Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-14 / 38. szám
Muviilnflcs 1943 tavaszán történt. A Tisza-parti csárdában hangos volt a jókedv. Lókupecok, marhakereskedők, csendőrök, kishivatalnokok, mindenféle alsóbb rendű és rangú emberek nyakalták a homokit. Bugyellá- risaikból hányavetin haj igái ták újabb és újabb italért a pénzt, néha ott táncolt az asztallapon egy-egy ezüst ötpengős is. A csengő-pengő érmén a kormányzó úr karvalyorra mintha csak azt szimatolta volna: Mennyire lobog a dáridózás vitézeiben a ^szegedi gondolat”. Mert csaknem negyedszázada ebben a városban szülte meg ő — csak persze odább, előkelőbb mulatóhelyen — mindazt, ami íme, testté lön, felhizlalt egy nemzedéket. Micsoda embereik, az ördög nem bírna velük. A cigányok vonój áról szakad a húr, a nóta, húsz-harminc torok bömböli: „Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája.” Az ivóhelyiség sarkában két egyenruhás ember ül. Fégyőrök. Innen nem messze teljesítenek szolgálatot — a Csillag-börtönben. Egyikük ötven körüli, keszeg, amolyan kedvecsapott férfiú, a másik negyvenéves forma, s éppen ellentéte a társának. Szinte szétfeszíti zubbonyát az erő és egészség, meg mindaz, amit belétömtek hat hónap alatt a „különleges tanfolyamon”. Mert nagy szó is az, megtiszteltetés, a rézangyalát, hogy őt küldték iskolára, tanulni a módit. Veri is a mellét, hogy meglátja bárki, nem hiába. Mert ő már bikát is megfékezett és kiegyenesíti a rösz- kei kovács patkóját. És iszik, hogy ő... — Azúr* csak vigyázz, te Andris. Nem olyan egyszerű dolog azokkal az emberekkel bánni — nyekergi a társa, — Ösmerem őket. — Mit? Méghogy emberek? — hördül a bikaszelidítő. — Hogy azok a nyavalyás kominis- ták? Meglássad komám, béget- nek majd, mint a maszületett bárány a farkas fogán, ha csak rájuk mordulok. Mer’ ide nézz! És markának egyetlen szorításától szétamlik kezéből a vastag pohár,. * A Csillag „elkülönített részlegében” tizenketten raboskodnak. Nagy részük huszon- négy-huszonötéves fiatalember, tavaly ősszel hozták őket ide, A cél az, hogy élve már ki se kerüljenek innen, ha pedig mégis kibírnák a rájuk szabott nyolc-tíz-tizenöt esztendőt, se eleven, se holt emberroncs váljék belőlük, akik már nem tudnak vizet zavarni a mindenható rendszer folyójábán. Megbocsáthatatlan a bűnük: Kommunisták! Vasas, bőrös, textiles, építőipari ifjúmunkások, akiknek a szavára sztrájkok lobbantak fel a gyárakban, tüntető tömegek hömpölyögtek az utcákon, ifi .csoportok nyilas gyűléseket vertek szét, s röpcédulák ezrein megint csak ők háborgatták a főváros, de az egész ország nyugalmát: „Le a fasizmussal! Le a .háborúval! Békét!” Hát most megkapták — a békét. Két rácsos és még egy tej üveges ajtó választja el celláik folyosóját a közönséges bűnözők, a rablógyilkosok, zsebmetszők részlegétől. S hogy még jobban békében élhessenek, egymáshoz sem szabad szólniok. A hideg éjszakák után ha felkelnek kemény fekhelyükről, az egyszál rongyos pokróc alól, kiviszik a küblit, majd kiülnek börtönszobáik ajtaja elé, hogy késő estig kezdetleges rokkán fonjanak. És csak a fegyőmek szólhatnak. De csak ennyit neki is: „Kérek kenderkócot!” Ha idegekkel, fizikai erővel bírják;., nem, az lehetetlen. Ráadásul speciális fégyőrök ügyelnek rájuk ezután, akiket börtön-pszichológiai megfigyaléiittMii llHfttfífrt-P m I I H f I H fi 11 i ) ITT i i M-44 , i I4~Í~i rfr sek alapján kitanítottak a lélek, az akarat kerékbe törésének csíziójára. A tizenkét rab fittyet hány minderre. Kisebb gondjuk is nagyobb, mint hogy a zsandár- rendszer róluk való „gondoskodásának” ilyetén megnyilvánulásaival törődjenek. Tudják: övék a rácsokon túli világ, az, amelyiknek a megszületését késleltetni lehet, de megakadályozni nem. Tudják azt is, hogy minden reménységük, a Szovjetunió ereje harapóba fogta a fasiszta hordákat a Volgánál, s már űzi a rablókat visszafelé. Hogy honnan tudják, amikor feléjük a madár se jár? Az ö dolguk. S honnan tanulják éjszakánként a priccsre állva a bevetődő holdvilágnál a párttörténetet, az orosz nyelvet? Nem kötik az orrára rabtartóiknak. Egy kivételével fél esztendeje, hogy a fegyház élve élte- metettjei. Az előző generációhoz tartozó Horváth Imre, a kemény lakatos vezetésével azonban már hónapokkal előbb megszervezték a tanulást, kapcsolatot teremtettek a párt szabadon levő harcosaival. Kollektívájuknak még háromtagú vezetősége is van. Nem szabad egymással beszélgetni ok? Ismerik már a bör- tönábécét, s éjszakákon át celláról cellára „morzéznak”, ha különösebb esemény történt. Horváth elvtárs jó tanítómester, nem hiába kilencedik esztendeje járja a „börtönegyetemet”. Egyébként ő a rabímok, naponta lejár a parancsnoki irodára, s jelenti: Ennyi és ennyi kenderkócot fontak meg. A közönséges bűnözők névsorait is ő állítgatja össze, mert meg kell adni: írni szépen tud. Hogy nem felejtette el a nyolc és fél kemény esztendő alatt, szinte csoda! S a csárdabéii hejehuja est-: jén megszólal a fal Horváth Imre cellájában, és egymásután sorban még tíz behajlított mutatóujj kopogja a morzét: „Vi- j gyázat! Holnap különlegesen képzett fegyőrt kapunk!” • Másnap kora reggel meg is érkezik a fegyelem nagydarab őre, hogy huszonnégyórás szolgálata alatt bebizonyítsa: Menynyi mindent tanult a tanfolyamon. A hangjáról ítélve is dra- hális figura lehet, mert ordít már a folyosón, mint az ordas, aki úr a pásztor nélküli bárányok között. S mert valóban úgy hiszi, még jobban harsog. Hogy sorra nyitogatja a cellák ajtaját, már egyetlen bömbölő torok az egész ember. Ami megfélemlítő, káromló szó van a magyar nyelvben, ömlik belőle, mintha parttalan áradna Szeged városának összes szennycsatornája. Ütni, hej, hogy ütné aztán a rokkák mellől emberséges hangot követelő rabokat, ha nem tiltaná a regula. De tiltja, ne- \ hogy éhségsztrájk legyen a válasz, mert másnap ezt is tudnák odakünn, és Pesten még nagyobb sztrájk, tüntetés lenne í belőle. így hát csak káromolja, > szidja a tizenkét „koministát”; amit bemagolt hat hónap alatt, egyszerre akarja kiadni mind már az első napom Az első nap, Varga András „speciális fegyőr” első napjának estjén azonban már koppannak a cellafalak: „A dúvadat megfékezzük! Senki ne szóljon hozzá! A kenderkócot úgy kell fel dolgozni, hogy. az ő szolgálati ideje alatt ne fogyjon él, ne kelljen tőle kérni! Börtönné tesszük számára a huszonnégy óráit.” Hajnal is van már, mire a tizenkettedik rab „veszi” a szöveget. * Huszonnégy órát pihen a fegyőr, s újabb szolgálatát még emeltebb hangon kezdi, mint az előzőt. De mi az? Benyit az első cellába — háttal ül neki a rab. A másodikban szintén —, s végig, mind a tizenkettőben így fogadják. Később megszólít valakit a rokka mellett? Mintha halottnak beszélne. Káromkodik? Egyszerre áll meg mind a tizenkét rokka, de csak pillanatra, hogy aztán egyszerre is1 kezdjen duruzsolni. És ez így megy reggeltől estig. Azt már nem tudja a fegyőr, hogy este a cellafalak ezt a szöveget továbbítják: „Figyelitek? Nem bírja idegekkel! A folyosón, reggelig, a magány még jobban felőrli erejét!” És az első hét végén már szinte rímánkodva ordít a fegyőr: „Mi az, megkukultak?” A második hét végén már elárulja a tekintete, hogy a pihenőnapjain sem alszik: álmatlanul pislognak vérben forgó szernek A harmadik héten már szótlanul jár-kel á pergő rokkák között, és mintha lötyögni kezdene rajta az egyenruha. A negyedik hét végén Horváth Imre, a rabímok, éppen elszámol a kóccal, amikor kicsapódik az iroda ajtaja, és Varga András különlegesen képzett fegyőr beront rajta. Nem is tiszteleg, hanem előírás ide, regula oda, sapkáját a földhöz csapja, s őrjöngve ordítja felettesének: „Felügyelő úr, én ezt nem bírom, mintha kriptában élnék a szolgálatom alatt, egy hónap alatt tizenkét kilót fogytam ... helyezzenek máshova. .., vagy akasszanak fel, én köztük nem maradok!... Azt hiszik, mivel ők művelt emberek, velem lehet így bánni?” A felügyelő megkövülve nézi a könnyeit potyogtató óriást, nem érti az egészet, majd kérdőn Horváth Imrére mered, de a csontig sovány, darócruhás rab rezzenéstelen nyugalommal ennyit mond csupán: „Mit gondol Varga? Ha odakünn, szabadon találkoznánk, merne velünk olyan hangon beszélni, ahogy az első hetekben tette?” Ezzel sarkon fordul a rab, megy kifelé, de még sajnálkozó pillantást vet a fegyőrre, aki úgy áll ott összeroskadva, eszelősen, mint akit valami felmérhetetlen erő silánnyá vert, ösz- szezúzott. Pedig... Pedig hozzá sem nyúltak. Tarján István Húsz év után Már a huszadik év küszöbén —■ hinni sem merem... Valóban így száll a gyors idő velünk és velem? Mintha ma lett volna« igazán *— úgy jöttünk haza — hogy nem is sejthette senki sem, lesz-e otthona. Megvan-e még az a kis fedél — ház és a család s hogy elénk tipeg-e — halk sikoly — itthagyott anyánk? S kinek hitvesét a csöpp remény megőrizte még — ismerős fényt majd láthat-e gyermeke szemén? Ez jut az eszembe hasztalan napok óta csak — s a nemzedék, amely most fogant a húsz év alatt. Hisz húsz évesként már dalia a serkent kamasz — kétszer annyi az én életem: negyvenkét tavasz. Félidőn túl egyre több az új élten s mérlegen — és ez marad meg már ezután velünk és velem. F. TÓTH PÁL « 6 '»o^vívx Bodóczky István: Helmut Preissler Csillagokra nézünk Nagyszülejük a házuk előtt ültek a faluban este, a hársak alatt; ^ tudták, hogy a városok több napnyi távolságban vannak és — semmit se láttak. Mi a város fölött, emeletes házakban tanyázunk, csupa fényben, mikor alant már árny honol; a csillagokra nézünk, s tudjuk, pár napnyi közelségben vannak. A nagyszülők, fiatal korukban, honvágyat éreztek a városok után; engem a csillagok után kínoz a honvágy, és néha — egy falusi este után is, a hársfák alatt... Jóba Tibor fordítása. BÉKÉT O, égi, földi béke; csillagok szendergése — kőtáblán az ősi parancsok derengése. Tengerek csendessége, felhők lengedezése, születő jövendőknek hajnala, fénye! Mi, akik szívben hordjuk minden emberi bánat csipkebokrait; sorsunk sorsa a világnak. Győztes békét daloljunk, hogy vesszen a gyalázat... Keljen mibennünk Szellem ember lángoszlopának. Rabszolgaságok háza hulljon homlokzatára, váljon ketté a tenger; fegyver süllyedjen árba, s ama ígéret földre jusson, ki arra lépdel ősi zarándok dallal s a béke szent színével! Hadak börtöne: béke; szabadok tág mezője — Napot emberiségre, békét a magvetőre; ágyat, fedelet, ételt nyugton szorgoskodónak, hitelt a békét zengő emberi szónak! Vasvári István Maradj velem Dobol az eső. Hogy esik* Maradj velem még reggelig* Akad talán számodra Ily, szék is, rárakni a ruhád. ™í!i6nL. Ls fekhetsz. Fekhelyem csönddé 11F,' puháhbra vetem Csönddel bélelem. Boldogabb holdakat gyújtok, mint a nap. Es hallgatok, mert jólesik. Hallgatni szívveréseid, mint csitul-némul el a harc anug hajaddal betakarsz S már nem is kéne mondani, csak hallani és hallani. Dobol az eső hogy dobog! Benned zuhog. Bennem zuhog. Bella • • í.*’ v» t' v'% v1» Gyümölcsszüret. ****** Selia István (
