Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-07 / 32. szám
Erőpróba Nehéz és felesleges erőfeszítés lenne minden év végén különválasztani, számokkal igazolni, hogy egy-egy üzem gazdasági eredményeinek kivívásában mennyi része volt a párt- szervezet politikai munkájának, mennyi a szakszervezetnek és a KISZ-szervezetnek és mit írhatunk a gazdasági vezetők javára. Erre nincs is szükség, hiszen a közös cél közös erőfeszítéseket kíván. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy egy-egy bonyolult gazdasági feladat megoldása után nem mérhetjük le, mit vállaltak ebből az üzem kommunistái. Jó példát szolgáltat erre a Szegedi Ruhagyár Bácsalmási Gyáregysége. „Lázgörbe“ Takács Miklós üzemvezető szótlanul elém sorakoztat az asztalra néhány apró papírlapot. Belső használatra készült operatív jelentések. Az elmúlt év első negyedének termelési eredményeit rögzítik. A számok nyelvén kicsit is értő embernek azonnal feltűnik, hogy januárban és február elején hétről hétre zuhant a varrószalagok teljesítménye. Csak február közepe táján kezd ismét emelkedni a grafikon. Ügy látszik arcomra van írva a meghökkenés, mert az üzemvezető mosolyogva kérdi: — Furcsa lázgörbe? — Valóban furcsa. De mi okozta az átmeneti visszaesést és hogyan sikerült pótolni később a 114 ezer forintos lemaradást? — Az első negyedévben kezdtük gyártani a műszőrme galléros védőruhákat — magyarázza az üzemvezető. Az új cikk bevezetése ' kisebb zavart okozhat a termelésben akkor is, ha nagy gyakorlattal rendelkező munkások dolgoznak az üzemben. A mi gyáregységünket 1962-ben szervezték. Nyilvánvalóan az átlagosnál is nagyobb gondot okozott a bonyolultabb munkát igénylő cikkre való átállás. És nemcsak azért, mert meg kellett tanítani az új fogásokat. Sokan meg is ijedtek a feladattól. A pártülés — A gépek között akkoriban állandóan erről folyt a szó: „Túl magas az új munka normája. Nem tudjuk teljesíteni. Meglátjátok alaposan megcsappan majd a fizetésünk.” Lógó orral pedig nem lehet dolgozni. A rossz hangulat miatt mintha megbénult volna a varrónők keze. Napról napra csökkent a teljesítményünk — így emlékszik a nehéz időkre Rádi Ignácné, a pártszervezet egyik vezetője. — És ezután került sor a február elsejei taggyűlésre — kapcsolódik a beszélgetésbe Mándity József párttitkár. — Meghívtuk a szakszervezet és a KISZ-szervezet vezetőit is. Tudtuk, hogy sokat segíthetnek. Jól számítottunk. Olyan támogatókat kaptunk nehéz munkánkhoz, mint például Lehotai Kálmán, a karbantartó brigád vezetője. A munkacsapat minden egyes tagja állandóan ott volt a varróüzem dolgozói között, szájukból nem fogyott ki a bátorító szó. Vállalták, hogy tíz perc alatt végeznek el minden javítást. Sohasem álltak a gépek. Nehéz lenne így utólag rekonstruálni a taggyűlés többórás vitáját, amely megelőzte a határozatot; a gazdasági vezetők p pártszervezettel és a szakszervezettel közösen haladéktalanul kidolgozzák az új cikk műszaki normáját. A kommunisták a saját munkahelyükön elbeszélgetnek munkatársaikkal, ha kell szakmai tanácsokat is aflnak. Egyéni példa- mutatásukkal is igyekeznek visszaállítani a termeléshez szükséges munkafegyelmet, jó hangulatot, az emberek önbizalmát. — Ne nevessen ki bennünket — veszi át a szót ismét Rádi Ignácné —, de még az üzemi hangszórót is igénybe vettük a propagandamunkához. Szinte óráról órára jelentettük melyik szalag hogyan teljesíti feladatát. A legjobbaknak még nótát is küldtünk. Amikor a gépek mellett is elkezdték dúdolni a slágereket, akkor már tudtuk, hogy megnyertük a csatát. A hatos Szélsebessen pörög a varrógépek apró kereke. Az asszonyok egy pillanatra felütik a fejüket, amikor belépünk a munkaterembe, de a következő pillanatban már ismét a tű mozgását követi tekintetük. — Varga Ferencné, a 6-os szalag legjobb dolgozója — így mutatja be az egyik dolgozót kísérőm. A fiatalasszony szerény, szinte szégyenlős mosollyal nyugtázza a dicsérő szavakat és kissé túlzott buzgalommal indítja újra a gépét. — Most már nincs hiba a normával és a teljesítménnyel? — szólítom meg az egyik varrónőt. — Miért lenne? — csodálkozik rám. Aztán elértve a célkódunk, aztán egy szép napon észrevesszük, hogy örökre lekéstek a hajót. Megbocsátanád? Az asszony nem szólt, csak nézte, nézte férjét, a tekintete inkább nemet mondott, mint igent. • Kocsijuk, sátruk a vízparton állt, nomád módra, távol a lakott helyektől. Éjszaka szél nyugtalankodott, hullámok za- jongtak a parton. Nem tudtak aludni. A sátor eleje nyitva volt, egymáshoz bújva beszélgettek. — Néha úgy érzem, gyávaság, amit csinálok —* mondta halkan az orvos. Az akaratom megvan, hát persze. Csakhogy furcsa ez az akarat. Túlságosan hozzászokott a kényelemhez. Az asszony simogatással csitította. — Kényelem?... Hiszen éjjelnappal dolgozol. Többet robotolsz, mint a gályarab. — önámításnak ez sem rossz. _ Nem az a fajta vagy te, akinek önámítással kellene vigasztalni magát. Légy türelmesebb. Eddig is minden úgy történt, ahogy akartuk. — De csak azért, mert szeretjük egymást. — A többiről most nem is szabad beszélni. Zsupánon egyre jobban eluralkodott a borongás, noha sokkal gyengédebb volt, mim máskor. — Igazán hiszed, hogy jó orvosom vagy? Az asszony csak bólintott, s megcsókolta. — Akkor bűn lenne, ha hazudna a beteg — folytatta az orvos. — Nincs jogom letagadni, hogy az utóbbi hetekben nagyon felzaklattál. Már kezdtem beletörődni a sorsomba. Néha még torkon ragadtak a régi remények, de már nem volt erejük. Valahogy a helyemre találtam. És akkor sorra felbolygattál bennem mindent. Űjra fölrajzoltad a nagy kérdőjelet, holott ravaszul átengedtem a döntést az időnek. Most vissza kell venni tőle. Maradt még annyi a fiatalságunkból, hogy újra fölszaggassuk a gyökereket?... Az asszony magához ölelte az orvost, szerelemmel simogatta. — Miért őrlöd magad?... Túl sokat moralizálsz. A tépelődés helyett inkább hallgass rám. Nincs neked más bajod, csak az, hogy félsz a szerencsétől. Ügy zást utána teszi: Amikor elkezdtük a gyártást' tavaly, akkor volt egy kicsi. De hol vagyunk már attól. Beleszoktunk, mint kiskutya az ugatásba. Mosolyogva bólintanak a mögötte ülő asszonyok is: — Igen, most már nincs hiba. Tanulság — Nem volt könnyű, de végrehajtottuk — mondja Tóth József, a pártszervezet veteránja. Több évtizedes munkás mozgalmi múlt áll a barázdált arcú idős munkás mögött. Talán ezért is tudja így értékelni az első negyedévi eseményeket: — Örülök a sikernek, mert a fiatal üzem fiatal pártszervezetének ez volt az első, igazi nagy erőpróbája. Bizonyítanunk kellett a dolgozók és a nemrégen felvett fiatal párttagok előtt is, hogy a gazdasági-feladatok megoldásában a politikai munkának valóban elsőrendű szerepe van. Beszélgetésünk során Tóth József