos szemé­lyekkel együtt helyezzék el koszorúikat. A la- miai per rendkívüli érdeklődést kelt. Harminc­öt kiváló görög jogász érkezett Lamiába, hogy védelemben részesítse a vádlottakat. A védelem­nek kétszáz tanúja van, köztük Bakladzsisz, a parlament elnökhelyettese, Manolisz Glezosz és sok más ismert közéleti személyiség. A város utcáit ellepték a csendőrök. A hatóságok az in­cidensek elkerülése végett betiltottak minden szabadtéri gyűlést. A közeli kerületekből ötszáz csendőrt irányítottak Lamiába. Hkcitcibs közlemény Péter János és Otto Winzer berlini tárgyalásairól BERLIN. (MTI) Péter János, a Magyar Nép­köztársaság külügyminisztere Otto Winzer államtitkárral, a Német Demokratikus Köztársa­ság megbízott külügyminiszteré­vel május 24-én és 25-én eszme­cserét folytatott. A megbeszélésen részt vettek: Marjai József nagykövet, a Kül­ügyminisztérium csoportfőnöke, Kárpáti József, a Magyar Nép- köztársaság nagykövete, a Né­met Demokratikus Köztársaság­ban, Kőmíves Imre főosztályve­zető és Vadász Frigyes főosz­tályvezető-helyettes; a Német Demokratikus Köztársaság ré­széről: Johannes König külügy­miniszter-helyettes, Wilhelm Meissner, a Német Demokrati­kus Köztársaság nagykövete, a Magyar Népköztársaságban és a Külügyminisztérium más veze­tő munkatársai. A magyar külügyminiszter a látogatás során széleskörű esz­mecserét folytatott Willi Stoph miniszterelnökkel. A külügyminiszterek megvizs­gálták a nemzetközi helyzet ala­kulását, különösen az európai biztonság megszilárdításával, a német kérdés rendezésével kap­csolatos időszerű feladatokat. Megállapították, hogy az Ame­rikai Egyesült Államok szélese­dő agressziójának és az erősödő nyugatnémet militarista, revan- sista törekvéseknek a visszaszo­rítása, az atomfegyver feletti bármilyen formájú nyugatnémet rendelkezési jog megszerzésének megakadályozása a népek első­rendű feladata. Mindkét fél hangsúlyozta a csődbe jutott Hallstein-doktrina végleges eltüntetésének szüksé­gességét, mert ez zavarja az ál­lamok békés és egyenjogú együttműködését. Az őszinte, baráti légkörben lefolytatott véleménycsere so­rán kifejezésre jutott a felek teljes egyetértése a nemzetközi helyzet és a közös feladatok alapvető kérdéseiben. Péter János és kísérete meg­tekintette a Német Demokrati­kus Köztársaság fővárosában fo­lyó építkezéseket és május 26-án látogatást tett Drezdában. Erzsébet angol királynő Nyugat-Berlinben II. Erzsébet angol királynő férjével, Fülöp herceggel együtt csütörtökön délelőtt háromne­gyed tizenegykor Nyugat-Ber- linbe érkezett. A nyugat-német­országi körúton levő királynő hivatalos angol megindoklás sze­rint a nyugat-berlini angol meg­szálló csapatok megszemlélésére kereste fel Nyugat-Berlint, s angol részről igyekeztek is a királynő nyugat-berlini látoga­tásának ilyen jelleget adni. Ugyanakkor szemmel látható volt a nyugatnémet hivatalos Színes televízióadást közvetített a Molnyija—t Alekszandr Fortusenko pro­fesszor, aki a szovjet színes te­levízióadás kísérleti munkáit irányítja, elmondotta a TASZSZ tudósítójának, hogy az első kí­sérleti színes adások a Molnyi­ja—1. távközlő műhold félhasz­nálásával jó eredménnyel feje­ződtek be. £ bolíviai bányászok elutasították a katonai fennhatóságot A bolíviai bányák legnagyobb részében újra megkezdődött a munka Csak az Oruro közelé­Csütörtökön a moszkvai tele­vízió stúdió képernyői több órán át filmeket és állóképeket ve­títettek, amelyek szemléltetően bizonyították a szovjet színes tv-készülékek gazdag lehetősé­geit. A próbaadásokat Magyar- országon, az NDK-ban és más országokban is figyelemmel kí­sérték. A Moszkvából sugárzott 8—9 órás színes televíziós műsort a távközlési műhold fedélzeti be­rendezései közvetítették a fővá­rostól több ezer kilométerre le­vő földi vevőközpontnak, ahon­nan a műsort rádiórelé-vcmala- kon visszasugározták a moszk­vai tv-központba. (MTI) Genf ben találkozik a Francia és az Olasz