Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-16 / 114. szám

2. oldal 1965. május 16, vasárnap Az osztrák államszerződés jubileuma (Folytatás az 1. oldalrólJ Annál nagyobb az öröm, ami­kor végül mégis győz a józan meggondolás — amint ez az osztrák államszerződés esetében is történt. Stewart angol külügyminisz­ter kormánya jókívánságait tolmácsolva emlékeztetett rá, hogy a közeljövőben éppen Bécsben ül össze tanácskozásra több EFTA-állam kormányfője. Gromiko szovjet külügyminisz­ter a többi között rámutatott: Az államszerződés aláírása megmutatta, a realitásnak meg­felelő magatartással, kölcsönös készséggel a másik fél érdekei­nek tiszteletben tartására még az európai békés rendezés leg­bonyolultabb problémái is sike­resen megoldhatók. A szovjet kormány mindig ebben a szél­iemben foglalt állást, és így fog állást foglalni a jövőben is. Pflimlinnek, az Európa Ta­nács elnökének és Quaison Sackey-nak, az ENSZ-közgyűlés elnökének üdvözlő beszéde után Klaus kancellár, ideiglenes ál­lamfő szólalt fel, kiemelve, hogy Ausztria önként vállalta a semlegességet, és ezen a min­den kényszer nélkül vállalt úton fog haladni a jövőben is. „Az osztrák politika — mondta — nemcsak Ausztria, hanem az államszerződést aláírt hatalmak, a Duna-medence, Európa vala­mennyi államának érdekeit szolgálta, amelyek érdekeltek a béke fenntartásában. Szovjet—indiai barátsági nagygyűlés a Kremlben Sasztri: Hiszünk a szocializmusban MOSZKVA (TASZSZ). Moszkvában a Kreml nagypa­lotájában szovjet—indiai barát­sági nagygyűlést tartottak Lal Bahadur Sasztri indiai minisz­terelnök moszkvai tartózkodása alkalmából. flz elismerő szó (Folytatás az 1. oldalrólj hető a munkát életszükséglet­nek tekintő dolgozók sokasága nélkül... Amíg odáig eljutunk persze, hosszú az út, s ezen az úton ma még — és nem kis ideig — az anyagi ösztönzés igen fontos, nélkülözhetetlen hajtóerő. Aki azonban úgy vé­li, hogy ez elegendő, mélysé­gesen téved. Nagyon sokan vannak már olyanok — szocia­lista brigádtagok és más egy­szerű dolgozó emberek —, akik nemcsak azt nézik „mi van a borítékban”. Olyanok, akik vál­lalják a közéleti, a társadalmi tevékenységgel járó munka- többletet és áldozatokat is a nagyobb ügy, községük, váro­suk, s az országban élő ember­társaik boldogulása érdekében. • Néhol azonban mintha még ma is fukarkodnának az elis­meréssel, az öntudatot is fej­lesztő, s a becsületes munká­nak magasabb rangot és értei­met adó erkölcsi ösztönzéssel. • »»Semmi panaszuk nem le­het, megkapják, ami jár. So­sem hagyjuk ki őket a jutal- mazottak közül.” Ezt a meg­jegyzést egy üzemi tanácskozá­son hallottuk, ahol szintén a „jó szót” hiányolták az egyik brigád tagjai. Megnéztük a fa­liújságot, teli volt „pókhálós” régi felhívásokkal, rendeletek­kel. Mintha nyoma sem volna a gyárban munkaversenynek és termelési sikereknek, s ml ta­gadás, a negyedévi munkát elemző értekezlet beszámolójá­ból is hiányzott a névre szóló vagy termelési egységeket em­lítő dicséret. Az ember sikkadt el Itt, mint ahogy sok jelentés­ből kifelejtődik a legkülönbö­zőbb szintű tanácskozásokon, ahol a sok-sok grafikon miatt már hely sincs az igazi elem­zésre, értékelésre. * Nem tendencia ez, csupán felületesség, gépies, mechani­kus szemlélet, a rossz módsze­rek továbbélése, megszokása. De küzdeni kell ellene, önma­gunk, s dolgozótársaink meg­becsülése érdekében. Hiszen nincs annál lelkesítőbb, új tet­tekre serkentőbb érzés, mint amikor az alkotó munka és ne­mes fáradozás igaz és őszinte elismerő szavak formájában is elnyeri méltó jutalmát. F. Tóth Pál A nagygyűlésen beszédet