Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-12 / 60. szám
2. oldal 1965. március 11, csütörtök KAIRÓ. (MTI) Az arab államfők személyes megbízottainak kairói tanácskozásán megállapodtak abban, hogy vasárnap rendkívüli külügyminiszteri értekezletet tartanak, szintén Kairóban, hogy jóváhagyják a bonni politikával szemben alkalmazandó arab ellenintézkedéseket, amelyeket a megbízottak értekezlete kidolgozott. Noha az arab államok képviselői egyelőre titokban tartják a Nyugat-Németországgal szemben teendő közös ellenintézkedéseket, jól értesült körökben tudni vélik, hogy az értekezleten előterjesztett javaslatok a következők voltak: 1. Valameny- nyi arab állam figyelmeztesse Nyugat-Németországot, hogy megszakítja kapcsolatait Bonnal, ha elismeri Izraelt, vagy fegyvereket szállít neki; 2. az arab kormányok haladéktalanul hívják vissza nagyköveteiket Bonnból; 3. az összes arab kormány fejezze ki feltétel nélküli támogatását az EAK kormányának Nyugat-Németországgal szemben elfoglalt álláspontja iránt; 4. az olajtermelő arab államok figyelmeztessék a nyugati hatalmakat, amelyek Izraelnek gazdasági, katonai, vagy politikai támogatást nyújtanak, hogy ha ezt folytatják, az arabok megszüntetik a velük vaíó együ ttm űködést. JERUZSÁLEM. Birrenbach, a bonni kormány megbízottja elutazása előtt nem volt hajlandó nyilatkozni izraeli tanácskozásairól, csak azt mondotta, hogy azok „hasznosak voltak”. Illetékes forrás szerint Izrael elvben hajlandó elfogadni a diplomáciai kapcsolatok felvételét az NSZK-val, de a végleges megállapodás attól függ, vajon találnak-e kielégítő megoldást, amely figyelembe veszi Izrael „biztonsági szükségleteit”. Wilson Washingtonba készül Kötéltánc a Fehér Ház és az angol parlament között LONDON. (MTI) A.ngol hivatalos körök „kiszivárogni” engedték: Wilson miniszterelnök április közepe táján Washingtonba utazik, hogy Johnson elnökkel „egyebek között” megvitassa a vietnami helyzet alakulását. A Daily Telegraph szerint illetékes helyen hangsúlyozzák, hogy Wilson útja nem hasonlítható össze Attlee volt munkáspárti miniszterelnök washingtoni villámlátogatásával a koreai háború kritikus pillanatában, amikor Macarthur tábornok az atombomba bevetésével fenyegetőzött. Wilson amerikai látogatásának sietős kiszivárogtatása újabb jele annak, hogy a miniszterelnök kénytelen manőverezni amiatt, hogy az Egyesült Államok vietnami agresz- szióját támogató hivatalos kormánypolitika egyre inkább a R Spanyol Kommunista Párt Végrehajtó Bizottságának nyilatkozata A Spanyol Kommunista Párt Végrehajtó Bizottsága Párizsban közzétett nyilatkozatában rámutat: Hazánkban hallatlan lendülettel bontakozik ki az ellenzéki mozgalom. A munkásosztály és nemrégiben a diákok harca, amelyhez nagy számban csatlakoztak a tanárok is, kedvező visszhangra talál a spanyol társadalom egyre szélesebb rétegeiben. A jelenlegi helyzetben — állapítja meg a végrehajtó bizottság —, hogy békés eszközökkel véget vethessünk a diktatúrának és ne kockáztassuk újabb polgárháború kirobbanását, az szükséges, hogy ezt a harcot az országos sztrájk színvonalára emeljük. Az országos sztrájk során a lakosság minden rétegének kifejezésre kell juttatnia, hogy elutasítja a jelenlegi rezsimet és követeli a demokratikus rend megteremtését. A Spanyol Kommunista Párt Végrehajtó Bizottsága hangsúlyozza: Spanyolországnak nemzetközi téren vissza kell térnie a semlegesség politikájára, saját nemzeti érdekeit és a békét kell védelmeznie. Megkezdődött a vita a bonni parlamentben az elévülésről BONN (MTI) A bonni szövetségi gyűlés (Bundestag) szerdán megkezdte az elévülési probléma megtárgyalását. A vitát Bucher igazságügyminiszter nyitotta meg, aki kijelentette, hogy Erhard kancellár a minisztertanácsban — mivel itt jogi és lelkiismereti kérdésekről van szó — nem akart élni azzal az alkotmányban biztosított jogával, hogy meghatározott álláspont elfogadás:' ! , szólítsa fel a minisztereket. Bucher hangsúlyozta, hogy ő szebrit közvélemény ellenállásába ütközik. Azt a benyomást kelti, hogy éjt nappallá téve igyekszik Washingtont rábírni a békés rendezés meggyorsítására. Ebben az összefüggésben említette Gromiko szovjet külügyminiszter március 16-án esedékes londoni látogatását, amelyet összekapcsolt azzal a bejelentéssel, hogy a Gromikó- val folytatandó eszmecserét követően Stewart brit külügyminiszter Washingtonba utazik „többek között” a vietnami helyzet megvitatására. Ehhez csatlakozott most Wilson washingtoni útitervének nyilvánosságra hozása, azt sejtetve, hogy nagy jelentőségű brit diplomáciai kezdeményezés készül a kulisszák mögött. Londoni diplomáciai megfigyelők rámutatnak: Wilsonnak, miután visszaverte a balszámy bírálatait, nyomban ellensúlyozó gesztust kellett tennie, hogy új táplálékot adjon a munkáspárti képviselők között terjesztett „suttogó propagandának”, amely szerint London csakis az angol—amerikai szolidaritás fenntartása alapján fejthet ki „mérsékelő” befolyást Washingtonban. A Times washingtoni tudósítója kiemeli, hogy „Nagy-Britannia most meglehetősen népszerű az amerikai fővárosban az Egyesült Államok politikájához nyújtott szilárd támogatásért”. A tudósító szerint könnyen lehet, hogy mire Wilson Washingtonba érkezik, új és még súlyosabb helyzet alakul ki Dél- Viet.namban, mivel az amerikai kormány minden jel szerint a háború további „lépcsőzetes fokozása” mellett döntött. „Washingtonban csaknem elkerülhetetlennek . tekintik, hogy még nagyobb katonai elkötelezettséget vállaljanak, mivel — magas rangú kormánytisztviselők szerint — végső kísérletet akarnak tenni arra, hogy valamilyen politikai szilárdságra emlékeztető alakzatot hozzanak össze Saigonban, hogy tárgyalások esetén biztosíthassák Dél-Vietnam fennmaradását” — írja a Times tudósítója. mély szerint „kizárólag jogi okokból” továbbra is ellenzi az elévülési határidő megváltoztatását. Benda kereszténydemokrata képviselő többek között hivatkozott arra a nyilatkozatra, amelyet a közelmúltban 76 neves jogtudós írt alá, s amely | hangsúlyozza: Az elévülés meghosszabbítása, vagy eltörlése semmi esetre sem alkotmányé- lenes. Ellenkezőleg, az igazságosság elvének arculcsapása lenne, ha a náci gyilkosokat l'utni hagynák. Kabulban a szövet küldöttség Megérkezett az afgán fővárosba a Dmitrij Poljanszkij miniszterelnök-helyettes vezette szovjet kormányküldöttség —, amely részt vesz a dzsalalabadi öntözőesatoma ünnepélyes megnyitásán. (TASZSZ) nemzetközi munkásosztálynak a tömörítése. Ezen erők tömörítésének érdekei nyomatékosan megkövetelik a kommunista világmozgalom egységének megszilárdítását. A kommunista mozgalomban észlelhető nézeteltérések lazítják összetartását, és ezzel kárt okoznak a felszabadító világmozgalom, a kommunizmus ügyének. A találkozó résztvevői kifejezték meggyőződésüket: az, ami egyesíti a kommunista pártokat, sokkal erősebb annál, ami a jelen pillanatban elválasztja őket. Még ha vannak is nézeteltérések a politikai irányvonal, az elmélet és a taktika sok fontos problémája tekintetében, akkor is teljes mértékben lehetséges és szükséges akcióegységre törekedni az imperializmus elleni harcban, a népek felszabadító mozgalmának sokoldalú támogatásában, az egyetemes békéért és a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért vívott harcban, függetlenül attól, nagy vagy kis országokról van-e szó, a munkásosztály létfontosságú érdekeiért és történelmi céljaiért vívott küzdelemben. A fennálló nézeteltérések leküzdésének legbiztosabb útja: akcióegység az e célokért vívott harcban. A találkozó résztvevői hangsúlyozták annak a szükségességét, hogy a kommunista pártok közös erőfeszítéseket tegyenek a pártok közötti viszony javítására, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdítására, valamennyi testvérpárt önállóságának és egyenjogúságának demokratikus elvei alapján. A kommunista mozgalom közös feladatainak megoldásáért vívott harcban minden lehetőség és út felhasználása célszerű: a testvérpártok képviselőinek kétoldalú és sokoldalú találkozói, valamint a pártkapcsolatok és a véleménycsere más formái. A találkozó résztvevői egyetértenek abban, hogy — amint erre az 1960-as nyilatkozat is rámutat — a jelenlegi viszonyok között a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásai hathatós formái a vélemény- és tapasztalatcserének, a marxista—leninista elmélet közös erőfeszítésekkel való gazdagításának és annak, hogy a közös célokért folyó harcban egységes állásfoglalást dolgozzanak ki. A valamennyi párt teljes egyenjogúsága és függetlensége elvének figyelem- bevételével megtartott ilyen tanácskozások jól szolgálhatják a nézeteltérések kiküszöbölését és a kommunista mozgalom tömörülését a marxizmus—leniniz- mus, a proletár internacionalizmus alapján. Ezért egy új nemzetközi tanácskozás tevékeny és sokoldalú előkészítése és alkalmas időben való megtartása a találkozó résztvevőinek véleménye szerint teljes mértékben megfelel a kommunista világmozgalom érdekeinek. Az új tanácskozás összehívása és sikeres lebonyolítása érdekében elő kell készíteni azt mind tartalmi, mind szervezeti szempontból; közös erőfeszítésekkel meg kell teremteni annak a kedvező feltételeit, hogy előkészítésében valamennyi testvérpárt részt vegyen, fáradhatatlanul törekedni kell a nemzetközi kommunista mozgalom légkörének javítására. A tanácskozás hivatva van minden kommunista közös ügyét szolgálni. A figyelemnek és az erőfeszítéseknek a kommunista mozgalom előtt álló időszerű feladatokra való összpontosítása mindennél jobban fogja szolgálni álláspontjaink közeledését korunk alapvető kérdéseiben. A találkozó résztvevői azt a véleményüket fejezték ki, hogy az új nemzetközi tanácskozás kérdésének megtárgyalása céljából kívánatos az 1960-as értekezleten részt vett 81 párt képviselőinek előzetes konzultatív találkozója. Egy ilyen előzetes találkozó összehívásának eldöntésére konzultációk szükségesek mindezekkel a pártokkal. A jelen találkozón képviselt pártok állást foglaltak a testvérpártokkal szembeni barátságtalan és sértő jellegű nyílt vita beszüntetése mellett. Ugyanakkor hasznosnak vélik továbbra is elvtársias formában, kölcsönös támadások mellőzésével, véleménycserét folytatni korunk közös érdeklődésre igényt tartó fontos kérdéseiben. A találkozó résztvevői sik- raszállnak azért, hogy szigorúan tartsák meg a pártok közötti viszonynak az 1957-es és az 1960-as értekezleten megállapított normáit, valamint hogy az egyes pártok ne avatkozzanak be más pártok belügyeibe. Amikor a pártok képviselői kifejezték véleményüket a nemzetközi kommunista mozgalom nehézségeinek leküzdését és a mozgalom továbbfejlesztését célzó utakról, az arról való gondoskodás vezérelte őket, hogy szilárdítsák a kommunisták sorainak marxista—leninista egységét az imperializmus és a kolonializmus elleni harcban, a békéért, a nemzeti felszabadulásért, a demokráciáért, a szocializmusért és a kommunizmusért vívott küzdelemben. A pártok képviselői annak a meggyőződésüknek adnak kifejezést, hogy a jelen találkozó pozitív visszhangot kelt a testvérpártok körében. 1965. március 1-től 5-ig megtartották Moszkvában az Ausztráliai Kommunista Párt, az Argentin Kommunista Párt, a Bolgár Kommunista Párt, a Brazil Kommunista Párt, Nagy- Britannia Kommunista Pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Német Szocialista Egységpárt, a Német Kommunista Párt, az Indiai Kommunista Párt, az Olasz Kommunista Párt, Kubai Szocialista Forradalmi Egységpárt, a Mongol Népi Forradalmi Párt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Szíriái Kommunista Párt, a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Finn Kommunista Párt, a Francia Kommunista Párt, Csehszlovákia Kommunista Pártja képviselőinek konzultatív találkozóját. Megfigyelőkként jelent voltak a találkozón az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Pártjának képviselői. A találkozó résztvevői konzultációt folytattak az őket kölcsönösen érdeklő kérdésekről, véleményt cseréltek a nézeteltérések kiköszöbölését és a kommunista világmozgalom összefogásának megszilárdítását elősegítő utakról. A testvériesség és a barátság légkörében lezajlott találkozót áthatotta a kommunista mozgalom tömörítéséért vívott tevékeny harc szelleme, annak a jegyében, hogy ez a mozgalom teljesíthesse nagy történelmi feladatait. A találkozó résztvevői kifejezték pártjaik szilárd elhatározását, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek a nemzetközi kommunista mozgalom tömörítésére, egységének szilárdítására, a marxizmus—leniniz- mus, a proletár internacionalizmus, az 1957-es és az 1960-as nyilatkozatok irányvonala alapján. A pártok képviselői megállapították, hogy a mai körülmények között a világfejlődés fő irányzata a szocializmus állásainak erősödése, a nemzeti felszabadító mozgalom és a nemzetközi munkásmozgalom fellendülése, a béke megőrzéséért és megszilárdításáért fellépő erők növekedése. De azt is megállapították, hogy a világreakció, elsősorban az amerikai imperializmus, a földkerekség különböző részeiben aktivizálódik, a helyzet kiélezésére törekszik, agresszív akciókba kezd, amelyek a szocializmus országai, a gyarmati rendszer alól felszabadult államok ellen, a népek forradalmi mozgalma ellen irányulnak. Ebben a helyzetben valamennyi kommunista pártnak — jobban mint valaha — tanú jelét kell adnia internacionalista kötelességtudatának, tömörülnie kell az imperializmus, a gyarmati rendszer, a neokolo- nializmus, a monopoltőke uralma elleni közös harcra, a felszabadító mozgalom aktív támogatására, és az imperialista agresszió által megtámadott népek megvédésére, valamennyi állam szuverénitásának és területi épségének tiszteletben tartásán alapuló, egyetemes békéért folyó harcra. A találkozó résztvevői közleményükben szolidaritásukat fejezték ki a hősi vietnami néppel, a Vietnami Dolgozók Pártjával, és nemzetközi szolidaritásra hívtak fel az amerikai hadierők agresszív cselekedetei elleni harcban. Az imperializmus elleni sikeres harc szempontjából döntő jelentőségű korunk valamennyi forradalmi erejének, a szocialista közösségnek, a nemzeti felszabadító mozgalomnak és a Közlemény a kommunista és munkáspártok képviselőinek Moszkvában megtartott konzultatív találkozóidról Rendkívüli értekezletet tartanak Kairóban
