Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-28 / 124. szám
1965. május Í8. péntek 3. oldal HIVATÁSA: pártmunkás >lllllllllll!lllll!llllllllliriIIIIIIII!l!l!l!llll!llllllll!ll!llll!l!l|!l|||||l!llll!ll||||||iy|i|||||||||i|||M;u ■ ^ Markó Sándor, a tabdi Szőlőskert Tsz párttitkára évek óta hivatásos pártmunkás. Több mint fél esztendővel ezelőtt még a kiskőrösi járási pártbizottságon tevékenykedett. Azóta azonban a termelőszövetkezetben túl van már az ismerkedés időszakán, s együtt él, együtt lélegzik a közösséggel, a pártszervezeti munka eszközeivel segíti a gazdaság előrehaladását. Erről beszélgettünk vele a tsz-párt- szervezet kis irodájában. — Míg a járási pártbizottságon dolgoztam, figyelemmel tudtam kísérni a pártszervezetek tevékenységét. A Szőlőskert Tsz-ét is. A közvetlen gyakorlati munka azonban még közelebb áll hozzám. Nagyon szeretem. Itt könnyebb lemérni annak eredményét, amiért az ember fáradozik. Ez pedig mindig ösztönző — vallja Markó elvtárs. S nyomban példákkal bizonyít. Márki Andrással, a szövetkezet mezőgazdászával a tsz-be kerülése utáni hetekben, hónapokban gyakran beszélgetett a párt célkitűzéseiről, jelentőségéről. S joggal tölti el jó érzéssel, hogy az ifjú agronómus, aki egyben a tsz KISZ-titkára, felvételét kérte a pártba és a legutóbbi taggyűlésen el is fogadták tagjelöltnek. Vagy a téli tanfolyam sikere. Az előző évben a tizenhat résztvevőből is „lemorzsolódott” a fele. Az idén pedig hetvennyolc gazdát hívott meg a pártszervezet a szakmai tanfolyamra, ahol az időszerű politikai kérdéseket is megvitatták, s közülük hatvannyolcán rendszeresen látogatták az előadásokat. — Természetesen ezeken kívül sok minden tartozik még a párttitkár „asztalához” — mondja képletesen Markó Sándor. — Reggelenként rendszerint azzal kezdődik a munkám, hogy az elnök elvtárssal megbeszéljük az aznapi programot, aztán ki-ki végzi a maga dolgát. Tóth elvtárs a gazdaság irányításával van elfoglalva, jómagam pedig, ha éppen valami írásos tennivalóm adódik, előbb azt végzem el, s aztán irány a területre. Két üzemegységünk van. Megnézem hogyan halad a munka, beszélgetek a gazdákkal. Ahol valami egyéni gond, baj, vagy éppen a termeléssel összefüggő probléma jelentkezik, azt feljegyzem. Aztán a dolog természete szerint vagy rnagam igyekszem a végére járni, mint például a nyugdíjas Szigeti bácsi háztáji területe ügyében a kaskantyúi tsz-nél, vagy pedig a szombati munkaértekezleten jelzem, ahol a brigádvezetők is részt vesznek... Még jóformán be sem fejezi a mondatot, íróasztala fiókjából a tsz intézkedési tervét veszi elő. Agyában azonban egymást kergethetik a gondolatok, mert mielőtt a tervvel kapcsolatosan említene valamit, a pártvezetőség munkájával összefüggő, sok egyéb mondanivalóval hozakodik elő. — A kommunisták figyelme sok mindenre ki kell terjedjen. Nemrégiben például a következő dolog foglalkoztatott bennünket: Tavaly sokan voltak a tsz-ünkben olyanok, akik nem teljesítették a kötelezően előírt munkaegységet, ami pedig különböző jogok megvonását hozza magával. Vajon mi ennek az oka? — gondolkodtatott el. Utánanéztünk, tájékozódtunk, s kiderült, hogy a nem teljesítők zöme idős, vagy beteges ember. Pártszervezetünk