Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
röcumjizL zamatok áradása A vagonok felemelkednek a tavaszba virágos mozdonyok a felhők füstök oldódnak a számról s mint szárítókötélen az ing lebeg árad a világ Erdei ösvényekre gondol a tél fehér abroncsaival megvasalt szerelem szétpattan az ég megnyílik fényhúrokon gitároznak az eső ujjai Végtelen aszfalton guruló szivek autók lobogása vérembe nyilalló fiatalság mit kezdjek veled Mit is kezdjen az ember a tavaszi zamatok feltornyosult áradatával mikor már az álmodott nyarakba \ indulnának az örök vonatok Hatvani Dániel ANYÁM HOZ Eljöttem hozzád: láss vendégül. Fájós lábakkal járj be utakat, gyújts be mindent, ami kell ilyenkor, dolgozz napestig, ne kíméld magad, megtört válladra még többet emelj, ne pihenjen meg reszkető kezed, égesd meg ujjad, vágd meg magadat, csak mert egyik fiad megérkezett! Így hiszed, Anyám... — ünnep ez neked, ha eljutok hozzád. Ezt értem én, nekem is az! De nem úgy, hogy ilyenkor még többet botorkálsz lépcsők kövén, még többet dolgozol, hajnalban indulsz tejért, sütsz, főzöl és fáradsz! Nem így! Jobban esnének — ha pihennél közben - egy falat nélkül, kedves szavaid ...! Antalfy István szintén figyeli a sebesültet, tak, jobbról a Fertő belátha- Most ránézett hulló könnyein tatlan nádasai. Három-négy- keresztül. A nagydarab, csupa- száz méter előrehaladás után izom fiúnak is gyanúsan fátyo- egy kocsiút vezetett be a ná- los volt a szeme. Nézték egy- dasba. Vágó gondolkozás nélkül mást, aztán nagynehezen ki- befordult az útra. Mindegy, nyögte a szakaszvezető: akármi is van ott bent, búvó— Az anyját pajtikám, ez az helyet kell hogy találjanak a ember szaval. — Hangja fakó németek elől. Meg kell várni volt, rozsdás és remegő. az oroszokat, lehet, hogy egy — Hagyják a fenébe azt a nap, lehet, hogy csak órák kérbüdös kommunista zsidót, men- dése és már itt is vannak, jenek, javítsák meg a kocsit. Nádból készült halászkunyhó Nyakunkon vannak az oroszok állt az út végén. Oda fektették és akkor egy ilyen tetvessel be a sebesültet, aki lázálmában kínlódnak, majd én elintézem állandóan beszélt. A kocsival — süvöltött rájuk az árpádsá- beálltak a nád közé, levették vos és már húzta is fel gép- a ponyvát, hogy ne látszod jón karabélyának a zárját. ki a Botond a suttogó rejtekM helyből. Aztán leheveredtek a int a gumilabda, úgy pat- kunyhó mellé a selymes tant fel a bokszoló. Hatal- gyepre, más ökle zúgva csapott le a Vágó nem tudta, mit szóljon, nyápic állra. Hallani lehetett, Valami nagyon szépet szeretett hogy recsegve lódulnak meg volna mondani Kövesdinek, de fogai, aranykeretes szemüvege csak annyi jött a szájára, az messze repült a kocsi alá, ő is rekedten és esetlenül: maga, mint egy üres zsák, úgy — Klassz srác vagy te mégis, esett össze. öreg — és hátba vágta a bok— Eredj, csináld meg a ko- szolót. csit, én addig bekötözöm a srá- — Hagyd a fenébe, nem ér- cot a bokorban. Hátha nem hal demes róla beszélni. — Kivette meg. Lehet, hogy csak a nyakát a fűszálat a szájából, amit érte a lövés. Ettől a disznótól eddig rágcsált, fürkésző szem- meg vedd el a karabélyt. Ha mel nézett vágóra, megmozdulsz, te nyilas állat, — Te fiú, te olyan kommu- a következő horgot ballal ka- nista-féle vagy, mit gondolsz, pod, akkor pedig megtérsz az lehet azoknál bokszolni? örök gyepükre, azt garantálom — Hát persze, hogy lehet, te — mordult rá az éledező had- okos — nyugtatta meg Vágó. apródra. — Aludj egy sort, addig én Vág® a kocsit perceken belül őrködöm. Ha jönnek a tovari- megreperálta. Felbúgott a mo- sok, majd felkeltelek. Azoktól tor, óvatosan feltették hátul a aztán majd bővebben megtud- bekötözött sebesültet. A had- hatod az ökölvívás Szovjet- apródot összekötözték. Kövesdi unióbeli helyzetét, úgy dobta fel az iratok tetejé- -bt« re, mint valami rongyot. g 3 ágyújtott. Hátát a kunyBeugráltak a vezetőfülkébe, hónak támasztva felült most már a tizedes ült a volán fektéből. Bizakodva, várakozó mellé. Hova, merre ménjét:? jókedvvel nézett a ^kocsiút felé. Balkéz felől Báli házai látszot- Szőts János Az est fátylat borított a földre, de kelet felől sárgásvörösen, mintha nyári vihar készülne, viliódzott az ég. A dörgések egybefolytak, de mégis meghallotta az úton a zörgést. A kerékpárt az árokba dobta, s rákushadt. „Tábori csendőrök — szorította össze Katona Gyuszi torkát a félelem — ha elkapnak...” A zörgés erősödött. Felfogta a lovak prüszkölését, az ágyú csörömpölését. „Futnak ... menekülnek”. Nadrágszára átázott a nedves fűben, de nem állt fel, amíg a fogatolt ágyú zaját el nem nyomta a feléje közeledő dörgés moraja. Felállt. A földeken csak a szárkúpok gúlái meredtek sötéten, elhagyottan. Reszkető kézzel húzta, bontotta a kévéket. Fázott a rátapadt nedves ruhától, s dermedt volt a félelemtől. A szárkúp enyhítette a szelet, valami meleget adott. Lefeküdt, érezte a föld páráját, s ez valahogy megnyugtatta, elterelte a figyelmét az egyre erősödő lövöldözésről. Fáradt volt az egész napi bujkálástól, a kerékpározás kimerítette. Fektében kamaszos mosoly ránduli száj aszögletébe, mert a délelőtti szökésre gondolt. „Reggel zokogva ölelte át az anyja: „Ne menj fiam!”, s remegő kézzel nyújtotta felé a nehezen szerzett hideg élelmet, meg a váltás fehérneműt. A friss emlékek közül mégis apja szava tolakodott emlékezetébe: „Fiam! Remélem tudod mit kell tenned. Vigyázz magadra, hazavárunk ...” Már felsorakoztak a leventék a kecskeméti városháza előtt, amikor odaért. A főoktató úr rákiáltott: „Katona! Itt ez a kerékpár, Pesten jelentkezel, mert szükségem lesz rád!” Akkor megriadt. Visznek bennünket, mint a marhákat a vágóhídra... Ebből nem eszik főoktató úr! — gondolta, s az elkeseredett leventecsoport nyomába kerekezett. A város, mint a felbolygatott méhkas. Mindenütt visszavonuló német és magyar csapatok ... A Fráter utcán igyekeztek a Budai-kapu felé. Hátranézett, lefékezte a kerékpárt, s az egyik mellékutcán lefordult. Beletaposott a pedálba... Nem megyek Németországba — zakatolt akkor és most is ijtt a szárkúp alatt benne egy hang. — Estig folyton az utcákat járta, és alkonyaikor Félegyháza felé irányította a kerékpárt, ahonnan dörgött az ágyú, állt a front. Megizzadt homlokán, hátán csurgott a veríték...” A fáradtság elbágyasztotta, hallotta még a lövedékek si- vítását, de a jótékony álom lezárta szemét. A csend ébresztette fel. Üldözött volt, minden idegszálával ezt a hirtelen csendet észlelte. Kivilágosodott már, s Katona Gyula torkát a félelem szorította össze. Kilesett a szárkúpon hagyott réseken ... Csatárláncban idegen egyenruhás katonák jöttek feléje, kezükben kurta fegyverekkel. Lábai elzsibbadtak, bár cselekedni akart. Fel kellene ugrani, odamenni hozzájuk — gondolta — kiáltani nekik: Továris! de csak valami torz hang bugyborékolt fel a torkából... Feltérdelt, a szárkúp megmozdult. Egy hang csattant rá: — Szto j! A fiúban felszabadultak a gátlások, s a rászegeződő géppisztolycsőnek kiáltott. — Továris!... Nem vagyok ellenség ... Barát vagyok, hozzátok megyek. A géppisztolycső lassan a föld felé fordult, Katona Gyula felnézett. Barna bőrű mongol fiú mosolygós arcát látta maga előtt. — Nye bojsza — enyhült meg az előbbi kemény hang — 1 Vojna... Pasli.., Sokáig mentek a földeken, egy öreg morcos katonával. Az nem szólt, Katona Gyula pedig nem mert beszélni. Az egyik tanyában egy tiszt elé állították. Az öreg katona mondott valamit, de nem értette. A tiszt ránézett, álmatlanságtól duzzadt szemével, és borostás arcán mosoly játszott. — Harasó — intett a katonának, majd feléje fordult — Ki vagy? — kérdezte magyarul. — Katona Gyula, volt levente, — csapta össze a bokáHúsz évvel ezelőtt a szovjet hadsereg katonája... ját — tegnap megszöktem, mert Németországba akartak vinni bennünket. Azért futottam erre, mert az apám tanított rá... A tiszt felemelt keze megállította. Magasabb rangú parancsnok érkezett és a tiszt annál jelentkezett. Sokáig beszéltek, de a tiszt egyszer csak odahívta. — Beszélj a családodról, magadról. A földre ültek, s a magasabb rangú tiszt figyelmesen várta a fordítást. — Kecskeméten lakunk, a Vacsi közben. Apám cipész, tőle tanultam az orosz szavakat, mert ő az első világháborúban a második internacionalista zászlóaljban harcolt a fehérek ellen ... szegények vagyunk, apámnak alig volt munkája ... Sokszor éheztünk, mert őt sokszor elvitték a csendőrök, s ösz- szeverték ... Én nem akartam Németországba menni, segíteni akartam az apámnak ... Tizen- ketten vagyunk testvérek. Édesapám tegnap reggel azt mondta: „Fiam, tudod mi a kötelességed”... Én arra gondoltam, átszökök — elcsuklott a hangja — és harcolok az apám ellenségei ellen!... Tegyék meg — fordult könyörögve az idősebb tiszthez — hogy orosz katona legyek. Az idősebb tiszt a szemébe nézett, meleg baráti volt a tekintete. — Harasó — mondta egyszerűen, s a fiút barátságosan hát- baütötte. — Gyula Gyula!... Igyi szudá! — kiáltott a szőke Ná- gya kihajolva a kecskeméti Kaszap utcai iskola ablakán. Katona Gyula, a szovjet hadsereg katonája futott a szép ápolónő hívására. Itt ebben az épületben rendezkedett be a szovjet hadsereg 213. számú tábori kórháza, amelybe beosztották. Két nap telt el a kalandos szökés óta, s a vékony fiún már katonai pufajka feszült. A kórház parancsnoka Agadzsanjal Geraszin Ivano- vics őrnagy még géppisztolyt is adatott neki: „Katona semmit sem ér fegyver nélkül” — mondta. Ez volt a könnyebb, az egyszerűbb, de háború volt és nem sok idő maradt az újonccal törődni. Katona Gyula lovat, kocsit kapott, akárcsak Nikoláj és a többi sebesültszállító. Kecskeméten a Műkert környékén még dörögtek a fegyverek. Nem volt éjjele, sem nappala. A német Messerschmidtek nappal géppuskatűz alatt tart- tották a várost, s a piac melletti pékségből neki kellett hordania a kórház betegei számára a kenyeret, éjjel pedig a megbúvó ellenséges egységek lőtték őket. A kócos kis kozák ló gazdájával együtt mindig úton volt. Nikoláj sokszor mondta neki: — Gyula bátor vagy, igazi katona. A fiú ilyenkor boldogan elmosolyodott. A szovjet egységek egyre jobban aprózták fel a náci hadi- gépezetet. S a kecskeméti cipész fia együtt menetelt a kórházzal, résztvett Budapest, majd Győr felszabadításában, ésőbb Bratislavába érkeztek. Egyik este hivatta Geraszin Ivanovics. — Fiam — mondta az Grnagy — vége a háborúnak ... — megölelték, megcsókolták 'gymást. — Nagyon megszeretünk téged mindnyájan, de én különösen... Nekem nincs senkim, fiam... A feleségem meghalt, a fiam eltűnt... Ügy gondoltam a fiammá fogadlak. Gyula hallgatott, de könnyes lett a szeme. Saját édesapja jutott eszébe. Látta a blankli- nál, amint a rossz, nyűvött cipőket talpalja, s visszaidézte utolsó szavait. Sokáig, egész éjszaka beszélgetett az őrnagy- gyal. Reggel igazolvánnyal a zsebében, egy szovjet sebe... és ma Katona Gyula őrnagy egy szovjet katonaújság olvasása közben. sültszállító vonaton visszaindult Kecskemétre... * Katona Gyula honvédőrnagy abbahagyta a történet olvasását. Rámnézett és elmosolyodott: — A folytatást engedje meg, hogy saját szavaimmal mondjam el... Amikor hazaértem, nagyon örült a család, de további sorsom már hétköznapi volt. Tanoncnak mentem egy kisiparoshoz, majd 1948-ban önként bevonultam katonának. Tanultam, tiszt lett belőlem ... Hogyan készülök a 20 éves évfordulóra? Egy év óta keresem régi parancsnokomat, Nikofájt, és a többieket. Szeretnék találkozni velük, akiket életem végéig szeretni fogok ... Gémes Gábor
