Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-18 / 115. szám

2. oldal 1965. május 18, kedd Robbanás után Vietnamban Nemzetközi újságíró-üdülő Balatonszéplakon Irányváltozásra számítanak Dominikában A híiinéhai értekezlet tanulságai AZ EDDIGI legna­gyobb katasztrófa, a Bien Hoa-i légitámasz­pont elpusztulása mé­lyen érintette az amerikai közvéleményt. Az élet a vietnami amerikai támaszponton csaknem tel­jesen megbénult, miután állítólag véletlen sze­rencsétlenség folytán kigyulladtak a hangárok, és hatalmas robbanások tették használhatatlan­ná a legmodernebb felszereléssel ellátott köz­ponti légitámaszpont berendezéseit. A Dél-viet­nami Tájékoztató Iroda jelentése szerint egyéb­ként a partizánmegmozdulósok fokozódnak a Mekong folyó deltájának vidékén. Eddig a kor­mánycsapatok 1250 katonáját tették harcképte­lenné. Csak a legutóbbi napokban, május 8-án és 9-én háromszáz ellenséges katonát öltek meg, és tettek harcképtelenné a partizánok. A felsza­badulási tájékoztató iroda azt írja az áprilisban lefolyt harcokról, hogy a szabadságharcosok egy­ségei 667 csatát vívtak és összesen 6417 ellensé­ges katonát tettek harcképtelenné, körtük 197 amerikait. A világközvéleményt borzadállyal töl­tötte el ennek a háborúnak a véres kegyetlen­sége — állapította meg évi rendes konferenciá­ján az Ausztráliai Munkáspárt jelentése. Ag­gasztja a közvéleményt, hogy az Egyesült Álla­mok kormánya a katonai erők és eszközök nö­velésével a dél-vietnami támadó háború kiszé­lesítésének és észak-vietnami területre való ki- terjesztésének veszedelmes terveire készül. A LÉIG FRISSEBB hírek a harcok folytatásáról számolnak be Dominikában. A katonai junta heves harcokat folytat az ellenállókkal, bár megérkezett Santo Domingo körzetébe U Thant ENSZ-főtitkár katonai tanácsadója és érintke­zésbe lépett Caamano ezredes csapataival. Rö­videsen politikai irányváltoztatásra kerül sor Dominikában — állapítják meg a hírügynökségi jelentések. Az alkotmányos kormány elnöke ugyanis legutóbbi rádió- nyilatkozatában békejob­bot ajánlott az ameri­kaiaknak és az Egyesült Államok megnyugtatására bizonygatta, hogy a baloldallal nem akar kapcsolatba lépni. Johnson úgy látszik, valamiféle kiutat akar keresni a do­minikai helyzetből. Az amerikai fővárosban el­terjedt hírek szerint szó lehet arról, hogy az elnöki misszió távozásra hívja fel Imbertet, a jobboldali katonai junta jelenlegi vezetőjét. Wa­shington számára ugyanis világos, hogy a do­minikai intervenció csak részben érte el a kívánt célt. Nem sikerült megtörni az ellenállókat, ugyanakkor La tin-A meri kában Amerika bará­tainak köre egyre inkább szűkül. Most igyekez­nek elválasztani Caamano ezredest a felkelők legkövetkezetesebben demokratikus elemeitől, hiszen az ezredesnek nagy a tekintélye az or­szágban, és szükség lehet rá a későbbi időkben. WINNEBABAN befejezte munkáját az afrikai és ázsiai népek szolidaritásának negyedik kon­ferenciája. A küldöttek támogatásukról biztosí­tották az ázsiai és afrikai országok második ér­tekezletét, amely Algírban ül össze, valamint az Afrikai Egységszervezet állam- és kormányfőinek tanácskozását, melyet szeptemberre tűztek ki Accrában. A konferencia határozatban foglalko­zott az amerikai imperializmus bűnös szándékai­val, bírálta az amerikaiak kongói és dominikai intervencióját, és felhívást intézett a vietnami néphez. Az aláírók figyelmeztették az Egyesült Államokat, hogy Afrika, Ázsia és a világ vala­mennyi népével találja magát szemben hogyha ki akarja szélesíteni bűnös háborúját. A hatá­rozat szerint 1966-ban Havannában ül össze is­mét az