Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-25 / 97. szám
Május 29-től június 6-ig: ünnepi könyvhét 75 új kiadvány 1100 000 példányszámban A hagyományos ünnepi könyvhetet az idén május 29 és Június 6 között rendezik meg. Az országos kulturális rendezvény idején 75 féle új könyv lát napvilágot, összesen 1 100 000 példányban. Az újdonságoknak több mint a fele a mai magyar irodalom termése, közülük is kiemelkednek az idei Kossuth-, illetve József Attila-díjjal kitüntetett írók, költők alkotásai. A régebbi könyvsikerekből is magas példányszámú utánnyomás készült. Május 29 és június 6 között országszerte számos író—olvasó találkozót, irodalmi estet, ismeretterjesztő előadást, irodalmi színpadi ankétot, könyvtári kiállítást, szellemi vetélkedőt, könyvbarát-napokat rendeznek. A Művelődésügyi Minisztérium Kiadói Főigazgatósága, a SZOT, a SZÖVOSZ és a Kossuth Kiadó a könyvhét alkalmából kitünteti a legjobb falusi és üzemi könyvterjesztőket, propagandistákat. A korábbi évekhez hasonlóan most is tízforintos ajándéksorsjegyet kap mindenki, aki ötven forintnál nagyobb értékű könyvet vásárol. A tombola nyereményei között ezúttal — könyvtárak, könyvszekrények stb. mellett — Wartburg gépkocsi és külföldi utazás is szerepel. (MTI) Gracillaria — az űrhajósok eledele A gracillaria a tenger fenekén élő alga; gazdasági jelentősége rendkívül nagy. Bőségesen található a vietnami partok közelében; évente több mint ezer tonnát használnak fel belőle. A gracillaria 36 százalékban keményítőt és 13 százalékban nitrogénvegyületeket tartalmaz. Ebből készítik az űrhajósok élelmezéséhez szükséges zselészerű anyagot, de a gracillariát felhasználják a bakteriológiában, a ragasztóiparban és a gyógyszergyártásban is. csak egyetlen egy dolognak örülhet e helyzetben az ember. — Kaja!? — kiáltották. — Pszt! — intette őket ijedten óvatosságra. — Hol? Merre? — suttogták, s nagyokat nyeltek. — A most beállt szerelvény elölről kilencedik, hátulról huszonötödik vagonjából tejpor szóródik. Látjátok azt a halvány fehér csíkot? Az oda vezet. .. Már rohantak volna, de rémülten feltartotta őket. — Várjatok, amíg elcsendesednek a kocsik! Német szállítmány, s biztosan őröket állítanak. Módszeresen kell eljárnunk. Bízzatok bennem! Te gyere velem körülnézni! Ugye, lakatos voltál? — Nem. Műszerész... — Mindegy. Nem nehéz kinyitni egy vagont. Talán le sincs plombáivá... — Le van sz... az a plomba! ■— Mentette ki a műszerész. t perc múlva a tej poros va" " gon körül sündörögtek. Nem volt leplombálva, őrt is csak a mozdony mellé állítottak. Fülig szaladt szájuk, amikor felfedezték, hogy a reteszt egyszerűen csak félre kell tolni. — Siess a többiekért! — mondta a műszerésznek. — Addig szétnézek odabent. De csak óvatosan! Bemászott és elővigyázatosan magára húzta az ajtót. Zseblámpájával körbevilágított. Majd elsírta magát a gyönyörűségtől. Tejporon kívül tömérdek konzervdoboz tornyosult ott egymás hegyén-hátán a lekváros ládák közt. Mire a többiek libasorban odalopakodtak, degeszre zaA katonai helyzet nap mint nap kedvezőbben alakult a szovjet csapatok számára. A 2. Ukrán Front parancsnoka a hadműveletek menete és a ma gyarországi katonapolitikai helyzet kapcsán október 16-án intézkedett a támadások felújítására a Duna—Tisza közén is. Az 1944. október 16-án 14,45- kor kiadott 00644. sz. direktívájában a 46. hadsereg parancsnokát arra utasította, hogy: „Szeged északnyugati térségében azzal a céllal, hogy előreláthatólag október 18-án reggel Kiskunfélegyháza—Kecskemét—Budapest általános irányba átmehessen támadásba, létesítsen egy nem kevesebb, mint hat lövészhadosztálybál álló csoportosítást.” Egy nappal később, 17-én 22,45-kor a 00648. sz. utasításban azt a feladatot kapta, hogy: „A hadművelet biztosítására — balról — Belgrád észak- nyugati körzetéből — feltételezhető ellencsapások megelőzésére: 18-án reggel a 31. lövészhadtest 34. és 40. hadosztályával Kula—Pacsér (Pacir)—Baja általános irányba menjen át támadásba és október 20-án estére jusson ki Jánoshalma—Baja—D una—B átmon ostor—Zom- bor és Kula arcvonalszakaszára.” Guderian vezérezredes október 26-án parancsot ad a Tiszántúl teljes kiürítésére és a Tisza vonalának tartására. Ezzel befejeződik a Tiszántúl felszabadítása. Friessner vezérezredes Guderiannak, a német vezérkar főnökének október 27-én küldött leveléből kitűnik: az elszenvedett ember- és anyagveszteségekre hivatkozva mielőbb fegyvereket és csapatokat kér, mert különben véleménye szerint újabb csapásokkal kell számolni. Panaszkodik a magyar csapatok állapotára és harci szellemére, és kijelenti, hogy a Tisza vonalát sem tudják tovább tartani. A Szeged felől támadó 46. szovjet hadsereg október 21-én elfoglalta Baját, ily módon a Duna—Tisza közének déli része teljes egészében a Vörös Hadsereg -birtokába került. A német hadvezetés felismeri a Duna—Tisza köze déli részének szovjet kézre kerüléséből származó veszélyeket és megkezdi az átcsoportosítást Buda18. Közelednek a felszabadítók pest védelmére, továbbá a Vörös Hadsereg visszaszorítására. Evégből az 1. páncélos hadosztály a Tiszán Polgárnál október 29-től átkelve, Kecskeméttől északra foglal készenléti állást. A 24. páncélos hadosztály pedig október 2B-án a 3. magyar hadsereg LVII. német páncélos hadtestének alárendeltségébe kerülve azt a feladatot kapja, hogy 30-án reggel támadja meg és verje szót Kecskeméttől délkeletre felismert szovjet készenléti állásokat. S míg az események így zajlottak, vajon miről szóltak a hadi jelentések. A Magyar Távirati Iroda október 25-ón szerdán a következőket jelentette: „Október 23-án az ellenség támadásainak súlya a Duna—Tisza közére tolódott át. A harcok ezen a területen legnagyobb hevességgel Kiskunfélegyháza körzetében dúltak, ahol az ellenség eddig még nem tapasztalt mértékben vetette be tüzérségét. A többszörös, rendkívül erős pergőtűz után heves aknavetőtűz támogatásával az ellenség támadásra indult a város elfoglalására.” A szovjet hadsereg lendületét nem törhette meg a Hortiján német alezredes parancsnoksága alatt elkeseredetten harcoló légvédelmi tüzérezred sem és a város éjszaka felszabadult. A következő napon a hadijelentés mindezek ellenére sem átallja megjegyezni, hogy: „Október 24-én a Duna—Tisza közén sikerrel jártak a magyar támadó próbálkozások.” Sőt, egy nappal később a Magyar Távirati Iroda jelentésében azt olvashatjuk, hogy: „Győzelmes magyar roham Félegyháza és bálta magát. Rohamkésévél boszorkányos ügyességgel nyito- gatta fel egymás után a konzer- veket, feszegette fél a ládákat, hogy csömörét lekvárral mossa le. 17 gyenként adogatta le a mű- szerésznek a konzerveket, az meg sorjában továbbította a szakasznak. Néhány perc múlva kívülről — úgy vélték — látszólag nyoma sem volt, hogy fosztogatók dézsmálták meg a Német Birodalom élelmiszertartalékait. Mint a hörcsög az üregébe, úgy surrantak vissza vagonuk- ba. Készséges, testvéries osztozkodás következett, aztán elő a bicskát... Ekkor kintről elnyújtott kiáltás harsant: — Senki ne hagyja el a szerelvényt! Gyors lábdobogás hallatszik. Mindegyik kocsi elé lövésre kész géppisztollyal német katona áll. Valami magas rangú tisztjük hevesen kiabál a magyar szerelvény parancsnokára. Egyikük megérti: — Átkutattatom a szerelvényt! Disznóság! Gyalázat! Rablók, tolvajok a maguk katonái. ..! Agyonlövetem, amelyiknél. .. — Bajtársak! lihegi Bállá Bálint. — Én jóllaktam, de nem beszélek könnyű szívvel. A túlsó oldalon mellettünk egy lapos, fedetlen tehervagon áll. A szellőző ablakon áthajigál- juk