Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-07 / 56. szám
Az ital és társa Haja nem a kortól deresedett meg, hiszen Ragi János még csak 49 éves. Most ül a vádlottak padján, viszonylag rövid idő alatt már negyedszer. Az egész tárgyalás folyamán arra törekszik, hogy érdeklődést, élénk figyelmet tanúsítson a körülötte és miatta bonyolódó büntetőper iránt. A bíró kérdéseire készségesen felel, vi- gyázzba vágja magát. Látszik rajta, hogy van némi gyakorlata az ilyen helyen, és ilyen minőségben való szereplésben. A vád, amellyel terhelve a fegy- őr mellett ül, nagyon súlyos: emberölés kísérlete. Másképpen hangzik azonban még ez is, ha hozzá tesszük, hogy felesége életére tört. Perceken múlott, hogy az asszonyt sikerült megmenteni és nem Bagi „érdeme”, hogy az ügyészség vádiratába a „kísérlet” szó is bekerült. Látszatra egyszerű, igénytelen ember Bagi János, sőt a fehér haj, a fekete bajúsz még meg is tévesztheti azt, aki nem tud viselt dolgairól. A tanúk, amikor a büntetőtanács előtt vallanak, indulatba jönnek, s némelyik kitörő hevességgel beszél a múlt év novemberében Tiszakécskén történtekről, és annak előzményeiről. Érdemes nekünk is közelebbről megismernünk ennek az embernek a botlásait, hogy ezáltal is világosabban lássuk az ital káros hatását, s még aktívabban küzd- jünk az alkoholizmus ellen. Ezzel természetesen nincs szándékunkban, hogy Bagi János cselekményéért a felelősséget ak italra hárítsuk. A gördnyedten ülő, fehér hajú ember tragédiája is ott kezdődött, amikor 6 éves korában felemelte az első boros poharat. Szükségtelen részletezni, de harmincéves korára megrögzött alkoholistává lett. Első felesége meghalt, a másodiktól elvált, a harmadikat, a mostani ügy sértettjét megszöktette, amikor az még csak 19 éves volt, s kettőjük között 17 év a korkülönbség. Sajnos, Bagi harmadik felesége igen hamar megkedvelte az italt, és sokszor még a férjén is túltett az ivásban. Az eset előtt néhány nappal a család disznót vágott, s egy nap alatt közel 25 liter bort ittak meg. Erre célozva Bagi János védője megbocsátó hangsúllyal mondta, hogy a parasztoknál ez így szokás, főleg bortermő vidéken. Téves és feltétlenül káros az ilyen szemlélet. Házasságuk 17 esztendeje alatt Bagiék körülbelül harmincszor voltak külön, amit egyrészt a férj némileg alapos féltékeny- kedése, másrészt pedig az italozás okozott. Az eset napján, 1964. november 22-én Bagi János egész nap ivott. Este azzal a szándékkal kereste fel Tiszakécskén külön élő féleségét, hogy visszahívja közös, budapesti lakásukra. Az asszony kijelentette, hogy neki élég volt, és nem hajlandó visszatérni. A részeg férő erre elővette a bicskát és feleségét megszúrta. A szúrás behatolt a hasüregbe, és megsértette a máját. A rendkívül súlyos sérültet kerékpáron vitték orvoshoz, szerencsére még idejében, s így nem halt meg. A megyei bíróság dr. Lengyel büntetőtanácsa emberölés kísérlete miatt hatévi szabadságvesztésre ítélte Bagi Jánost, öt évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától és kényszerelvonókúrára kötelezte. Az ítélet nem jogerős. A vádlott és védője enyhítésért fellebbeztek. Gál Sándor Plusz 100 ezer forint Kétmillió 600 ezer forintra növelte a város a kecskeméti szociális otthon költségvetését. Az otthon idős lakói egyébként hetenként egy-egy hízót állítanak elő saját szükségletükre, s kilencholdas gazdaságuk termése biztosítja az otthon önellátását zöldségféléből is. ÚJ gépek Jelentős támogatást kapott a Szék- és Kárpitosipari Vállalat Kecskeméti Gyáregysége. Nemrégiben teherautót, Zetor vontatót, valamint epedagyártó gépet küldött a budapesti központ. Nagy kapacitású szárító- berendezést és félautomata marógépet is vár az üzem. realizmus körébe. A korábbi dogmatikus felfogás sok jelentős nem realista művészt elhatárolt onnan, mivel a realizmus fogalmát azonossá tette a művészi értékkel, sőt etikai tartalommal is megtöltötte azt. A realizmus „parttalanná” válása azonban semmitmondóvá tenné a művészi realizmus fogalmát, sok végletesen absztrakt és eszmeileg dekadens, pesszimista művet is bevonna ide, ezért végeredményben elfogadhatatlan. Mindazonáltal a „parttalan realizmus” képviselőinek érdemük, hogy — habár túlzottan is — hangsúlyt adtak az eddigi némiképpen elhanyagolt sajátosság: a művészi aktivitás, az alkotói termelőkészség gazdag tartalmainak. Egy másik jellegzetes álláspont a vitában az, amely Lukács nagyrealizmus- elméletének nyomában jár, azzal a lényeges különbséggel, hogy igyekszik magát elhatárolná mindazoktól az elméleti torzításoktól, amelyek Lukácsnak a XIX. századi irodalomra korlátozott szemléletéből fakadtak. Ez a felfogás kritikailag értékeli és elismeri a huszadik századi szocialista avantgárd legjobb vívmányait is. Egy harmadik felfogás a realizmust nem módszerként, hanem stíluskategóriaként értékeli, felismervén, hogy egy-egy kor azonos stílusán belül különböző művészi felfogások, törekvések, helyezkedhetnek el. A Kulturális Elméleti Munkaközösség tanulmánya a továbbiakban történeti és elméleti kérdések áttekintése után a szocialista realizmus általános problematikáját tárgyalja. Megállapítja, hogy a szocialista művészet az első, amely tudományos világnézetre, a marxizmus —leninizmusra támaszkodva fejlődik, tudatossága abból ered, hogy szorosan összefonódik a forradalmi munkásmozgalom fejlődésével. Innen ered pártossága is, és humanizmusának újszerűsége, hiszen most vált első ízben igazán lehetségessé az ember teljes szabadsága, harmonikus kibontakozása. A tudományos világnézet alapján értelmezhető helyesen a pártosság, a munkásosztály történetileg objektiven kifejeződő felismerése, ez egyben a valóság helyes művészi visszatükröződésének, a realizmusnak is kulcsa. A szocialista művészet nem nélkülözheti a pártirányítást, amely elsősorban eszmei befolyásolást jelent, amely nem egyéb, mint a nép, a társadalom s a szocialista építés művészi szükségleteinek megfogalmazása, közvetlen kifejezésre juttatása valamint az eszmeiideológiai bírálat kötelezettségének teljesítése. A tanulmány fellép a politikai és a művészi értékelés vulgáris összekeverése éllen. Míg a politika az ember sokoldalú létét a természeti és társadalmi mozgásformák legalapvetőbb törvényszerűségeinek összefüggéseiben fogja fel, A BIZALMI ÉS CSALADJA Magas, vékony nő hajlik a nyírógépből omló sötétkék posztó fölé. Kezét figyelem, amint puhán, becézve végigsímítja az anyagot. A sok évi gyakorlat szinte látóvá finomította ujjait. Csalhatatlanul tapintja ki a gyapjú «legapróbb hibáját is. 1. Témái Mária harminc éve dolgozik a Bajai Finomposztó Vállalat nyíró műhelyében. Két évvel ezelőtt elnyerte a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést. Ö a műhely bizalmija. Munkatársai így ismerik: / „A mi Máriánk keveset beszél. De szívesen meghallgat bárkit. Ügy hordjuk hozzá gondunkat, bajunkat, mint valami lelki patyolatba. Ha segíteni nem tud, legalább együtt érez, mond néhány jó szót, és már ez is sokat könnyít.’’ „Engem ő tanított meg a nyírógép kezelésére. Még most is sűrűn megáll mellettem. Mutat egy új fogást, vagy igazít valamit a masinán. Szóval olyan anyáskodó.” Ívik gép rakoncátlankódott délelőtt, vagy melyik anyagféleségnél kell különösebben vigyázni. Ezek érdekes dolgok ám. — Harminc év után is érdekesnek találja, nem unta meg a műhelyt, a naponta ismétlődő feladatokat, a jól ismert arcokat? — szalad ki a számon. Kutatva néz: valón komolyam gondolom-e azt amit mondok? Csak attól félek, hogy ha nyugdíjba kell mennem, akkor majd mégis egyedül maradok. 4. Aztán visszakérdez: — Megunhatja-e az ember valaha is az otthonát, a családját? 2. Szeretném megismerni a „civil” Témái Máriát is. Ez azonban nem egyszerű dolog. Jó ideje beszélgetünk már a szakszervezeti bizottság irodájában, de eddig még minden szava a munkatársak, a műhely mindennapos gondjaihoz kapcsolódott. Kénytelen vagyok „direkt” módszert alkalmazni: — Mit csinál műszak után? — Megfürdök, felöltözök, aztán, mielőtt elindulok hazafelé, még felugrok egy kis eszmecserére a délutáni műszakban dolgozó barátnőkhöz. Mindig akad valami közölni való. — Például? — Hát például az, hogy meFásitási hónapot rendeznek március 10-től április 10-ig, s ötvenmillió erdei facsemetét és sorfát telepítenek el a következő hetekben. A fásítási hónap ünnepélyes megnyitóját Székesfehérváron rendezik meg március 12-én. Ez alkalommal kitüntetik a múlt év legeredményesebb, fásítóit. Szokatlan — néha úgy érzem, hogy talán kényelmetlen is — számára ez az önvallomás. Hosz- szú szünetekkel, lassan állítja össze az elmúlt harminc év történetét: — Tizennégy éves koromban kerültem ide. Én voltam a legidősebb az öt gyerek közül. Nekem kellett vállalni, hogy pótoljam az apám fizetését, enyhítsek valamit a család gondjain. Vékonyka kislány voltam. Egyszer a fáradtságtól elaludtam a gép mellett. Elszakadt az anyag. Meg kellett fizetnem. Emlékszem, akkor nagyon sírtam. Anyám korán megbetegedett. Attól kezdve a nyakamba szakadt a háztartás gondja is. Szüntelen munkával teltek az éveim. Délelőtt az üzemben kellett helytállnom, délután várt a takarítás és a stoppolni való. A gyerekek szárnyra kaptak, apám meghalt. És azon vettem észre magam, hogy ketten maradtunk édesanyámmal. Közben látja, megőszültem én is. Mintha kitalálná gondolatomat, így folytatja: — Nehogy azt higyje ám, hogy elégedetlen vagyok, kifosztottalak érzem magam. A testvéreim hálásak, és megbecsülnek itt az üzemben is. Ismét a műhelyben vagyunk, és Mária arcáról itt a munkatársai között azonnal eltűnik a gond. Magabiztosan mondja, hogy idén nekivág a hetedik osztálynak. Az előző két évfolyamot is itt végezte el az üzemben. — Nem volt könnyű, elszoktam a tanulástól — vallja be őszintén. — De minden nagyon érdekéi. Olvasni sem olvastam annyit soha, mint az utóbbi években. És moziba is egyre gyakrabban járogatok el a barátnőkkel. Ütban a város felé megpróbálom összeállítani magamban Témái Mária portréját. „Mint valami lelki patyolatba, úgy hordjuk hozzá a gondokat”... „Oíyan anyáskodó” — hallom ismét a munkatársak szavait. És arra gondolok, hogy vajon őt, a bizalmit megkérdik-e néha: — Téged mi bánt, Mária? „Csak attól félek, hogy a nyugdíjazásom után egyedül maradok” — ezek az ő szavai. Lehet, hogy valóban egyedül hagyják azok az emberek akikért egy életen keresztül dolgozott? Megfogják-e vajon a kezét a munkatársak, ha szüksége lesz rá? Talán igen. — válaszolok a magamnak feltett kérdésre. Aztán gyorsan helyesbítek: nem talán, hanem bizonyosan. Hiszen rászolgált. Békés Dezső addig a művészet sajátosságai révén képes arra, hogy konkrétan, részletezően és személyes jelleggel egyidejűleg, egységben ragadjon meg tipikus jelenségeket S így érzékletesen tárjon fel lényeges összefüggéseket. Ez azt jelenti, hogy a művészet nem tölthet be társadalomirányító vezető szerepet, de ugyanakkor az irodalom nem alkalmas arra, sem, hogy a napi politikai kérdéseket közvetlenül visszatükrözze, azokat illusztrálja. A szocialista realizmus a szocialista társadalom fejlődő, alakuló valóságának művészi tükrözése, ebben rejlik optimizmusa, ezért idegen tőle a polgári irodalom szorongása, a pesszimista, dekadens hangulatok és a perspektívátlanság. Rámutat a negatív jelenségekre, megőrzi a korábbi realizmus kritikai jellegét is, de egyben meg is haladja azt, hiszen az objektív valóság mélyebb összefüggéseit, tartós törvényszerűségeit ragadja meg. Ugyanakkor szerepe nem korlátozódik kizárólag a szorosabb értelemben vett visszatükrözésre, ellenben egyszerre érvényesül benne a megismerő és az írói szubjektumot kifejező funkció. Korunkban a szocialista realizmus fontos jellemzői: az adott életanyag mély és teljes ábrázolása, az intenzív totalitásra való törekvés, a konkrétság, az értelmetlenül túlhajtott absztrakciótól való tartózkodás, a változás, a fejlődés iránti különös érzékenység, a múlt visszahúzó erőinek a bírálata, az új társadalom új embere arculatának megrajzolása. A szocialista realizmus nem kerüli meg as életben jelentkező konfliktusokat, mert társadalmilag, emberileg és mű- vészetileg csak a kiküzdött, megszenvedett távlatnak van hitele és csak a távlat összefüggéseiben válhat a harc, ha esetenként mégoly tragikus is, emberileg, művészileg értékessé. A tanulmányt befejező részében az irodalom, a művészetek magasrendű nevelő hatásáról szól, a szocialista irodalom és a tömegek kapcsolatáról, a művészetek demokratizmusáról, a gondolati és formai igényességről és ugyanakkor a formalizmus elkerülésének szükségességéről. Megjelöli a további kutatások távlatait is, így pl. a pozitív hős, a forradalmi romantika fogalmának történelmileg helyes értelmezését, a művészetek nemzeti és nemzetközi sajátosságainak figyelem- bevételével, az egyes művészi ágait, sőt műfajok különleges problematikájának kidolgozását szorgalmazza. Sürgetően szükséges az is, hogy az elmúlt évtizedek, századunk művészi alkotásainak elemzése során az esztéták meghatározzák azokat a törvényszerűségeket, amelyek a szocializmus felépítése korszakának realizmusára jellemzőek. I. L. — Horváth Gizella, a kiskunmajsai II. számú általános iskola nyolcadik osztályos tanulója a megyei asztalitenisz-bajnokságon megszerezte az első helyet. A kaucsuklabda ifjú bajnoka így részt vett a Székesfehérvárott tartott országos bajnokságon is, ahol ugyancsak jól szerepelt. (Tudósítónktól.) * X FELHÍVÁS. A megyei úttörőelnökség és a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya felhívja az úttörőcsapatok figyelmét arra, hogy 1965. március 1-től a hónap végéig, a Pest—Bács—Nógrád megyei Melléktermék és Hulladékgyűjtő Vállalat, az ipar nyersanyag- igényének maradéktalan kielégítése végett rongygyűjtési hónapot rendez. A legeredményesebb munkát végzett csapatokat 5000 forintos értékhatárig belföldi autóbuszkirándulással jutalmazzák. * □ Tíz mű érkezett be a bácsalmási úttörőújság által meghirdetett felszabadulási irodalmi pályázatra, melyek elbírálását most végzi a zsűri. Az eredményhirdetésre a helytörténeti szakkör nyilvános bemutatkozása alkalmával kerül sor. (Molnár József.) * — VETERÁN-ÚTTÖRŐ találkozót rendeztek a géderlaki 342. számú Hunyadi János úttörő- csapatnál. A találkozón részt vett idősebb kommunisták a jelenlevő pajtásoknak a régi falusi életről és a felszabadulás körülményeiről meséltek. (Szalag János.) * = FELSZABADULÁSI tanulmányi versenyt rendeztek a he- tényegyházi általános iskolában. A pajtások magyar, orosz nyelvi ismeretekből, helyesírásból é-. földrajzból vizsgáztak a zsűri előtt. A döntőre a közeljövőben kerül sor, melyen az első he lyezettek értékes jutalma* at kapnak. (Balogh Erzsébet.) * '■ Szerkesztői üzenet: c. Ferenc Kecskemét. — Sajnos, nekünk n>-m áll módunkban más jegyében U-.ű testvércsapatot keresni számotokra Javasoljuk, hogy ezzel a problémával forduljatok a megyei úttörőelnökséghez, vagy közvetlenül az említett megye úttörőelnökségéhez. V.
