Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-27 / 123. szám

Ahol a dobozok készülnek

— Jól jött ez a kereset, amikor építettünk — mondja a fiatalasszony. A szeme mosolyog, de az ujjai fürgén hajladoznak ekqzben is. A Csepel Autógyárnak készít dobozokat, amibe majd exportalkatrészek kerülnek. Váltótársával napi 370 darab a kettejük normája. Ö egymaga 220-at készített tegnap is.

Az enyves papír ránc nélkül simul a kartonra keze nyomán.

— Mennyit keres?

— Én ezerszázat, ezerszázfe- let, a férjem ezerkilencszázat. — A férje lakatos a Vasipari Ktsz-ben. Háromezer forintból él a háromtagú család. Varga Lajosné két és fél éve dolgozik itt.

— Eleinte rossz volt az enyv- szag — nevet — de megszerettem ezt a munkát. És jó, hogy a férjemmel mindig egy műszakban dolgozhatok.

A megyei Nyomda Vállalat lajosmizsei telepe 1962-ben alakult. Száz munkásának zöme asszony. A dobozüzem már „bedolgozott” részlege a telepnek, az idén is az első negyedévi tervét 130 százalékra teljesítette. A telep tervteljesítése mégis

102 százalék. Hogyan? Földes Imre telepvezető ad rá választ: — A rotaprint részleg miatt. Tavaly ősszel alakult. Egyetemi, technikumi jegyezeteket készít. Merőben új munka ez itt, csupa új munkás, nem várhatunk tőlük már kezdetben annyit, mint egy begyakorlott üzemrésztől.

A gimnázium

Pestről — Lajosmizsére

Hányszor rázatta magát vonaton Bányász József lakatos Pestig és vissza!

Aztán egyszer csak hallotta, hogy új gyár épül Lajosmizsén. A Vízgépszerelő Vállalat részlege. Sürgősen elhelyezkedett a vállalat csepeli telepén, hogyha megindul otthon a munka, már „birtokon belül” legyen. Jó munkás, nyolc hónapja megtették brigádvezetőnek, s haza az első csoporttal már így jött.

De jöttek nemcsak helybeliek. Meier István üzemvezető a pesti lakását adta fel cserébe a lajosmizseiért. A felesége beszélte rá, hogy jöjjenek vidékre. S ő sem húzódozott. Tetszett a község szélén a nagyablakos, emeletes épület és a modem szerelőcsarnok: az új gyár.

Kiss József gyárrészlegvezető a még hevenyészve berendezett irodában elmondja, hogy az év

Varga Lajosné a bevonórészleg egyik legjobb munkása.

Tizenhárom közös gazdaság

A fiúk némelyike — akik Pesten dolgoznak — az állomásról egyenesen ide jön. Kérdem, van erejük még ehhez a fárasztó kétórás tánchoz is? Mosolyognak. Mit is mondhatnának, eleget bizonyít, hogy itt vannak.

140 vagon seprű

A Háziipari Szövetkezetnek ma már csak a neve őrzi a múltat, amikor még horgoló, varrogató háziasszonyoknak adott szerény kereseti lehetőséget. Ma valójában ktsz, s 300 dolgozója közül csak 110 a nő.

Fémtömegcikkeket, s főleg seprűt és kefét gyártanak, több műszakban.

Sípos Mihály, a ktsz elnöke ilyen számokkal dobálózhat:

— Évente 700 ezer seprűt gyártunk. Ez kitesz 130—140 ezer vagont. Szállítunk Libanonba, Afrikába is. Csupán az exporttervünk 12 millió forint. Erre az évre vállaltunk 400 ezer forint értékű anyagmegtakarítást, s a felét már teljesítettük!

Bányász József az exportra készülő víztisztító alkatrészeit ellenőrzi.

Sallai, Vörös Csillag, Törekvés, Petőfi.

Lajosmizse négy termelőszövetkezete. Az utóbbi kettő mérleghiányos.

Ezekben a napokban zajlanak a közgyűlések. Sikár József, a tanács vb elnökhelyettese és Hámori József, a községi párt- bizottság titkára délutánonként a tsz-éket járja.

Szerencsétlenül kezdődött az év, gyakori a panasz. A járvány miatt megcsappant a tagok részesedése.

Próbálkoznak a részes mű vetéssel, havi fizetéssel. Szorgalmasan telepítik a szőlőt, gyümölcsöst. Ez az az út, amelyen évről évre jobb és könnyebb lesz az élet.

így hiszi, tudja-e mindenki?

Schédli Józsi bácsi, a Sallai

állattenyésztő brigádvezetője, az egykori 17 holdas ezt mondja:

— A tizenhét holdat négyfelé kellett volna szakítanom a gyerekeknek. Felkopott volna az álluk. Most meg? Mind dolgozik, megél tisztességesen, s én is.

Kilenc tszcs is van a községben. Elismerten jó a munkájuk, amivel lassan-lassan kertté varázsolják a határt. Az utóbbi- két évben 700 hold szőlőt és gyümölcsöst telepítettek. Az első ültetvények most fordulnak termőre.

Híres jó termelő az Aranyhomok és az Almavirág. 1963-ban is, 1964-ben is ez a két tszcs nyerte a megyei első és második díjat, amivel az exportértékesítésben élenjárókat tüntették ki.

Nem is egy helyen emlegették a társasházakat. Ez afféle botránykő már Lajosmizsén. 1963. végén kellett volna átadni a két emeletes lakóházat.

Amikor érdeklődöm a községről, itt-ott visszakérdeznek: Mit lehet írni rólunk? Itt igazán nincsenek szenzációk. Legfeljebb a rosszat írhatja.

Dehát a Vargánék és a Bányász Józsefek megváltozott sorsa? Az új gyárak, a sokszáz hold szőlő és gyümölcs? A mozi, a gimnázium, az épülő sportpálya, vízvezeték, s a piac helyén a szép park? Az emberek megváltozott élete, s maguk a változó, s megváltozott emberek?

Bizony tele van a lajosmizseiek élete is kis és nagy szenzációkkal. Sikerekkel, amelyek többnyire hétköznapinak tűnnek, ezért észrevétlenül mennek el mellettük. De az ilyen hétköznapi eredményekből alakul folytonosan szebbé a saját életük, s vele az ország jövője.

írta: Mester László Fényképezte: Pásztor Zoltán

Schédli József gondjaira éppen 333 szarvasmarha van bízva a Gerébi majorban.

Lajosmizsén ugyan még nincs szó új kultúrház építéséről, de nyilvánvaló, hogy az egykori ipartestület nem alkalmas már. Nem mintha falait szétfeszítené a közönség. Ahhoz az öreg ház túlságosan is kopott:

Gyarmati Lászlóné, a kultúr- úáz igazgatója nem folytat afféle szélmalomharcot a nagyszabású megmozdulásokért, hanem ahelyett igyekszik kihasználni azokat a lehetőségeket, amiket a körülmények megengednek. Vasárnaponként például rengeteg apróság jár ide a gyermekfoglalkozásokra. Három szakkör is működik és két nyelvtanfolyam. A kultúrház segíti a tanyai fiatalság növekvő érdeklődését a színjátszás és a népi tánc iránt. Még kirándulást is szerveztek legutóbb a ménteleki erdőbe, ahol több mint százan vettek részt.

.. .Zeneszó hallatszik a színpad felől. Kilépünk az udvarra. Trikóba öltözött fiatalok futnak körben. Edzenek a birkózók. (Pólyák Imre szülőfalujában vagyunk!. ..) Fenn a színpadon 15—20 fiú és lány. Tásncolgat- nak.

— Klárit várják — mondja az igazgatónő — Kecskeméten dolgozik, mindjárt itt lesz.

Barna Klári valóságos főnyeremény — bizonygatják többen is. Most végzi a megyei népi- táncoktató tanfolyamot, de máris aranyat ér.

S csakugyan. Amint megér kezik a. busz, félcsillannak a szemek. Klári pattogó hangol, sorba' állítja a csoportot, s kezdik bemelegítésül az alaplépésekkel. Velük tart maga is. Járja tűsarkú cipőben délcegen, eaópen.

végén száznyolcvanán fognak itt dolgozni. Víztisztító berendezéseket, hidrahengereket, öntöző szivattyú aggregátorokat,- gyártanak és javítanak.

A távolabbi tervek szerint ide települ a vállalat igazgatósága és egy kutatóintézet is.

Lajosmizséről százával jártak be a gyerekek naponta Kecskemétre, a középiskolákba. Most már évről évre csökken a számuk: 1963 óta saját gimnáziuma is van a községnek.

Ezzel nagyot csökkentek a szüjők gondjai. De nem az iskoláé. Az 1932-ben épült falusi népiskolába azelőtt is jóval több mint ezer általános iskolás járt, s most helyet kellett szorítani a gimnáziumnak. De vannak más gondok is.

Podmaniczky Béla igazgató így foglalja össze az első két év tapasztalatait.

— 1963-ban egy első osztályt indítottunk. Tavaly kettőt. Egy orosz tagozatost, s egy másikat, főleg a tanyán végzett gyerekekből és a gyengébb tanulókból. Mindenkit felvettünk, aki jelentkezett. Hiba volt, sokan nem bírták, lemaradtak, vagy most az év végén hagyják abba, mert rossz lesz a bizonyítványuk. Jövőre csak egy osztály indul.. .

— Nehéz volt a kezdet, de minden évben könnyebb lesz — bizakodik az igazgató. — Jövőre ismét kapunk két egyetemet végzett tanárt, s reméljük, hogy mielőbb elkészül az új, nyolctantermes épület is. Addig „kitartunk”, mert tudjuk, hogy nagyon kellett a községnek a saját gimnázium.

A szürke betoncsíkon autók suhannak éjjel-nappal. A szélei út az ország egyik ütőere. Csongrádot, Békést köti össze a fővárossal. Itt futnak át a fekete luxuskocsik Belgrádból Budapestre, s a hatalmas teherautók a messzi Bulgáriától Hamburgig A nemzetközi műút két oldalán sorakoznak Lajosmizse házai Eddig Bács-Kiskun — ezután már Pest megye,

A földrajzi fekvés különleges helyzetet teremt a megye egyik legnagyobb községe számára. Csaknem 14 ezer ember é\ itt kereken 30 ezer holdon. A felszabadulás előtt ipara nem volt Lajosmizsének, a lakosság mezőgazdaságból élt, főképi kukorica- és gabonatermesztésből. A felszabadulás után az ipar könnyebb megélhetést ígért. A közlekedés országúton, vasutor kitűnő. Ma két és fél ezer ember jár el innen dolgozni főleg Pestre és Kecskemétre. Pedig már négy üzem ad munkát több száz embernek helyben is.

Este a művelődési húsban