Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-04 / 29. szám
ösztönzőbb, feifettebb forma Épül a bajai fürdő A csoport bérezés ereil iné nyel a ISács-Kiskun megyi Fatömegcikk és Fagyapotgyártó Vállalatnál »okát beszélnek mostanában ipari berkekben arról, melyek a legmegfelelőbb bérezési formák. Hosszú időn keresztül folyt a vita a Bács-Kiskun megyei Fatömegcikk és Fagyapot- gyártó Vállalatnál is arról, hogy az egyéni bérezési rendszer — amelyet alkalmaztunk — a termelési sajátosságok mellett kielégíti-e a fejlődés sokrétű igényét. A vitatkozók egy része az egyéni bérezést akarta valamilyen formában megreformálni. A többiek a csoportbérezés mellett kardoskodtak. Egyedül abban egyeztek meg a két nézet hívei, hogy az eddiginél fejlettebb, ösztönzőbb bérezési rendszer kidolgozását továfbb húzni már nem lehet. Kritikus helyzetben Vállalatunknál az egyéni bérezés — a termelés tömegcikkeket előállító jellegét tekintve — számos lehetőséget nyújtott a munka- és bérfegyelem megsértésére, s a bércsalásra. Ez, valamint a termelékenység visszaesése a megoldást csak sürgette, hiszen a vállalat helyzete emiatt már szinte kritikussá vált. A fegyelem általános lazulásában az játszott nagy szerepet, hogy az egyes ládaelemek — több munkaművelettel — naponta százezer számra készülnek műhelyeinkben. Arra pedig nincs lehetőség, hogy az elvégzett munka mennyiségileg, minőségileg és egyénenként átvételre kerüljön. Ez ugyanis igen nagyszámú ellenőrző és átvevő apparátust igényelne. A dolgozók teljesítményét megbízhatóan nem lehetett megállapítani, ezért a kifizetett munkabér nagysága nem az elért teljesítménytől, hanem jórészt az érdekelt dolgozó becsületességétől függött. A visszaélés lehetősége természetesen a munkaidő kihasználására is negatívan hatott. Időmérések igazolták, hogy az egy munkás által ledolgozott munkaidő átlagosan napi 390— 400 perc körül mozgott, de nem volt ritka az ennél sokkal kedvezőtlenebb munkaidő-kihasználás sem. Másik jellemző hibája volt nálunk az egyéni bérezésnek, hogy az igen fontos anyagmozgatói és üzemi karbantartói munkakörök teljesítménybérezését nem oldotta meg. Az e területen dolgozók nem voltak érdekeltek a termelésben. Béralaptúllépés nem volt Az egyéni bérezés számos hátrányát és hibáját látva — az 1963-as év végén — elhatároztuk a csoportbérezés bevezetését. Az új bérezési formát 1964. első negyedévében kellő előkészítés, illetve szervezés után több fokozatban vezettük be. Ez a rendezés a vállalat csaknem valamennyi fizikai dolgozóját érintette. A brigádnormákat az egyéni teljesítménynormákból alakítottuk ki úgy, hogy egyben folyamatos normakarbantartást is végeztünk. A brigádnormákba beépítettünk több, addig időbérben fizetett munkát és egyidejűleg eltöröltük a teljesítményplafont. A csoportbérezés bevezetése óta eltelt egy év alatt számításaink a várakozásnak megfelelően beigazolódtak. Ezt a megállapítást néhány adattal is szeretném alátámasztani. Bérgazdálkodásunk megszilárdult, béralaptúllépés a múlt évben nem fordult elő, az előírt átlagbérszintet betartottuk. Az egy főre eső termelés tény- száma a múlt évben az 1963-as 67 577 forinttal szemben 97 772 forintra (nem végleges adat) emelkedett. Ez 44,7 százalékos termelékenység emelkedésnek felel meg. Hozzá kell tennem azonban, hogy a termelékenység emelkedés egy részét a kedvező irányban változtatott gyártmányösszetétel eredményezte. Igazságos munkamegosztás Hasonlóan jól alakult a teljesítmény, illetve időbéres órák aránya is. Amíg 1963-ban az összes ledolgozott óráknak 36 százaléka volt időbéres, addig a múlt évben ez az arány 14,7 százalékra csökkent. Az új rendszerű bérezés igen fontos eredménye még, hogy a dolgozókat sikerült bevonnunk a termelés mennyiségének és minőségének ellenőrzésébe, s érdekeltté váltak a munkaidő jobb kihasználásában. Végül, de nem utolsósorban önzetlen, igazságos munkamegosztás alakult ki az üzemben. A brigádteljesítmények utáni munkabér összegét a készáruraktár által átvett termékmeny- nyiség határozza meg. A termelési cikluson belül az egyes részműveleteket menet közben csak minőségileg ellenőrizzük. A teljesítmények után járó munkabért egy összegben utalványozzuk, amit azután részletesen szabályozott rendszerben maga a brigád oszt fel tagjai között. Bármennyire jók az eddigi eredmények, elégedettek nem lehetünk, figyelmünket a minőség javítására kell összpontosítanunk. E feladatot az elkövetkező időben bérezési rendszerünk további tökéletesítésével — úgynevezett minőségi bérezéssel — akarjuk megoldani. Vállalatunk bérezési módszerét senki ne tekintse valami féle csalhatatlan eszköznek. Azt, hogy a különböző bérezési formák közül hol, mikor és melyiket a legcélszerűbb alkalmazni, azt az adott munkaterület előtt álló termelési feladatok határozzák meg. Ennek figyele abe- vételével kell tehát a vállalatoknak mindenkor kiválaszta- niok a bérrendszerek közül a legmegfelelőbbet. Bácskai Márton igazgató A török hódoltság idején még kiváló, bővizű „fürdővel” rendelkezett Baja, mint ezt a korabeli feljegyzések, dokumentumok is bizonyítják. De az 1900-as évek elején már mindössze négy kádból állt a Bácsira „fővárosának” fürdőkomplexuma. — A város lakásainak kilencven százalékában nincs fürdőszoba, s ez is sürgette a tisztasági fürdő létrehozását —mondta a bajai városi tanács vb elnöke, amikor az új fürdő építkezéséről érdeklődtünk. A városközpontban épülő fül* öőkombinátra összesen 5,5 millió forintot költöttek. Az 1965« április 4-én átadásra kerülő létesítményben húsz kád, húsz zuhany, két medence, száraz és nedves gőzfürdő lesz, ahol naponta 400—500 ember tisztálkodását lehet lebonyolítani. A hét közepén megkezdik a próbafűtést a most elkészült egyik új kazánkban, s a továbbiakban egymás után kerülnek műszaki felülvizsgálásra az elkészült berendezések. Gondok, panaszok „A baj már akkor kezdődött...1u A fürdő homlokzati része. Vrana Sándor, a helyi KÖFA-brigád tagja az egyik medence műkőburkolatának csiszolását végzi. Képünkön a közelmúltban elkészült zuhanyozó látható. Kalocsán — mint ismeretes — körülbelül két évvel ezelőtt parkosították az I. István utat. Szép is ez az út, különösen nyáron csinosítja a város képét, s talán baj sem lenne vele, ha nem volnának olyan esős évszakok, mint például a mostani is. Hogy miért? Hát csak azért, mert mi gyalogosok — mivel házőrző ebeink bizony csak fanyalogva eszegetnek a télből — leginkább az úttesten vagyunk kénytelenek járni, vagy jobbik esetben a házak tövében. Egyik sem kellemes, jobban mondva: biztonságos út. Egyrészt azért nem, mert köztudott dolog, hogy PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő• dr Weither Dániel. Kiadja a Báes megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont! 26-19 25-16. Kiadóhivatal: íecskemét. Szabadság tér !/a. Telelőn: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dll I hónapra 13 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V Kecskemét — Telefon: 11-55. Index: 55 065. gyalogosnak úttesten közlekedni tilos és életveszélyes, másrészt pedig azért, mert a lakóépületek rozsdáéit*, lyukas csatornáiból, ha olvad a tetőkön a hó, ha esik az eső, egyaránt az ember nyakába csurog a lé. A baj már akkor kezdődött, amikor a parképítők nem vették észre, hogy a járda és a virágágyak közötti részen a vízlevezető folyókákat magasabbra készítették a gyalogjárók szintjénél. A csapadék természetesen, így a járdákat önti el, mert tudnivaló, hogy a víz a maga jószántából soha sem folyik felfelé, hanem inkább lefelé — mint a Tisza a közismert . népdalban. De külön fel kell hívnom a figyelmet arra a körülményre is, hogy a járdákon rekedt tocsogók igen csak befagynak, ha a hőmérő higanyszála történetesen mínusz 4—5 Celsius-fok alá süllyed. Ilyenkor aztán — rutinos jégtáncos legyen a talpán, aki végigmenve rajtuk nem óhajtja igénybe venni azt a bizonyos nadrágféket! Summa summárum: a szóban- forgó vízlevezető árkocskákat jó lenne minél előbb mélyebbre „süllyeszteni”, hogy a víz ne a gyalogjárókra, hanem leginkább az úttest melletti kanálisokba ömöljék. t Hegedűs Sándor Tíz év óta az idén a legjobb a fűszerpaprika minősége Évente 20 ezer minta részletes elemzésével állapítják meg az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézetben, hogy az új termésű fűszerpaprikából készült őrlemények megfelelnek-e a szabványoknak. Az intézet ellenőrzése nélkül magyar fűszerpaprika nem kerülhet sem hazai, sem külföldi forgalomba. Az őeszel betakarított termésből készült őrlemények vizsgálatának befejeztével az OMMI- ban megállapították: Tíz év óta az idén a legjobb a fűszerpaprika minősége. Most már csak az a kérdés: Mi határozza meg a paprika minőségét? A legfontosabb szempont: a festéktartalom. Élelmiszerről lévén szó, ez kissé meglepő, de hát a magyar paprikát külföldön elsősorban színezőképességéért vásárolják, ennek mértékét pedig a festéktartalom nagysága határozza meg. A minőségjavulás legfőbb bizonyítéka, hogy az utóbbi 10 év alatt több mint 20 százalékkal nőtt a fűszerpaprika-őrlemények átlagos festéktartalma. Fontos tulajdonsága a paprikának a „látható” szín is, ami egyébként teljesen független a festéktartalomtól és a színezőképességtől, s főként a kész ételek beszórására használt, nyersen fogyasztott őrleményeknél van szerepe. Ezt a színt nemcsak szabad szemmel, hanem egy angol gyártmányú speciális tintométerreí is mérik. A műszer színértékei szerint a paprikák most 10 százalékkal „pirosabbak” azaz élérfkebb, szebb színűek, mint egy évtizeddel ezelőtt. A szabványok természetesen kiterjednek a fűszer ízére is. A legfontosabb, hogy az édespaprikák teljesen vagy majdnem „esípmentesek” legyenek. A csípősség a kap- szaicm-tartalomtól függ, ez pedig egyes paprikafajtáknál már olyan kicsi, hogy műszerrel nem is lehet kimutatni. A hagyományos, itthon is forgalomban levő őrleményeken kívül az Országos Mezőgazda- sági Minőségvizsgáló Intézetben sok különleges paprikaterméket is ellenőriznek, mivel a magyar paprikaipar ma már sók speciális külföldi megrendelést is kielégít. Egyes cégek például nem finomra őrölt, hanem meghatározott nagyságú szemcsékből álló granulált paprikát vásárolnak, mert ez hosszabb állás alatt se tapad össze, s főleg asztali felhasználásra, szóródobozok töltésére alkalmas. A legkülönösebb megrendelés azonban, az, amely kizárólag az igen magas festéktartalmat köti ki, s a színnel, ízzel, egyéb minőségi tulajdonságokkal egyáltalán nem törődik. Ezt a paprikát takarmányozási célra veszik, zárt épületekben tartott tojótyúkok részére. A paprika festőanyaga ugyanis nagy mennyiségben tartalmazza a tojástermeléshez nélkülözhetetlen karo- tint — ennek köszönhetik a külföldi tyúkok a magyar paprikával fűszerezett takarmányt.