megvitatta a dolgot és javaslatot terjesztettünk a tsz vezetősége elé. A legutóbbi közgyűlésünk megelégedéssel vette és elfogadta a javaslatot, mely szerint az idős, illetve csökkent munkaképességű férfiaknál 240 helyett 180-ra, a nőknél pedig 120 helyett 80-ra csökkent a kötelezően előírt munkaegység száma. S Markó elvtárs máris újabb példánál időz. A korábbi Petőfi Tsz területén — mellyel a Szőlőskert „házasságra lépett”, akadtak gazdák, akik a megengedettnél nagyobb háztáji területet műveltek. Mások viszont — jogosan — sérelmezték ezt. A közgyűlésen megválasztott háztáji bizottság egyik feladatává tették — ugyancsak a pártvezetőség kezdeményezésére — a kérdéses területek igazságos felmérését. A fölösen jelentkező szőlőterületet pedig százalékos művelésre kapják meg a gazdák. Aztán: van a tsz-nek egy húsz tagú, nagyszerű lánycsapata. Jutalmat is nyert a KISZ által meghirdetett termelési versenyben. A KlSZ-es lányok a szövetkezet 12 holdas zöldségesében dolgoztak korábban. Brigádvezetőjük azonban úgy látta az A határ ugyanaz — mégis megváltozott Nagy Sándorral, a géderlaki Üj Élet Tsz főkönyvelőjével járjuk a határt. Éppen úgy, mint 1960. óta minden évben. S érdekes, ugyanaz a határ most mégis egészen új képet tár a szemlélődő elé. Megváltozott. Az elaprózott kispercellák helyett jókora táblák zöldellnek mindenfelé. Nagyon szép, sokat ígérő és mozgalmas a határ. Mindenfelé emberek hajladoznak, gépek mozognak. Gyönyörűen megeredtek a parikapa- lánták. Katonás soraik jelzik: időben kerültek a földbe, időben kaptak esőt. — Ezen a tavaszon nagyon könnyen ment ez — jegyzi meg a főkönyvelő. — De akár menynyire is aranyat ér a májusi eső, nagyon hiányzik már a napsütés. Egészen magukra találtak a gazdák. A tsz-vezető- ség pedig a kedvserkentés módját lelte meg. Tavaly sokat tanultunk. A munkaigényes növényeknél, s elsősorban a paprikánál százalékos termelést vezettünk be. Haszna már a palántázásnál is megmutatkozott. A paprikatermesztést vállalt gazdák szorgalmazták a legjobban, hogy mikor kerül hozzájuk a palántázó gép. Mindenki flsőnek szeretett volna végezni a kiültetéssel. De ezen már túl vagyunk. Most a napsütést sürgetnénk. A szövetkezet kettes telepe felé fordul a fogatunk. Két dózert találunk itt nagy munkában. Az országúttól a tsz majorjáig túrják a földet, az új bekötőút alapjául. Szűcs Antal tsz-tag, a munkák irányítója bosszankodik. Mert pontatlan volt az útvonal kijelölése, s ez többletmunkát és -kiadást jelentett a tsz-nek. Innen pár lépésnyire kijutottunk a Dunához, amely ezúttal haragos zúgással hömpölyög és tépi az elázott partot. Sok földet elrabol ilyenkor a folyó. Mégis biztonságos érzés nézni, mert a tépett part mögött ott van még az erős védőgát. Utunk a Heves megyéből érkezett dinnyekertészekhez vezet. Ök is az időjárásra panaszkodnak. Most a kipalántázott, szépen megerősödött dinnyére is a napsütés kellene. Pista bácsi, az előfogatos ezután hazafelé fordítja a lovakat. Véget ért a határszemlénk. Sz. J. idén, hogy a kertészet nem tudja foglalkoztatni az egész csapatot. Munkáját öt kislány is győzi. — Nekünk viszont az volt a véleményünk — sorolja a párttitkár —, ha már egyszer van egy ilyen lelkes ificsoportunk, meg is