Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-28 / 99. szám
fzMKifii SZERVUSZ, Választék és célszerűség ITT VAN például a eipőcl- látás helyzete. A közelmúltban a megyed tanács vb testületé elé került előterjesztésből kitűnt, hogy bőrcipőből tavaly 15 millió forint értékűvei több kelt el, mint 1963-ban, s hogy ez az értékesítési szám kereken két százalékkal meghaladja az országos cipőforgalom arányát. S ha még emellett azt is megemlítjük, hogy tavaly 112 millió forint értékű bőrcipő talált gazdára a megyében, s mégis előfordultak az ellátásban hiányosságok, felvetődik a kérdés: mi lehet az oka? Mert tapasztalatok bizonyítják: nagyon sokan bosszúság árán, hosszas utánajárásra sem jutottak hozzá a kirakatban kiszemelt, vagy valakinek a lábán már látott tetszetős lábbeli „testvéréhez” az üzletekben. Nos, hányán fejtették meg a talányt? A vb kereskedelmi osztályának előterjesztésében megtaláltuk a választ erre, ,s mivelhogy nem titok, eláruljuk. Akad benne tanulság számunkra, a vásárlók számára is. ÍME, CSAK egyetlen szemléletes példa: Nemrégiben, az egyik járási székhely cipőüzletében 6500 pár cipőt tároltak. Ezeket fajta, fazon, szín és nagyság szerint vizsgálva kiderült, hogy a választék óriási. Csak egy a bökkenő: előfordul, hogy egy-egy kapós fazonú fekete férfi félcipőből rsak 40-es és 43-as nagyságú akad — bosszúságára a közbeeső számú cipők viselőinek. A példa bizonysága szerint az említett cipőüzlet a nagy választék tárolásával a vevőknek igyekezett kedveskedni. Minden igény kielégítésére törekedett, s kiderült, hogy épp az ellenkezőjét érte el: kevésnek bizonyult a sok, illetve a kevesebb több lett volna. Hiszen nem vitás: szűkebb vá lasztékból többet lehet raktáron tartani, többen hozzájuthatnak a bevált, kedvelt fazonú lábbelihez. ÁM, EZ ESETBEN az érem három oldalú. A cipőiparnak ahhoz fűződik érdeke, hogy egy-egy típusból minél nagyobb szériákat gyártson. Ez a gazdaságosabb. A vásárló pedig szeret a sok közül válogatni. Befolyásoló szerepe viszont a nagykereskedelemnek van, illetve lehet. Az igények, a közízlés, s nem utolsósorban az ipar lehetőségeinek ismeretében — mértéktartó skálában — kiválogatni a legjobban bevált típusokat, s azokból rendelni jelentősebb tételeket, hadd jusson belőlük a kisebb és nagyobb lábúaknak egyaránt. *—r 89 lépcső vezet fel a diszpécsertoronyba. Köröskörül üvegablakok. Innen mindent látni, ami a repülőtéren történik. Bo nyolult műszerekkel állandó összeköttetést tartanak a külföldön tartózkodó MALÉV-gépek- kel, Jegyzik pontos tartózkodási helyüket, magasságukat. Ez az „agyközpontja” Ferihegy életének. A diszpécser minden repülőgép érkezéséről, indulásáról tud. Megszólal a hangszóró: „Három perc múlva leszáll a csehszlovák menetrendszerű gép.” A torony átveszi az irányítást: „Négyes pályára érkezzék.” Símán szalad már a betonon az óriás IL—18-as. Beáll a jelzett pontra. Most látszólag olyan a tér, mint a megzavart hangyaboly; innen is — onnan is kis járművek indulnak. Egyetlen céljuk az óriás gépmadár kiszolgálása. A percnyi pontosságról a toronyban gondoskodnak. Mire lelassulnak a légcsavar rok, máris megérkezik az önjáró utaslépcső. Valahonnan közeleg az üzemanyagszállító is. Sietnek a takarítók, percek alatt felfrissítik a gép levegőjét. A műszakiak kocsija a pilóta tájékoztatása alapján kezelésbe veszi a motort. Megérkeznek az étszolgálat ínyencmesterei is. Startol a gép, szabad az út. bejelentik repülési szándékukat. Ennek alapján készül el szinte másodpercnyi pontossággal a másnapi menetrend. Minden gép már belépésekor rádión értesül, hogy a légifolyosón hány méter magasan köteles repülni. Ez teszi lehetővé, hogy 100 százalékos biztonsággal vezethetik Egy gombnyomás a toronyban. Dolgozik a diszpécserszolgálat. Mindez percek alatt. Mire megvizsgálják a jegyeket, s egyet szusszantanak az utasok, addigra minden a legnagyobb rendben van. És mindezért a „magas torony” a felelős. Hány országba repülünk Nyáron naponta 150 gép is megfordul a Ferihegyen. Az utóbbi években rohamosan emelkedett az utas- és áruforgalom. Jelenleg 24 országba repül a MALÉV! Mióta megindította tranzitvonalait, jelentősen nőtt a járatai iránti érdeklődés. Helsinkiből például Budapesten át eljuthat az utas Athénbe, s onnan tovább Kairóba. Vagy Lon- doból Budapesten keresztül Nicosiába. Mivel a külföldi utasok elégedettek a járatokkal, igénybe veszik azokat, ez jelentős devizabevételt jelent a népgazdaságnak. Polgári légi közlekedésének zavartalan lebonyolítására minden ország pontosan meghatározott — nálunk 10 km széles — légifolyosókat jelölt ki. Hogy valamennyi gép precízen ismerje repülés közben tartózkodási helyét, azt a rádiónavigációs berendezések biztosítják. Ezenkívül a repülőirányító szolgálat radarernyőjén is ellenőrzi a légifolyosó és környékének légterét. Erről az útról letérni nem lehet. Minden, hazánk légterébe érkező repülőgépet végigkísérnek egészen a leszállás pillanatáig. A földön pedig a mir említett diszpécserszolgálat veszi át az ügyek intézét. A velünk légi kapcsolatban álló országok egy nappal előbb a gépeket a célhoz. Módszereik tökéletesek. A radar-leszállító készülék — a földről irányítva is — képes simán a kifutópályára juttatni a repülőgépet. A milliomos — Tizenhat éve repülök. Már túl vagyok a negyvenen és a harmadik millió kilométert ostromlom. Állandóan tanulok Nálunk ez így szokás. — Egy-egy útra másfél-két órát készülök. Alaposan áttanulmányozom az útvonalat, megismerkedem a meteorológiai jelentésekkel, még egyszer, percnyi pontossággal kidolgozom a menetidőt, kijelölöm a jelentési állomásokat. Csak azután jelentkezem a mindennapos orvosi ellenőrzésre. — Tegnap délután Varsóban voltam, este már Szófiában. S ma délelőtt újra Budapesten. Hát nem gyönyörű? Mindezt Sebők Zoltán, az IL—18-as első pilótája mondta el. Akinek szakmai tudásánál talán csak a szerénysége nagyobb. A gép súlya, amelynek parancsnoka, 61 ezer kilogramm, 89 utast szállít, óránként 650— 700 km-es sebességgel. „Stuvi44 Utoljára maradt a légikisasz- szony. Ahogy szakmai berkekben mondják a „stuvi”. Ma itt, holnap ott, színes, forgatagos élet. Sok serdülő kislány irigyli őket. Igaz ez, Vecsei Ágota? — Én csak azt tudom, hogy mindig a repülésre vágytam. Megismerni a világot. És hogy ez sikerült, szinte hihetetlen. Most jöttem vissza az első utamról. Budapest—Moszkva- Budapest. A tanfolyamon kitűnően végeztem, gondolom ezért kerültem az elsők között gépre. Tanultam utaskiszolgálást, navigációt, egészségügyi ismereteket és még sok mindent, amit a repülőgépen az utasok érdekében hasznosíthatunk. — A két „öreg” stewardess, akik az első utunkra elkísértek, Moszkvában egy babát ajándékoztak nekünk: nagy kövér fababát, benne egy kisebb, aztán még egy, összesen tíz. Azt írták rá a legnagyobbra: „Első 'itatok emlékére — jól dolgoztatok, kislányok — a következő babára majd a milliomodik kilométer után írunk!” írta és fényképezte: Regős István Kíváncsian lépnek magyar földre az utasok. Védnökök és védőnők avagy: mustárgáz a boroshordóban ollégám nemrégiben egyik cikkében a mustgázt emlegette, amely súlyos baleset okozója volt. Nagy megrökönyödésére másnap azt olvashatta az újságban, hogy a hordóban mustárgáiz keletkezett és ez okozta a tragédiát. Majdnem sírva fakadt, hogy aki cseppet is konyít a dolgokhoz most — enyhén szólva — kineveti az újságírót, aki lám nem ismeri, mi a különbség mustgáz és mustárgáz között. Ennél is veszettebb hiba került az április 15-i lapszámunkba. A Kecskemét 1944- ben című cikkből — amely a város felszabadulásáról szól — egy sor „elkeveredett” a fölötte levő írással. Hét katonaszökevény kivégzését említő sortöredék így egy kiskutyával került kapcsolatba. Bizonyara őlmélkodtak is ezen a riportalanyok, ott Kígyós pusztán Mint ahogy az apríts 21-: iap- szám Asszony a határoan című cikkét sem érthette meg egy helyen az olvasó. Egy pir- tói asszony tanácstag állítólag ezt mondta: „Pedig a terve 25 ezer forintba ni. S miközben a dűlőút pora vastagon sincs községünknek, bölcsőde is jó lenne. ..” Pedig ő arról beszélt, hogy ,,az egészségház terve 25 ezer forintba került. Aztán egy négyzetméternyi járdája sincs községünknek, bölcsőde is jó lenne..De a cikk befejező részéből, ahol a dűlőút porát is említette az újságíró, egy sor előbbre került, s ez okozta az értelemzavaró hibát. A zt már nem vehette ész- re az olvasó, amikor az Ifjú védnökök című vezércikkünk címe Ifjú védőnők-re változott, mert ezt még idejekorán észrevette a nyomdai szerkesztő. Hogy Jancsó Adrienne helyett Jencsó került a vasárnapi hírek egyikébe, ezen már fel sem háborodik az ember, hiszen csak egy betű elírás történt, s mi ez az előbbiekhez képest. Jó, ez mind a nyomda hibája, mondja erre nyomdász barátunk, ki e cikk szedésébe mélyed, de beszéljünk most azokról a „bakikról”, melyeket az újságírók vétenek. Mert akad ám ilyen is... Valljuk be töredelmesen, előfordul ez is. Egy kis cikkecskében Prikkel Lajosné szarkási pedagógust kisfáiba „helyezte át” az újságíró, macerálták is miatta a kollégái. Csakúgy, mint Török László kiskőrösi járási úttörő titkárt, akit KISZ-titkárnak „nevezett ki” az újság nemrégiben. De legszebb öröm a káröröm. Talán ezért örült any- nyira lapunk egyik munkatársa, amikor a Nagyvilág című irodalmi folyóirat legutóbbi számában egy vers fölött ezt olvasta: ,,Egy franc a vers". Ennek a helyes „megfejtése”: Egy francia vers. Talán elég is ennyi egye- * lőre a sajtótv'b 'kból, melyekből bőven terem a magyar sajtó berkeiben. Vidanvt- va és olykor bosszantva olvasóinkat, vérmérsékletük szerint. ,. T. P. PETŐFI NÉPB \ Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanacs iapla. Főszerkesztő: dr Weither Dániel Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat ^eleiős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont 26-19 25-16. Szerkesztő bizottság: io-SS. Vidéki lapok tl-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér t Telefon: 17-69. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél lóruetési dl- i hónapra is forint Bacs-Kiskun megyei vvomda V. Kecskemét — Teiefon: 11-85- Index: 85 065.
