Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-28 / 74. szám
JFífrnaic, saSß ärtB volt a kapitány, aki egy éjszaka bekopogtatott hozzánk. A front akkor már elvonult felettünk, de időnként még hallani lehetett a felvíjjogó Ka- tyusákat, az ugató ágyúkat. A kapitánynak szállást adtunk. Olyan fáradt volt, hogy csak a csizmáját tudta lehúzni, aztán végig dőlt a díványon, és egyfolytában aludt másnap estig. Talán tovább is bírta volna, de keresték. Kopaszra nyírott, riadt tekintetű közkatona költötte fel, s amint a kapitány kinyitotta a szemét, ösz- szecsapta bokáját, kezét tisztelgésre emelte és elhadarta a parancsot. A félig még alvó ember belelépett a csizmáiba és elvihar- zott. Utána rohant a kiskatona. A vékony dongájú, higanymozgású katona azonban visszajött néhány óra múlva, smost ő vetette magát a kapitány ágyára. Reggel teával, zsíroskenyérrél kínáltuk, de nem fogadta el. Mindenre csak azt mondta, hogy ryet, nyet. Ezért elneveztük kis nyetnyetnek. Szótlanul járkált közöttünk, és ellátta a családot cukorral, dohánnyal. Közben valahonnan oda „költöztette” a kapitányt, ami abból állt, hogy agyon- ra kínzott, madzagokkal gyámolított bőröndöt dugott az ágy alá. k ma» m imp múlva egy délután jött meg motorkerékpárral. Szőrösen és sárosán, de jó kedvet mutatva lépett a parányi konyhába. Hátizsákjából krumplit öntött a földre, zsebéből pedig egy teraiszlabdát vett elő. Pattogtatni kezdte a földön, s mókázásával jó kedvre derítette az egész családot. Mintha régi ismerősünk lenne, úgy ültünk vele az asztalhoz vacsorázni. A ztán egy hétre eltűnt a kapitány és a kis nyetnyet is. A bőrönd ott lapult az ágy alatt, egy pár csizma ásított a szók mellé állítva. Minden este vártuk, hogy bekopog valamelyik, de nem jöttek. A lövések, a front morajló hangja egyre halkabbá vált, végül már nem is ért el hozzánk, csak nagyon magasról hullott ránk a bombával megterhelt repülőgépek finom zúgása. Időnként hosszú, fehér rudak ereszkedtek le az égből, s kilométerekre látszott fehér izzásuk. Sokáig lebegtek ezek a hatalmas gyertyák, majd belesápadtak az örvénylő éjszakába. A kapitányt hordágyon hozták haza. Lánctalpas autó állt meg a ház előtt, s rögtönzött kis alkotmányai íaSefve; 8va%*S* emelte le róla a sebesültet két hatalmas grúz legény. Én a teniszlabdát szorongattam, s vágyakozással vegyes irigységgel néztem a csontos kis embert a vezetőfülkében. Mire bementem a szobába, már az ágyon feküdt a kapitány, mellette serényen ropogott a tűz a parányi vaskályhában. A család féltett kincse, az akkor 19 éves Veronika vállalta a kapitány ápolását, s naponta kétszer is tiszta kötést tett a katona mellkasának jobb oldalán tátongó sebre. A szurony mélyen behatolt, s a sebláz iszonyú gyötrelmeket zúdított a zömök emberre, akinek szép, férfias arca sápadtan világított a rózsaszín párnán. Harmadik napon orvost is szerzett Veronka. A kopasz, szikár ember sokáig kopogtatta, hallgatta a kapitány domború mellkasát, s aztán néhány szót váltva Veronikával elment. 1/ int a tavasz bi- *- zsergette a fákat, könnyelmű szél futkosott a zsendülő ágak között, s alacsonyan szálló felhők átlátszó árnyéka szaladt a földeken. A kisnyel- nyet már valahol a Dunántúlon járt, amikor a Kapitányt magyarul tanította a lány, s az egyik lecke után a szobában felcsendült Veronka tiszta hangja. „A virágnak megtiltani nem lehet.. .* A katona nagy, kemény kezét félénken a lányéhoz érintette, s csak ennyit mondott: — Szép dal! Két hét sem telt el, amikor vászonfedéLű, parányi autó jött a kapitányért. A lány teát készített a kulacsba, sőt egy kis rumot is dugott a köpeny zsebébe. Már bent ült a kapitány az autóban, amikor kivett zsebéből egy finom, inkább dísznek használt pici tőrt, Veronikának nyújtotta és kicsit törve a magyar nyelvet ezt mondta: — A háborúban elhervadnak a virágok, azt most nem tudok adni neked. Ezt a tőrt az anyámtól kaptam, mikor bevonultam. Ö már nem él. őrizd meg emlékezetedben. — ó istenem, én mát adhatnék magának, kapitány — rejtette gyorsan pergő szavai mögé a feltörő sírást a lány. — Nekem nincs semmim. ’T’ e sokkal szeb- “ bet adtál — válaszolt a még mindig sápadt kapitány, s halkan dúdolni kezdte: — A virágnak megtiltani nem lehet... S az autó kikanyarodott a kövesútra. Gál Sándor A kapitány Bérházudvar, új tavaszon Kisárgultak ismét a házak. Kékre festett ég felettük. Fiúk, lányok csoportosulnak az oszlopok előtt. Majd egijXz eldob egy labdát, s mindahányan — és mert már f :lnőttek is kissé, hát félszegen, de a tavaszban átváltozva ismét gyerekké — a labda után iramodnak, vidám kacajjá kavarodva, és felszabadult nevetéssel futnak egy új, fénylő tavaszba. Antalfy István Dlószeghy Balázs rajza. VÉSZI ENDREt ÜLJ LE, FIAMI Bendula Géza huszonkét éves volt, a Dunántúlon szökött meg alakulatától, amikor Nyugatra irányították, s most már, hogy szabaddá vált az út, Budapestre tartott, hazafelé. De még nem fogta fel, hogy véget ért a háború. A napsütés magasba emelte, áttetsző fényével szinte kirakatba helyezte a rombadőlt várost. Az utcákon, a bombák hasította telkeken szörnyű sebeiket mutatott. Roggyant lábú asztalkákon cigarettát, szardíniát, katonai konzervet árultak. Szakállas, kucsmás emberek nyüzsögtek az árusítóhelyek főzött. A szél megragadta és lebegtette a port, a kormot. A kettévált házak, mint valami borzalmas színház, ahol nejn gördül le a függöny, a félbemaradt életet mutatták. Egy félbemetszett szobában virágmintás bölcső lapult a falhoz, egy másik lakásban, ég és föld között lebegve, nagy, sötétbarna zongora. A hepehupás, bombaverte utcákon a Ferencváros felé haladt. Ez itt az Üllői út. Emlékezetében kibokrosodtak a Népliget fái, bokrai, látta a vurstli bódéit, a festéktől fehér kikiáltót. Ahhoz a házhoz ért, ahol Nu- sival, a feleségével lakott. Pontosan hat hónapig tartott ez a boldogság. Ez a ház most már nem létezik és Nusi sincs többé. A kapubejáró mennyezete leroskadt, de az omladékon át, embertaposta ösvény vezetett az udvarra. Mint a víz alatti csönd, úgy fogta körül ez a jelen. Valaki megszólította. A hang hideg volt és bizalmatlan. — Mit akar itt? Mit keres? Kofabundába öltözött, dühödt emberke kérdezte ezt. A lábán posztóbetétes csizma. — Ne keressen itt semmit, jóember, ez romház. Még lakni is tilos benne, nemhogy keresgélni. Menjen szépen, uram, nincs itt semmi keresnivalója. Ami volt, elvitték a régi lakók, már aki életben maradt. A pincében pedig nyolcvan hulla. Hacsak azokat nem keresi? — Hát igen, éppen azokat keresem. — Akkor menjen le a pincébe és beszélgessen velük. Talán magának válaszolnak. Szó nélkül ment tovább. Most már szüleit kereste. A gyerekkori tájhoz ért. Milyen is volt ez? Két-háromemeletes házak, amelyek itt-ott közrefognak egy-egy ósdi földszintes épületet. Mi maradt ebből is? De az utca, ahol nevelkedett, alig változott. A háború buzogánya, amely szétzúzta a környéket, ezt az öreg utcát szinte épségben hagyta. Bendula kétszer is körüljárta a szülőházat. A kapuban a ház- mesternébe ütközött. Az egykor kövér, szőke asszony csontig so- ványodott, megőszült. Tekintetében volt valami eszelős. Nem ismerte föl a fiatalembert. A kis konyha, amelyben megfordulni is alig lehetett, a régi volt. Még az illatai is a régiek. Görcsös mozdulattal lenyomta a kilincset, a rettegés elgyengítette. Az utcára nyíló ablaknál ott ült az öreg: idősebb Bendula Géza. Töppedt volt, meg- aszalódott. Ott ült a sápadt fényben és erős, vastag, rozsdavörös bajusza ellepte zsugorodott kicsi arcát. Az arca majdhogy elfogyott, de a bajusz megmaradt. Mikor megpillantotta belépő fiát, kételkedő mosoly ült a szája köré. Mint aki azt mondja a látomásnak, ne bolondozz! Fonnyadt volt, sovány, de a hangja megőrizte régi meleg színeit. — Most már elhiszem, hogy vége a háborúnak. Ülj le, kisfiam. Édesanyja csak estére került elő. Valami előkelő vendéglőt rendeztek be a belvárosban, oda járt takarítani. Magas volt, termetes, szokásához híven most is egyenes derékkal járt. Bendulában ismét gyűlt a keserűség. — Hát maga takarítani jár, anya? Azért dőlt össze a régi, hogy maga megint csak takarítson? Az asszony vállat vont. „Nem rendeződik el minden egy csapásra.” Egész éjszaka beszélgettek. Gondolataik szakadozottak voltak, nem ragaszkodtak az ösz- szefüggéshez. Az életüket mondták, hogy volt, amióta elszakította őket egymástól a háború. — Magadra maradtál, fiam — mondta az Öreg, de többet nem beszéltek Nusiról. Másnap elindult végtelen útján. A régi üzemben munkának nyoma sem volt. Barátait szétfújta, szétdobálta a háború. Már pedig akárhogy van, nem akart üres kézzel hazamenni. Érezzék az öregek, hogy CSUZLICSEK kartárs, az Exkavátor és Gombostűgyár anyag- beszerzője gondtalanul sétált este hazafelé kiküldetési díjaiból összespórolt négyszobás lakásába. A földszinten megállapította, hogy a ház urának, azaz a házfelügyelőnek megint nincs kedve felkelni, mert kint lógott a tábla: A lift nem működik. Még a harmadik emeleten is hallotta, amint a házmester az igazak álmát hortyogja. Kifulladva dugta a kulcsot a zárba és kinyitva az ajtót, felkattintotta a kapcsolót. Valami papirféle zörrent meg laba alatt. — Aha, levelem jött — állapította meg. — Ugye, ugye krll az öreg Csuzlicsek a háznál? Az üzletfelek ide is követnek, ha sürgős az ügy. Felszakította a borítékot: „Idefigyeljen maga anyagbeszerző! Mindevt tudok magáról. A viselt dolgait főleg. Ezért, ha nem akar Vácon meggebedni, jöjjön el ma este 8-kor az Al- muska utca sarkára, de ne egyedül, hanem egy aktatáskányi piroshasúval. A pirosakat adja oda egy jan. 3-i újságot olvasó, 49 és 50 közötti férfinek. A dátumra és korra ügyeljen, nehogy tévedés legyen Bin és binhődés Eddig a levél. Csuzlicsek hideg verejtékben úszva olvasta végig a kusza sorokat, majd órájára pillantva, rémülten kapott a fejéhez: — De hiszen már fél nyolc! Megőrült ez az ember?! Honnan a csudából vegyek én egy táska százast perceken belül? De aztán eszébe jutott. A szekrényhez rohant és majdnem az egész soroksári kiküldetési díját belegyömöszölte a táskába. — Rohadt csibész, az egyik ember gürcöl, mint egy ló azért a pár forintért, a másiknak meg helyébe viszik. Lerohant a lépcsőn és egy taxiba ugrott. A kocsiban megrohanták a kétségek, gondolatainál csak a viteldíjszámláló ugrált vadabbul. Ki nyomozhatott utána? Melyik irigye lehetett? Melyik utódjelölt mondhatta magában, hogy a mór megszedte a magáét. A mór mehet? És ha a jövőben is zsarolni fog? Mit csináljak, mit csináljak? Legyek talán becsületes ember? Egészen ellágyult erre a szokatlan gondolatra. Ám sok ideje nem volt a lágyulásra, mert pontosan nyolckor megérkezett az Almuska utcába. Kifizette a taxit és tétován megindult. Egy sötét kapualjból hirtelen egy alak ugrott elő. Felismerni nem lehetett, mert álarcos volt. Megragadta a tömött táskát: — NAGYON köszönöm Csuzlicsek kartárs, hogy eljött. Aztán máskor nagyobb titokban manipuláljon, mert esetleg valaki rájön és meg találja zsarolni, he-he-he. Na jóccakát, sietek, mert még sok a dolgom. Üdvözlöm a Léggömbhámozó dolgozóit! Ezzel eltűnt. Csuzlicsek meglepetten meredt utána és csak kisvártatva jött hang a torkára: — Hogy-hogy Léggömbhámozó? Hiszen én az Exkavátor és Gombostűben dolgozom! A Léggömbhámozóban a nagybátyám van, aki szintén ott lakik a házban, de a belső udvarban. Itt valami nem stimmel! Izgatottan ráncigálta elő a levelet és megnézte a címzést. Gyanúja igaznak bizonyult. Rokonának, a másik Csuzlicseknek szólt. A postás eltévesztette az j udvart! EGÉSZEN összeroskadt ekkora pech alatt. Első haragjá-! jában szeretett volna kiirtani \ minden postást, de aztán letett \ erről, mert feltűnő dolog az ilyesmi, meg ideje se lenne rá. Káromkodva indult haza. Útközben eszébe jutott az, amin 1 a taxiban töprengett, hogy mi ! volna, ha becsületes útra térne? \ Ki tudja, hátha mégis van Gondviselés, s így adott neki — talán utolsó — figyelmeztetést, hogy még nem késő visszafordulni a lejtőről, még lehet ! belőle rendes, becsületes anyag- beszerző, akinek nem kell félni ; senkitől és semmitől, akinek < csak a strandon van takargatni- ! valója. Igen ám, de eddigi bűnei ! tovább furdalnák lelkiismeretét. \ Hacsak nem jelentené fel saját magát, hogy leülve a büntetést,; megtisztult lélekkel új életet kezdhessen. Egészen megbarátkozott ezzel a gondolattal. Mire hazaért, el is jutott a döntő elhatározásig. Papírt, tollat vett elő és nyugodt, határozott betűkkel megírta a feljelentést. A hanyag, lelkiismeretlen postás ellen. Kovács Sándor hazaérkezett a fiuk. Egy kifőzde kirakatában megtorpant. Állt, állt és bámulta a tüneményt, egy egész sült libát. Nem volt pénze, de belépett a hűvös, hosszú boltba. Hegyes állú asszony fogadta. — A sült libát szeretném — dadogta, s maga sem tudta, mi lesz ebből. — Pénzért nem adom. — Pénzem nincs is. — Hát akkor? — az asszony már tuszkolta volna kifelé, de megakadt a szeme Bendula bakancsán. Jó, hibátlan bakancs volt az. — Ezért megkaphatja. — Ezért? Bendula elvörösödött a haragtól. — Tudja, hogy mi maga? Hullarabló. Az asszony nem sértődött meg; vállat vont. Végül Bendula lekuporodott a földre, kifűzte a bakancsát és elindult hazafelé a sült libával. Mikor belépett a szobába, az öregek csak a sült libát látták a kezében és nem vették észre, hogy nincs a lábán cipő.
