Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-14 / 38. szám
2. oldal 1965. február 14, vasárnap Egy hét a világpolitikában Délkeiei-ízsia hete — lomhák a Demolralikus Vietnamra — Koszigm körútja — Benn, Madrid, Kairó EGY H ÉT A KÜLPOLITIKÁBAN AZ ELMÚLT napok gyújtópontjában kétségtelenül Délkelet-Ázsia és _____________________ a Távol-Kelet állott. Elsősorban Vietnam, amely körül — az imperialista politika egyenes következményeként — veszélyesen fokozódott a feszültség. A kiinduló pont, amit az elmúlt hét csupán megerősített, hogy az amerikaiak dél-vietnami háborúja egyre reménytelenebbé válik. McNamara hadügyminiszter másfél évvel ezelőtt még 1965-öt harangozta be a győzelem — természetesen, az amerikai győzelem — esztendejeként. Ma már „optimista'’ amerikai körök is nyolc-kilencéves nehéz időszakról beszélitek. A beavatkozókat egyik csatavesztés a másik után éri. A háború mind több amerikai katona életét és egészségét követeli. Amint a franciák ellen viselt felszabadító harc eljutott Dien Bien Phűig, úgy ma a dél-vietnami partizánok is mindinkább rajtaütésszerű támadásokat intéznek a megerősített támaszpontok ellen, sőt több napos reguláris egységekkel vívott ütközetekre is sor került. A DÉL-VIETNAMI vereségek kettős hatást váltottak ki az Egyesült Államokban. Egyrészt fokozzák azt a mozgalmat, amely a beavatkozás megszüntetésére és a békés rendezés kivívására irányul. Másrészt viszont, a szélsőségesek körében, a háború kiterjesztésének, és a Vietnami Demokratikus Köztársaság nyílt megrohanásá- nak sürgetését váltották ki. A washingtoni kormányon, s különösein a hadügyminisztériumon beiül megerősödött a „kemény” irányzat. Igaz, a Fehér Ház hivatalos közleményei, farizeus módon, ellenzik a háború kiterjesztését. Az Egyesült Államok ugyanakkor lehetségesnek tartotta, hogy „válaszként” a partizánakciókra, sorozatos bombatámadásokat hajtson végre egy másik ország, a harcokban részt nem vevő VDK ellen. Amerikán elhatalmasodott a háborús hisztéria, a szélsőségesek kórusa elnyomta a józanokét, ennek következménye volt a három ízben végrehajtott nyílt agresszió, a bombázások sorozata. Az amerikai imperializmus azonban szelet vetett és vihart aratott. Világszerte minden eddiginél határozottabban ítélték el veszélyes, béke- ellenes lépéseit. Amint angol lapok kiszivárogtatták, Washington tudatosan és tervszerűen készült a provokációra. Három repülőgép-anyaha- jója állt készenlétben a vietnami vizeken, a repülőgép-támaszpontok parancsnoki trezorjaiban felbontásra várt az északi támadásra utasító parancs. A tavaly augusztusi tonkini válság óta tizenkilenc alkalommal sértettek meg a VDK felségvizeit vagy légiterét, s ezeket csak betetőzték a mostani támadások. A Vietnamot ért agressziót különösen határozottan utasították visz- sza a szocialista országok — a mi parlamentünkben is napirendre tűzték ezt a kérdést —, de felháborítónak találták a harmadik világrész államai, és több nyugati országban sem siettek támogatni az amerikai akciót. Egyetlen példa csupán: Pompidou francia és Sasztri indiai miniszterelnök, akik éppen Űj Delhiben tárgyaltak, a genfi egyezményekhez való visszatérést sürgették. Az amerikai támadásokat olyan időpontra időzítették, amikor Hanoiban különösen fontos tanácskozások folytak. Koszigin miniszterelnök személyében először járt szovjet kormányfő a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. A megbeszélések eredményesen zárultak, megerősítették a két szocialista ország barátságát és szolidaritását. Amennyiben az amerikaiak azt szerették volna „kitapogatni” támadásaikkal, hogy mennyire teherbíró a szocialista államok együttműködése, megkaphatták a választ. A Szovjetunió kijelentette, hogy nem néz tétlenül egy szocialista ország ellen intézett támadást, s ugyanakkor minden erejével támogatja a békés kibontakozást. A SZOVJET miniszterelnök látogatása időközben valóságos kőrúttá vált. Hanoi után Phenjan következett, ahol a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság vezetőivel került sor gyümölcsöző eszmecserére. Az átutazások során személyes érintkezés történt a szovjet és a kínai vezetők között is Pekingben. A koreai látogatás fontosságát emeli, hogy az imperialisták éppen az elmúlt hetekben tettek kísérletet Dél-Korea bevonására — a dél-vietnami háborúba. Korea népe is nehéz harcot vív az ország újraegyesítéséért, az amerikai csapatok kivonásáért, s ebben tovább erősíti a Szovjetunió szolidaritása. Noha, a figyelem Délkelet-Ázsiára összpontosul, a többi kontinenseken sem „panaszkodhatnak” eseménytelenségről. Nyugat-Európát fokozódó angol belpolitikai viharok, valamint a nyugati szövetség újabb belső ellentétei jellemezték. — Adenauer exkancellár másfél évtized óta talán először, nyíltan támadta az amerikai politikát. Bonnban azonban más okozta a legfőbb gondot: Az NDK államfőjének, Walter Uíbricht- nak közelgő kairói látogatása. Tulajdonképpen ebben az utazásban nincs különösebb „szenzáció”, legalábbis abban az értelemben, hogy két baráti ország megszokottá vált személyes érintkezéséről van szó. Bonn azonban foglya a Hall- stein-doktrinának, a saját maga teremtette korlátok közé szorult, s most tart a következményektől. A hét során Bonn különböző diplomáciai játékokkal igyekezett a lehető legkisebb presztízs- vereséggel járó visszavonulás útját megteremteni. Madridi közvetítést kért, majd kilátásba helyezte az Izraelbe irányuló nyugatnémet fegyverszállítások leállítását, nehogy elzárja magát az arab világtól. De vajon nem lenne-e célszerűbb az elején kezdeni az ábécét, s a nyugatnémet politika alapját képező Hallstein-doktrinát fel ül vizsgálni? Dél-vietnami helyzetkép A Dél-Vietnamban állomásozó amerikai haderők szóvivője közölte, hogy a partizánok a szombatra virradó éjszaka hét gránátot lőttek a Saigontól 480 kilométerrel északkeletre fekvő Bong Son melletti dél-vietnami katonai repülőtérre. A dél-vietnami légierőket egy újabb amerikai vadászbombazó egységgel erősítik meg. Egy amerikai szóvivő szerint a döntést még a vietnami helyzet kiéleződése előtt hozta az amerikai parancsnokság. Az amerikai hadügyminisztérium pénteki közlése szerint 1961. január 1 óta 274 amerikai vesztette életét a partizánok ellen folytatott hadműveletekben. További 120 katona ..a hadműveletekkel közvetlenül kapcsolatban nem álló okok következtében” vesztette életét. Az amerikai hadseregnek 1752 sebesültje volt ebben az időszakban. Tizennégy katona eltűnt, 12 pedig fogságba esett. A vietnami tájékoztató iroda pénteki jelentése szerint a dél- vietnami szabadságharcosok januárban az amerikai katonai misszió saigoni főhadiszállása elleni bombatámadás során 55 amerikait öltek meg, köztük két tábornokot. Dirksen szenátor, a republikánusok szenátusi csoportjának vezetője pénteken Johnson elnökkel folytatott telefonbeszélgetése után adott rádiónyilatkozatában kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak minden egyes partizántámadásra egyre erősebb „megtorlással” kell válaszolnia. A szenátor szerint lehetséges, hogy a Dél-Vietnamban jelenleg tartózkodó 23 000 amerikai „katonai tanácsadó” helyzetét újabb amerikai csapatok küldésével erősítik meg. Viharos tüntetések Kuala Lumpurban KUALALUMPUR. (AP, Reuter) Viharos, baloldali tüntetések robbantak ki szombaton délelőtt Malaysia fővárosában, Kuala Lumpurban. A tüntetés a baloldali pártok koalíciója, a Népi Szocialista Front szervezte — eredetileg tiltakozásul a párt néhány vezetőjének letartóztatása miatt. A felvonulás később Amerika- és Anglia-ellenes hangulatba csapott át. A tüntetők megtámadták az amerikai tájékoztató szolgálat épületét és betörték ablakait. A tüntetők később egy rendőrőrs épületét is megrohamozták, s csak a gépfegyverekkel felszerelt rendőrosztagok könnygázgránátjai vetették őket visz- sza. Az izzó hangulatú tüntetés sebesült áldozatainak száma még nem ismeretes. A malay- siai kormány rendkívüli ülésre ült össze. Bejelentették, hogy a Népi Szocialista Front további vezetőit letartóztatták, s Malaysia legnagyobb részét „a közrendre nézve veszélyes övezetnek” nyilvánították. Iz OKP vezetőségének határozata Az Olasz Kommunista Párt vezetőségének pénteki ülésén hozott határozata, amelyet az Unité szombati száma közöl, rámutat, el kell érni az amerikai csapatok kivonását Dél-Vi- etnámból és érvényt kell szerezni az 1954. évi genfi egyezményeknek. Ennek érdekében Újabb genfi értekezletet kell összehívni. A határozat követeli, hogy az olasz kormány határozott állásfoglalással különítse el magát Á Kongóban letartóztatott szovjet újságíró egészségi állapota rosszabbodott MOSZKVA (MTI) Léopoldville-ben két héttel ezelőtt letartóztatták az Izvesztyija ottani tudósítóját, Nyiko- laj Hohlovot. A 47 éves szovjet újságíró letartóztatása sajtókörökben nagy felháborodást keltett. Az Izvesztyija szerkesztőségében szombaton délelőtt megtartott sajtóértekezleten, amelyet Vlagyimir Sztyepakov, a lap főszerkesztője vezetett be, közölték, hogy Hohlov egészségi állapota rosszabbodott. A szovjet tudósítót eredetileg titkos szervezkedéssel, a kongói felkelők támogatásával vádolták, de a léopoldville-i hatóságok ezeket a vádakat bizonyíték híján kénytelenek voltak elejteni. Ugyanígy elesett az a vád is,’ hogy Hohlov engedély nélkül tartózkodik az afrikai országban. Kongó brüsszeli nagykövetsége a múlt év október 6-án adta meg neki a többszöri beutazásra jogosító vízumot, amely 1965. április 6-ig érvényes. Végül maradt a léopoldville-i hatóságoknak az az érve, hogy Hohlov cikkei „ellenséges han- gúak” voltak, ennek alapján Szovjet - brit kulturális egyezmény azonban legfeljebb nemkívánatos személynek lehet minősíteni egy tudósítót, de nem lehet letartóztatni és bíróság elé állítani. Hír szerint Csőmbe hatóságai látványos pert indítanak a szovjet újságíró ellen, aki cikkeiben mindenféle személyes támadástól tartózkodott és lapja szerkesztőségének álláspontját képviselte. A sajtóértekezleten közölték, hogy U Thant, az ENSZ főtitkára interveniált az ügyben, de Kongóból még nem kapott választ. Az Izvesztyija közvetítésre szándékozik felkérni néhány afrikai államfőt és több afrikai ország újságíró szervezetét. A kongói hatóságok szándékainak jellemzésére elmondták, hogy a madridi rádió már a múlt év decemberében — nyilván sugalmazott hír alapján — beszélt Hohlov várható letartóztatásáról. A