mondott Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök. Kijelen­tette, hogy a Szovjetunió és India barátsága a béke reális tényezője és ennélfogva nagy nemzetközi jelentősége van. A jelenlegi nemzetközi helyzet megköveteli az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen küzdő erők még nagyobb ösz- szefogását. Az amerikai imperializmus a közelmúltban terrorcselek­ményekre vállalkozott Kongó­ban, kiterjesztette a Dél-Viet- nam népe elleni agressziót, bombázta a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság területét és megszállta a Dominikai Köz­társaságot. Koszigin hangsúlyozta, hogy minden szabadságszerető nép kötelessége segítséget nyújtani az imperialista mesterkedések áldozatainak. így értelmezi kö­telességét a Szovjetunió. Koszigin kijelentette, hogy a szovjet nép nem használja fel agresszív célokra fegyveres erejét. Sasztri indiai miniszterelnök felszólalásában kijelentette, hogy a szovjet vezetőkkel le­zajlott találkozó rendkívül nagy jelentőségű. — Hiszünk minden faj és vallás egyenlőségében, minden ember egyenrangúságában, hi­szünk a szocializmusban és sa­ját utunkon kívánjuk azt el­érni. A világ sajnos kissé el­csúszott a béke útjáról a vi­szályok útjára, ezért nem sza­bad hibákat elkövetni, állam­férfiúi bölcsességre van szük­ség. „Éppen ebben a tágabb összefüggésben kell szemlélni az indiai—szovjet baráti kap­csolatokat.” fl békepolitika imponáló megnyilatkozása A bumeráng visszaütött „Önfejű“ szövetséges NAPJAINKBAN ha­talmas erők feszülnek a világpolitika küzdőterén. Egyfelől a békés egymás mellett élés elvének gyakorlati alkalmazására törekszenek, másfelől a veszélyekkel terhes erő- politika provokációi követeltek éber figyelmet. E hosszabb ideje tartó folyamat az elmúlt hé­ten újabb eseményekkel bővült. A békepolitika imponáló megnyilatkozása volt az SZKP, a leg­felsőbb tanács és a szovjet kormány felhívása a világ népeihez. E nagy hatású dokumentum emlékeztetés a második világháború tanulságai­ra, figyelmeztetés a világ felett tornyosuló ve­szélyekre és felszólítás a viharfelhők szétoszla- tására. A hitlerista Németország felett aratott győzelem huszadik évfordulójának történelmi napján nagyon időszerű volt a felhívás. Hiszen a nyugatnémet revansisták ismét fenyegetik azo­kat az országokat, amelyek már kétszer szen­vedtek a német militarizmus agressziójától. Na­gyon időszerű a felhívás, mert az Amerikai Egyesült Államok vietnami és dominikai agresz- sziója baljós helyzetet teremtett a béke szem­pontjából. Tárgyilagosan szembe kell nézni a tényekkel, és konkrét akciókkal elejét kell ven­ni a további veszélyes fejleményeknek. Amíg nem késő, addig kell leküzdhetetlen akadályt emelni az agresszió és a katonai kalandok útjá­ban. Ez a legfontosabb következtetés, amelyre a népek az elmúlt háborúra emlékezve jutottak — mondja a szovjet felhívás. Ez teljesen reális, megoldható feladat. Európa népei számára je­lenleg a NÁTO-ban szövetkezett agresszív erők jelentik a legnagyobb veszélyt. Csaknem 6 mil­lió főnyi katonasága és hadigépezete elsősorban a szocialista országokat fenyegeti. Ezért kelet- európai szocialista országok tíz évvel ezelőtt vé­delmi szerződést kötöttek Varsóban, és egyesí­tett katonai erejüket állítják szembe a NATO- fenyegetéssel. Ez a hatalmas erő józanságra inti a kalandorokat és elveszi kedvüket a termonuk­leáris háborútól. Ily módon a Varsói Szerződés komoly hozzájárulás a világ békéjéhez, és lehe­tővé teszi a népek normális kapcsolatainak épí­tését. TERMÉSZETES LENNE, ha ma a kormányok mindenütt igyekeznének követni ezt a példát. Nyugat-Németország vezetői azonban másként vélekednek. A Német Demokratikus Köztársa­sággal csaknem minden kapcsolatot bojkottál­nak. Ezit azzal a céllal teszik, hogy az NDK nemzetközi tekintélyét kisebbítsék. E számítást azonban korábban is kudarcok érték, a napok­ban pedig újakkal tetéződött. Az NSZK — meg­torlásként Walter Ulbricht EAK-beli látogatá­sáért — diplomáciai kapcsolatot teremtett Iz­raellel. Válaszul nyolc arab ország — az EAK, Jordánia, Szaúd-Arábia, Algéria, Kuwait, Szíria, Libanon és Jemen — megszakította a diplomá­ciai kapcsolatot az NSZK-val. A bumeráng visz­EGYHÉT A KÜLPOLITIKÁBAN szarepült Bonnba. Nem váltak be az Egyesült Államok korábbi számí­tásai sem. Mind a domi­nikai, mind a vietnami agresszió megindítása­kor „gyors eredményeket” reméltek, de csak azt érték el, hogy a hosszúra nyúlt intervenció a világ minden táján az eddiginél jobban lelep­lezte az amerikai imperializmust. JELENLEG mintegy 30 ezer amerikai katona állomásozik Dominikában és 646 ezer Dél-Viet- namban. S az eredmény? Stevenson amerikai ENSZ-delegátus szavait idézzük: Ma még senki sem tudhatja, hogyan fordul a kerék és mi fog történni holnap. Ez a kijelentés tulajdonképpen nyílt beismerése annak, hogy az Egyesült Álla­mok erőpolitikája újabb, súlyos léket kapott. Különösen erőteljes a nemzetközi tiltakozás az amerikaiak vietnami vérontásai miatt. A szo­cialista országok különféle formákban nemcsak szolidaritásukat fejezték ki Vietnam népével, hanem más eszközökkel is támogatják. A Ma­gyar Népköztársaság kormánya szintén nyújt anyagi és egyéb segítséget. Hozzájárult ahhoz is, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság kérése esetén odautazzanak azok a magyar ál­lampolgárok, akik önként részt kívánnak venni a vietnami nép szabadságáéit, igaz ügyéért ví­vott harcban. Tény az, hogy a magyar nép szív- vel-lélekkel testvéri szolidaritást vállalt Viet­nam hősi harcával. Mialatt Vietnamban szüntelenül dörögnek a fegyverek, Dominikában jelenleg már csak idő­közönként hallatszik fegyverropogás. Akkor, amikor az amerikai katonák megszegik a tűz- szüneti egyezményt. Washington a maga hadi­gépezetével próbálja sakkban tartani Caamano ezredes alkotmányhű erőit. De Washington a diplomáciai fegyvereket is csatasorba állította. Santo Domingo-i képviselőit utasította, hogy próbáljanak megegyezést elérni Imbert és Caa­mano hívei között. Az Amerikai Államok Szer­vezetének két képviselőjét Santo Domingóba menesztik, hogy próbálják „békésen rendezni” a helyzetet. Az Egyesült Államok ENSZ-beli képviselője arra törekszik, hogy Dominika ügyét az AÁSZ-nek adják át, rendezés végett, Átlátszó ügyeskedés: hiszen mindenki tudja, hogy ebben a nemzetközi szervezetben az Egyesült Államok szava a elöntő. Az Egyesült Államok imperialista akcióit ma már NATO-beli szövetségesei közül is többen kárhoztatják. A most zárult londoni NATO-ér- tekezleten a többi közt a norvég és a belga kül­dött is elítélte az „önfejű szövetséges”, vietnami intervencióját. A francia kormány pedig a do­minikai beavatkozást is kemény szavakkal bé­lyegzi. A katonai erejétől megittasult nagyhata­lom kisebb szövetségesei közül, a jelek szerint, mind többen igyekeznek józanok maradni. Leonov sajtóértekezlete Prágában PRÁGA. (MTI) Alekszej Leonov szovjet űr­hajós, aki jelenleg baráti láto­gatáson Csehszlovákiában tar­tózkodik, szombaton délelőtt Prágában sajtóértekezleten ta­lálkozott a csehszlovák és kül­földi sajtó képviselőivel. Teherautó-rakományt semmisítettek meg a partizánok Ideiglenes szünet“ a VDK elleni légitámadásokban SAIGON. (UPI, AP, AFP, ADN) A dél-vietnami szabadsághar­cosok szombaton