a konzerveket, s ha a németek elmennek, újra visszahozzuk. .. A razziát egyszerre kezdte két osztag a szerelvény elején és végén. A német tiszt éktelen szitkozódásából következtetni lehetett az eredményre. Tíz perc sem telt bele, amikor ők kerültek sorra. Töviről-hegyére megmotozták őket, kiforgatták cók- mó'kjukat, szétrugdosták az alomszalmát... — Itt sincs semmi, herr, Kommandant. — Tovább! Herr Gott! — Tyűha! — törülte meg homlokát Bállá Bálint, amikor elmentek. — Épp idejében rakodtunk ki. Most kezdhetjük az egészet élőiről. De mi ez...!? Rémülten ugrottak a szellőztető ablakhoz. — Az mozog! — kiáltotta a műszerész. — Mi mozgunk! — mondta Bállá Bálint olyan szomorúan, hogy senki sem kételkedett szavában. S nézték a lapos vagont, ameddig csak láthatták a sötétben, nézték, s nagyokat nyeltek, de nyáluk így is kicsurrant szájuk szegletén. Aztán komoran leültek a szalmába, s maguk elé meredtek. Később igyekeztek beszéddel elterelni éhségükről figyelmüket, de minduntalan elakadtak. í"1 sak Bállá Bálint ült szót- lanul. A beesett, csalódott, sóvár arcokat nézte, s szíve egyre jobban elnehezült. Ügy érezte: minden tekintet feszülő hasára tapad, s ettől még sokkal szomorúbb lett. Olyan szomorú, hogy legszívesebben ledugta volna ujját a torkán, hogy mindent kiadjon, amit megevett... De csak a könnye eredt el, s olyan keservesen sírt, mint egyszer régen, édesanyja ölébe hajtva fejét. Turcsányi Ervin Halas között lovas és páncélos kötelékekkel.” A lapokban láthattuk Karl Kraus Kerbs hadnagy, az Europapress haditudósítójának október 26-án este Szolnokról adott telefontudósítását: „A magyarországi csata ütőereje és súlypontja, amelyért ilyen kemény küzdelem folyik továbbra is a Tisza. Az ellenség sok helyen megkísérelte hídfők alakítását, a német—magyar védelem azonban újra meg újra visszavetette a bolsevistákat. A Kiskunfélegyházáért folyó harcok még tartanak, a német és a magyar ellentámadások jól haladnak.” A főparancsnokság direktívájának megfelelően október 29-én Rém, Borota, Jánoshalma, Kiskunhalas, Kiskunfélegyháza térségében széles arcvonalon támadásba mentek át a 2. Ukrán Front balszámyán harcoló 46. hadsereg, valamint a 2. és 4. gárda gépesített hadsereg csapatai, és még aznap áttörték a 3. magyar hadsereg védelmét a Duna—Tisza közén. Ezen a napon a Duna—Tisza közén harcoló összes erőket Fretitner-Pico tüzérségi tábornok a 6. német hadsereg parancsnoka alá rendelték, aki minden erőfeszítését arra összpontosította, hogy a korábban Kecskemét körzetébe átcsoportosított 24. páncélos német hadosztály bevetésével megtartsa a várost, a budapesti irány kulcspontját. Heves harcok bontakoztak ki, melyekben a demoralizált és páncéltörő fegyverekkel nem rendelkező magyar csapatok, a 23. és 15. gyaloghadosztály, valamint a 8. tartalékhadosztály súlyos veszteségeket szenvedtek. Különösen súlyos csapás érte a 23. magyar gyaloghadosztályt, melynek két ezredét a hadosztálytörzzsel együtt bekerítették és szétverték a szovjet csapatok. A hadosztályparancsnok elesett, helyettese pedig a törzstisztjeinek egy részével és az életben maradt katonákkal együtt fogságba került. Mindhárom hadosztály olyan veszteségeket szenvedett, hogy a német parancsnokság kénytelen volt elrendelni a harcból való kivonásukat. A visszavonuló ellenséget üldözve a 2. és 4. gárda gépesített hadtest csapatai az arcvonal teljes szélességében gyorsan törtek előre és október 31-ig több mint 200 helységet szabadítottak fel. A német hadvezetőség mindenáron meg akarta tartani Kecskemétet, ezért Friessner vezérezredes, hadseregparancsnok felhívást intézett Frettner- Pico tábornokhoz, melyben hangsúlyozta, hogy a szovjet csapatok támadását „szilárdan fél kell tartóztatni Kecskeméttől a Duna—Tisza közén, Duna- pataj—Kecskemét—Űjkécske általános vonalban és ezután Szegedig kell előretörni”. Vagyis a hitlerista hadvezetés nem mondott le arról a korábbi szándékáról, hogy felszámolja a tiszai hídfőket és a folyó mögé veti vissza a szovjet csapatokat. A felhívás értelmében az ellenség szívós védelemre rendezkedett be Kecskeméten és elkeseredetten harcolt, hogy megállítsa a szovjet előnyomulókat. Október 29-én az MTI a következőket jelentette: „Duna —Tisza közén az ellenség erős tüzérségi tűzzel támogatott támadásait súllyal Kiskunfélegyháza és az attól északkeletre levő szakaszon az ellenségnek súlyos veszteséget okozva megállítottuk. — Átcsoportosítások után indított ellentámadással csapataink részben kiindulási állásba szorították vissza az el- .enséget. A Szolnokból délre levő Tisza-szakaszon az ellenség több helyen megkísérelte a támadást a folyón át, hogy hídfőket képezzen. Ezeket a német és honvéd erők ellentámadása részben felszámolta, részben megsemmisítésük folyamatban van.” Az idézett jelentéssel azonos időpontban Horváth Ödön vallomásából a következő képet kapjuk: „Október 29-én, vasárnap délutántól kezdve rohamosan kezdtek peregni a befejező eseményeit:, bár — jellemző — éppen aznap harangozták be a hatalmas német páncélos erők érkezését. A harci zaj egyre erősödött a város környékén. Délután egy orosz repülőgép felgyújtott néhány lőszeres vagont a nagyállomáson. A sűrű ijesztő robbanások még sötétedés után is hallatszottak. Legtöbben nem ismerték az okot és a városiak, valamint az arc- vonalban a katonák azt hitték, hogy már bent a városban folyik a harc. Hétfőre virradó éjszaka, éjféltől kezdve már a város közvetlen határában hangzott a nehéz tüzérségi tűz, sőt hallatszott már a géppuskatűz is.” Ugyanakkor mit jelentett az Interinf a keleti arcvonal déli szakaszáról: „A Duna menti Baja és a Szolnoktól délre eső Tisza-part között magyar páncélos kötelékek, huszárok és gyalogosok német páncélos erőkkel együtt széles arcvonalon ellentámadásba mentek át, kivetették állásaikból a bolsevista gyalogos kötelékeket és tetemes teret nyertek. A Tiszán létesített kisebb hídfőt benyomták és a mögöttes tereprészt megtisztították a szétugrasztott szovjet csapatoktól.” A Szovjet Tájékoztatási Iroda október 31-i jelentésében —, amely a Hírek című magyar nyelven megjelent lapban került közlésre (az arcvonal politikai osztályának kiadványa a magyar lakosság számára) — a következőket olvashatjuk: „Budapest irányában a Duna és Tisza folyók között csapataink szintén támadásban vannak. E támadások során több mint 200 községet foglaltunk el. Ezek között Alpár, Izsák, Kalocsa, Császártöltés, Hajós, Alsómégy, Homokmégy, Miske, Bátya, Fájsz, Dusnok, Nemesnádudvar, Sü- kösd, Érsekcsanád nagyközségeket, valamint Koháriszentlörinc, Ürrét, Pusztapáka, Korhánköz, Ballószög és Kalocsa vasútállomásokat foglaltuk el. Csapataink behatoltak Kecskemét városába, ahol utcai harcok folynak. Tisza és a Duna közében lefolyt harcokban csapataink 4018 német és magyar katonát és tisztet fogtak el.” Következik: Kecskemét szabad! Kétmillió résztvevő a tavaszi békedemonstrácickon Országszerte megkezdődtek a magyar békemozgalom hagyományos tavaszi demonstrációjának előkészületei. A megyékben a társadalmi- és tömegszervezet képviselőiből testületeket alakítottak és akcióprogramjának kidolgozására és lebonyolítására. A bizottságok a legtöbb helyen már munkához is láttak. Valamennyi országrészben ünnepi békegyűlések nyitják meg az eseménysorozatot. A nagyszabásúnak ígérkező tavaszi békedemonstráció eseményeire az előző évekhez hasonló több mint kétmillió részvevőt várnak. Fórumot kapnak az üzemi munkások, a fiatalok, az asszonyok és lányok, a falvak lakói és a különböző tudományok, művészetek művelői.
