Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-10 / 58. szám

í. oldal 1965. március 10, szerda A goldwaferi követelések jegyében? A Bonn—Kairó—közel-keleti diplomáciai viszony Befejeződött a Wilson-Erhard tárgyalás MINT Wilfred Bur­chett, az ismert ausztrá­liai újságíró beszámol a _____________________ Pravdában dél-vietnami tapasztalatairól — az amerikai parancsnokságot mindenekelőtt a lakosság magatartása nyugta­lanítja, és méltán, mert a lakosság szolidáris a partizánok, a szabadságharcosok mozgalmával. Az amerikai hírügynökségek washingtoni jelen­tései szerint a Pentagon komolyan foglalkozik azzal a tervvel, hogy rendszeres járőrszolgálatot létesít a vietnami partok előtt a 7. amerikai flot­ta tengeri és légierőivel. Az UPI szerint Sharp tengernagy, a csendes-óceáni és távol-keleti amerikai flotta törzskarával már dolgozik az ez­zel kapcsolatos részletes terveken. Az AP érte­sülése szerint a járőrszolgálatot 125 hadihajó és 650 repülőgép látja majd el. Nincs kizárva az sem, hogy több repülőgép-anyahajót küldenek a vietnami vizekre. Ugyanakkor egyre több ame­rikai politikus hallat olyan véleményt, hogy ve­gyék blokád alá Vietnamot. Ebben az értelem­ben nyilatkozott Nixon volt alelnök is. A TASZSZ New York-i tudósítója megállapítja, hogy ha e tervek megvalósulnak, a hivatalos amerikai politika a háborús uszító Goldwater szenátor követelését valósítaná meg. Johnson el­nök a nemzetközi helyzetre hivatkozva lemon­dott latin-amerikai kőrútjának tervéről. Az ame­rikai tengerészgyalogság Da Nang-i partraszál­lása heves tiltakozást váltott ki világszerte. A Japán Szocialista Párt nemzetközi osztályának vezetője: Kacumata megállapította, hogy a part­raszállás a vietnami nép elleni közvetlen kato­nai támadásnak tekinthető. Sato japán minisz­terelnök ténymegállapító körútra küldi Dél-Viet- namba, Kambodzsába és Laoszba Macumoto dip­lomatát. NASSZER elnök megbízottjának kérésére az Arab Liga összehívta az arab államfők képvise­lőinek rendkívüli értekezletét. Irak az Arab Li­gánál azt kérte, hogy a Bonn—Kairó-vita ügyé­ben azonnal hívják össze az arab külügyminisz­terek tanácskozását. Kairói megfigyelők Nasszer elnök hétfői asyouti beszédének elhangzása után úgy látják, hogy az nagyobb szabású diplomáciai akció előjele. A beszédet igen heves hangúnak minősítették. Nem tartják kizártnak, hogy az EGY NÁP A KÜLPOLITIKÁBAN EAK és az NSZK között szakításra kerül sor. Lehetséges, hogy Kairó elismeri az NDK-t, és megtörténhetik, hogy más arab országok is ha- - sonló intézkedést határoznak el. Ugyanakkor az izraeli lapok általában megelégedéssel nyugtáz­zák a bonni kormány elhatározását, s egyben várakozási álláspontra helyezkednek, a fegyver- szállítások folytatásához kötnék a diplomáciai kapcsolatok felvételét. A nyugatnémet külügy­minisztériumba egyébként bekérették az arab országok nagyköveteit, hogy a bonni kormány izraeli politikájának indító okait ismertessék. TOVÁBBI tárgyalásokra vonatkozó kölcsönös ígéretekkel zárult Erhard kancellár és Wilson miniszterelnök bonni találkozója. Amint a ki­adott záróközleményből kitűnik, Wilson minisz­terelnök közölte, hogy az amerikai és a francia konnánnyal együtt meg fogják vizsgálni, milyen javaslatokat lehetne a Szovjetunió elé terjesz­teni a német kérdésben, vagyis hajlandó támo­gatni Bonnak a „közös nyugati kezdeményezés­re” irányuló kívánságát. Cserében Wilson azzal a nyugatnémet ígérettel távozott Bonnból, hogy ismét megvizsgálják majd azt a devizasegély- egyezményt, amelynek keretében Bonn eddig tá­mogatást nyújtott a Nyugat-Németországban ál­lomásozó brit csapatok fenntartási költségeinek fedezéséhez. Konkrét megállapodás azonban nem történt. Erhard kancellár azonban megígérte, hogy „megjavítják” a korábbi egyezményt, vagy­is Bonn az eddiginél nagyobb összeget helyezett kilátásba az angol fizetési mérleg támogatására. A közlemény szerint a két kormányfő megtár­gyalta a „nyugati szövetség nukleáris szerveze­tének” kérdéseit is, s abban állapodtak meg, hogy „valamennyi érdekelt kormánnyal együtt folytatják a tárgyalásokat az atomhaderőknek a szövetségen belüli sokoldalú megszervezéséről”. Eközben tekintetbe veszik mind az MLF-ről folytatott eddigi tanácskozásokon elért eredmé­nyeket, mind a brit részről tett javaslatokat. Wilson miniszterelnök a tárgyalás után tartott saj tóértekezletén arra célzott, hogy nem számít gyors előrehaladásra ebben a kérdésben, egyéb­ként nem volt hajlandó a kiadott záróközlemé­nyen túlmenő közelebbi részleteket elárulni Er­hard kancellárral folytatott tárgyalásairól. II Szovjet—Magyar Baráti Társaság országos konferenciája Moszkvában MOSZKVA. (MTI) Kedden reggel a moszkvai Barátság Házában mintegy két­száz küldött jelenlétében meg­nyílt a Szovjet—Magyar Baráti Társaság 2. országos konferen­ciája. A konferenciára elküldte képviselőit a Magyar—Szovjet Baráti Társaság is dr. Kardos László egyetemi tanár, az MSZBT alelnöke és Erdei Zol­tán, az MSZBT budapesti titká­ra személyében. A társaság munkájáról szóló beszámolót P. N. Fedoszejev akadémikus, az SZMBT elnöke terjesztette elő. Elmondotta, hogy a hét éve alakult társa­ságnak 17 köztársasági, területi és határterületi tagozata van, s mintegy 600 üzemi, vállalat!, hivatali és intézeti kollektívá­ból tevődik össze tagsága. Az országos konferencia a ha­tározat és az új működési sza­bályzat elfogadásával, valamint az új vezetőség megválasztásá­val befejezi munkáját. Párizs iic'iii hallja Bonn segélykiáltásait PÁRIZS, (MTI) A francia sajtó leplezetlen kárörömmel ír Bonnak az arab világgal és Izraellel támadt nehézségeiről. A francia lapok abban látják a nyugatnémet külpolitika kudarcsorozatának alapvető okát, hogy Bonn gör­csösen ragaszkodik a tarthatat­lanná vált Hallstein-doktriná- hoz. A Le Monde Diplomatique rámutat, egyetlen európai or­szág sem hajlandó kockára tenni közel-keleti gazdasági és politikai érdekeit Nyugat-Né- metország kedvéért. Franciaor­szág nem mutatott semmiféle rokonszenvet bajba jutott szö­vetségese iránt. Párizsi dipl máciai körök­ben jellemző tünetként emelik ki, hogy a nyugatnémet—EAK- válság tetőfokán egy hivatalos és egy tekintélyes francia gyár­iparos küldöttség utazott az EAK-ba. Mindkét delegáció ar­ról tárgyalt, hogy milyen szál­lításokkal, műszaki segítséggel vehet részt Franciaország a Bonn állal bojkottéit második egyiptomi ötéves terv megva­lósításában. A politikai megfi­gyelők szerint a francia maga­tartásban, a piac kért folyó természetes harc mellett az is közrejátszik, hogy a bonni kül­politika, Párizst mellőzve, to­vábbra is Washington taná­csát követi. Szovjet kormányküldöttség utazott Afganisztánba MOSZKVA. (TASZSZ) Kedden szovjet kormánykül­döttség utazott Kabulba. A küldöttség, amelyet Poljanszkij, a szovjet minisztertanács el­Május 23-án tartják az osztrák köztársasági elnökválasztásokat BÉCS. (MTI) Az osztrák kormány kedden több órás tanácskozás után úgy döntött, hogy május 23-ra ír­ják ki a köztársasági elnökvá­lasztásokat. Korábban a szocia­listák május 9-re, a néppárt május 30-ra kívánta a választá­sok megrendezését. A nézetel­térés a koalíciós pártok hagyo­mányos kompromisszumával zá­rult ebben a kérdésben is. Brazil feltevés: A nácik tették ei láb alól Cukurst MONTEVIDEO. (MTI) Míg az uruguayi rendőrség továbbra is a sötétben tapoga­tózik a február 23-án Monte- vídeóban megölt Cukurs lett háborús bűnös gyilkosainak ki­létét illetően, a világsajtó nagy terjedelemben foglalkozik a rejtélyes üggyel. Helio Tys brazil újságíró, aki személyesen ismerte Cu- kursot, annak a feltevésnek adott hangot, hogy Cukurst esetleg náci társai tették el láb alól. Az újságíró szerint a lett tömeggyilkos már évek óta tudta, hogy nyomában vannak, és hogy mentse magát, felaján­lotta: leleplezi a hírek szerint Dél-Amerikában rejtőző ausch­witzi tömeggyilkost, dr. Men- gelét. Tys szerint Cukurs több dél-amerikai államban nyomo­zott Mengele után, s ez lett a végzete. „Cukurst azok ölték meg, akik tudják hol van Men­gele, mert ő is tudta” — írja a brazil újságíró —, s hozzá­fűzi, hogy a gyilkosokat nyil­vánvalóan az a számítás is ve­zette, hogy a bűnt a zsidóknak tulajdonítják majd. Cukurs latin-amerikai tar­tózkodásának története alátá­maszthatja ezt a feltételezést. A tömeggyilkos, aki 30 000 lett­országi zsidó kiirtásáért fele­lős, a második világháború után Brazíliába menekült és — zsidónak adta ki magát. Társai azonban hamarosan gya­nút fogtak — Cukurs ugyanis nem volt hajlandó elfogadni sem ételt, sem italt, csak azt fogyasztotta, amit maga készí­tett, mintha attól tartana, hogy megmérgezik. Egy vizsgálat hamarosan kiderítette, kicsoda tulajdonképpen a menekült, és a brazíliai izraelita kolónia, a nürnbergi per idején követelte, hogy a tömeggyilkost szolgál­tassák ki bírálnak. A brazil kormány azonban nem volt hajlandó erre, s ekkor a Riódé Janeiro-i izraelita kolónia tag­jai közül többen felkeresték Cukursot, hogy személyesen vonják felelősségre. A tömeg­gyilkos pisztollyal a kézben fo­gadta őket: az incidensnek a rendőrség megérkezése vetett véget. Eichmann perének idején az egyik hetilap utalt arra, mi­lyen szoros kapcsolat volt a második világháború idején „a zsidó kérdés végleges megoldá­sának első számú szakértője” és Cukurs között. A tömeggyil­kos ekkor felkereste a lap szerkesztőségét és pénzt aján­lott fel, hogy elhallgattassa, de eredménytelenül. Cukurs ekkor egy időre eltűnt, majd meg­próbálta megszerezni a brazil állampolgárságot. Amikor ezt visszautasították, elhagyta régi lakóhelyét. Ettől fogva csak fegyveresen közlekedett, s ba­rátainak azt hajtogatta, hogy el akarja kerülni Eichmann sorsát. (AFPj AP} Újabb felvonulásra késsülnek WASHINGTON. (MTI) Az alabamai Selma városka néger lakossága újabb tiltako­zó felvonulást készül tartani, hogy síkraszálljon a színesbő- rűek választójogának biztosí­tásáért. A vasárnapi tüntető menetet a helyi rendőrség fel­tartóztatta, a felvonulókat dur­ván bántalmazta és a tüntetést feloszlatta. Martin Luther King Nobel- díjas lelkész kijelentette, hogy folytatja harcát, nem retten vissza a letartóztatástól és a fenyegetőzésektől. Roy Wilkins, a színesbőrű lakosság haladásáért küzdő or­szágos szövetség főtitkára ha­sonló értelemben nyilatkozott, és felszólította Johnson elnö­köt, hogy haladéktalanul küld­jön ki. szövetségi katonaságot, s az védje meg a négereket a rendőri önkénnyel szemben. Az alabamai fajüldözők ki­lengései Washingtonban is r.agy felháborodást keltettek és a kongresszus számos tagja éle­sen bírálta a kormány erély- telenségét. John MacCormack, a képvi­selőház elnöke megállapította, hogy az alabamai fejlemények a „dicstelen önkény megnyil­vánulásai”. nökhelyettese vezet, Afganisz­tán kormányának meghívásá­ra részt vesz a szovjet segít­séggel épített Dzsalalaba l-i cntözőcsatorna üzembehelyezé- sének ünnepségein. A Dzsaiaiabad-i csatorna. Af- ganisztá délkeleti r'^íáivm épült. Több mint harmincezer hektár föld. ebből 24 ezer Hek­tár évszázadok óta sivnagos, műveletlen terület válik ezzel öntözhetóvé Sasztri a Szovjetunióba látogat MOSZKVA. (TASZSZ) Moszkvában bejelentették, hogy Sasztri indiai miniszterel­nök a szovjet kormány meghí­vására május 12-től 19-ig hiva­talos látogatást tesz a Szovjet­unióban, MASOK RO Nincs abban semmi „anti- szocialista”, társadalomellenes vonás, ha valaki szorgalma, be­csületes munkája, tehetsége ré­vén jól keres, autóra gyűjt, tv-t vásárol, vagy akár divatosabb bútort a stafirungba kapott ré­ginél. Ez helyénvaló, természe­tes, hiszen elvünk, hogy — min­denki képességei szerint, min­denkinek munkája arányában. A hangsúly tehát a becsületes munkával, igyekezettel, tehet­séggel teremtett jóléten, sikeren van. Erről is szólt Kádár elv­társ a legutóbbi országgyűlésen. Felhívta azonban a figyelmet arra is, hogy „az életviszonyok­ban bekövetkezett jelentős ja­vulás sokaknál az egoizmus, az önzés eluralkodására vezetett.” — Érdemes ennek néhány vo­natkozását szemügyre venni. Valóban csak pár jellemző je­lenségre, magatartásformára, életstílusra van mód ezúttal a figyelmet ráirányítani, mert az egoizmusnak, az én-központú szemléletnek igen sokféle meg­nyilvánulása van. , Mert például nemcsak abból áll az egoizmus, hogy valakinek csak a saját hasa, zsebe fontos, más gondja-baja nem érdekli. Ez a legtipikusabbb nyárspolgá- ri lelkűiét kifejezője, amely csak az égvénvi er - • >;••• a saját érdeket tartja minden­hatónak. De az sem megy túl a kispolgár álláspontján, aki mondjuk, mindig mindent csak kifogásol, habzó szájjal szünte­lenül kötekedik. Eszébe sem jut, hogy valamit azért tettünk is, hogy a nagy tömegek nem egyik napról a másikra élnek, mint a múltban; hogy nincs lét­bizonytalanság; hogy iparunk fejlődése, nemzetközi tekintélye messze nagyobb, mint a kapita­lista időkben. Hogy az örök elégedetlenek­nél maradjunk. Azoknál, akik­nél a kifogások, zúgolódások csupán szavak maradnak, de azontúl megáll a tudomány. Mennyi notórius bírálóban meg­akadt az elkezdett mondat, mi­dőn szerényen feltesszük a kér­dést: „És akkor mit javasolna megoldásnak?” Vagy még in­kább: „Mit tett eddig ön, hogy túllegyünk ezen és ezen a hi­bán?” Amennyiben igen pozitív tar­talma közéletünknek, hogy mind többen és bátrabban halhatják szavukat közérdekű ügyekben —, annyira csökkentik ennek a kibontakozásnak az erejét az itt-ott ágáló okosok, akiknek sem tanácsuk nincs, hogyan jobban, sem ujjúkat nem moz­dítják, hogy valami megváltoz­zék. Pedig előttük is az ezernyi példa, mit elértünk már össze­fogással. Kecskeméten vagy Kiskőrösön, Baján vagy Kis­kunhalason nem hosszú évek várakozását ugrottuk át az út-, illetve csalornaépítéssel. Hatezer körü'i tanácstag, hétezernyi agi­lis népfrontbizottsági tag tevé­kenységének a városok, közsé­gek anyagi és szellemi fejlődé­sében mutatkozó eredményei ugyancsak arról tanúskodnak, hogy ha egyéni érdekeinken fe­lülemelkedve a közösségért is mozdítjuk kezünket. Ez a tes­tet öltő politika. Ez a jó poll-

Next

/
Thumbnails
Contents