KP főtitkára Az Humanité jelentése szerint május 24-én és 25-én Genfben találkozóra került sor Waldeck Rochet, a Francia KP főtitkára és Luigi Longo, az Olasz KP főtitkára között. Luigi Longo és Waldeck Ro­chet leszögezte, hogy mind a két párt támogatja a vietnami nép hősi harcát az amerikai ag­resszió ellen, és hangot adnak annak a törekvésüknek, hogy szélesebb körben és konkrétabb formában fejlesszék a szolida­ritást. A nemzetközi és az európai helyzettel kapcsolatban a felek leszögezték: az egyes országok­ban és a Közös Piac keretein belül mindjobban érezhető a monopóliumok nyomása. A munkásság politikai & polgári jogaiért, valamint a demokra­tikus politikáért folyó harcban a munkásoknak össze kell fog- niok a demokratikus erőkkel. Minden áron meg kell akadá­lyozni — Nyugat-Németország atomfelfegyverzését és az atom­fegyverek elterjedését, és végül valamennyi európai ország új kapcsolatának megteremtésével meg kell szervezni a kollektív európai biztonságot. A két párt főtitkára végezetül rámutatott, hogy pártjaik kü­lönböző területeken szorosabbra fűzik az együttműködést a bé­kéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott közös harcban. (MTI) személyiségek kínos erőlködése, hogy Erzsébet nyugat-berlini látogatásának olyan jelleget igyekezzenek adni, mintha ez azt bizonyítaná, hogy az angol kormány hivatalosan elismeri Nyugat-Berlinnek Nyugat-Né- metországhoz való tartozását. A királynőt szállító repülőgépet és gépkocsit például nyugatnémet zászlóval díszítették fel. A re­pülőtéri fogadáson a három megszálló hatalom himnuszán kívül a nyugatnémet himnuszt is eljátszották. A városnéző körúton a királynő gépkocsijá­ban Fülöp hercegen és Brandt polgármesteren kívül Erzsébet­tel szemben Erhard nyugatné­met kancellár is helyet foglalt, s ahol csak lehetett, ott Erhard mindenütt igyekezett az angol királynővel együtt mutatkozni. Nasszer — de Gaulle találkozó? A Rozel Jusszef című kairói hetilap értesülése szerint az EAK és Franciaország javuló kapcsolatainak betetőzéseként valószínűleg még az idén sor kerül Nasszer és de Gaulle ta­lálkozójára. Az Elysée-palota egyik főtisztviselője ezzel kap­csolatban megbeszélést folyta­tott az EAK elnökének képvi­selőjével, aki ezt követően kö­zölte a lap tudósítójával, hogy de Gaulle tábornok kifejezte készségét a találkozót illetően. ben fekvő San Jósé és Macha- Camarca bányák dolgozói sztráj­kolnak még. Catavi bányaközpontban a bá­nyászok gyűlést tartottak, hogy megvitassák, milyen módon tud­nak hatékonyan szembeszállni azzal a kilátásba helyezett ren­delkezéssel, amelynek értelmé­ben a bányaigazgatóság felha­talmazást kap fegyelmi intézke­dések meghozására a bányá­szokkal szemben, beleértve az elbocsátást is. A bányászok el­utasították egyébként azt a ren­delkezést is, amely továbbra is katonai fennhatóság alatt tartja a bányaközpontokat és kilátás­ba helyezi a dolgozók katonai behívását. Szerda este letette az esküt Alfredo Óvandó candia tábor­nok, akit a bolíviai junta szer­dai határozata alapján a junta társelnökévé nevezték ki. (MTI) A Szovjetunió és A Szovjetunió és a gyarmati sor­ból felszabadult fiatal országok együttműködésének számtalan for­mája van, de ezek közül is az egyik legfontosabb a kereskedelem. A Szovjetunió egyre több ilyen országgal kereskedik, s a kapcso­latok bővülése szüntelenül tovább tart. Míg 1958-ban a Szovjetuniónak csupán 17 fejlődő országgal voltak kereskedelmi megállapodásai, ez a szám ma már 35-re emelkedett. Ha a szocialista világrendszer országait leszámítjuk, a szovjet külkereskede­lem egyharinada jut ma már a fia­tal független államokra. A fejlődő országok számára több szempontból is előnyös a Szovjet­unióval folytatott kereskedelem. Méltánjms áron és minden politikai feltétel nélkül kaphatnak a Sjov- jetuniótól nyersanyagokat, ipari fel­szí eléseket és berendezéseket, de kö :/.iikségleti cikkeket is. A Szov­jetunió