Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-14 / 38. szám

A MAGYAR, SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BACS - KISKUN MEGYEI LAPJA

A - - ------- - — -* * -...................... - A.

__________________________

XX

. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM Ara 80 fillér 1964. FEBR. 14. VASÁRNAP

A fővárosi tanács ünnepi ülése

Budapest felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából

M

egszoktuk már, hogy az Országházban, ahol a magyar dolgozó nép parlamentje, szocializmust építő hazánk képviselőtestülete időről időre ülésezik, csak komoly és jelentős dolgokról legyen szó. A rnikszáthi tudósításokból, karcolatokból ismert „parlament” nevetséges és meddő szócsatái, intrikái, pozícióharcai és népáruló manipulációi, mélységesen idegenek ettől a felelős törvényhozó testülettől, ainnak demokratikus légkörétől, alapelveitől. Mégis úgy tűnik, mintha most, az országgyűlés napokban lezajlott ülésszakán a szokottnál is mélyebben szántó és termékenyebb vitáknak, felszólalásoknak lehettünk volna fül-, s a televízió jóvoltából — szemtanúi;

Nem csoda ez, mondhatnánk, hiszen egy esztendő költségvetési expozéja fölött folyt a vita, s érthető, ha ennek pénzügyi, gazdasági vonatkozásaira élénken reagáltak — választóik iránti felelősséggel áthatva — az egyes országrészek, vidékek képviselői. Valljuk be azonban, hogy e napirend harmincöt felszólalása, s kiegészítő referátuma még számszerűségében is imponáló volt számunkra, s arra vallott: Nem egy közönséges év költségvetésének könnyen gördülő állami jóváhagyásáról volt szó csupán. S tegyük hozzá rögtön: mélységes csalódást keltett volna a közvéleményben, ha másként történik mindez. A választópolgárok, a legkülönbözőbb társadalmi rétegek várták és igényelték ezt az elmélyült vitát, választ vártak, sok kimondott és ki nem mondott kérdésükre, egyesek talán kételyeikre. — S túlzás nélkül állíthatjuk: nem csalatkoztak.

A

z országgyűlés jó gazdaként tette mérlegre a „nagy háztartás” jelenlegi állapotát. Szépítés és lakkozás — magyarul szólva: önbecsapás — nélkül nézett szembe bizonyos negatív jelenségekkel, de nem engedte, hogy az egyoldalúság hibájába essünk és ne lássuk a „ fától az erdőt”;

Tömören kifejezve, segített mélységében és szélességében felmérni dolgainkat, s kitekinteni köznapi gondjainkból a messzebbre vivő országú tra. Visszapillantott az elmúlt négy esztendőre és megállapította: Olyan előrehaladást értünk el ebben az időszakban, amelyre büszkék lehetünk, s amelyek dicséretére válnak dolgozó népünknek. Az országos nagy számokat néhány jellemző megyei adattal helyettesítve: megyénk szocialista iparának termelése négy év alatt megkétszereződött, s ma már közelíti az öt- milliárd forintot. A szocialista iparban foglalkoztatottak száma — építőipar nélkül — meghaladja a 37 ezer főt, amely 16 ezerrel több, mint 1960-ban. Bogy az iparnál maradjunk, négy év során 720 millió forint beruházás történt Bács-Klskun megyében, s ebből a tanácsi ipar beruházása 174 milliót tett ki.

De sorolhatnánk tovább az érveket. Folytathatnánk a bérből és fizetésből élők négy év alatt 10—12 százalékos emelkedést elért átlagkeresetével, az országos

átlagot meghaladó 36 százalékos kiskereskedelmi forgalom növekedésével — 12,5 százalékkal nagyobb, mint az öt évre tervezett megyei átlag! — vagy az OTP-betétállomány 730 millió forintot meghaladó összegével.

Mindez talán, dicsekvésnek hat, s úgy tűnik: érthetetlen akkor, hogy mi okoz ma oly sok töprengést gazdasági vezetőinknek —, s az országgyűlés után bizonyára fokozott mértékben a lakosság szélesebb köreinek is. Érdemes azonban megjegyezni, emlékezetbe idézni ezeket a számokat, hiszen néha hajlamosak vagyunk a túlzásra. — Régen a dolgok rózsaszínűre, manapság a sötétebbre festésére.

— Pedig a realitásra, eredményeink és lehetőségeink pontos megítélésére nagyon is szükség van, nemcsak a kis egyéni háztartásokban, s még inkább a személyes boldogulásunkat is meghatározó nemzeti vagyon megőrzése, s gyarapítása érdekében. Az oi’szággyűlés — helyes arányérzékkel, s erre másokat is buzdítva — a sok egyéb mellett ilyen szempontból is sok tanulságot nyújtott a közvélemény számára.

Tagadhatatlan azonban, hogy a legnagyobb érdeklődést azok a kérdések váltották ki, amelyek már hosszabb ideje —. s néhány hónap óta a párt és a kormány tervszerű intézkedései nyomán még inkább — a lakosság minden rétegét foglalkoztatják. S ezúttal talán nem is a Munka Törvénykönyve módosításáról, vagy a normák rendszeres karbantartásáról szóló rendelkezések meggyőző és világos érveinek kifejtését említhetjük — habár a végrehajtásban érvényesülő emberség és igazságosság gondolatának hang- súlyozására sokan reagáltak megnyugvással, s örömmel —, hanem a társadalmi visszássá- gokkal, közéletünk e rákfenéivel való leszámolás nyílt és őszinte felvetését, amelyek valóban széles körű visszhangra találtak. Hogy nem egyforma módon? A becsületes dolgozó emberek — az állampolgárok nagy többsége — részéről, mindenesetre helyeslőén. És ez a lényeg. Hiszen a nemzet fenntartó erőinek egyetértéséről van szó, akik maguk is mélységesen elítélik a kapzsiságot, a harácsol ást, az állami, a nép vagyon kalmárait, vámszedőit —, akikről a kormány vezetője is oly elítélően beszélt.A párt, a kormány, s a nép parlamentje az ország „ütőerén” tartja a kezét — tapasztalhattuk ezt valamennyien. S ha önvizsgálattal nézünk magunkba

— minden munkaterületen és minden szinten elkél ez most

— akkor csak egyféleképpen válaszolhatunk erre a felelősségtől áthatott és mélyen szántó vitára: a cselekvés, a tették eszközével.

E

rőnket és tudásunkat latba vetve és küzdve mindazért, amely törvényként is áll előttünk: Az esztendő tervfeladatánák a korábbinál még következetesebb, tartalmában és részleteiben még sikeresebb véghezviteléért.

A fővárosi tanács szombaton ünnepi ülésen emlékezett meg Budapest felszabadulásának 20. évfordulójáról. Az új-városháza feldíszített nagytermében rendezett ünnepi tanácsülésen részt

vett és az elnökségben foglalt helyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás— paraszt kormány elnöke, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Sarlós István, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Szakasits Árpád, az 1945-ös budapesti ideiglenes törvényhatósági bizottság első elnöke, dt, Harrer Ferenc, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának tagja, a tanácstagok korelnöke, A. M. Kalasnyi- kov, a moszkvai pártbizottság titkára, az évforduló ünnepséA szakszervezetek házának oszlopcsarnokában szombaton gyűlést tartottak a szovjet—kínai barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának 15. évfordulója alkalmából.

Az ünnepi beszédet Borisz Bescsev, az SZKP Központi Bizottságának tagja, közlekedésügyi miniszter mondotta,

A szónok rámutatott arra, hogy a szovjet—kínai szerződés felbecsülhetetlen jelentőségű a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság népeinek életében, a Távol-Kelet és az egész világ békéjének és biztonságának megvédése szempontjából. A szerződés az egyenjogúság, a nemzeti érdekek kölcsönös tiszteletben tartása, az egymás belügyei- be való be nem avatkozás lenini elvein alapszik. A jelenlegi viszonyok között különösen nagy jelentőségűvé válik a szovjet és a kínai népnek a szerződésbe foglalt szoros vétségé, különösen a szerződésnek azok a rendelkezései, amelyek a Távol-Kelet és Ázsia békéjének és biztonságának fenngeire hazánkba érkezett szovjet küldöttség vezetője, G. A. Gye- nyiszov, a Szovjetunió budapesti nagykövete.

Ott voltak az ünnepségen az évforduló alkalmából hazánkban tartózkodó szovjet küldöttség tagjai, a főváros felszabadításában részt vett szovjet csapatok képviselői, a budapesti harcokban részt vett magyar partizán egységek számos tagja.

Az ünnepi tanácsülést a Himnusz hangjai után Sarlós István, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke nyitotta meg, majd Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet

Ezután A. M. Kalasnyikov, a moszkvai pártbizottság titkára, a szovjet küldöttség vezetője üdvözölte az ünnepi tanácsülés részvevőit

tartására vonatkoznak.

Felszólalt a gyűlésen Pan Cell, a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövete is. Hangsúlyozta, hogy a kínai nép a nagy szovjet népet testvérének és megbízható szövetségesének tekinti.

— Szilárd meggyőződésünk, hogy senki sem képes aláásni Kína és a Szovjetunió nagy barátságát és összeforrottságát — tette hozzá. Kijelentette, hogy az amerikai imperializmus a világ népeinek legádázabb ellensége. Most, amikor az amerikai imperialisták agressziós politikát folytatnak — mondotta —, „erőfeszítéseket kell tennünk, hogy a Távol-Kelet és az egész világ békéjének megvédésére irányuló szovjet—kínai szerződés teljes mértékben betöltse szerepét”.

Ho Vej miniszter, a gyűlésen résztvevő kínai küldöttség vezetője kijelentette, hogy ha az imperialisták meg mernék támadni a Szovjetuniót, akkor a kínai nép pillanatnyi habozás nélkül teljesítené szövetségesi kötelességét.

Cipőgyárban

Kiskunfélegyházán az Alföldi Cipőgyár Kiskunsági Gyáregységében naponta 1100 pár száras gyermekcipő és ezer pár gyermekszandál készül. A korszerűen felszerelt üzemben szalagon folyik a munka, azonban az egyéni teljesítmények is nagy szerepet játszanak a termelésben.

— A vállalat egyik legkiválóbb dolgozója — mntil Szálkái László főművezető a képen látható Tóth József felsőrész-fára- húzó szakmunkásra. — Teljesítménye 120, munkájának minősége 100 százalékos.

Solymosi Erzsébet mindenhez ért. Hat éve van az üzemben, s jól elsajátította a különböző munkafolyamatokat. Beosztása: helyettesíteni a hiányzókat. Ezúttal a „csákózó” üzem vezetője van távol, annak helyére ugrott be. Képünkön Nemes Im- rénével, a talpbélés szabásával kapcsolatos munkát beszéli ineg.

Műszakonként 1100 pár cipő sarokrészét szegezi be Gubacsi János, az ifjúsági szocialista brigád tagja. A tíz tagú munkacsapatnál bevezették az elkészült munkadarabok brigádon belüli önellenőrzését

/

Az ünnepi ülés elnöksége.

Gyűlés Moszkvában

a szovjet—kínai szerződés évfordulóján

Erőnket és tudásunkat latba vetve