Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-18 / 92. szám
Fiatalosan üde és mulatságos Jacques Dévai víg játéka, melyet Nádass Gábor kellemes betétszámaival fűszerezve játszanak a magyar színpadokon, és fiatal lendületes a kecskeméti színház A tengerésztiszt is szerelmes a kis francia lányba (Vetró Margit és Piróth Gyula). városi színpadain. Dévai régi- régi ötletet frissít fel a potyautasról, aki csodálatosképpen egy csinos, fiatal párizsi lány kabinjában rejtőzködik el, hogy üres zsebbel és szerelemtől lángoló szívvel kövesse Amerikába az óceánon át szerelmét, a gazdag és kissé hóbortos amerikai fruskát. Természetesen, a szerelem is nagy szerepet játszik a darabban, a fordulatok némi meglepetést is kínálnak, úgyhogy minden bizonnyal sikerrel fogJól és ízlésesen tálalják a szereplők az énekszámokat is. ötletes megoldása a rendezőnek, hogy a betéteket valóban pódiumra érett formában mutatja be, mintha egy ifjúsági dzsesszklub előadásán hangza- nának fel. Ilyenkor kikapcsolódik a színpadi tér, és a néző úgy érzi, mintha egy sikerült dzsesszhangverseny részese lenne. A __színpadkép egyébként íz lésest hangulatos (Borcsa István műve), a kosztümök pedig igazán szépek."“Vetró Margit ruhái érdemelnek elsősorban ehbMartine és a milliomos Ogden (V etró Margit és Schwetz András). előadása is. Nemcsak azért, mert a szereplők valóban színházunk legfiatalabb tagjai, hanem azért is, mert a rendező, Lovas Edit, igazán fiatalom tempót diktált. Pergő ritmusban váltják egymást a képek, jól megkomponáltak a táncok (Karlóczy Ferenc koreográfiái), és nagy lendülettel, kedvesen komédiázva játszanak a színészek. A potyautas igazi sikerdarab. Hangulatos megoldásai, részletei kiemelik azoknak a széria- vígjátékoknak a sorából, amelyek szép számmal találhatók vidéki színházaink műsorában, vagy éppen a könnyű múzsa főBarbara és Raoul, a potyául:'.'; (Agárdy Ilona és Patiió István). ja végigfutni kéthetes pályafutását A potyautas. Talán még az előre kiszabott kéthetes előadásszériát meg is lehetett volna toldani a várható siker kedvéért, de — amint a színház mondja — erre most nincs idő, hiszen az évad zárásáig kéthetenkénti váltással a mostanival együtt négy bemutatót kell lebonyolítani ahhoz, hogy a bérlettulajdonosok ne csalódjanak, megkapják a szükséges számú bemutatót. A színházlátogatók nem is csalódnak. A darab, ha nem is ígér különlegesen magas színvonalú művészetet, jól elszórakoztat, az ötletek nem túlságosan olcsók, jól kipróbált hatásokra épülnek a fordulatok, ts Nádass Gábor zenéjét is ismerik már a nézők a rádió műsorából. Lovas Edit rendezése franciás könnyedséget, derűs légkört teremt a színpadon. Azon nem tud segíteni, hogy — véleményünk szerint — a darab kétfelé osztása nem túlságosan szerencsés. Az első rész csaknem másfél óráig tart. Márpedig 60 percen túl a színészek 1 'nagyobb igyekezete ellenére is lankad a figyelem a nézö- t sen. Szerencsére a vígjáték e ső fele különösen eseménydús, változatos. mérést. Vetró Margit a jó kedélyű, szegény kis francia lány szerepében biztos eleganciával tálalja meg a legalkalmasabb kifejezési eszközöket. Gyakran van alkalma bebizonyítani, milyen kitűnő énekes, különösen az apró és mulatságos fordulatok szellemes kidolgozásával ér el nagy sikert. Kifejező, nagy szemeivel a legkülönbözőbb hangulatú változásokat érzékeltetni tudja, nagyszerű mimikája jól érvényesül. Patkó Istvánnak elég gyakran van alkalma mostani szerepéhez hasonló, könnyed és vidám fiatalemberek alakjának megformálására. Ö azonban mindig gondosan ügyel arra, hogy valami egyéni ízt, sajátosan karakterisztikus vonást kidomborítson, ezekben a nagyon is egy kaptafára készült szerepekben. Ez alkalommal is szépen ki dolgozott, színvonalas játékot kapunk. Meglepetéssel szolgál a néző - nek Schweiz András, aki a fél- nótás és orvosi felügyelet ah helyezett milliomos szerepébe) mint kitűnő, jó technikájú tá 1 cos is nagy sikert arat. Számára ez a kirándulás a kö.n nyű műfaj területére bizonyára igen tanulságos, gazdagodnak ]ijedten pislog a nyuszi, -* mert nem tudja szegény, hogy mi köze van a húsvét- hoz és miért kell neki ilyenkor piros tojást hoznia a gyerekeknek. Nem is csoda, ha nem tudja, mert a kultúrtörténészek is bizonytalanok a válasszal. Legvalószínűbb, hogy a nyuszi tévedésből került a húsvéti szokások közé. A németeknél ugyanis régente az volt a szokás, hogy gyöngytyúkot ajándékoztak tojásaival együtt. A gyöngytyúk németül Haselhuhn, röviden Hasel. Ezt idővel ösz- szezavarták a nyúl — Hase — nevével. Az 1700-as évek végén említik először Németországban, hozzánk pedig a századfordulón kerülhetett a polgárság szokásai közé. A falvakba még később jutott el. A tojással már könnyebb a dolgunk. Ha tudjuk azt, hogy szinte minden népnél az élet, a termékenység jelképe volt a tojás, a húsvét pedig a tavaszi termékenységünmp, nem nehéz az összefüggést felfedezni. Az öntözés ugyanfisak termékenységvarázslat. A kereszténység az ősi pogány ünnepeket új tartalommal töltötte meg, de a kétezer év sem volt elég ahhoz, hogy a pogány elemeket teljesen kiirtsa. Ma is megtaláljuk egymás mellett az egyházi és a világi eredetű szokásokat, amit még a korszellem és egy- egy vidék sajátossága is színez, f/idékünkön a hímes tojás * készítésének nagy hagyománya van (avar női sírból is őrzünk karcolt díszítésű tojást). Régente főleg a viasszal írt minták voltak divatosak. Folyékonyra melegített viasszal írták a díszt a tojáshéjra, majt festéklébe helyezték. Ahol a viasz nem fedte, ott a héj megszíne- ződött. (Ez a lényege az indiai batikolásnak is, mellyel textilt festenek.) Újabban szokás választóvízzel, vagy más festékekkel is színezni a tojásokat. A minták eredetileg ugyancsak mágikus jelentőségűek voltak, a szív, madár, virág mind a szerelem jelképei, a gazdasági eszközök — melyek régente ugyancsak szerepeltek — a termé- keységre utalnak. Hímes tojást egyrészt a keresztszülők — komák — küldözgettek keresztgyerekeiknek, másrészt a lányok ajándékozták a legényeknek, persze a legszebbet a választottnak, A legények félretették a tojásokat és egy idő múlva megnézték. Amelyik festése elhalványodott, annak készítőjét a szerelem epeszti a legény után. /É bajai bunyevácoknak ma már kiveszett szokása volt, hogy almát, narancsot, citromot korommal feketére festett viasszal díszítettek. Ehhez nagy szakértelem kellett, külön rajzolóasszonyok voltak, akik némi ellenszolgáltatásért készítették a cifra almákat. A legény, aki ilyent kapott, ennek fejében köteles volt a lányt kólóba kísérni, és az Antal-napi búcsún viszonozni az ajándékot. A locsolás azelőtt bizony vödörrel történt, a lányok úgy is öltöztek, hogy ne ártson a ruhájuknak az a 30—40 liter víz. A szokás finomodása azzal kezdődött, hogy már nem fogták le a vályúkra, hanem hagyták futni, s csak utána loccsantották a kútvizet. Ezt követte a szappanos víz, ma pedig a kölni. Szeremlén húsvét délutánján az utcai fákra hintát kötöttek és ott hintáztatták a lányokat. Míg a fiatalság így szórakozott, az idősebbek inkább az egyházi jellegű szokásokkal voltak elfoglalva. Nagypénteken nem gyújtottak, tüzet, varázslatos söpréssel elűzték a háztól a férgeket, tejjel, pattogatott kukoricával böjtöltették a háznépet, tüzet és ételt szenteltettek. Jól is esett a húsvéti sonka. melynek csontját az eéesz alá, a nádba tűzték. Sok mindenre jó volt az ilyen szentelt sonkacsont, védett tűz ellen is, gyógyszer volt különféle betegségeknél, míg el nem felejtették rendeltetését. Mert manapság is előfordul, hogy a csontot betűzik a nádba, de nem tudják már az öregek sem. hogy miért, így látták gyerekkorukban, így csinálják ők is., JLMosolygunk rajtuk? Miért? Mi is ajándékozzuk a nyuszit, a piros tojást, meglocsoljuk a lányokat, s megesszük a húsvéti sonkát. Azért, mert tudjuk az eredetét, értelmét? Nem, mi is így láttuk másoktól. Ör. Sólymos Ede kifejezőeszközei, s amint mostani alakítása is bizonyítja, kitűnő stílusérzékkel illeszkedik bele a prózai színész számára eléggé szokatlan együttes-játékba. Hasonlóan érdekes és jó Agárdy Ilona Barbara szerepében. Erősen karikírozza a gazdag, semmittevéshez szokott, kissé üresfejű, modern lány alakját. Ferboise, a fiatal tengerésztiszt arról híres, hogy a hatalmas óceánjáró mindenik útján beleszeret valakibe. Martine (Vetró Margit) van soron. Ezt a mulatságos szituációt sok kedves ötlettel fűszerezve ját- sza meg Piróth Gyula. Egy apró jelenetben, a pincér szerepében, kellemes pillanatokat szerez a nézőnek Kuppán Ferenc. Jól énekel, tehetségesen táncol, mint ahogy Somlay Emily is elismerésre méltó biztonsággal alakítja a komolykodó, szertartásosan udvarias Yvonne szerepét. A zenekar — egy véletlen melléfogástól eltekintve — kifogástalanul látta el feladatát a bemutatón. Csáky Lajos Vetró Margit és Patbó István. NYUSZIITOJÁS