keli tartani. Azt javasoltuk, maradjon csak együtt a csapat, legfeljebb cserélődjenek a lányok. Felváltva dolgozzanak a kertészetben, de értsenek hozzá, tanuljanak bele a szőlőművelés munkálataiba is. .. Űjabb kitérőjében a tsz-nőbi- zottság munkájába adott bepillantást Markó elvtárs, mert a pártszervezeti irányítás ott is lemérhető. Meg a családlátogatásairól tett említést, hiszen a háromszáznyolcvan szövetkezeti gazda közül már több mint negyvenet otthonában, családja körében is meglátogatott. Így is közelebb lehet kerülni az emberekhez. — Ezzel kapcsolatban azt akartam említeni az előbb — tér vissza a korábban elővett, intézkedési tervhez a párttitkár —, hogy ez szabja meg alapszervezetünk feladatát. Járási szinten 3,84 százalékkal kell növelni az idén az árutermelést és értékesítést. Gazdaságunkban ez azt jelenti, hogy a tavalyi 11750 000 forint bruttó termélési érték helyett 12 204 000 forint értéket kell elérnünk. A járási előirányzathoz képest a mi tervünkben nagyobb százalékarányban emelkedik az áru- értékesítés. S ennek valóra váltását segíti a maga eszközeivel, sokrétű politikai munkával a mi pártszervezetünk. P. I. fi társadalmi bíróságok újjáváiasztása A SZOT elnöksége határozatának megfelelően ez év első felében újjáválasztják a társadalmi bíróságokat. Országosan mintegy 3000 társadalmi bíróságot újítanak meg. A SZOT elnökségének értékelése szerint a társadalmi bíróságok eddigi tevékenysége érdemi szempontból megfelelt a törvényes rendelkezéseknek, munkamódszereiket azonban tökéletesíteni, fejleszteni kell. Gépi erővel Tavaly az uszódi Egyetértés Tsz gazdái túlnyomórészt kézi erővel szórták ki a műtrágyát a szövetkezeti gazdaság egyik legfőbb terménye, a paprika alá. Idén változott a helyzet, gépek könnyítik a munkát. Képünkön Nyaka János és Balázs Gábor szövetkezeti gazdák a D—385 vontatott műtrágyaszóró tartályát pétisóval töltik meg. A kc'zös gazdaság 220 holdas paprikavetés-terülc- tének minden holdjára egy mázsa jut a talajerőpótlóból. Szervezettebben — olcsóbban Jelenleg csaknem 250 tehergépkocsival rendelkeznek megyénk közös gazdaságai. Átlagosan tehát minden tsz-re jut egy-egy „távolsági” gépi szállítóeszköz Nem közömbös, hogy milyen mértékben és módon használják ki ezeket a gazdaságok. — Nekünk négy tehergépkocsink van — tájékoztat dr. Za- lántai Endre, a tataházi Petőfi tsz főkönyvelője. — Tavaly három gépkocsi (a negyediket év végén kapták meg) összesen több — Két éve töprengünk a tehergépkocsik jobb kihasználásának módján — mondja Galicz István, a tsz növénytermesztő agronómusa. — Megvallom, nem sokat jutottunk előre. Pedig már havi „menetrendet” is készítettünk: melyik tehergépkocsi mikor, hová megy, mit visz és mit hoz. Sajnos, nem vált be. — Hogy a kocsi mikor mit szállítson a gazdaságból, azt még csak meg tudjuk tervezni. Azt azonban már nem, hogy mikor mit hozzon. Ilyenformán a visszfuvar lehetőségét csak elenyésző mértékben sikerül kihasználnunk. A tsz címére gyakran érkezik szállítani való, akár a mélykúti, A tataházi Petőfi Tsz-ben tavaly 46 százalékos mértékben használták ki a tehergépkocsijaikat. Ez azt jelenti, hogy 4 százalékban oda-vissza is üresen furikáztak a járművek. Ennek egy-két esetben szervezetlenség volt az oka. Az is igaz azonban, hogy sok szállításnál az áru súlya nem mérvadó a kihasználtság megállapításánál. — Ügy gondoljuk, — véli a főkönyvelő —, hogy az idén legalább 50 százalékosra sikerül javítanunk a gépkocsik kihaszmint 116 ezer kilométert futott, együttvéve 87 ezer tonna teherrel. Egy tonnára 13 kilométer távolság, egy kilométerre 77 kiló teher jutott. Továbbá óránként — 11 kilométeren keresztül — egy gépkocsi átlagosan 80 kiló terhet szállított. Ezek az adatok bizony a laikus számára száraznak tűnnek. Nézzük meg, mit tükröznek, illetve. milyen problémát rejtenek magukban. akár a bácsalmási vasútállomásra. Mindkettő nyolc kilométer távolságra van. Legutóbb például 75 vagon tőzeg és 100 vagon sóder érkezett. Egy év alatt műtrágyából 150, Tataházára címzett vagon gurul a mellékvágányokra. Gyakran este, vagy még inkább szombaton és vasárnap érkezik az áru. A vasút és az állami vállalatok — hogy a pótlékok ne terheljék a vállalati béralapot — olyan megállapodást kötöttek, hogy lehetőleg munkaidő alatt bonyolítsák le a szállítást. így viszont a szövetkezetek többnyire munkaidő után szállíthatják el a vasútállomásról a címükre érkezett árut. náltságának arányát. E célból igyekszünk a vállalatokkal megegyezni, hogy a lehetőség szerint a szállításokról előre értesítsenek bennünket. Mert a gépkocsik oda—vissza történő kihasználásáról nem mondunk le. Néhány hónapja állandó rakodómunkásokat foglalkoztatunk. Hasonló probléma vár megoldásra az állami gazdaságokban is. — Tavaly 46,83 százalékos volt a gépkocsik kihasználtságának foka — ismerteti Mormer Miklós, a Bajai Állami Gazdaság főmérnöke. — Az idei első negyedévben azonban 49,37 százalékot értünk el. Mégpedig oly módom, hogy év elején központi szállítócsoportot hoztunk létre, amely a vasúti és más, fontosabb szállításokat irányítja, illetve összehangolja, s egyúttal gondoskodik a visszfuva- rokról is. A kerületeknek, belső szállításaik elvégzéséhez, csak egy-két tehergépkocsit hagytunk meg. A főmérnök bízvást reméli, hogy a kocsik kihasználtságában hamarosan túllépik a bűvös 50 százalékot. Év eleje óta ugyanis fokozatosan javul az eredmény. Központi irányítás Az állami gazdaságokban sikeresnek bizonyuló központi irányítás gondolkodásra késztet: hasonlóval kellene megpróbálkozni a tsz-ekben is. Talán megvalósítható lenne — például a nagyobb vasútállomások körzetében — a környékbeli gazdaságok és vállalatok, illetve kirendeltségek bevonásával egy-egy szállítási bizottság megalakítása. Ha ezek hetente, vagy akár havonta összeülnének a soron következő szállítások összeegyeztetése végett, sokat javulna a gépkocsik kihasználtságának mértéke. Bizonyára ritkábban fordulna elő, hogy például, amíg az egyik tsz-nek szállítani kell a vasúthoz, de nincs mit onnan hoznia, addig a vele szomszédos tsz-nél fordított a helyzet. Mindketten egy- egy gépkocsit állítanak be erre a célra, holott a szállítást egyikük is lebonyolíthatná, s a költségeket elszámolnák maguk között. Ez csak egyetlen lehetőség, s lehet, hogy nem is a legjobb De a megoldáshoz a lehetőségek mérlegelésén keresztül vezet az út H. D. A „menetrend“ nem elegendő Állandó rakodómunkások — megegyezés a vállalatokkal