elmondja, hogy tanulságokkal is bőven szolgáltak az emlékezetes hetek. Ezek közül ő szerinte a legnagyobb az, hogy a párttagok szavának csak akkor van súlya, ha személyes példamutatásukkal is alátámasztják igazukat. A bácsalmási üzem kommunistáinak egész múlt évi munkáját természetesen nem lehet az elmondottak alapján értékelni, hiszen az első negyedévi erőpróba után is naponta megújuló harcot folytattak a minőség javításáért, az üzem dolgozóinak politikai neveléséért. De kétségtelenül fontos határkő a pártszervezet életében a február elsejei taggyűlés. Ekkor, illetve az ezt követő munka során kovácsolódott valóban ütőképes kollektívává együttesük. Békés Dezső Nemcsak Kecskeméten, de megyénk többi városában, sőt községében is sok ember lakik albérletben. Az sem számít a ritkaságok közé, hogy a fiatalok összeházasodva bérelnek egy szobát, s ott laknak mindaddig, amíg megfelelőbb lakáshoz jutnak. Az országszerte ismert lakásproblémából adódik viszont, hogy erre a megfelelő lakásra sokszor évekig kell várni, s bizony az albérlet nem egy olyan problémát eredményez, amelynek végére csak a bíróság tesz pontot Ez egyrészt abból ered, hogy nagyon kevesen ismerik az albérleti jogviszonyt szabályozó rendelkezéseket, másrészt pedig nagy a „súrlódási felület” a felek között. A kecskeméti járásbíróságon az elmúlt héten egy ilyen ügyet tárgyaltak, s úgy gondoljuk, érdemes vele behatóbban foglalkozni éppen azért, mert sok embert érint. Több mint egy évvel ezelőtt, pontosabban 1963. novemberében költözött B. L. és felesége Kecskeméten B. S. sajátrendelkezésű házába, mint albérlő. Abban állapodtak meg, hogy havi 506 forint bért fizetnek, s ezért a szoba használatán kívül a főbérlő biztosítja a fűtést, világítást és hetenként egyszer takarít. Az albérlők ezenkívül igénybe vehették a konyhát és éléskamrát is. Tavaly novemberben A HORGÁSZ dilemmája Elriasztja vagy csalogatja a halaimat? gondolod, ellensége egymásnak a szerencse, meg a becsület. Az orvos sokáig hallgatott, mintha a szél kinti zajongására figyelt volna. Közben mohón kutatta félesége arcát a sötétben. — Még nem értjük egymást egészen pontosan... * Másnap fölkeresték a sógorék nyaralóját Balatonalmádiban. A derűs kertben, amely egy kicsit pompásabban virított a kelleténél, vadonatúj, modem házikót fogtak közre a gondosan ápolt rózsabokrok, virágágyak, törpe gyümölcsfák. Tipikus kispolgári „IMÁD-LAK” volt. amely az édenkertet próbálta utánozni. Zsupánná nyugágyon heveré- szett a rózsabokrok között, az orvos pedig érett meggyet keresgélt az egyik fán. — Látod, itt szívesen élnék száműzetésben — mondta sóvárogva az asszony. — Télen is? — Akkor is szép a Balaton. — Nekem jobban tetszik a sátor. Nyisd ki a szád — Zsupán megcélozta egy szem gyümölccsel. — Gyere ide. Hadd köszönjem meg. Az orvos a nyugágy mellé térdelt, megcsókolta feleségét. — Látod, már nekünk is lehetne ilyen házikónk. — Gipsztörpékkel. Farkaskutyával. — Csak ne gúnyolódj. A hú- godékhoz képest ágrólszakadtak vagyunk. — Fáj? — Nem. Csak furcsa. Elvégre. .. Ebben a pilanatban gladiátor termetű, szőke aranyifjú húzott el hanyagul a rózsalugas alatt. Kifelé tartott a háziból, bizalmatlanul, szinte sértődött pillantást vetett a házaspárra, majd unottan a levegőbe nézett, s miközben kilépett a kapun, fütyörészni kezdte a „Reszket a hold a tó vizén” című slágert. Zsupánnak a fejébe szökött a vér. Türelmetlenül, csaknem pörölve beszélt a feleségéhez. — És neked pontosan ezen a furcsaságon akad meg a szemed. Amikor annyi furcsaság van még a világon. Például az, hogy a húgom..; — nem mondta ki, amire gondolt. Szégyenkezett és dühöngött egyszerre. Elindult a ház felé. (Folytatása következik.) úgy módosították a megállapodást, hogy a továbbiakban a fűtés és a világítás költségeit nem a tulajdonos viseli, viszont az összeget 400 forintra szállítják le. A megállapodás után azonban az albérlők egyáltalán nem fizettek. A tulajdonos december 17-én levélben felszólította B. L-t, hogy rendezze tartozását, mert ellenkező esetben felmond neki. Így is történt. B. S. január 31-re — ugyancsak írásban — felmondta az albérletet, de mert nyolc napon belül erre sem kapott választ, a bírósághoz fordult. Kérte a felmondás érvényességének a megállapítását, s a februárig esedékes 1600 forint megfizetésére való kötelezést. A tárgyaláson az albérlő azzal érvelt, hogy közte és a tulajdonos között létrejött szerződés uzsorás jellegű, mert megítélése szerint legfeljebb havi 350 forintot kérhet B. S. a szobáért. A bíróság a felperes tulajdonosnak adott igazat. Kötelezte az albérlőt az 1600 forint megfizetésére és a lakás elhagyására. A 35/1956. M. T. számú rendelet alkalmazása szempontjából ugyanis B. L. ingatlana magántulajdonban levő, szabad rendelkezésű lakásnak minősül. Ebből következik, hogy a felek az albérleti díjban szabadon állapodhatnak meg, s ennek a megállapodásnak csupán az uzsorás szerződésekre vonatkozó jogszabályok szabnak határt, amelyek tiltják, hogy a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között feltűnő aránytalanság legyen. Mivel a fenti esetben erről nem lehet beszélni, a 400 forint nem tekinthető uzsorás jellegű kikötésnek. Ha ugyanis állami, vagy tanácsi rendelkezésű házról volna szó, a rendelet szerint is 325 forint lenne a bérleti díj. Itt viszont az albérlők használták a konyhát, az éléskamrát is. Az, hogy a járásbíróság ebben az ügyben — természetesen a jogszabályoknak megfelelően — így döntött, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne fordulnának elő olyan esetek, amelyekben az uzsora minden további nélkül megállapítható. De — mint fentebb már említettük — ritka az az albérlő, aki a bérleti díj megállapítása végett a bírósághoz fordul. Sokan nem is tudják, hogy jogszabály határozza meg az ösz- szeget, figyelembe véve a körülményeket. Legtöbben abban a téves felfogásban élnek, hogy a főbérlő, vagy a tulajdonos tetszés szerinti összeget kérhet, s ha azt nem hajlandó fizetni a bérlő, minden további nélkül felmondhat neki. Sajnos, sok olyan esetről tudunk, hogy korábban mosókonyhának, vagy éppen kamrának használt helyiséget kiadnak albérletbe havi 400—500 forintért, ami nyilvánvalóan megengedhetetlen, hiszen a „lakás” minősége és a fizetett összeg egyáltalán nincs arányban. Éppen ideje, hogy e tekintetben is teljes mértékben érvényesüljenek a rendeletek. Kulturális politikánk időszerű kérdései címmel dr. Köpeczi Béla, az MSZMP KB kulturális osztályának vezetője tart előadást február 10-én, szerdán este 5 órai kezdettel Kecskeméten, a városi tanács dísztermében. Az előadás a társadalomtudományok szabad- egyeteme sorozat keretében hangzik el, de a szabadegyetem hallgatóin kívül is minden érdeklődőt szívesen lát a rendezőség.