délelőtt Sai­gontól mintegy nyolcvan kilo­méternyire északkeletre a 20. számú országúton rajtaütöttek a kormánycsapatok egyik lő- szerszéllító gépkocsioszlopán. A szállítmány már csak hét kilo­méternyire volt rendeltetési he­lyétől, Dinh Quang várostól, amikor a partizánok megtá­madták és a mind a 12 teher­autót rakományával együtt meg­semmisítették. A tűzharcban két amerikai és 25 dél-vietnami kormánykatona vesztette életét. A helyszínre küldött amerikai repülőgépek már csak hűlt he­lyét találták a támadóknak. Egyébként az amerikai légi­erő repülőgépei szombaton 150 bevetést hajtottak végre Dél­Vietnamban a partizánok ellen. Ezzel szemben a dél-vietnami amerikai katonai parancsnokság szóvivője közölte, hogy ameri­kai részről „ideiglenes szünetet” rendeltek el az Észak-Vietnam ellen folytatott légitámadások­ban. A szóvivő, bár az újság­írók számos kérdést tettek fel, nem volt hajlandó semmilyen magyarázatot fűzni ehhez a rendelkezéshez. Nyugati jelen­tések szerint a Vietnami De­mokratikus Köztársaság terüle­te ellen szerdán — helyi idő szerint — 15 és 18 óra között intézték az utolsó terrortáma­dásokat. Az AP jelentése szerint szom­baton a saigoni kikötőben ágyú­kat és egyéb nehéztüzérségi fel­szerelést raktak partra a nem­régiben Dél-Vietnamba érkezett amerikai katonaság számára. Súlyos véleménykülönbségek az líSZ-ban Elhallgatott a Caamano-rádió Zárt ülést tartott pénteken este az Amerikai Államok Szer­vezetének tanácskozó testületé. A három és fél órás ülésen, amelyet Argentína, Chile, Costa Rica, Ecuador és Venezuela kö­vetelésére hívtak össze, a San­to Domingo-i rádióállomás ellen intézett csütörtöki támadást — a tűzszünet újabb megsértésé­nek ügyét — tárgyalták meg. A vita során Chile delegátu­sa egyenesen az amerikai kép­viselő: Ellsworth Bunker sze­mébe mondta, hogy az Imbert- féle junta kalóztámadására a Santo Domingo-i rádió ellen, az Egyesült Államok tudta nélkül nem kerülhetett volna sor. Jellemző az AÁSZ-on belül fennálló súlyos véleményeltéré­sekre, hogy a tanácskozó tes­tület mandátumvizsgáló bizott­sága pénteken benyújtotta le­mondását. A vita már a múlt vasárnap kezdődött, amikor a chilei, perui és salvadori kül­döttekből álló bizottság meg akarta vonni a mandátumot az Imbert-junta képviselőjétől, ja­vasolván, hogy az AÁSZ nyil­vánítsa betöltetlennek a domi­nikai mandátumot, s a szem­benálló felek képviselői megfi­gyelőként vegyenek részt az ülésen. Miközben az AÁSZ-ülé- sen Bunker amerikai küldött a Santo Domingo-i rádióállomást kárhoztatta, mert az „erőszakos cselekményekre bújtogat” — a rádió péntek este, immár má­sodszor is elhallgatott. A be­mondó hangját ötperces gép­fegyverropogás akasztotta meg. A rádiókövetítésben ezután szórványos lövöldözés és üveg­csörömpölés hallatszott, majd pedig az alkotmányos erők hangja végleg elhalt. A város­ban csak kis teljesítményű köz­vetítő-adók állnak a Caamano- kormány rendelkezésére. Pénteken a késő esti órákban megint kiújult a tűzpárbaj az Imbert-féle junta, valamint az oldalukon álló amerikai ejtő­ernyősök, Illetve a Caamano- erők között. A UPI jelentése szerint a tűzharcot az Ozamu- folyó keleti partjáról — tehát az amerikaiak oldaláról kezde­ményezték. Az Egyesült Államok Kom­munista Pártja nyilatkozatban követeli az amerikai kormány­tól, azonnal szüntesse meg a vietnami és dominikai háborút, vezényelje haza az amerikai csapatokat és ne fenyegesse többé atomháborúval a világ )t. — A kommunista párt felhív minden amerikait, jelentse ki Johnson elnöknek: „Békét kö­vetelünk feltétel nélkül!”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents