Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-07 / 82. szám

SzUlőfalum húsz eszfeníltje A KÖNYVTARBAN A SZŐKE Tisza kanyargás partján, a szélhordta sárga ho­mokon települt szülőfalum, La­kiteleik. Amikor húsz év után most — hovatovább kopaszodó fejjel — végigsétáltam a köz­ségen, bizony nagy változások tanúja lehettem. Az egykori kecskelegelők he­lyén is házak díszlenek, hiszen a felszabadulás előttihez képest megkétszereződött a község te­rülete. Gyerekkoromban két és fél száz családi ház jelentette a falut és mintegy félezer ta­Egy a sok közül ALPÁR község húszéves fej­lődését bemutató kiállításra toppantunk be. A bejáratnál a község két húszéves fiataljá­nak képe mosolyog ránk, de a megnyitó napján teljes élet­nagyságban is ott voltak: No- vák Zsófi és Kamasz Imre, akik húsz évvel ezelőtt, a felszaba­dulás napján születtek. A két termet betöltő kiállí­tási anyag, a képek és grafiko­nok híven tükrözik ennek a Tisza menti községnek a fejlő­dését, szorgalmas lakóinak ügyességét, igyekezetét, mun­lr «a c yoT'A'í'P i P'1‘ AZ EGYIK grafikon tudtára adja a látogatóknak, hogy a ti­zenegy és fél millió forint beru­házás mellett 1 763 600 forint értékű társadalmi munkát vé­geztek a község lakói. Egy má­sik táblán azt olvashatjuk, hogy a 9 km hosszú villanyhá­lózat 17,8 km-re nőtt, a lámpa­helyek száma 70-ről 216-ra sza­porodott. 150 méter kövezett járdája volt a felszabadulás előtt, most 5438 méter. Ötezer méter vízvezetéket létesítettek és a 280 méteres csatornát 2068 méterre „nyújtották” meg. De sorolhatnánk a fejlődés számait még tovább is. Példá­ul: 1959-ben két televíziós ké­szülék volt a községben, ma pedig 108 van. 1945-ben 150 rá­diójuk volt, most 877. A taka­rékbetét összege 1958-ban 102 800 forint volt, most 2 305 400 fo­rintot tesz ki. * KÜLÖN fejezetet érdemelne Alpár község háziipara, fűz­vessző feldolgozó üzeme, halá­szati szövetkezete. Nagyméretű térkép mutatja, hová jutnak el az alpári kosarak: Európa, Amerika, Afrika, Kanada nagy városaiba. Nem véletlen hát, hogy az általános iskolások po­litechnikai munkái között első helyet foglalnak el az ősi mes­terség gyermekmunkái: a kosa­rak. EGY KÖZSÉG csak a sok kö­zül — jut eszébe a látogatónak, s arra gondol: mint cseppben a tenger, ebben is tükröződik a megye, az ország két évtized­nyi előrehaladása. £, M. nya a puszitát. Azóta 340 új ház épült a belterületen és másfél száz családot tartanak nyilván, akik bejelentették építési szán­dékukat. S az építtetők paraszt­ból, napszámosból, kapásból lett szövetkezeti gazdák. A pad­ló és cementlap is bekerült a lakásokba, ahol most nagy ab­lakokban díszük a muskátli. A községben és a tanyacsoporto­kat jelentő Onesa-, Kapás-fa­lukban és Árpádszálláson vil­lany világít — amiről egykor csak álmodhattunk. Csáknem minden házban szói a rádió és szaporodnak a tv-tulajdonosok. AHOL EGYKOR Kecskemét városa volt a legnagyobb föld- birtokos mintegy háromezer hol­don, ott most ötezer szövetke­zeti gazda több mint ötezer holdon fordítja jobbra a sorsát. A mai leányok a legújabb di­vat szerint öltözködnek. Szá­mukra távoli, idegen fogalom már a gazdasági cseléd, a liba-, disznó-, tehénpásztor, meg a lovász-, amik mi voltunk annak idején. És az én öreg iskolámat, ahol az egyszeregyet tanultam, hogy megfiatalították! A szúrágta, korhadt padokat régen meg­ették a kályhák. Az én gyerek­koromban két tanterem volt, s az iskolát a városból irányítot­ták. Most önálló igazgatósága van az emeletes új iskolának, 14 tanteremben pedig huszonki­lenc pedagógus tanít, egyhar- maduk szaktanár. TÍZPERCES szünet van, zsi­bongva tolulnák ki az osztá­lyokból a gyerekek. Sápadt ar­cú, rossz cipős, rongyos ruhás egy sincs az áradatban. Mi már­cius 15-én mezítláb vonultunk ki a piactéri ünnepségre — ők fehér ingben, sötétkék nadrág­ban, piros nyakkendővel, több­ségük fekete cipőben. De mezít­láb egy sem! Mi, rongyokból összetákolt tarisznyában hord­tuk az irkát, könyvet és ceru­zát — ők kézi és háti táská­ban. Amilyen valamikor csak az „úri” gyerekeknek adatott. A felszabadulás csak egy-két maszatos, rojtosszélű térképet és méterrudat talált az iskolá­ban. Ma viszont annyi a felsze­relése, szemléltető eszköze, hogy alig tudják tárolni. Működik az iskolai televízió és 1300 ifjúsá­gi kötetben válogathatnak a gyermekolvasók. A mi időnk­ben csak néhány jobb módú gyerek kerülhetett középiskolá­ba. Az idei tanévben viszont a nyolcadik osztályt végzők 85 százaléka tovább tanul! LAKITELEKRÖL elkerült — már a mi rendszerünk nevelte — fiatalokkal az ország sok te­rületén találkozhatunk. Akad közöttük kohómérnök, függetle­nített pártmunkás, vadászrepü­lő, tanácselnök, s bizonyár« egész oldal is megtelne, ha mind ( felsorolnám. A GYERMEKEKET szolgálja j a száztíz csöppséget befogadó bölcsőde és óvoda. Szakértő ló- nyok-asszonyok szívük egész melegével, szerető gondoskodás­sal könnyítik az édesanyák gondját, nevelik a kis ember­kéket. Mozi, kultúrház — szinte is­meretlen fogalom volt a fel- szabadulás előtt. Ma pedig? Háromszázötven személyes mű­velődési ház színházteremmel, szélesvásznú vetítővel és havon­ta egy-két „igazi” színészekkel tai'tott előadás szolgálja a mű­velődésre, szórakozásra egyre igényesebb lakosságot. A községet több mint húsz esztendeje hűségesen gyógyító körzeti orvoshoz kopogtatva, bizony nagyot néz a két évti­zed utáni látogató. A félszaba­dulást követően pár évig — ne­hezen bár, de győzte a mintegy negyvenezer holdon lakó bete­gek ellátását. Ma pedig alig bír a hatezer holddal Hiszen na­ponta százan is megfordulnak a rendelőben. Mindenki ingyen kapja az egészségügyi ellátást, rendszeresek a tüdő- és a rák­szűrések, a tanácsadás, az egész­ségügyi tanfolyamok. A falu közszeretetben élő orvosának munkájához nagy segítséget je­lentett a vízmű megépítése és a háromezer méter vízvezeték, mert azóta egészséges vizet ihatnak az emberek. S ha még az idén munkába állhat az új körzeti orvos is és megépül az egészségház, még könnyebbé válhat az áldozatos munkája. TÖREDÉKEK a húsz év fej­lődéséből. De elmondhatom: fellelkesített a szülőfalumban tett látogatás. Horváth Ignác Alig négyszáz kötet könyvvel kezdték 1949-ben, s mindössze 31 olvasójuk volt, ma már az ezerhez jár közel az olvasók szá­ma és több mint huszonhatezer kötet könyvvel rendelkeznek a tompái községi könyvtárban. Képünkön: Orbán Mihály né könyv­táros és az egyik kis olvasó. •• r ünnepségek as Állami Biztosító megyei igazgatóságánál Tegnap délután öt órakor Kecskeméten, a megyei tanács dísztermében ünnepséget rende­zett az Állami Biztosító megyei igazgatósága abból az alkalom­ból, hogy első lett a KPVDSZ pénzintézeti titkársága és az Állami Biztosító főigazgatósága által 1964. második felére meg­hirdetett munkaversenyben. Az ünnepi ülés elnökségében helyet foglalt Fehér Sándor, az A. B. vezérigazgatója, dr. Lehl György, a KPVDSZ pénzinté­zeti titkárságának elnöke, Ber- berovics István, az MSZMP megyei bizottságának munka­társa, Tar Jenő, az Á. B. me­A SZÁMLA 'T'itkárság ... Sokaknak kü- ■* lönös, szokatlan világ, még akkor is, ha a titkárnővel találkozunk, miközben telefo­nál, eligazít, felvilágosítást ad, gépel és gyorsír, vagy éppen fe­ketét főz. Én is tudtam, hogy egy titkárnőnek sokoldalúnak kell lennie, hozzáértően kell bánnia az emberekkel, és egye­bek. De hogy foglalkozás, be­osztás. hivatás, szakma-e a tit­kárnői funkció, vagy valami más, ez a kíváncsi kérdés is megfordult bennem, amikor az ÉM Épületasztalosipari és Fa­ipari Vállalat Kecskeméti Gyá­rának igazgatójára, Hegedűs Gáspár elvtársra várakoztam. A várakozás ideje nem múlt $l haszontalanul, mert közelebb jutottam néhány titkárnői ku­lisszatitok megfejtéséhez. Kovács Győzőné karcsú, bar­na fiatalasszony. A vállalat meg­alakulása után nem sokkal már itt dolgozott. — Amikor a telep — meséli — önállósult, akkor lettem tit­kárnő. Mondhatom, együtt nőt­tem a gyárral, a törzsgárdához számítok, így nemcsak engem ismernek, hanem nagyjából én is ismerek mindenkit, i Az asztalon másolni, tóm A iiikárnö ni való akták, aláírásra váró le­velek tömege. — Látom, sok az adminisztra­tív munka. — Akad. A könyvelésnek szin­tén én vagyok a gépírója. Ha sok a. sürgős postázásra váró levél, bizony előfordul, hogy kifutok a munkaidőből. Az igazgató, a főmérnök elvtárs sokat tartózkodik az üzemben. Ilyen esetben nekem kell a személyesen érkezőknek és a telefonálóknak pontos felvilá­gosítást adni, az üzeneteket közvetíteni, egy szóval: tartani a „frontot”. — Hogyan lehet valakiből titkárnő? WW cgfontolt, precíz a vá­lrM lasz: Gyors- és gépíróként, admi­nisztrátorként vagy egyéb mun­kakörrel kezdődik. A titkárnői beosztás azonban nem saját el­határozáson, hanem másokén is múlik. Nekünk nemcsak az em­berek nyelvén kell jól érteni, hanem minden nap segíteni kell a vállalat vezetőinek munkáját, végrehajtani az utasításokat. A pontosság, precízség elengedhe- tetlea. — A portától mindig ide irá­nyítják a vendéget? — Igen. És a vendég, a tit­kársági fogadtatásból sok min­denre következtet. Igaz, ez nem közhivatal, intézmény, de pél­dául a minisztériumból, a kül­kereskedelmi vállalatoktól, a szakirányító szervektől, a test­vérvállalatoktól érkezőket ugyanolyan előzékenyen fogad­juk, mint a saját dolgozóinkat, vagy éppen a sajtót. Kovácsáét a műszaki és ad­minisztratív dolgozók nemrégi­ben szakszervezeti bizalminak is megválasztották. Társadalmi munkáját is lelkiismeretesen, szívvel végzi, akárcsak az ott­honi, második műszakot. Emel­lett gimnáziumba jár és jö­vendő nagy terve: elvégezni a jogi egyetemet. — Remélem, ez is sikerül — mondja —, de ezt ne írja meg. Hiszen ez csak távoli lehetőség és nem is tartozik hozzá min­den titkárnő portréjához. ondolom, mégsem harag- szik azért, hogy megír­tam. Hiszen mint bárkinek, úgy a titkárnőknek is valósággá vál­hatnak manapság a legtitkosabb vágyaik is ebben az országban. Bubor Gyula gyei igazgatója és Kovács End­re, a megyei igazgatóság szak- szervezeti bizottságának titkára. A több. mint háromszáz fő­nyi hallgatóságot Kovács End­re elvtárs üdvözölte, majd Tar Jenő beszámolt a múlt évi ered­ményekről. Elmondta, hogy Bács-Kiskun megyében a la­kosságnak több mint 90 szá­zaléka rendelkezik valamilyen biztosítással. Tar elvtárs beszámolója után Fehér Sándor vezérigazgató emelkedett szólásra. Elismerés­sel beszélt az első helyet biz­tosító komoly eredményről, s röviden rámutatott azokra a még meglevő hiányosságokra, amelyeket fel kell számolnia az igazgatóság vezetőinek, dol­gozóinak. Ezután Fehér elvtárs átadta a serleget Tar Jenőnek, aki ígéretet tett arra, hogy be­csülettel megőrzik azt, s arra fognak törekedni, hogy meg is tartsák. A serleg átadása után dr. Lehl György mondott rövid be­szédet, majd Tar elvtárs pénz­jutalmakat osztott ki a kiemel­kedő munkát végző dolgozók­nak. Ezt követően Berberovics István elvtárs tolmácsolta az igazgatóság dolgozóinak a me­gyei pártbizottság jókívánságait és további jó munkát kívánt. Az ülést ünnepi vacsora kö­vette, majd tánc következett. G. S. Június 25—július 15 felvételi vizsga a felsőfokú tanin ézményskáen A középiskolákban a hét vé­gén lezárultak a jelentkezések az egyetemi és főiskolai intéz­ményekbe. Az iskoláztatási bi­zottságok megkezdték a jelent­kezési kérelmek véleményezé­sét, ami figyelembe veszi a diák tanulmányi előmenetelét és ma­gatartását. A középiskolák má­jus 15-ig eljuttatják a fiatalok kérelmét a megpályázott felső- oktatási intézmények vezetőjé­hez. A felvételi vizsgákat jú­nius 25-e és július 15-e között tartják. PETŐFI KEPE \ Magyar Szocialista Munkáspár’ Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Föszerkesztő; dr Weither Dánlej Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István tgazga’ Szerkesztőség: Kecskemét, városi ranacsház Szerkesztőségi telefonközpont 26-19 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér i n Telefon: n-09 Szerkesztő oizottság: l&U Vidéki lapok 11-22. Terjeszti a Magyar Post*. Előfizethető: a hely! postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dfj i hónapra IS forint Bacs-Klskun negyei Nyomda v. Kecskemét — Telefon; 11-85. Index; 25 065.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents