Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-10 / 58. szám
í. oldal 1965. március 10, szerda A goldwaferi követelések jegyében? A Bonn—Kairó—közel-keleti diplomáciai viszony Befejeződött a Wilson-Erhard tárgyalás MINT Wilfred Burchett, az ismert ausztráliai újságíró beszámol a _____________________ Pravdában dél-vietnami tapasztalatairól — az amerikai parancsnokságot mindenekelőtt a lakosság magatartása nyugtalanítja, és méltán, mert a lakosság szolidáris a partizánok, a szabadságharcosok mozgalmával. Az amerikai hírügynökségek washingtoni jelentései szerint a Pentagon komolyan foglalkozik azzal a tervvel, hogy rendszeres járőrszolgálatot létesít a vietnami partok előtt a 7. amerikai flotta tengeri és légierőivel. Az UPI szerint Sharp tengernagy, a csendes-óceáni és távol-keleti amerikai flotta törzskarával már dolgozik az ezzel kapcsolatos részletes terveken. Az AP értesülése szerint a járőrszolgálatot 125 hadihajó és 650 repülőgép látja majd el. Nincs kizárva az sem, hogy több repülőgép-anyahajót küldenek a vietnami vizekre. Ugyanakkor egyre több amerikai politikus hallat olyan véleményt, hogy vegyék blokád alá Vietnamot. Ebben az értelemben nyilatkozott Nixon volt alelnök is. A TASZSZ New York-i tudósítója megállapítja, hogy ha e tervek megvalósulnak, a hivatalos amerikai politika a háborús uszító Goldwater szenátor követelését valósítaná meg. Johnson elnök a nemzetközi helyzetre hivatkozva lemondott latin-amerikai kőrútjának tervéről. Az amerikai tengerészgyalogság Da Nang-i partraszállása heves tiltakozást váltott ki világszerte. A Japán Szocialista Párt nemzetközi osztályának vezetője: Kacumata megállapította, hogy a partraszállás a vietnami nép elleni közvetlen katonai támadásnak tekinthető. Sato japán miniszterelnök ténymegállapító körútra küldi Dél-Viet- namba, Kambodzsába és Laoszba Macumoto diplomatát. NASSZER elnök megbízottjának kérésére az Arab Liga összehívta az arab államfők képviselőinek rendkívüli értekezletét. Irak az Arab Ligánál azt kérte, hogy a Bonn—Kairó-vita ügyében azonnal hívják össze az arab külügyminiszterek tanácskozását. Kairói megfigyelők Nasszer elnök hétfői asyouti beszédének elhangzása után úgy látják, hogy az nagyobb szabású diplomáciai akció előjele. A beszédet igen heves hangúnak minősítették. Nem tartják kizártnak, hogy az EGY NÁP A KÜLPOLITIKÁBAN EAK és az NSZK között szakításra kerül sor. Lehetséges, hogy Kairó elismeri az NDK-t, és megtörténhetik, hogy más arab országok is ha- - sonló intézkedést határoznak el. Ugyanakkor az izraeli lapok általában megelégedéssel nyugtázzák a bonni kormány elhatározását, s egyben várakozási álláspontra helyezkednek, a fegyver- szállítások folytatásához kötnék a diplomáciai kapcsolatok felvételét. A nyugatnémet külügyminisztériumba egyébként bekérették az arab országok nagyköveteit, hogy a bonni kormány izraeli politikájának indító okait ismertessék. TOVÁBBI tárgyalásokra vonatkozó kölcsönös ígéretekkel zárult Erhard kancellár és Wilson miniszterelnök bonni találkozója. Amint a kiadott záróközleményből kitűnik, Wilson miniszterelnök közölte, hogy az amerikai és a francia konnánnyal együtt meg fogják vizsgálni, milyen javaslatokat lehetne a Szovjetunió elé terjeszteni a német kérdésben, vagyis hajlandó támogatni Bonnak a „közös nyugati kezdeményezésre” irányuló kívánságát. Cserében Wilson azzal a nyugatnémet ígérettel távozott Bonnból, hogy ismét megvizsgálják majd azt a devizasegély- egyezményt, amelynek keretében Bonn eddig támogatást nyújtott a Nyugat-Németországban állomásozó brit csapatok fenntartási költségeinek fedezéséhez. Konkrét megállapodás azonban nem történt. Erhard kancellár azonban megígérte, hogy „megjavítják” a korábbi egyezményt, vagyis Bonn az eddiginél nagyobb összeget helyezett kilátásba az angol fizetési mérleg támogatására. A közlemény szerint a két kormányfő megtárgyalta a „nyugati szövetség nukleáris szervezetének” kérdéseit is, s abban állapodtak meg, hogy „valamennyi érdekelt kormánnyal együtt folytatják a tárgyalásokat az atomhaderőknek a szövetségen belüli sokoldalú megszervezéséről”. Eközben tekintetbe veszik mind az MLF-ről folytatott eddigi tanácskozásokon elért eredményeket, mind a brit részről tett javaslatokat. Wilson miniszterelnök a tárgyalás után tartott saj tóértekezletén arra célzott, hogy nem számít gyors előrehaladásra ebben a kérdésben, egyébként nem volt hajlandó a kiadott záróközleményen túlmenő közelebbi részleteket elárulni Erhard kancellárral folytatott tárgyalásairól. II Szovjet—Magyar Baráti Társaság országos konferenciája Moszkvában MOSZKVA. (MTI) Kedden reggel a moszkvai Barátság Házában mintegy kétszáz küldött jelenlétében megnyílt a Szovjet—Magyar Baráti Társaság 2. országos konferenciája. A konferenciára elküldte képviselőit a Magyar—Szovjet Baráti Társaság is dr. Kardos László egyetemi tanár, az MSZBT alelnöke és Erdei Zoltán, az MSZBT budapesti titkára személyében. A társaság munkájáról szóló beszámolót P. N. Fedoszejev akadémikus, az SZMBT elnöke terjesztette elő. Elmondotta, hogy a hét éve alakult társaságnak 17 köztársasági, területi és határterületi tagozata van, s mintegy 600 üzemi, vállalat!, hivatali és intézeti kollektívából tevődik össze tagsága. Az országos konferencia a határozat és az új működési szabályzat elfogadásával, valamint az új vezetőség megválasztásával befejezi munkáját. Párizs iic'iii hallja Bonn segélykiáltásait PÁRIZS, (MTI) A francia sajtó leplezetlen kárörömmel ír Bonnak az arab világgal és Izraellel támadt nehézségeiről. A francia lapok abban látják a nyugatnémet külpolitika kudarcsorozatának alapvető okát, hogy Bonn görcsösen ragaszkodik a tarthatatlanná vált Hallstein-doktriná- hoz. A Le Monde Diplomatique rámutat, egyetlen európai ország sem hajlandó kockára tenni közel-keleti gazdasági és politikai érdekeit Nyugat-Né- metország kedvéért. Franciaország nem mutatott semmiféle rokonszenvet bajba jutott szövetségese iránt. Párizsi dipl máciai körökben jellemző tünetként emelik ki, hogy a nyugatnémet—EAK- válság tetőfokán egy hivatalos és egy tekintélyes francia gyáriparos küldöttség utazott az EAK-ba. Mindkét delegáció arról tárgyalt, hogy milyen szállításokkal, műszaki segítséggel vehet részt Franciaország a Bonn állal bojkottéit második egyiptomi ötéves terv megvalósításában. A politikai megfigyelők szerint a francia magatartásban, a piac kért folyó természetes harc mellett az is közrejátszik, hogy a bonni külpolitika, Párizst mellőzve, továbbra is Washington tanácsát követi. Szovjet kormányküldöttség utazott Afganisztánba MOSZKVA. (TASZSZ) Kedden szovjet kormányküldöttség utazott Kabulba. A küldöttség, amelyet Poljanszkij, a szovjet minisztertanács elMájus 23-án tartják az osztrák köztársasági elnökválasztásokat BÉCS. (MTI) Az osztrák kormány kedden több órás tanácskozás után úgy döntött, hogy május 23-ra írják ki a köztársasági elnökválasztásokat. Korábban a szocialisták május 9-re, a néppárt május 30-ra kívánta a választások megrendezését. A nézeteltérés a koalíciós pártok hagyományos kompromisszumával zárult ebben a kérdésben is. Brazil feltevés: A nácik tették ei láb alól Cukurst MONTEVIDEO. (MTI) Míg az uruguayi rendőrség továbbra is a sötétben tapogatózik a február 23-án Monte- vídeóban megölt Cukurs lett háborús bűnös gyilkosainak kilétét illetően, a világsajtó nagy terjedelemben foglalkozik a rejtélyes üggyel. Helio Tys brazil újságíró, aki személyesen ismerte Cu- kursot, annak a feltevésnek adott hangot, hogy Cukurst esetleg náci társai tették el láb alól. Az újságíró szerint a lett tömeggyilkos már évek óta tudta, hogy nyomában vannak, és hogy mentse magát, felajánlotta: leleplezi a hírek szerint Dél-Amerikában rejtőző auschwitzi tömeggyilkost, dr. Men- gelét. Tys szerint Cukurs több dél-amerikai államban nyomozott Mengele után, s ez lett a végzete. „Cukurst azok ölték meg, akik tudják hol van Mengele, mert ő is tudta” — írja a brazil újságíró —, s hozzáfűzi, hogy a gyilkosokat nyilvánvalóan az a számítás is vezette, hogy a bűnt a zsidóknak tulajdonítják majd. Cukurs latin-amerikai tartózkodásának története alátámaszthatja ezt a feltételezést. A tömeggyilkos, aki 30 000 lettországi zsidó kiirtásáért felelős, a második világháború után Brazíliába menekült és — zsidónak adta ki magát. Társai azonban hamarosan gyanút fogtak — Cukurs ugyanis nem volt hajlandó elfogadni sem ételt, sem italt, csak azt fogyasztotta, amit maga készített, mintha attól tartana, hogy megmérgezik. Egy vizsgálat hamarosan kiderítette, kicsoda tulajdonképpen a menekült, és a brazíliai izraelita kolónia, a nürnbergi per idején követelte, hogy a tömeggyilkost szolgáltassák ki bírálnak. A brazil kormány azonban nem volt hajlandó erre, s ekkor a Riódé Janeiro-i izraelita kolónia tagjai közül többen felkeresték Cukursot, hogy személyesen vonják felelősségre. A tömeggyilkos pisztollyal a kézben fogadta őket: az incidensnek a rendőrség megérkezése vetett véget. Eichmann perének idején az egyik hetilap utalt arra, milyen szoros kapcsolat volt a második világháború idején „a zsidó kérdés végleges megoldásának első számú szakértője” és Cukurs között. A tömeggyilkos ekkor felkereste a lap szerkesztőségét és pénzt ajánlott fel, hogy elhallgattassa, de eredménytelenül. Cukurs ekkor egy időre eltűnt, majd megpróbálta megszerezni a brazil állampolgárságot. Amikor ezt visszautasították, elhagyta régi lakóhelyét. Ettől fogva csak fegyveresen közlekedett, s barátainak azt hajtogatta, hogy el akarja kerülni Eichmann sorsát. (AFPj AP} Újabb felvonulásra késsülnek WASHINGTON. (MTI) Az alabamai Selma városka néger lakossága újabb tiltakozó felvonulást készül tartani, hogy síkraszálljon a színesbő- rűek választójogának biztosításáért. A vasárnapi tüntető menetet a helyi rendőrség feltartóztatta, a felvonulókat durván bántalmazta és a tüntetést feloszlatta. Martin Luther King Nobel- díjas lelkész kijelentette, hogy folytatja harcát, nem retten vissza a letartóztatástól és a fenyegetőzésektől. Roy Wilkins, a színesbőrű lakosság haladásáért küzdő országos szövetség főtitkára hasonló értelemben nyilatkozott, és felszólította Johnson elnököt, hogy haladéktalanul küldjön ki. szövetségi katonaságot, s az védje meg a négereket a rendőri önkénnyel szemben. Az alabamai fajüldözők kilengései Washingtonban is r.agy felháborodást keltettek és a kongresszus számos tagja élesen bírálta a kormány erély- telenségét. John MacCormack, a képviselőház elnöke megállapította, hogy az alabamai fejlemények a „dicstelen önkény megnyilvánulásai”. nökhelyettese vezet, Afganisztán kormányának meghívására részt vesz a szovjet segítséggel épített Dzsalalaba l-i cntözőcsatorna üzembehelyezé- sének ünnepségein. A Dzsaiaiabad-i csatorna. Af- ganisztá délkeleti r'^íáivm épült. Több mint harmincezer hektár föld. ebből 24 ezer Hektár évszázadok óta sivnagos, műveletlen terület válik ezzel öntözhetóvé Sasztri a Szovjetunióba látogat MOSZKVA. (TASZSZ) Moszkvában bejelentették, hogy Sasztri indiai miniszterelnök a szovjet kormány meghívására május 12-től 19-ig hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban, MASOK RO Nincs abban semmi „anti- szocialista”, társadalomellenes vonás, ha valaki szorgalma, becsületes munkája, tehetsége révén jól keres, autóra gyűjt, tv-t vásárol, vagy akár divatosabb bútort a stafirungba kapott réginél. Ez helyénvaló, természetes, hiszen elvünk, hogy — mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája arányában. A hangsúly tehát a becsületes munkával, igyekezettel, tehetséggel teremtett jóléten, sikeren van. Erről is szólt Kádár elvtárs a legutóbbi országgyűlésen. Felhívta azonban a figyelmet arra is, hogy „az életviszonyokban bekövetkezett jelentős javulás sokaknál az egoizmus, az önzés eluralkodására vezetett.” — Érdemes ennek néhány vonatkozását szemügyre venni. Valóban csak pár jellemző jelenségre, magatartásformára, életstílusra van mód ezúttal a figyelmet ráirányítani, mert az egoizmusnak, az én-központú szemléletnek igen sokféle megnyilvánulása van. , Mert például nemcsak abból áll az egoizmus, hogy valakinek csak a saját hasa, zsebe fontos, más gondja-baja nem érdekli. Ez a legtipikusabbb nyárspolgá- ri lelkűiét kifejezője, amely csak az égvénvi er - • >;••• a saját érdeket tartja mindenhatónak. De az sem megy túl a kispolgár álláspontján, aki mondjuk, mindig mindent csak kifogásol, habzó szájjal szüntelenül kötekedik. Eszébe sem jut, hogy valamit azért tettünk is, hogy a nagy tömegek nem egyik napról a másikra élnek, mint a múltban; hogy nincs létbizonytalanság; hogy iparunk fejlődése, nemzetközi tekintélye messze nagyobb, mint a kapitalista időkben. Hogy az örök elégedetleneknél maradjunk. Azoknál, akiknél a kifogások, zúgolódások csupán szavak maradnak, de azontúl megáll a tudomány. Mennyi notórius bírálóban megakadt az elkezdett mondat, midőn szerényen feltesszük a kérdést: „És akkor mit javasolna megoldásnak?” Vagy még inkább: „Mit tett eddig ön, hogy túllegyünk ezen és ezen a hibán?” Amennyiben igen pozitív tartalma közéletünknek, hogy mind többen és bátrabban halhatják szavukat közérdekű ügyekben —, annyira csökkentik ennek a kibontakozásnak az erejét az itt-ott ágáló okosok, akiknek sem tanácsuk nincs, hogyan jobban, sem ujjúkat nem mozdítják, hogy valami megváltozzék. Pedig előttük is az ezernyi példa, mit elértünk már összefogással. Kecskeméten vagy Kiskőrösön, Baján vagy Kiskunhalason nem hosszú évek várakozását ugrottuk át az út-, illetve csalornaépítéssel. Hatezer körü'i tanácstag, hétezernyi agilis népfrontbizottsági tag tevékenységének a városok, községek anyagi és szellemi fejlődésében mutatkozó eredményei ugyancsak arról tanúskodnak, hogy ha egyéni érdekeinken felülemelkedve a közösségért is mozdítjuk kezünket. Ez a testet öltő politika. Ez a jó poll-