és a többi szocialista ország minden politikai feltétel nélkül szál­lít a fiatal független országoknak a talpraállásukhoz szükséges ipari be­rendezéseket, s ezzel segít az impe­rialista hatalmak ilyen irányú mo­nopóliumának felszámolásában, te­hát csökkenti a felszabadult népek­i fejlődő országok nek a külföldi monopóliumoktól va­ló függését. Az utóbbi években a Szovjetunió és a fejlődő országok kereskedelmé­ben mind nagyobb szerephez jutnak a hosszú lejáratú kereskedelmi és fi­zetési megállapodások. A fiatal ál­lamok így hosszú évekre előre biz- tosthatják maguknak a szükséges szállítmányokat. Ez megkönnyíti számukra a gazdasági tervezés mun­káját, ugyanakkor azzal az előnnyel is jár, hogy egyidejűleg biztos pia­cot is nyújt saját termékeik számá­ra. A Szovjetunió ilyen hosszú lejá­ratú megállapodásokat között a lob­bi között Afganisztánnal, az ’.gye­sült Arab Köztársasággal, Ghánával, Guineával, Indiával, Indonéziával, Iránnal. A Szovjetunió a fejlődő országok­kal folytatott kereskedelmi kapcso­latait fokozva arra törekszik, hogy partnerei fizetési és kereskedelmi mérlegét ne terhelje deficit. Ez a politika alapjaiban különbözik az imperialista hatalmak politikájáiól, ami a fiatal államokkal kapcsolatos viszonyukat illeti. Ismeretes, hogy egyfelől a nyersanyagok és élelmi cikkek, másfelől az ipari termekek „árollója” egj^re szelesebbre nyílik, aminek következtében a fejlődő or­szágok kereskedelmi mérlege rend­szerint passzívan zárul. Ráadásul ezek a passzívák évről évre növek­szenek. Elegendő, ha annyit mon­dunk, hogy 1955 és 1962 között a függetlenné vált országok külkeres­kedelmi deficitje összesen mintegy 19 milliárd forintra rúgott. Talán felesleges is mondani, hogy ennek a deficitnek az oroszlánrésze elsősor­ban a fejlett kapitalista országokkal folytatott kereskedelmükből adódik. A Szovjetunió esetében egészen más a kép. A fejlődő országok, ha adataikat összesítjük, aktívan zárják a Szovjetunióval folytatott kereske­delmük mérlegét. A szovjet áruszállítások ellenérté­két a fejlődő országok általában sa­ját hagyományos exportcikkeikkel róják le. Ugyanakkor a tőkés or­szágok áruikért általában aranyat és valutát követelnek, korlátozzák az ázsiai, afrikai és latin-amerikai or­szágok hagyományos exportcikkei­nek behozatalát. Ilyen korlátozások sújtják például a fejlődő országok kávé-, dohány- és gyapotexportját, valamint még jó néhány fontos ex­portcikkük nyugati importját (nö­vényi olajok, kakaó, juta, bőráruk stb.). Ezzel szemben a Szovjetunió a fej­lődő országok áruinak többségét vámmentesen engedi be az ország­ba. Csupán néhány cikket terhel, egyéb&finí valóban minimális* 3—» százalékos behozatali vám. Pouio- sabban errői is múlt időben kell szólnunk, miután a szovjet kormány — a fiatal független államok óha­jának helyt adva — még ezeket a minimális vámtételeket is eltörölte. A Szovjetunió szeretné ösztönöz­ni a fiatal országok fejlődő nemze­ti iparát, és ezért rendszeresen fo­kozza a félkész- és késztermék vá­sárlásait ezekben az országodban. Néhány adat jól szemlélteti a szovjet vásárlások arányait. A Szov­jetunió az utóbbi öt esztendőben a felszabadult országokból több mint 1,4 millió tonna kaucsukot, 740 ezer tonna gyapotot, mintegy százezer tonna gyapjút, valamint nagy meny- nyiségű jutát, olajos magvat, kávét, rizst, kakaóbabot, teát, déligyümöl­csöt és még sok egyebet importált, mégpedig közvetítők kikapcsolásá­val. A szovjet közgazdászok számításai szerint a Szovjetunió és a fejlődő országok árucsereforgalma 1980-ra az 1963-as szint nyolcszorosára növe­kedhet, ami abszolút értékben 11 milliárd dollárt jelentene. Nem vi­tás, hogy a kereskedelmi kapcsola­tok ilyen alakulása fontos hozzájá­rulás ahhoz a harchoz, amelyet a fejlődő országok teljes gazdasági függetlenségükért vívnak. M. Avszenyev, a közgazdaságtudományi)’ kandidátusa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents