Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-25 / 97. szám
Íz idegesség, az öauraSom és az egészség Merészebb színe*' csipke, fodor... Az utóbbi években jelentőr változás figyelhető meg a fehérneműdivatban, A hálóingeket, pizsamákat dúsan díszítik csipkével, fodorral, hímzéssel. Az eddigi, hagyományos rózsaszín, világoskék, fehér színek mellett a középkék, sötétlila, banánzüld, mustársárga, koráll- piros, spenótzöld, sőt a sötétkék és fekete is bevonult a fehérneműdivatba. Az egyszínű anyagok mellett a csíkos, apró virágos kelmék a legdivatosabbak. A hálóingek között akad rö- videbb, hosszabb, kivágottabb és zártabb fazon. Újdonság, hogy a fehérnemú'boltokban hálóing—köntös együtteseket lehet vásárolni. Anyaga apró virágos krepp, vagy paszte'lszínű „Krisztina”-anyag. Divatos a rövid hálóing, az ujj nélküli változat és a sok-sok fodor. Egy nagyon szép halványlila hálóing—köntös együttest mutat be első képünk. Az ing empire szabású, ujj nélküli. A felsőrész eró'sen húzott, csupán elől záródik fehér selyemmasnival. Vállra boruló kis raglánujja van. A pizsama évek óta versenytársa a hálóingnek. Különösen fiatal lányoknak változatlanul kedvelt a bébi-doll. Olcsóbb a kreppből készült, szebb a ba- tisztszerű, pasztellszínű. Újabban hosszú és rövid nadrággal készül. A hosszú nadrágos pizsamák közül második képünk egy világoskék batiszt pizsamát ábrázol. A zsefcszegélyek, s a gombok középkék színűek. Fiatalos a felső zsebre dolgozat: hímzés, vagy monogram. K. M. Manapság gyakran felteszik a kérdést, igaz-e, hogy korunkban a szuperszonikus és kozmikus sebességek, a szédületes munkatempó időszakában az ember agya, idegrendszere állandó túlfeszített állapotoan van, és az ember elkerülhetetlenül neurasztémássá válik? Igen, a modern termelés új követelményeket támaszt az emberrel szemben. Ismeretes például, hogy a hengerművet irányító operatőr percenként körülbelül száz mozdulatot végez. Itt azonban van még egy fontos körülmény: minden mozdulatának pontosnak kell lennie. S a tapasztalt operatőrök sikeresen megbirkóznak kötelezettségeikkel és rendszerint nem hibáznak. Nem a sebesség és a munkaintenzitás Nem mondhatjuk, hogy a nagy sebesség a termelés intenzitásának növekedése aláássa az idegrendszert. Annál kevésbé, mert a tudomány minden lehetőt megtesz annak érdekében, hogy a bonyolult gépek irányítását megkönnyítse és leegyszerűsítse. Az idegrendszerünket legtöbbször mi magunk tesszük tönkre. Semmi nem okoz például olyan nagy kárt az idegrendszerben, mint a szeszes italok. Az alkohollal visszaélő ember akaratereje legyöngül, érdeklődési köre összeszűkül, gyorsan kifárad. Ezek az emberek gyakran nem tudják befejezni megkezdett munkájukat, még abban az esetben sem, ha ez rendkívül fontos lenne. Az iszákos ember gyakran nem képes ellenállni a rossz befolyásnak. Nem képes rákényszeríteni magát, hogy azzal foglalkozzék, ami a legfontosabb és leghasznosabb; tartózkodjék attól, ami káros és célszerűtlen. Végzetesen hatnak az ideg- rendszerre az emberek között odahaza, a hivatalban, az üzemben keletkező konfliktuJó kéthetes tavaszi , szünet után április 20-án ismét megkezdődött a tanítás az általános és középiskolákban. Osztályzat, Intő most nem jelzi — de szülő, s diák egyaránt tudja: egyúttal Ismét elérkeztünk egy tanév utolsó negyedéhez. Komoly és nem könnyű munka vár most a gyerekekre. Még néhány hét, s befejezve az új anyagok tárgyalását, rátérnek az év végi ismétlésekre, amit általában kevés diák fogad túláradó örömmel, érdeklődéssel. A szülők pedig ilyenkor úgy érzik: kevesebb szerep jut számukra a gyermek tanulásának irányításában, ellenőrzésében és segítésében. Emellett a közel két hónap a tervez- getések, a bizonyítványvárás előtti feszült izgalom időszaka is. Miben és hogyan segíthet hát a szülő iskolás gyermekének az elkövetkező hetekben? Elsősorban fegyelmezett tárgyilagosságai kell mérlegre tenni minden szülőnek saját gyermeke képességeit, s azt, hogy e képességek mennyire állnak arányban az eddig elért tanulmányi eredményekkel. Csak ezek alapján lehet reális feladatokat szabni, célokat állítani a gyerek elé. Például a félévkor közepes tanulmányi eredményt elért diáktól semmi esetre se kívánjuk el, követeljük meg, hogy átlageredményét a hátralevő alig két hónapban jelesre javítsa ki. Ez már aligha sikerülne — különösen ha a gyerek képességeiből ,,csak” a jó rendűség elérése futja. Mérlegelni kell, mely tantárgyak azok, amelyekből a gyerek képességeinél kisebb eredményt ért el, s próbáljuk azt is kideríteni — ha eddig ez még nem történt meg —, mi ennek az oka. (Többek között lehet a szorgalom, a lelkesedés hiánya, hibás tanulási módszer, vagy az, hogy a nyugodt, elmélyült tanulás feltételeit nem sok. Ezek a konfliktusok negatív érzelmeket — haragot, félelmet, gyűlöletet, dühödt — váltanak ki. Ilyen érzelmek esetén a véredények gyakran összeszűkülnek, az illető elsápad. Természetesen az agyban levő erek is összeszűkülnek, rossz lesz az agy vérellátása, az agyban fellép az oxigénhiány. Ez magukban az idegsejtekben az energiatartalékok kimerüléséhez, az ingerületek és gátlások gyengüléséhez vezet. „Morális trauma“ Ezenkívül minden konfliktus „morális traumát” hagy maga után. Ha valaki rossz viszonyba kerül embertársaival, ez igen kedvezőtlen kihatással van hangulatára és alvására, ami az idegrendszert ugyancsak kimeríti. Ennek közvetlen következménye az általános fokozott idegesség, olykor pedig a kifejezett neurózis. Neurózis és neuraszténia esetén az emberek leginkább arra panaszkodnak, hogy még a megszokott munkájuk is igen gyorsan kifárasztja őket. Az a terhelés, amely korábban nem járt semmi megerőltetéssel, most már a munka első óráiban a fáradtság érzetét váltja ki. Az ideges ember számára a környezetében levő személyek megszokott normális beszéde elviselhetetlenül hangosnak, a normális megvilágítás pedig bántóan fényesnek tűnik. Az ilyen betegeknél mindenekelőtt a szellemi munka produktivitása csökken. Könyvet olvasva kezdetben kielégítő módon felfogják, megértik a szöveget, később azonban egyre gyakrabban rajtakapják j magukat, hogy nem jegyezték meg, amit olvastak. Még a megszokott, hétköznapi dolgok, például a levélírás is elviselhetetlennek tűnik számukra. I. P. Pavlov, a nagy orosz tudós bebizonyította, hogy az idegsejteket a megerőltetéstől az alvás védi meg a legjobteremtettük meg a gyerek számára a családon belül.) Mindez olyan dolog, amelyen még az elkövetkező hetekben is lehet, érdemes változtatni, javítani, s bizonyára meg ’ is lesz az eredménye. Hiszen ha , nem is minden, még nagyon sok i múlik ezen az alig két hónapon. | ban. Alvás közben idegrendszerünk regenerálja energia- tartalékait, kémiailag és fiziológiailag egyensúlyba kerül. Köztudomású, milyen rossz a közérzete egy-egy álmatlanul eltöltött éjszaka után az embernek. Reggel úgy kel fel, mint akit agyonvertek, nehéznek érzi a tagjait. Az az ember, áld nem aludta ki magát, szórakozott, ingerlékeny. Az ilyenekről mondják, hogy „bal lábbal keltek föl”. A megelőzés „eszközei“ A másokkal való kedvesség, figyelmesség', szívélyesség az egészséges idegrendszer megőrzésének fontos feltétele. A művelt ember sohasem ragadtatja magát durvaságra, nem vesz részt botrányokban, igyekszik azokat elkerülni. Legyünk tehát figyelmesek, kedvesek egymással, ennek egészségünk, s főleg idegrendszerünk látja hasznát! Az idegrendszer egyensúlyának megőrzésében természetesen a leghatékonyabb eszköz a munka, mégpedig a fizikai és a szellemi munka helyes párosítása. Az anyagi és szellemi értékek megteremtésében való részvétel nagy örömet szerez, jó hangulatot ad az embernek. A dolgozó emberek rendszerint nem szenvednek idegbetegségben, szépen és boldogan élnek, ám akik csak immel- ámmal végzik munkájukat, korábban elfecsérlik idegenergiájukat, gyorsabban öregszenek. Életre keltett motívumok Réges-régen letűnt mär a subák, hímzett cifraszűrök divatja. Olyannyira, hogy már a múzeumokban is elvétve, ritka, féltett példányként találkozunk „velük”. S bár a posztóból készült szűrt semmiképpen nem öltenénk magunkra — a ráhímzett egyszerű, művészi mintákban elgyönyörködünk és egyúttal sajnáljuk is, hogy a szűrrel együtt feledésbe merültek... Azaz mégsem! A közelmúltban Kiskunfélegyházán járva ellátogattunk a Háziipari Szövetkezetbe. A túlnyomórészt exportmegrendelésen dolgozó szövetkezetben egy hazai ember számára is nagyon kedves meglepetés ért. Kis asztali szettek mintapéldányait mutatták be, melyen életre keltették a kiskun szűrhímzés néhány szép motívumát. A krémsárga anyagra barnával, zölddel, sárgával hímzett ősi motívumok önmagukban is nagyon szépen mutatnak, de ízléses, hangulatos díszítőelemei lehetnek a legmodernebb bútorokkal berendezett lakásnak is. Bizonyára örömmel is vásárolják majd nemcsak a régi kiskun-vidék népművészeti hagyományait becsülő asszonyok, hanem az országban mindazok, akik szeretik a szép kézimunkát. A kiskun mintákkal hímzett szettek ugyanis belföldre készülnek majd, s a szövetkezetben a múzeumtól kölcsönkért eredeti szűr alapján már nagyobb terítő tervein is dolgoznak. >-■ ................................. A kirakatok újdonságait figyelő ember elégedett nyugalommal állapíthatja meg, hogy soha, nem volt még ilyen gazdag a tavaszi választék kecses, szép formájú női cipőkben. A kirakatok ellenállhatalanul vonzó portékáit — á törpe- és tűsarkú, betétes, lyuggatott, sima, fonott, árnyalt színű topánka-„csodákat” — figyelve könnyen születik a vásárlási szándék, elhatározás. Egy hónapon át voltam kitartó látogatója a kecskeméti cipőüzleteknek, sőt egy alkalommal még tucatnyi pestit is végigjártam. Nincs már egyetlen forgalomban levő cipőfazon, melyet fel ne próbáltam volna. Arra a célra azonban, amire rendeltetett — egyiket sem tudtam volna elhasználni. Mindezt csupán azért merem elmondani, mert nem én vagyuk az egyetlen, akinek tavaszi cipővásárlási gondja ilyen lesújtó kudarccal végződött. Mert bár hivatalos tájékoztatók alapján szárnyra kelt a hír, hogy letűnt a hegyes orrú cipők divatja — az üzletek kizárólag ezeket árusítják. És megtörtént a csoda: a Kecskeméti Állami Áruház egyik tapasztalt eladója szerényen félrehívott az egyik raktárfülkébe. A vadonatúj cipődobozok alól egy öt-hat év előtt újdonságnak számító, de ma, elnyűtt, megviselt állapotában is még viszonylag legnagyobb kéA vásárló szemével A női cipőkről nyelmet nyújtó cipó került elő. — Látja, még én sem tudok a mostaniak között egy elviselhetően kényelmes, de mégis divatos cipőt találni magamnak... Hát így állunk a női cipőkkel! Egymás után jövünk rá, hogy ami küllemre tetszetős, az egyúttal nem biztos, hogy jó is. És aki esetleg e cipőket még ma el tudja viselni — ezt is kereskedelmi szakembertől hallottam —, annak majd a későbbiekben a következményeit lesz nehéz elviselnie. Mert a hegyes orrú, szűk, lapos fejű cipők divatja — sajgó lábainkat illetően — nem múlik el nyomtalanul. „Laikus hozzászólás”, hallom az ilyen — hangsúlyozom: nem egyedülálló — megjegyzésre a legfőbb kereskedelmi és ipari szakemberek véleményét. Lehet, hogy mi vásárlók laikusok vagyunk. De már megbocsássanak, a cipókét mi hordjuk! Illetve hordanánk, viselnénk, ha ennek nem lennének kizárólag objektív akadályai. Kedves, jó szakemberek! Próbáljanak már egyszer igazodni hozzánk is. Hiszen az igényünk mindössze annyi, hogy egyszer legyen szerencsénk olyan szép és egyúttal kényelmes cipőhöz is, amelyben abban a reményben indulhatunk el otthonról sétálni, dolgozni, hogy vissza is tudunk menni benne. E. É. Az utolsó negyed