értekezlet, hogy még szorosabb egységbe vonja a résztvevőket az imperializmus és a neokolonializmus ellen. EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN Vasárnap Balatonszéplakon ünnepélyes keretek között adták át rendeltetésének a festői kör­nyezetben épült, impozáns, két­emeletes, tetőteraszos nemzetkö­zi újságíró-üdülőt. Az ünnepsé­gen részt vett Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság titkára, Darvast István, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese. — Ott voltak Jean Maurice Hermann, a Nemzetközi Újságíró Szerve­zet elnöke, Alekszander Jefre- mov, a NUSZ titkára, valamint a budapesti követségek sajtóat­taséi és a hazánkban akkredi­tált külföldi újságírók közül többen, továbbá az üdülő első vendégei. A vendégeket Siklósi Norbert, a Magyar Újságírók Szövetsé­gének főtitkára köszöntötte és adta át rendeltetésének a nem­zetközi újságíró-üdülőt, amelyet Jean Maurice Hermann, a NUSZ elnöke vett át. (MTI) Norodom Sziltanuk támadja az amerikai politikát Norodom Szihanuk herceg, kambodzsai államfő a parla­ment új ülésszakának megnyi­tásakor mondott beszédében he­vesen támadta az Egyesült Ál­lamok külpolitikáját. A kambodzsai államfő kije­lentette, hogy hazájának jelen­leg csupán egy nagy problémá­val kell szembenéznie, azzal a problémával, amit az amerikai imperializmus jelent. „Számos olyan megnyilatkozás van, — amelyből arra lehet következ­tetni, hogy az Egyesült Államok Kambodzsát kívánja kiválaszta­ni következő célpontként a há­ború kiterjesztésére irányuló törekvéseiben” — jelentette ki. A kambodzsai államfő beszé­dében foglalkozott azzal a hát­rányos megkülönböztetéssel, — amelyben a színes bőrű diplo­matákat New Yorkban, az ’ENSZ székhelyén részesítik. Ja­vasolta, hogy a világszervezet székhelyét New Yorkból helyez^ zék át más városba, például Genf be. Az ENSZ székhelyének nem szabad New Yorkban ma­radnia, legalábbis addig nem, amíg az amerikaiak fel nem hagynak a faji megkülönbözte­tés politikájával. Sasztri Leningrádban Sasztri indiai miniszterelnök leningrádi tartózkodásának má­sodik napján Koszigin szovjet kormányfő kíséretében látoga­tást tett az SZKP XXII- kong­resszusa nevét viselő leningrádi fémműben, amely többek között indiai megrendeléseken dolgo­zik. Ugyancsak hétfőn délelőtt Sasztri és Koszigin megtekintet­te a Szmolnij-palotát. Részletes je'entés a zugspitzei lavinakatasztrófáról MOSZKVA (TASZSZ) Mikojan, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének el­nöke hétfőn dolgozószobájában fogadta Róbert Ford kanadai pagykövetet. A megbeszélésre a nagykövet kérésére került sor. YAOUNDE. (AFP) összeomlott vasárnap egy mérkőzés idején Yaoundé-ban, Kamerun fővárosában a labda­rúgó-stadion lelátója. Hat sze­mély meghalt, százan megsebe­sültek: 34 embert kórházba szállítottak. NEW YORK. (TASZSZ) Az amerikai tudományos és művészeti akadémia tiszteletbeli tagjává választotta Jemeljanov akadémikust, a Szovjetunió Tu­Mindcn felől — lllllllllllllll liiiiiiilillüiüiiiiiiiiiiii mindenről dományos Akadémiájának leve­lező tagját, az atomenergia fel- használásával foglalkozó állami bizottság alelnökét. ATHÉN. (AFP) Garufaliasz görög hadügymi­niszter meghívására hétfőn Cip­rusról Athénba érkezett Grivasz tábornok. A tábornok a sziget védelméről folytat megbeszélést a görög miniszterrel. KARACHI. (Reuter) Ajub Khán elnök muzulmán ligája győzelmet aratott a nyu­gat-pakisztáni törvényhatósági választásokon. A párt az eddig kihirdetett 146 mandátum közül 96-ot szerzett' meg. 1 Kelet-Pa- kisztánban csupán 127 ered­mény ismeretes még: itt az el­nök pártja 62 képviselői