Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-04 / 80. szám

Még élénken él emlékezetemben a hajdani lőtér hetipaci zsi- vajgó forgataga. A templom előtt várakozó lovaskocsik és társszekerek, a felhalmozott zöldség- és gyümölcskupacok. Szinte hallom a széles Rákóczi út — Kada Elek polgármester jóvoltából ma is levegős, tágas utcánk — fái alatt tollászkodó, eladásra hozott baromfiak rikácsolását, az ócska portékáikat szemérmetlenül kiteregető zsib- árusok keleti bazárra emlékeztető hangzavarát.

A lapályos város hétköznapi csendje is megül, rámnehezedik. A súlyos mozdulatlanság, amikor évtizedeken át nem épül, nem változik, nem történik emmi. Olvasom a keserves panaszt az egykori újságban, a Kecskemét és Vidékében: „Hol nyaralhat a kecskeméti munkás?” — „Téli melegedőt a hajléktalanoknak” — „14 000 analfabétája van a városnak” — Miért csak 14 ágy van a kór- lázi szülőotthonban?” — „Szellemi inségmunkások a városházin”. ..

És sziníte vonzanak a zegzugos utcák, ahol Katona József, Fényes Adolf, Kodály Zoltán — vagy éppen Csokonai, Arany, Petőfi, Táncsics és Jókai lábnyomát kellene felfedeznem a porban. Hisz halhatatlan szülötteiben, nagyságaiban és hírességekben oly gazdag ez a város, mint kevés hely szerte a hazában.

De megfognak a jelen képei. A lábam alá simuló utak, járdák, a Leninváros kilencemele- tes toronyházai, a központban trónoló szálloda, a parkkal övezett autóbuszmegálló kecses betonvirágai. Megállók a téren, ahol palotát — igenis palotát, de nem cirádásat — emeltek a zenélő gyerekeknek. Elnézem a friss gyepszőnyegen labdázó]: at a sportpálya széles lelátójáról, s hazafelé elábrándozom az épülő fedett uszoda terebélyes alapzata előtt, mintha máris a víz csobogását, a versenyző fiatalok harsány kiáltozását hallanám. .. S a végre kiegyenesí- sett Don-kanyar mentén — értik ezt a furcsa háborús szójátékot idéző nevet az itteniek — én már látom az új házakat, üzletsorokat is. Nincs ma olyan nehéz dolga a képzeletnek, mint régen, csak fel kell mérni a megtett utat — ha van türelme és ideje hozzá —, s megtoldani, előre vetíteni gondolatban,

A megyszókhelyen járok, s magamban így fohászkodom: Hej, te hajdani alföldi cívisváros, ahol a sovány homok mélyből fakadó, rügyhajtó reményeire épült a világ — merted volna-e valaha hinni megifjodáso- dat?

S mersz-e ma — öreg gúnyáid levetve, újjal cserélve — bátran és erődben bízva szembenéz ni ifjúi álmaiddal?

F. Tóth Fái

Nem volt költője, nincs világhírű szülötte ennek a földnek. De Petőfi itt lelt első baráti szóra a szabadszállási követválasztás után, a kiskun kapitányok egykori székhelyén. Erre ma is büszkék a kunszentmik- lósiak.

Szabad, kemény emberek lakták mindig ezt a földet. A re- bellió fészke — így emlegették a Monarchiában. Szabadok voltak a nyomorúságban, kemény- nyé edzette őket a nehéz pusztai élet Itt nem volt nagybirtok. Ahol ezer hold még ma is terméketlen, semmire se való, ahol olyan volt a föld, hogy nyáron még a szöcske is éhen halt, ott napi 20 óra munkával is alig lehetett kicsikarni a napi betevő falatot. A határ nagyobb- bik fele sovány, csak birkának jó legelő volt. A lakosság többsége pedig földmunkás, napszámos, tengődő nép.

Hogyan élnek ma itt, két évtizeddel a felszabadulás után?

Irdatlan távolságban a régitől. De külsőre-belsőleg még ma is egy fél lépéssel talán a kor mögött Csak mostanában kezdenek megiramodni.

Földet osztottak itt is 1945- ben, de az ádáz küzdelem a mostoha pusztával csak lassan érlelte gyümölcseit Amikor gyárba szólították az ötvenes években a parasztságot, innen nagyon sokan mentek el, hogy jobb szerencsét próbáljanak. Közel van Pest, még ma is ezren járnak a fővárosba dolgozni.

De már több mint ezer embernek ad munkát a háziipar — külföldön is keresettek rafiából, gyékényből készült dísztárgyaik és strandcikkeik —, a gépállomás, a ktsz... És a tavaly épült új üzem, ahol néhány év múlva hatszázan gyártják majd a paraszti munkát könnyítő mezőgazdasági kisgépeket

És ezen a sovány földön a hat termelőszövetkezet közül egy se mérleghiányos! Nem nagy még a jövedelem. Egy tag keresete évente 8—13 ezer forint a közösből, de nincsenek már föld nélküli napszámosok, munka után sóvárgó nincstelenek. Inkább az a baj, hogy nagyon is kevés a munkás kéz, a tsz-ek rohamosan „öregszenek”. Néhol már 60 éven felül van az átlagos életkor.

Ahogy könnyebbedik az élet, úgy szépül a község is. Kun- szentmiklós ma szebb, mint egykor, járási székhely korában. Villany, járda, vízvezeték, új üzletek, parkok épülnek. A lakosság szívesen áldoz munkát és pénzt is.

Az új gyár munkáskezekre vár. A gimnázium mezőgazda- sági szakmunkásokat képez. Reményteljes az élet az egykori szélhordta puszta közepén.

Mester László

Séfjei

A múlt század derekán, 1857- ben alakult Kerekegyháza község. Öslakói háromféle nációhoz tartoztak: magyar, szlovák és németajkú földművelők vágtak neki meghódítani a homokot, a szittyós területeket.

Sokáig nem is tudtak egymással beszélni, ám az idők folyamán a nyelvi akadálynál magasabb válaszfalat emelt közéjük a vagyoni elkülönülés. Négy nagybirtok cselédei mellett a parasztság valamennyi rétege megtalálható volt itt, a napszámba járó zsellérektől a 200— 300 holdas nagygazdákig.

A felszabadulás gátat szabott a parasztság differenciálódásának, s népi demokratikus rendszerünk a község életének folyóját a szocializmus építésének medrébe terelte.

• •

Ot város., öt község

Kiskunhalas

A szövetkezeti gazdálkodás életrevalóságára jellemző, hogy a telepítési program keretében a kétféle típusú szövetkezetek szőlőt összesen 281, gyümölcsöst 70 holdon telepítettek eddig. A község szegélyén 1949-ben gépállomás is alakult.

Kerekegyházának nemcsak a határa, hanem az „arculata” is jelentős mértékben előnyösen megváltozott a felszabadulás óta. Tizenhat évvel ezelőtt kigyulladt a villany, négy esztendeje szélesvásznú mozi, 1962- ben félezer személy befogadására alkalmas művelődési ház épült. A lakosság szükségleteinek kielégítésére vegyesipari ktsz működik, s több önkiszolgáló boltot is nyitottak.

Egynyelvűvé vált a község húsz év alatt minden tekintetben, s ebben a pártszervezet és a helyi tanács ténykedésén kívül nagy szerepet játszik a fel- szabadulás előttinél négyszer több, összesen 32 pedagógus, akik Kerekegyháza csaknem 900 ifjú polgárát 14 tanteremben nevelik a még nagyobb ütemű fejlődés szolgálatára.

Tarján István

Go head! — Menj előre! — írta egy 1868. szeptember 30-án Baján kelt cikkéljen az Észak- Amerikai Egyesült Államok akkori divatos jelszavára utalva a város nagy szülötte, Türr István.

Ez a nagy ember, mint ismeretes, az ország építésének élére állt, miután hősi kardja végleg visszakerült hüvelyébe. Türr István ebbe a két szóba sűrítette hazájának legfőbb tennivalóját. Csakhogy az előrehaladást akkoriban a Habsburg elnyomás alatt, félgyarmati sorban tengődő országban — ezer akadály gátolta. És később sem lehetett beszélni számottevő fejlődésről, pedig Bajának fekvésénél fogva nagy lehetősége van erre, hiszen a Duna — mint nemzetközi víziút — a múltban is jelentős szerepet játszott, A felszabadulás nyitotta meg igazán a lehetőségek kapuit Bajának, a Duna egyik gyöngyszemének.

Voltak üzemek itt azelőtt is, de kevés munkaerőt foglalkoztattak. Jellemző, hogy csak négy év alatt — 1961-től 1964-ig — 2417-tel növekedett az ipari munkások szama, vagyis annyival, amennyit a felszabadulás előtti üzemek összesen foglalkoztattak. Szintén csak a legutóbbi négy évben 120 millió forintot ruháztak be az ipar fejlesztésére, ennek felét korszerű gépekre költötte a népgazdaság. A minisztériumi ipart hét üzem képviseli a városban. Ezenkívül kilenc tanácsi kézben levő üzem van és ugyanennyi ktsz. A fejlődésre jellemző, hogy 1961-től 1964-ig majdnem 70 százalékkal nőtt az ipari termelés értéke.

Vessünk egy pillantást a mezőgazdaságra is. Baján és járásában ringott a felszabadulás utáni termelőszövetkezeti mozgalom bölcsője. A bajai Bokányi Dezső Termelőszövetkezel az ország első közös gazdaságai között alakult, és a várostól alig hat kilométerre fekvő Vaskút az első termelőszövetkezeti község volt. A Bokányi Dezső Termelőszövetkezet jogutóda a Vörös Fény, ahol az idén bevezették a készpénzrészesedést.

A város fejlődése az utóbbi években meggyorsult. Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum létesült. Épül a Hűtőház, befejezés előtt áll a tisztasági fürdő. Sok millió forintos beru h ázásokkal fejlesztik az ipari üzemeket. A város lakóinak régi kívánsága teljesül az idén. Megkezdik a csatornázást. A gerincvezeték még az idén elkészül. Jól halad előre a fürdővárosi program megvalósítása is

így válik ez a Duna men! város a megye déli részéne' egyre fontosabb ipari, mezőga’7 dasági és kulturális közpor jává.

Kereskedő Sándor

Csaknem harminc évvel ezelőtt, 1937-ben, Erdei Ferenc, a magyar falukutatók egyike azt írta Halasról a Futóhomok című könyvében: „Halast, mint a legrégibb mezővárost legjobban is köti a múlt. Semmit sem mutat a többi mezővárosok buzgó és türelmetlen törekvéseiből. Halas nem siet. Kecskemét 1700- ban még puszta volt, 1800-ban már erdőt ültetett és szőlőt telepített. Halas 1800-ban is éppoly pusztaság, mint 1700-ban, és csak 1900-ban mutatja a bel terjes ülésnek első jeleit.”

Mint Erdei írja, nem olyan régen száz esztendők teltek el jelentős változások nélkül. Mindez valójában csak a felszabadulás után változott meg. A város határában a mezőgazdasági lakosság jelenleg hat termelőszövetkezetbe, öt tszcs-be és egy szakszövetkezetbe tömörülve gazdálkodik, igyekszik hasznosítani a nagyüzem nyújtotta előnyöket. A gyenge minőségű homokos talajokon a legutóbbi négy esztendőben több mint 400 hold szőlőt, azonkívül 800 hold gyümölcsöst telepítettek, és a gondos munka eredményeként számottevően növekedtek a termésátlagok.

Különösen gyorsan fejlődött a város ipara. Húsz évvel ezelőtt csak a téglagyár és a Schneider Baromfifeldolgozó üzem jelentett a mezőgazdaságon kívül némi munkaalkalmat. Jelenleg 5 minisztériumi, 5 tanácsi és 5 szövekezeti üzem működik a városban és együttesen több mint 4500 munkást foglalkoztatnak. Igen jelentős, hogy az üzem dolgozóinak egy- harmada a nők közül kerül ki.

Az említett üzemek és vállalatok az elmúlt évben mintegy 600 millió forint értékű gyártmányt készítettek. A baromfifeldolgozó vállalat 272 millió, az ÉM Fémmunkás 61 millió, a faipari vállalat pedig 56 millió forintos tervet teljesített.

A kereskedelmi boltok forgalma az elmúlt évben meghaladta a 226 millió forintot. Egy év alatt 350 mosógépet, 450 televíziót, és 200 Pannónia motorkerékpárt vásároltak a kiskunhalasiak, új bútorokra pedig 10 millió forintot költöttek.

Néhány adat csak a város jelenéből. Ezek azonban mind azt bizonyítják, hogy Kiskunhalas ma már nem a régi ráérős, hanem a fejlődés zöldlámpás országúján 20 év alatt felzárkózott a megye többi igyekvő városához.

Nagy József

Húsz évvel ezelőtt 650 nincstelen között szétosztották a nagybirtokokat, s négy évre rá nyolc földhöz juttatott 40 holdon megalakította a Dózsa Tsz-t, amelyben ma már 139-en kis híján kétezer holdon gazdálkodnak. A példa nyomán 1952- ben létrejött a másfél ezer holdas Előre Tsz is, s a mezőgazdaság szocialista átszervezése során a még egyénileg gazdálkodó kerekegyháziak három termelőszövetkezeti csoportba tömörültek.