Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-07 / 56. szám
r^m x Host már tudom... A csillagok hát végül ideértek! Könnyű a szív most, szikrázó az éj: e hallgatásban oldódnak a fények, s az izzás már a túlsó partra ér. Simogatása jó a kéznek-télnek, és jó nekem e szép téli-fehér, és jobb, hogy immár a vágy és az érdek szerényebb, mint amit sok szó ígér. Hópuha szókkal várj, ha érkezem. Vond magadhoz, ha megreszket kezem, nyugtasd vibráló csillagaimat, Te, kinél megpihen a gondolat, és aki mellett végül megértettem: nem élhet, és nem is él más helyettem! Antalfy István osztályon keresztül német nyelvet, ezalatt hatalmas szókincsre tettünk szert — még viszonylagos értelemben is. — Önálló beszédre azonban nagyon félsze- gen vállalkoztunk. Belegabalyodtunk egyszerű társalgásba is, mert a nyelvtani szabályok pontos érvényesülése volt a minden. Ma is előttem van jó öreg P. I. tanárunk módszere, aki a haben, illetve sein segédigék „használatára” úgy tanított bennünket, hogy amikor fazonzsebkendőjét kirántotta és meglebegtette, mindenki tudta: most a habe n-t kell alkalmazni. Egy-egy mondatot lefordítottunk, aztán „nyelvtanilag” rágtuk agyon. A tartalom, a logikus mondatfűzések szétporladtak a perfectum és imperfec- tum, erős és gyenge ragozás meg az esetek buktatóin. A matematikai nyelvészet is segít a diákokon. Kiszámították például, hogy a francia nyelvben a leggyakrabban használt 100 szó teszi a beszéd hatvan százalékát. 27 százalékot tesz ki a további, leggyakrabban előforduló 1000 szó. Ha tehát valaki az élő francia beszéd 1100 ilyen szavát tudja, megérteti magát. A többi gyakorlat közben úgy is ragad az emberi . Az Országos Pedagógiád Intézet idegen nyelvű tanszékének munkatársai kidolgozták, összegyűjtötték az iskolákban oktatott idegen nyelvek legfontosabb 1500 szavát. A szerzők ezekből állítják össze az új tankönyveket. Ezután nem kell a diákoknak az egész nyelvtani rendszert megtanulniok. Először elsajátítják a kifejezési formákat, aztán megtanulják az élő nyelvben leggyakrabban előforduló nyelvtani szabályokat. Ezzel a korszerű módszerrel — nem beszélve olyan technikai eszközök igénybevételéről, mint a magnetofon, film — biztosan sikeresebb lesz négy év alatt is, mondjuk, a német nyelvoktatás, mint velünk azon az egykori merev, metafizikus módon —, nyolc éven át. Több készség marad meg a mai diákban, még ha iskolái után nem is foglalkozik idegen nyelvű társalgással, mint bennünk, akik irulva-pirulva hallgattuk érettségi után is a „valódi” német szavait, és majdhogynem igy szabadkoztunk: „Nixdájcs.” Tóth István Emlékek korbácsnyoma Bevallhatom-e, hogy nem ugyanaz már szülőföldem tája? Ez a kis kavics, nézd, nem az ismerős utcaportól hamvas. Ismeretlenül járok itt magam is. Szégyen, hogy egyre jobban hasonlítok mostani apámra? Az erdőben nem él már Piroska, elűzték, mint a farkast. Esendő lett óriásaim világa. Nemrég az udvarban, otthon, csalánt kellett markolnom: fájdalom a legjobb emlékezés! Eleven parazsától bőröm átégett, de jólestek a skarlát kiütések és az a szelíd felismerés. A csalán osípése fáj. Mégse kímélj soha, otthoni föld, arcod elfordító, gyermekkori táj. A kisfiú érted még mindenre kész. S ha egyszer is nem találnék haza, verd ki egész testemet, emlékek korbácsnyoma, hű csaláncsípés. Kiss Dénes A SZOCIALISTA REALIZMUSRÓL amikor mi még semmivel nem rendelkeztünk. Miért nem olyan országokkal hasonlítjuk össze a mi helyzetünket, mint Görögország vagy Spanyolország. Ott is kapitalizmus van. Vagy nézzük Ausztriát, ahol az életszínvonal körülbelül olyan, mint nálunk. Egyébként ott is nehéz garázst kapni, a kocsik kint vannak a szabad ég alatt. A műanyagcikkek kivételével az árak körülbelül azonosaik a rni- enkéveL, a keresetek is, viszont a szolgáltatások rendkívül drágák. Az még nem jelzi önmagában az életszínvonalat, hogy gépkocsit aránylag olcsón lehet venni. — Te most azon siránkozol, hogy eddig nem tudtál garázst szerezni a kocsidnak. A múltban bizonyára nem lettek volna ilyen gondjaid, mert kocsit sem vehetett az- ilyen magadfajta ember. Szegény apádék pedig ették a ciberét sok százezer társukkal együtt. — Mi az a cibere? — kérdezte kíváncsian a társaság egyik húszegynéhány éves tagja. — Látod, ő már azt sem tudja, mi az. Nézzetek körül az országban mi épült az elmúlt húsz év alaitt. Űj városok keletkeztek, üzemeket telepítettük, modem berendezéssel. Nem hogy munkanélküliség van, hanem munkaerőhiánnyal küzdünk. Talán mindez közhelynek tűnik, de nem lehet elhallgatni, hiszen tények — folytatta az előbbi. — Ez talán nem az élet- színvonalhoz tartozik? — Mi az a cibere? — kérdezte ismét az említett ifjú. — Ugyan, hagyd már azt a ciberét — szólt rá az anyja. * TÉNYLEG, mi is az a cibere, már én is alig emlékszem rá. Majd megkérdezek egy idősebb gazdát valamelyik faluban, talán az még emlékszik rá. K. S. — Minap meglátogattam egy termelőszövetkezeti gazdát. Tele volt panasszal. Az idén alig volt jövedelem a közösből. Csupa gond az élet — mondotta. Kezdtem sajnálni egy kicsit, de ahogy a lakásban körülnéztem, feltűnt egy-két új bútor. A házigazda azonban csak panaszkodott. Egyszer aztán hirtelen a homlokára csap. — Jaj, hiszen nekem motorvizsgára kellene mennem. — Hát neked motorod van — lepődtem meg. — Igen — válaszolta ravaszkásan kacsintva. — Tudod, kocsit is vehetetm volna, de az feltűnő. — Hát akkor, minek panaszkodsz? — mérgelődtem. — Hát csak úgy divatból, — vágja rá. Ez a szinte anékdótaszámba menő történet — jutott eszembe a minap egy társaságban, amikor az életszínvonalról vitatkoztunk. Ügy került szóba a dolog, hogy egy kanadai reklámkönyvet nézegettünk, amelyben divatcikkektől a háztartási eszközökig minden voll — Nézzétek, micsoda mosógép. Vizet melegít, kimos, meg is szárítja a ruhát, csak be kell állítani. Milyen praktikus háztartási eszközök. Ez meg itt egy hordozható televízió, olyan, mint egy táskaírógép. Viszonylag nem is drágáin kaphatók ezek. — Hja, kérem, Nyugaton van életszínvonal. Hol vagyunk mi ettől — elégedetlenkedett a társaság egyik tagja, aki egyébként nemrég vásárolt kocsit. — Nálunk még egy vacak garázst sem lehet szerezni. _ EZ MÁSUTT is gond — vágta rá egy másik. — Nektek rossz szokásotok, hogy mindig a legfejlettebb kapitalista államokkal hasonlítotok össze. Honnan startoltunk mi és hogyan éltek ők akkor, amikor még mi félfeudális állapotok között kínlódtunk a három millió koldus országában. Nekik már akkor fejlett iparuk volt, EGYIK községi vezető mondta el a következőt: CIBERE nos dialektikáját önmagában egyesítő különös segítségével. De ez az esztétikai felfogás a visszatükröződés filozófiai elvét túl közvetlenül vitte át a művészetbe, s hajllamos volt arra, . hogy valamely meghatározott, egyedül helyesnek vélt formát, stüusrendszert is egyedüliként érvényesnek nyilvánítson. Ez a stíluseszmény — számára — a gyakorlatban a múlt századi polgári regény volt, s ehhez képest egy-két alkotó kivételével a későbbi fejlődés — szerinte — hanyatlásnak, dekadenciának minősült. Ez az esztétikai iskola elhanyagolta a világnézet fontos szerepét, a pártosság elvét, lényegében tehát a polgári ízlés és szemlélet húzódott meg mögötte, a demokrácia fogalmának az irodalomban és művészetben a „nagyrealizmus” kategóriája felelt meg. így ez a felfogás alkalmatlanná vált arra, hogy vele a huszadik századi művészetnek a múlt századitól lénygesen eltérő szocialista és polgári jellegzetességeit megfelelően értelmezhessük. A mai vitákban a realizmust és a szocialista realizmust illetően különböző marxista, vagy marxista indíttatású nézetek alakultak ki. Roger Garau- dy francia és Ernst Fischer osztrák esztéták hajlanak arra, hogy a világirodalom minden jelentős alkotóját besorolják a matizmus a valóság gazdag és művészi ábrázolása helyett a merev sémák szerinti illusztrálás felé szorította az irodalmat, a revizionizmus pedig kétségbevonta a pártirányítás elvi jogosultságát, nem ismerte el a pártosságot a művészetben, hanem az ösztönösséget hirdette. Bár a marxista esztétika igen fontos vívmányai fűződnek Lukács György nevéhez, mégis munkásságának egyes elemei mind a dogmatikus, mind a revizionista torzításokhoz hozzájárultak, s nem segítették ösz- tönszerűen az új vívmányok között a szocialista irodalmat. Lukács elméletének helyes alaptétele a lenini visszatükröződési elmélet alkalmazása a művészetben. Ennek lényege az, hogy a realista művészet híven a maga összetettségében, téljessé- ségben, „intenzív totalitásában” tükrözi. E művészet a valóságot érzékletes konkrétsággal fejezi ki az egyedi és az általá1932-ben a szovjet párt felszabadította a proletár irodalmi szervezeteket s a szektás, pro- letkultos gyengeségek elhárításával egyidejűleg a szovjet irodalom fellendülésének új korszaka kezdődött. Ebben az időben fogalmazták meg először a szocialista realizmus fogalmát. E meghatározás szerint: „A szocialista realizmus, mely alapvető módszere a szovjet szép- irodalomnak és irodalmi kritikának, a művésztől megköveteli, hogy a valóságot forradalmi fejlődésében, igaz, történelmileg konkrét módon ábrázolja. Emellett a valóság művészi ábrázolásának igaz voltát és történeti konkrétságát egybe kell kapcsolni a dolgozók szocialista szellemű eszmei átalakításának és nevelésének feladatával.” A későbbiek- ber ezt a helyes és a művészetek fejlődését ösztönző elvet dogmatikus és revizionista torzítások befolyásolták. A dogA Társadalmi Szemle februári számában közölte az MSZMP KB mellett működő Kulturális Elméleti Munkaközösség tanulmányát a szocialista realizmus kérdéseiről. A bevezető megemlíti: a tanulmány az évek óta folytatott viták eddigi eredményeit rögzíti, s emellett további vitákra kívánja ösztönözni az esztétákat, irodalmárokat, kultúr'politikusokat és művészeket, hogy a kommunista művészetelmélet eme legfontosabb kategóriájának tisztázására irányuló együttes erőfeszítésük elősegítse művészetünk és kultúránk még eredményesebb fejlődését. Az alábbiakban összefoglaljuk a terjedelmes írás főbb szempontjait. szerint legalább két éve tanulna. Az élethez viszik közel az idegen nyelv tanulását is. A tankönyvekben sok ábrát lát a gyerek. A tanár játékokat, különböző használati tárgyakat visz be az órára. Megnevezi azokat, „játszik” velük, helyzeteket teremt, mélyekben cselekmények zajlanak le. Eközben nevükön nevezi az eszközöket, mozzanatokat, ismétli, megismételteti az idegen szavakat, mondatokat. Az idősebbek, középkorúak emlékeznek, mily tömérdek latin, görög, német, angol szót kellett annak idején nap mint nap belekörmölni a szószedetbe. Mennyi volt közöttük olyan, melyekkel — az egy adott olvasmányt kivéve — azután soha nem találkoztunk, az „élő” mindennapi beszédben igen ritkán fordultak elő. De tömni kellett velük a fejünket, készültünk belplük, terheltük agyunkat. Mikor azonban beszélni, önállóan fogalmazni kellett, szinte gúzsban tartották készségünket a nyelvtani rendszer aprólékos szabályai. Sokan tanul- ' tunk például nyolc gimnáziumi Sajnos, is — de ebben az életben már nem fenyeget többé a veszély, hogy azért aludjak rosszul, mert álmomban is kísértenek a német plus quam perfectum, a latin ablativus ab- solutus mancus vagy a görög aoristosok rejtelmei. Mint iskolai tanuló idegen nyelvtant nem fogok biflázni. Bármennyire is túl vagyok rajta, őszinte örömmel helyeselem az iskolareformnak azt a törekvését, hogy nagymértékben megváltoztatja az idegen nyelv- oktatást. Abból az élvből indulnak ki az új módszerek, hogy anyanyelvén is előbb beszélni tanul a gyermek, azután tanul írni és olvasni. Az általános iskola V. osztályainak körülbelül egynegyede már ebben az évben olyan orosz tankönyvet és útmutatót kapott, amely szerint a tanulók 3—i hónapon át csak oroszul beszélgetnek az órákon, magyarul egy szót sem. Ezután tanulnak meg írni és olvasni. Ezekben a kísérleti osztályokban — a szeptember óta így oktatott gyerekek zöme úgy beszól már is, mintha a régi módszer Vége a nyelvtan biflázásnak