helyet szerzett meg. Mindkét háznak 150 tagja van. DAMASZKUSZ Az A1 Baath című szíriai lap hétfői számában megerősíti Bonn és Izrael újabb titkos egyezményének hírét. A lap sze­rint az NSZK 160 millió márka értékű amerikai fegyvert szállít Izraelnek. Zugspitze, a Bajor Alpok leg­magasabb csúcsa közelében hét­főn tovább folytak a mentési munkálatok a szombati lavina­katasztrófa áldozatainak felku­tatására. Mivel a lavina hatal­mas területen szóródott szét és a betonkeménységűre fagyott hóréteg vastagsága helyenként meghaladja a 15 métert is, az áldozatok jó részét előrelátható­lag nem is sikerül majd kisza­badítani, és a Zugspitze jégpán­célja még évekig megőrzi majd titkát. A halálos áldozatok szá­mát még mindig nem lehetett teljes bizonyossággal megálla­pítani. Egyes becslések szerint még 15—20 ember holtteste fek­szik a hóréteg alatt, más becs­lések szerint lehetséges, hogy az áldozatok száma meghaladja a 40 főt is. Az államügyészség megindí­totta a vizsgálatot. A szakértők szerint ugyanis a szerencsétlen­ség időpontjában lavinaveszély fenyegetett, úgyhogy már ko­rábban le kellett volna zárni a hotelt és környékét. Falanx — a csípőből lövők ellen Ha sxavaxtísra bocsáta- nánk a szavak értékét a Földön, az emberek túlnyomó többségé­nek bizalmát egy szó nyerné el: Béke. Mert ha ez van, minden van. Gyárthatjuk a színes zo- máncú kádat, metszhetjük a szőlőt, szeghetjük a kenyeret, járhatunk randevúra, nézhetünk színdarabot, játszhatunk, írha­tunk verseket. Aligha tévedünk, ha azt állít­juk, hogy ez a szó a legidőseb­bek közé tartozik az emberiség szókincsében. Az első tusák, fé­lelmek, borzalmak után magá­hoz tért, kimerült ember szá­ját hagyhatta el a szó: Béke, Pax, Mir, Friede... Azért is ilyen rövid, egyszerű. Benne életöröm, felismerés, vágy, hála — egyaránt kifejeződik. Nagy kincsünk a béke, hiszen a fennmaradt írásokból is vé­gigkísérhető' emberi történelem­ben csupán néhány olyan esz­tendőt ismerünk, amelyben nem sújtott le gyilkos balta, nem dördült puskagolyó. De miért van az, hogy az eddigi törté­nelem a munkának, kenyérnek, szerelemnek, örömnek élő em­ber számára lélekszakadt futás volt egy kis alamizsna-békéért? Hogy egy-két békés esztendőnek nyugalmát élvezhette csak. Pedig a szó — Béke — szinte születése óta mindennapi társa volt — mint óhaj. Ezzel köszön­tötték egymást az antik világ emberei, így szóltak híveikhez az apostolok. Megszámlálhatat­lan „Béke veled!” hangzott el azóta is. De az ősi szent szót hazug szájukra vették az erőszak, az elnyomás, a rombolás képviselői is. Nemcsak a fondorlatos dip­lomáciai szövegek tetszelegtek a Béke szóval, hanem még a had­üzenetek is, melyekre vérontás, pusztítás következett. Ha sok-sok szenvedés után elkövetkezett a béke, a társa­dalmak mindig örömünnepet ül­tek. így ünnepeltük most a fa­sizmus feletti győzelemnek 20. évfordulóját is. Igen ám — mondják sokan — húsz évvel ezelőtt azt hittük, hogy most már végleg észre tér az emberiség, többé nem lesz hasonló összeesküvés a népek élete, biztonsága, boldogsága el­len. Mégis, mi van a világban? Az egykor legyőzött fenevad ma NATO-szövetséges, sőt félő, hogy atombombát bíznak a ke­zére. A zsidóság millióit kiirtó Wehrmacht mai uraitól fegyve­rek t vásárol Izráel! Volt SS-ek amerikai, nyugatnémet, belga, angol, s egyéb tőkés zsoldért folytatják az emberirtást Kon­góiján, Vietnamban, Dél-Afri- kában. Amerikai konzervért, maréknyi rizsért vietnami öli a vietnamit. Borzadva gyűlöljük a cinikus egykori SS-altisztet, aki „játékból” afrikai, ázsiai áldozatainak koponyáját gyűj­tögeti, övére akasztja. Ugyan­így