szovjet újságíró, akinek egész Afrikára volt tudósítói megbízatása, előző’eg járt Gambiában, és február első napjaiban Ugandába akart ellátogatni. MOSZKVA. (TASZSZ) Szombaton Moszkvában szovjet—brit egyezményt írtak alá. Az egyezmény az 1965—1967-es évekre szól és előirányozza a két ország tudományos, műszaki, közoktatási és kulturális együttműködésének jelentős ki- terjesztését. az imperialisták agressziójától és önálló kezdeményezéssel segítse elő Afrika és Ázsia függő országai elnyomott népeinek mielőbbi felszabadulását. A vezetőség elhatározta, hogy február 18-ra összehívja a párt központi bizottságának ülését, hogy megvitassák a békének és a nemzetközi kommunista mozgalom egységének problémáit. Sikeres támadás portugál Guineában DAKAR. (TASZSZ) Portugál Guinea hazafias erői január 22-e és 30-a között az ország különböző térségeiben több gyarmati laktanya, őrállás és alakulat ellen intéztek támadásokat. A harcokban 68 portugál katonát semmisítettek meg. A% első napok krónikája Sümegh 'János nyugdíjas: „1944. november 1-én tizedma- gammal léptem át a gyár kapuját. Üresen ásítottak a raktárak, a munkacsarnokokból hiányzott a gépek java. De mi mégis, mindannyian nagyon boldogok voltunk. Éltünk és újra dől gozhattunk. ” Szabó Lajos főmérnök: ..Az idén mintegy 100 ezer fürdőkádat gyártunk, több mint. a felét exportra. Jó ütemben halad a melegüzemi nagy csarnok alapozása. Október 15-én megkezdjük az új kádgyártó automata gépsorok beszerelését. Ezzel a 300 millió forint értékű beruházási munka legjelentősebb része valósul meg.” Múlt és jelen. Az események között húsz év, az 1905-ben alapított üzem történetének legszebb, legeredményesebb időszaka feszül. Hogy milyen küzdelmes út vezetett '944. november 1-től napjainkig, azt azok tudják igazán, akik itt ülnek velem a Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregységének egyik helyiségében. Az említetteken kívül Cs. Tóth Lászlóné, Lugosi Pista bácsi, Dávid Gyula és Bíró Lajos rakosgatja össze az emlékek apró mozaikját, míg lassan egésszé formálódik a kép. Az üzem felszabadulás utáni első napjait idézzük. Kis csapat a gyár kapujában A házak falán még' ott virítottak a plakátok, amelyeken a fasiszta rezsim képviselői rendelték el a város kiürítését. Ce az utcákon már fáradt arcú, pufajkás harcosok vonultak és a várost környező tanyákról, a közeli községekből megérkeztek a kényszerű menekülésből visz- szatérő lakók első csoportjai. Voltak, akik a pince homályában remegtek még mindig. Várták a fasiszták fenyegetésének, a „csodafegyvernek” mindent elsöprő robbanását. Sümegh János, a Kecskeméti Mezőgazdasági Gépgyár üzemvezetője már kora reggel visszatért Kisnyírből. Azóta fáradhatatlanul rótta az utcákat. A régi munkatársakat kereste. Délután 3 órára tíz főre nőtt a kis csapat. A művezetőn kívül Gara Pál, Gubányi Mihály, Hajdú Ágoston, Mészáros László, Molnár József, Nótnágel Gyula, Racskó Imre, Szűcs László és Virág Ferenc lépett be elsőnek az október 25-e óta csendes üzembe. A kép, ami fogadta őket nem volt bíztató — ezt tudjuk már Sümegh János korábban idé- zettt szavaiból. A kivonuló német csapatoknak és nyilas bérenceiknek volt gondjuk rá, hogy Nyugatra „mentsék” a legértékesebb munkaeszközöket, nyersanyagokat. Egy tál meleg étel — Az első napokban a szovjet katonák tábori kórházában segédkeztem. Elkelt ott a dolgos kéz. Sok volt a sebesült. Talán negyedikén lehetett. A kútra mentem vízért. Ott talál-
