Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-12 / 60. szám
1988. március 11, csütörtök R. oldal A fogyasztók érdekében Jobb együttműködést a kenyér minőségének javításáért Ismeretes, hogy az egy főre jutó kenyérfogyasztásban az elsők között vagyunk a világon. A szakemberek szerint jóval többet eszünk a szükségesnél, észszerű lenne csökkenteni a fejadagot. Bizonyára igazuk van. De ma még — és ez előreláthatólag nem is változik lényegesen a közeljövőben — a kenyér az egyik legfontosabb élelmiszer- cikkünk. Érthető tehát, hogy minőségének legkisebb változására is élénken reagálnak a fogyasztók. Azok, akik a megyét járják, és így módjukban áll összehasonlítást tenni, úgy tartják, hogy a nagyobb városok közül Kalocsán sütik a legízletesebb kenyeret. De Baján és Kiskunhalason is kevesebb — viszonylag — a minőséget érintő panasz, mint Kecskeméten. Vajon miért? Halljuk, hogyan vélekednek erről az illetékesek: Lassú javulás Pásztor János, a Bács-Kiskun megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat főellenőre: — Az utóbbi hónapokban kétségtelenül javult a megyeszékhelyen a kenyér minősége, de még most sem kielégítő. Bizonyára lehetne ezen segíteni, mert ha egyszer-egyszer tud, akkor állandóan tudna jó minőségű kenyeret adni a sütőipar. Somogyi József, a Kecskeméti Sütőipari Vállalat műszaki vezetője: — A város egyre növekvő szükségletét csak a legnagyobb erőfeszítések árán tudják kielégíteni — zömmel korszerűtlen — sütőüzemeink. Igen sokat ront a kenyér minőségén az is, hogy a szűk raktárakban össze kell zsúfolni a friss, könnyen deformálódó vekniket. De a legtöbb gondot számunkra mégis az okozza, hogy nem egyenletes és sokszor igen gyenge a Bács-Kiskun megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalattól kapott liszt minősége. Minőségi és költségkihatások Tóth József, a Sütőipari Vállalat laboratóriumának vezetője így fogalmazta meg véleményét: — Több ízben fordultunk panasszal a megyei döntőbizottsághoz. A döntések is azt igazolták, hogy partnerünk sokszor nem szabványban előírt minőségű lisztet szállít. A gyenge lisztből sült kenyér elsősorban a fogyasztóknak és a kereskedelemnek szolgáltat okot panaszra. De a kifogásolható nyersanyag megnehezíti a termelést is: több munkát kell kézi erővel végezni. Természetesen a termelés gazdaságosságára is kedvezőtlenül hat a liszt gyenge minősége. Miután kisebb a vízfelvevő képessége, romlik a fajlagos kihozatal és igen sok aszkorbinsavat kell felhasználnunk, hogy serkentsük a tészta kelését. Néhány adattal is illusztrálhatjuk a Tóth Józseftől hallottakat: A gyenge minőségű lisztből éves viszonylatban a normális mennyiségnél körülbelül kétezer mázsával többet kell bedagasztani a vállalatnak, a havonta felhasznált aszkorbin- sab értéke pedig 30—35 ezer forintra tehető. Mindez körülbelül egymillió forinttal emeli évenként a termelési költségeket. Az adót! körülmények között is... — Nem akarjuk a Sütőipari Vállalat dolgozóinak a nyakába varrni a felelősséget. De elgonNövelik az öntözéses gazdálkodás hatékonyságát 550 000 hold kap mesterséges csapadékot A tervek szerint az idén 550 ezer holdra terjed ki az öntözéses gazdálkodás. A területi növekedés valamivel kisebb, mint az előző években volt — az irányító szervek és az üzemek most inkább az eddigi öntözések minőségi fejlesztésére, hatékonyságának javítására összpontosítják az erőket. Ezt a célt szolgálja néhány központi intézkedés is. A Földművelésügyi Minisztérium irányításával a megyei tanácsok felülvizsgálatot tartanak azokban a termelőszövetkezetekben, ahol az öntözés nem hozta meg a várt termésfokozó hatást. Ezekben a szövetkezetekben intézkedési tervet készítenek, s ott, ahol semmi- képpen sem javíthatók az öntözéses gazdálkodás feltételei, csökkentik az öntözött területet. Az országban most csaknem 100 ezer hold az egy vagy több éve nem működő felületi öntözőtelepek területe. A Földművelés- ügyi Minisztérium és az Országos Vízügyi Főigazgatóság szakemberei ezeket felülvizsgálják, s megállapítják melyiket érdemes még felújítani, s melyiket kell véglegesen felszámolni. A következő években előreláthatólag több mint 150 000 hold elöregedett rizsföld és más felületi öntözőtelep rekonstrukciójára kerül 'sor. Az öntözéses gazdálkodás jobb megszervezése, a korszerű módszerek terjesztése érdekében az idén kibővítik az öntözési szak- tanácsadást. Az AGROTRÖSZT mellett bekapcsolódik ebbe a munkába a vízügyi szervezet is, ^melynek szakemberei a felszín alatti és a felületi öntözésekhez adnak rendszeres szaktanácsokat a termelőszövetkezeteknek. (MTI) dolkoztató az a tény, hogy mi a megyeszékhelynek sem adunk rosszabb lisztet, mint például Kalocsának — ott mégis lényegesen jobb a kenyér. Feltételezhetően azért, mert a kalocsai pékek minden esetben a liszt minőségének megfelelő techno- lóigát alkalmazzák — közli Szabó József, a Bács-Kiskun megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat igazgatóhelyettese. Kétségtelenül előfordult, hogy a liszt nem érte el a szabványban előírt sütőipari értéket. Ennek terhét viseljük is: több ízben kötbért fizettünk a vállalatnak. De nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy mi igyekszünk jó árut adni. Bizonyítja ezt a többi között az is, hogy az elmúlt hónapokban jelentős mennyiségű jó minőségű lisztet szállítottunk ide más megyéből, és keveréssel emeltük a liszt értékét. Meg kell mondanunk azt is, hogy egyes mezőgazdasági üzemek nem ügyelnek eléggé arra, hogy kellő időben vágják le és takarítsák be a gabonát, és így megőrizzék értékes sikértartalmát. A hallottak alapján nehéz lenne eldönteni, hogy melyik vállalatnak kellett volna többet tenni azért, hogy jobb kenyeret kapjanak a kecskemétiek. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy néhány gond megoldására csak a következő években kerülhet sor: így például a sütőüzemek további műszaki fejlesztésére. Kívánatos az is, hogy a mezőgazdasági üzemeink ne csak mennyiségileg növeljék a gabonatermelést, hanem szüntelenül javítsák a kenyérnekvaló minőségét is. De kétségtelen — és ezzel az idézett vezetők is mindannyian egyetértettek —, hogy az adott körülmények között is lehetne javítani a kenyér minőségét, ha pereskedés helyett a még eredményesebb együttműködés útját kutatnák az egymásra utalt vállalatok. Békés Dezső mCPCA ID ASMC IfeOpoPosa Primőr helyett Egy kosárka vitamindús primőr helyett tesszük az olvasó asztalára ezt a cikket. S hanem ízlik úgy, mint a csípős zamaté paprika, a gyenge húsú paradicsom, ne minket okoljon érte, hanem azokat, akik miatt idén sem küldhet piacra primőrt öt megyei termelőszövetkezet. Nem untatjuk a tisztelt olvasót _ azzal, hogy elmeséljük a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelési Vállalat, valamint az AGROKER között hónapok óta zajló vita történtetét. Mindössze egyetlen tényre hívjuk fel a figyelmet, mert úgy véljük, hogy ez jól jellemzi az egész ügyet, helyesebben ügyintézést. Az építők azért nem tudták átadni a termelőszövetkezeteknek a primőrtermesztést szolgáló palántanevelő telepeket, mert nem kapták meg idejében az AGROKER-től rendelt belső berendezéseket. így például csak ezekben a napokban vehetik át a fűtőkazánok csatlakozócsöveit — majdnem 9 hónappal az eredeti szerződésben rögzített határidő után. Ilyen hosszú ideig tartana a viszonylag egyszerű szerelvények elkészítése? Nem. Csak az történt, hogy az AGROKER felügyeleti szerve az AG ROTRÖSZT elfelejtette közölni a Veszprémi Mezőgazda- sági Gépjavító és Gépgyártó Vállalattal, hogy nem az eredeti tervben szereplő kazántípusokat építik be a szaporítóházakba, hanem másmilyeneket. A veszprémiek szépen elkészítették a tíz kazánhoz tartozó csőgamitúrát — teljesen -feleslegesen. Aztán elkészítették a használható csöveket is — ezeket már nem feleslegesen, de 9 hónappal később, mint kellett volna. Lehet, hogy kissé hihetetlenül hangzik mindez, de sajnos, igaz. Minthogy igaz az is, hogy az öt termelőszövetkezet ebben a szezonban már nem használhatja a palántanevelőket. Kevesebb friss zöldség jut asztalunkra, kevesebb jövedelem vándorol a tsz-gazdák zsebébe. Költséges döntőbizottsági eljárások folytak, akták garmadája született, dolgozók bosszankodtak, vitatkoztak, sok sok munkanapra tehető időn át. És mindez miért? Azért, mert valaki, vagy valakik — nevüket sajnos, nem ismerjük — megfeledkeztek a kötelességükről. Reméljük, hogy az AGROTRÖSZT vezetői nálunk nagyobb sikerrel nyomoznak majd a felelősök után. B. D. A palánták védelmében Javítják, festik, üvegezik a melegágyi ablakkereteket a kecskeméti Üj Tavasz Termelőszövetkezet bognárműhelyében. Az ügyes- kezű szakemberek, Kusztos Péter és P. Szabó György, mun- kartársaik segítségével három hét alatt több mint másfél ezer ablakkeretet hoztak rendbe. Akkor a MADISZ-ban... A ktsx kirendeltségvezető középtermetű, vékonyas ember. Fején vastag barna kucsma, de kipirosodott arcán, orrán látszik azért őt is megtalálta az influenza. Műbőrkabátja fagyosan ropog, amint kiadós léptekkel ballag a község szíve felé. Oldalpillantásokkal saccolgatom, milyen idős lehet. Nem veszi-e szívére, ha megkérdezem, vajon volt-e MADISZ-tag? Már azért tudniillik, hogy olyan „öregnök” tartom. Diplomatikusan így fordítom hát a szót. — Ismer-e Alpáron valakit, aki annak idején benne volt a M ADISZ-ban? Az egyébként is napfényes, tavaszias idő teszi-e, vagy az emlékek, nem tudom, de olyan vidáman néz rám Dinnyés József, mintha sem tél, sem influenza nem volna. — Én is MADISZ-tag voltam. Nem is igaz, hogy már 17 éves fiam van... Hiszen tegnap történt minden... Ez volt a székházunk — mutat néhány szótlanul megtett lépés után a mellettünk következő. hosszú, tekintélyes külsejű épületre... Negyvenöt őszén alakultunk, az MKP engedte át nekünk ezt az akkor félig elhagyott házat. Micsoda életet vittünk mi ide! Bontottuk a közfalakat, hogy nagy helyiségeink legyenek. Titkárunk, Les- kovszki Albert és az édesanyja meszelte ki... — Hol van azóta Leskovszki Albert? — Kecskeméten, a konzervgyárban gépmester, ha jól tudom. .. Voltunk vagy harminc- negyvenen. Minden este telt ház. Tánc, pingpong, biliárd, kártya. Havonként színielőadás. Én is szerepeltem. Versenyben álltunk a SZIT-esekkel, kisgazda fiatalokkal. A pálmát mi vittük el. Pedig a kisgazdáknak színpadjuk is volt, a mai mozihelyiségben, de nem adták kölcsön. Csináltunk mi magunknak. Saját zsebből adtuk rá a pénzt. Jelmezekre is. Pedig otthon sem volt virágos a helyzet. Szalonnáért vettünk egy-egy használt ruhadarabot. Tudja, milyen stramm zenekarunk volt? Címer István, Barcsa Mihály... Lóié József, a prímás. Kutsa Szilveszter, a zongorista. Kirándulások a Tiszához, birkapaprikás, nótázáá. „Lépj te a helyébe, szítsad a lángot...” — „Hej te, bunkócska, te drága...” — Csak játék, szórakozás menti Összebazsalygunk. Mind a ketten tudjuk, ez csak olyan ugrató kérdés. — Gyűléseztünk, vitatkoztunk. .. No, nem olyan haszontalanok voltak azok a rendszeres sajtóbeszámolók sem, mint ahogyan egyesek ma szemüket forgatják a hallatára... Jártak hozzánk idősebb vendégek... Nemes, várjunk csak..; nahát, hogy felejt az ember, az utóneve nem jut eszembe... Nemes elvtárs, az MKP-titkár — ma Budapesten valamelyik üzemben dolgozik — Magyar István — azóta nyugdíjas veterán, Kása Gáspár cipész, szintén Pesten él, akkori kisfia már százados, Vörös László bádogos — meghalt már, Gavallér Lajos pék, igen szerette a fiatalokat — az ő fia is 19 éves már, Kecskeméten villanyszerelő-tanuló. .. Terecskei Mátyás bácsi szintén meghalt... Ók az MKP-ból látogattak bennünket. A Parasztpártból Kop- jás Béla járt hozzánk, ő most a kiskunfélegyházi gépállomáson dolgozik... — Szerepeltek-e a felnőttekkel együtt, a közéletben? — LeSkovszkival ketten képviselőtestületi tagok voltunk... Bizony beleszóltunk, mikor ifjúságról, művelődésről tárgyaltak. A sportpálya és mozi gyors rendbehozásáért alaposan megdolgoztunk.,. De így nyugodt lélekkel álltunk az ifjúság elé; amit elkezdtünk, sikerre vittünk. — Ma miként vélekedik a fiatalokról? — Nem szakadtam el tőlük. Sokszor vagyok köztük a klubban. Biztatok, agitálok, emlegetem, hogy mi mindent megoldottunk mi saját erőnkből akkoriban. .. Sajnos, egyben igazuk van. El-elmondogatják: — „Jönnénk mi, csinálnánk mi, Józsi bácsi, csak ne kellene eljárni dolgozni hazulról.. Ez így van. Naponta, hetente mintegy harminc fiatal ül vonatra, utazik Pestre, Kecskemétre, Félegyházára, a munkahelyére. Beszélgettem sokukkal. Hazajönnének a tsz-be, csak azt kívánnák, hogy havonta valami készpénzt is kereshessenek. Mondtam már a tsz-vezetőknek, alakítsanak belőlük ifjúsági brigádot, s teremtsék meg a lehetőséget, hogy kedvüket leljék itthon. Hogy mit jelentene egy kis készpénzfizetés nekik, bizonyítja a példa. Tavaly tavasztól őszig naponta két gépkocsi repítette a lányokat, fiúkat a Helvéciái Állami Gazdaság kerekdombi üzemegységébe. Voli munkaerő, mert rendszeresen jutottak pénzhez... Az ő gondjaik már mások, mint a mieink voltak akkor, a MADISZ-ban... Tóth István