a népek haragja, utálata, átka száll arra az amerikai tisztre, aki a magasan repülő helikopterből lökdöste ki a „gyanús” vietnamiakat, akik nem voltak hajlandók kívánsá­ga szerint vallani. Hol van le­győzve a fasizmus, mikor pél­dául most lepleztek le Svéd­országban náci összeesküvést, melynek célja a kormány meg­döntése volt? Kiderült, hogy a fasiszta szervezet kiterjed az északi államokra és a szálak az amerikai Alabamába vezet­nek. Hogyan lett a népek mil­lióit kiirtó, megalázó, megkínzó német fasizmus egyik legyőzőjé­ből, az USA-ból napjainkra a világ zsandára? Joggal teszik fel emberek, népek ezeket a kérdéseket. Nincs azonban igazuk azoknak, akik a kilátástalanságot, pesszimiz­must, menekülést hirdetik. Ép­pen a második világháború bor­zalmai adták eddig a legna­gyobb történelmi leckét népek­nek, nemzeteknek, hogy az el­nyomás, önkény, háború, ember­pusztítás, megalázás kizsákmá­nyolás erőivel szemben nem használ az egyéni félrehúzódás. a saját picinyke jólét megóvá­sa, vagy ennek filozófikus iga­zolása. Az egyéni védettség, me­nekvés csak illúzió. Megtanultuk, hogy soha többé nem szabad ijedten szertefutni a háború réme elől. Azóta fel­ismerte a világ és napjainkban mindjobban meggyőződünk, hogy a kizsákmányolás, pusztí­tás, megalázás, erőszak képvi­selői, megtestesítői nemcsak a német, vagy olasz fasiszták vol­tak. Velük egy húron pendül- nek az amerikai fasiszták is. Megszokták sokan, hogy a fa­sizmust csak az egyenruhával, díszlépéssel, embertelen fegye­lemmel kapcsolják össze. borunkban egész leplezet- lenségében ismerjük meg egy másik arcát, az amerikai busi- nessmann-üzletember-fasizmust. Ennek szuggesztív szimbóluma éppen „civil” ruha. Ez nem tréfa. Az amerikai pénzarisztokrácia köreiben szokás, hogy villásreg­geliken, bálokon különlegesen öltözve jelenjenek meg. Az olajmágnások a szmokinghoz kurta lovaglócsizmát, tipikus texasi csizmát húznak. Vagy flanellszövetből készült utcai ruhához számos kis plisszébe rakott inget vesznek magukra. Nem arról van szó, hogy ezek az urak új divatot akarnak kreálni. A texasi csizma és a társasági öltözet, a flanell szö­vet és a szmoking-ing demonst­rálja a „rugged individua- lism”-ot, az „érdes”, „szögletes” individualizmust. Az agresszív pénzarisztokrácia a képtelen öl­tözékkel az amerikai társada­lom nem csekély részének ide­áljává a hajdani texasi nagy­bácsit teszi. A büszke analfa­bétát aki a csekk alá „három keresztet tesz”, ám mégis „kifi­zetik neki”. Ami Hitler számá­ra a Nibelung-ének volt, az az amerikai reakciónak — a Vad­nyugat. A ki-ki magáért, a ki­nek mi köze hozzá, az aki bír­ja, marja életszemlélet, a kímé­letlen brutalitás légköre. A te­xasi csizma és kalap jelképe a rendetlenség régi aranyide­jének, az ordenáré törvénytelen­ségnek, a „csípőből stukkerozó” legények korának, amikor csak annyi rend kellett, amely­ben meg lehetett kötni az üz­letet, szemrebbenés nélkül és következmények nélkül „nyír­hatták ki” a gyengébbet. A businessmann-fasiszták szerint Amerika ennek köszönheti nagy­ságát. Vadnyugat — áporodott. bűzlő romantikája tartja ébren a honalapítók elvét: „Helyet az életrevalóknak!” Az amerikai reakció megfe­ledkezik arról, hogy Amerika rég a lejtőre került volna, ha a régi jelszót nem cseréli fel modernebbel: „Helvet a művel­teknek! A munkát, alkotást sze­retőknek!” Kennedyt azért vette körül a pénzoligarchák legerő­szakosabb csoportjainak — s az általuk befolyásolt nem jelen­téktelen tömegeknek — <*vűlö- lete, mert hangoztatni meré­szelte — mágnás létére: Nen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents