Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-10 / 58. szám
1965. március 16, szerda V. oldal Bontják a prizmát Gondos raktározás = takarékossal) A fajszi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben hagyománya van a korai burgonya termesztésének. A gumós primőmövény termése önmagában is nagy haszonhoz juttatja a közös gazdaságot, ez azonban tetézódik, mivel a területén másodnövényként káposztaféléket is termesztenek. Tavaly a tsz húszezer forint bevételre tett szert egy hold burgonya termésének az értékesítése révén. Ezen felbuzdulva, ebben az évben az elmúlt esztendei ötvennel szemben már 80 holdon termesztik. A csíráztatást leleményesen — a baromfival később benépesítésre kerülő — három jól fűthető csibenevelőben oldják meg. Fenti képünkön, az asszonyok csapata válogatja a megbontott prizma tartalmát. — Lent Csere László, a tsz párttitkára látható, amint ellenőrzi a csírázást. Elkészült a garai vízhálózat A több mint ötmillió forintos költséggel épült garai vízmű elkészült, és azt a lakosság rendelkezésére bocsátották. A községben 12 és fél kilométer vízvezetéket építettek. A lakosság félmillió forint értékű társadalmi munkát vállalt az építkezésből. Eddig negyven házba vezették be a hálózati vizet, a további fejlesztésre a tervek készen vannak. Alig hagyjuk el Kecskemét határát, szabadban tárolt műtrágyahalmokat láthatunk, amelyek egész télen át ki voltak téve az időjárás viszontagságainak. A műtrágyát még prizmába sem rakták, le sem földelték, szalmával sem takarták be. Gazdái nem óvták kellő gondossággal az értékes talajerőpótlót, s így a benne levő tápanyag értéke jócskán csökkent. Gondot kellene fordítanunk az ilyen jelenségek megszüntetésére. Megyénkben ez idén több mint 15 ezer vagon műtrágya kerül felhasználásra, amelynek értéke mintegy 160 millió forint. Előtárólásra eddig háromezer vagonnál valamivel nagyobb mennyiségű, 39 millió forint értékű pétisó érkezett. Ilyen nagy érték megóvásáról van szó. Külföldön több helyütt a zárt helyen ömlesztve tárolt műtrágyát is műanyag fóliával fedik be. A falat, s a padlót polietilénnel vonják be, s így teszik vízállóvá. A műtrágyarakást majdnem légmentesen szigetelik. Így száraz és ömleszthető marad a szervetlen anyag, és nem válik túlságosan maró • hatásúvá. Ez az eljárás a műtrágyázásnál I ti ka, s ebből közösség — egyén egyaránt e'őnyt élvez. A félszabadulás óta — ezt bátran mondhatjuk — valamilyen módon mindenki volt „közéleti” ember. A politikai élet — ilyen vagy olyan irányban — mindenkit megérintett. Így vagy úgy mindenki állást foglalt. Ez viszont nem jelenti, hogy a kispolgári, nyárspolgári szemlélet, magatartás meg is szűnt volna. Nálunk is van ilyen. Vannak, akikből a régi, eddig ügyesen visszafojtott kispolgárság éled újra. Másoknál a kommunista emberré formálódás akad meg egy időre, mert utánozni, másolni kezdik a felszínes, önző nyárspolgári életvitelt. A szocialista társadalmi rend — ma még nem képes minden lehetőséget felszámolni, azonnal kiirtani, ahol az egoizmus tévútjaira tévedhetnek emberek. Nem ismerünk-e olyanokat, akiket például kezdetben a más népek iránti őszinte érdeklődés, tanulnivágyás, nemes sportvetélkedés lelkesített külföldi utazásokra? Sokan közülük ugyanilyen igénnyel mennek további külföldi kirándulásokra. De mennyi ismerősünk van, aki megszállottan vásárolja össze a príma moszkvai, prágai, párizsi portékát odakint, hogy idehaza házaljon azokkal. Rabjai az ilyen könnyű pénzszerzésnek, nem is érzik már, milyen megalázó, utálatos, amit tesznek. ... Ez is egy terület, ahol szinte észrevétlenül veheti át valaki a kupeckedés kétes elveit. Mennyi felelős beosztású egyént említhetnék, akiknek hosszú időn át „gyakorlati elve” volt a kenés. Bizonygatták, hogy az ő gyáruk azért nem volt soha alkatrészzavarban, azért volt ismeretlen náluk az anyaghiány, mert nem sajnálták azt a pár kézzelfogható ezt-azt, amit „kulcsembereknél” bedobtak. Sajnos, elveiket sok eset igazolta, míg aztán — egyszer-másszor törvényes eljárással is — gátat vetettünk ennek a nyárspolgári szokásnak. Mert mi volt emögött is? Az egoizmus, szűk érdekkör: fontos csak a saját gyár, a saját tervteljesítés... — nemegyszer esetleg nagyobb saját prémiummal. Vajon az irodalom iránti érdeklődés fokmérője-e egy olyan gyönyörű statisztikai jelentés, amely egy adott művelődési ház író—olvasó találkozójának óriási látogatottságát „tükrözi” — holott tudva-tudja az igazgató, hogy ez elsősorban az ugyanarra az estére hirdetett zenés divatbemutatónak köszönhető? Hamis lesz a felsőbb szervnek adott jelentés, pedig „számszerűen” igazolt. Ez is a könnyű megoldások egyike, amelynek célja: jó „pont” szerzése a feletteseknél. Az igazi erőfeszítést látványos, felszínes munkával helyettesítők meg szoktak lepődni, mikor bebizonyítják nekik, hogy ügyeskedésük mögött szűk érdekkör, egyéni célok a hajtóerők, és módszereik sem szocialisták, sem kommunisták. Képzeljünk el egy „okos” Isz-elnököt, aki ezt veti fel vezetőtársainak: „Ha az »előírtnál 50 holddal kevesebb búzát vetünk, megmarad egy csomó gabonánk, aminek az értékével viszont sertéseket tudunk felhizlalni. Sokkal többet a tervezettnél. A hízókért sokszorosan megkapjuk a búzavetőmag értékét, magasan túlszárnyaljuk a pénzügyi tervet... A gabonavetés kiesését majd „megmagyarázzuk’. Tegyük fel, hogy így is történik. Év végén aztán dohogKét évtized tükrében Községek — vízművekkel T ávolból mit lát meg először az ember a Bács-Kiskun megyei faluból? — zökkentett ki váratlanul gondolataimból munkatársam, amikor éppen Soltvadkert határában robogott velünk a gépkocsi. — Nehezebbet kérdezz... A templom tornyát... — feleltem. — Á, dehogy! A hidroglobust. Nézzed csak, hogyan csillog. — Igazad van. Üj jellemző ■vonás. * E gy nagy gonddal kevesebb — mondja Góczen Ferenc, a soltvadkerti tanács vb elnöke. — A vízműgond lekerült a napirendről. Háromszáz háztartásban már csak a csapokat kell megnyitni és csobog a jó ivóvíz. A községet átszelő hálózat hossza 25 kilométer. * A ki ismerte a húsz esztendővel ezelőtti múltat, s a ma távlatából pillant vissza oda — van alapja az összejelentős önköltségcsökkenést, egyszersmind magas érvényesülési hatásfokot eredményez. Ha nincs fóliánk, akkor is hónapokig megfelelően tárolhatjuk a műtrágyát, ha óvatosan kezeljük, és főleg, ha száraz helyen tartjuk. A zsákok nem érintkezhetnek a talajjal, sőt még a cementpadlóval és a téglafallal sem. Fapallókat fektessünk téglákra, hogy padozatot képezzünk, s az ez alatt keletkező légtér megóvja a műtrágyát a nedvességtől. A padozaton a zsákokat ne döntsük közvetlenül a falnak, hanem deszkával és szalmával válasszuk el attól, mivel a fal „izzadásra” hajlamos. A műtrágya zsákban történő tárolására és kezelésére legjobban megfelel a keresztbe rakás, ám legfeljebb tíz zsáknyi magasságban. A szemcsés műtrágyát húsz teli zsákkal is lehet egymásra rakni. A szemcsézett szuper-foszfát, de még a kálisó is, zárt helyiségben ömlesztve is tárolható veszély nélkül. A pajtákat, vagy műtrágyaraktárakat száraz időben szellőztessük, nedves időben íredig tartsuk zárva. Dr. Tompa László nak ugyan egy kicsit a járásnál, megyénél, de mindig akadhat az „ügyes” elnöknek olyan pártfogója, aki mosolyog és fejét csóválva mentegeti: „Nagy kupec ez az X, de érti a dolgát. Fene a bőrét! Mi pénzt guberált ez össze a tsz-nek a hízókból!” A dicséret mellett nem hallatszik az ilyen szerény észrevétel: „Jó, jó, de azért 50 hold kenyérgabona átváltozása erős devizákat vesz el az országtól, amikor importhoz folyamodunk. .. Kivált, ha sokan „ügyeskednek” így...” Mondani se kell, hogy az említett „ügyeskedések” révén elért előnyök más üzemek, más tsz-ek, más becsületes, tiszta eszközökkel törekvő vezetők rovására születnek. A mások érdekeit figyelmen kívül hagyó nagyvonalúság látványos lehet ugyan, de szűk látókört, egoizmust, nyárspolgári szemléletet takar. Egyes esetek, tünetek ezek, jelzői egy helytelen szemléletnek. Mint Kádár elvtárs mondotta, fel kell figyelni rájuk. Űtját kell állnunk a kispolgári önzésnek, leplezzük le, ahol felüti a fejét. Tóth István hasonlításra. Mert. maradjunk csak a jó ivóvíz témakörénél. A megyei tanácsnál láttam egy térképet, mely a megye 1945. előtti ivóvízhelyzetét szemlél teti. Kecskemét, Kiskunhalas é: Kiskunfélegyháza helyén egy egy rózsaszín pöttyöcske. Jel magyarázata: itt voltak nyomó, a vízműnek. Valóban csak nyo mai. Kecskeméten például az utolsó kutat 1916-ban fúrták, 1950-ig nem volt vízvezeték. És ma? Nyolcvanöt kilométeres vízhálózattal rendelkezik a város. Vízfogyasztás a csúcsidőszakban napi 15—20 ezer köbméter víz. A régi víznyerő telep rekonstrukciója mellett folyik a kisfái II. számú víznyerőtelep építése nyolcmillió forintos költséggel. * __ C ok még a tennivaló — mo ndja Csepeli István^ a megyei tanács vb dolgozója. — De hol van már az az idő, amikor egy-két nagyobb község kivételével nem is volt mélyfúrású kút a megye községeiben! Az ásott kutak jóvoltából lényegében talajvizet ittak valaha az emberek. Emiatt — olvastam egy tanulmányban — Sükösd, Érsekcsanád, Dusnok és még sok községben sz-inte népbetegség volt a golyva. * Czámos helységben, a ta- nácsházak folyosóján láttam fényképes tablókat. S a képek között előkelő helyen a hidroglobust, a gépházat, a vízhálózat árkát ásó, lelkes társadalmi munkásokat ábrázolók. Emléknek megörökítve a tett, az összefogás eredménye. Ezek egész sora vonul el képzeletemben, miközben a következő adatokat rögzítem papírra: 141 mélyfúratű kút, 48 községi vízmű, 323 kilométer hosszú vízvezeték-hálózat, 8 tisztasági, illetve strandfürdő, pénzben kifejezve 158 millió forint! Ezt értük el a felszabadulás, s ezen az időszakon belül is főleg 1958. óta, a sok-sok egyéb előrehaladásunk mellett, csupán a jó ivóvízellátásban. * 17 özségfejlesztés, vagy aho- gyan röviden mondjuk: KÖFA. Alig hét esztendős fogalom. 1958-ban született, a 14-es számú kormányrendelettel, mely a községek fejlesztési törekvéseinek nemcsak egységes szabályozását adta, hanem pénzt is a nemzeti jövedelemből a lakosságot közvetlenül szolgáló célokra. Minden lakosság által KŰFA-célokra befizetett forint mellé hatvan fillért. Nem emlegetjük már a lelkesítő jelszót, hogy „Tiéd az ország, magadnak építed!” —, mert a vérünkké vált. A sok egyéb között, a vízművesítéshez nyújtott értékes társadalmi munka is bizonyság rá. * T/- özségek — vízművekkel. Egészséges ivóvíz. Soksok új fürdőszoba. Számtalan virágos, öntözött parkú falu, kevesebb a por. Víz — nélkülözhetetlen kellék a megye egyre fokozódó iparosodásához. Ahol vízmű van, tűzcsapok sem hiá- zanak. A tűzvédelem szempontjából sem közömbös. És sorolhatnám tovább. Nem jelentéktelen eredmény. Még akkor sem, ha még mintegy 25 helység vízművesítésére nem futotta erőnkből: ha a hálózat bővítésre szorul, hogy ■ falu szélére is eljusson a jó víz ha még számos háztartás bekötése is várat magára. * ps az idén is továbbhala•Lj dunk. A jó ivóvíz ellátás ban is. Hiszen három vízmű építést, két kút fúrását, 36 ki lométer hálózat fektetését és eg tisztasági fürdő létesítését tér vezik ez évre községi taná csaink. Perui Iré^
